B.Ú.É.K

Sziasztok:D Boldog új évet kívánok mindenkinek:D!!!! Köszönöm az 57 rendszeres olvasót és komikat amiket írtatok!:) Remélem 2011-ben olvasni fogjátok a blogomat mert a történetnek még koránt sincs vége csak most fognak kezdődni a bonyodalmak;D A következő fejezetet nem soká hozom(= millió puszi <333 sziasztok:D(L)

22.fejezet

Sziasztok itt a fejezet ahogy ígértem:D köszönöm a 15 komit:) ennél a fejezetnél is mint mindig 15 a komi határ(= remélem tetszeni fog jó olvasást:D puszii(L)
És előre is Nagyon Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek:D
22. fejezet

Nagyon megdöbbentem mikor megláttam, hogy Edwarddal a nyomában lép be a tanárnő. Már csak ez hiányzott, hogy ő is itt legyen. Ez a sors otromba fintora!
- Kedves hölgyek és urak! Örülök, hogy ti mind ének szakra jelentkeztetek. Higgyétek, el nem fogjátok megbánni, mert aki a zenében valaki akar lenni annak ezen az órán a helye. Na de először is bemutatkozom. A nevem Jenna Wilmer de szólítsatok csak Jennának nem kell a magázódás. Akik már régebb óta vannak, itt eltudják az újaknak, mondani, hogy milyen nagyszerű is ez az óra, hiszen itt nem csak énekelni tanultok meg, hanem táncolni is, sőt ha valaki meg akar, valamilyen hangszeren tanulni játszani az bátran forduljon hozzám. Van pár fantasztikus diákom, aki szívesen segít nektek ebben. Szóval van jelentkező valamilyen hangszerre? – nézett ránk érdeklődve Jenna. Na, most vagy soha… mindig szerettem volna megtanulni, zongorázni, de eddig nem jelentkeztem sehová, hogy megtanuljak. Feltettem a kezem hogy én szeretnék mire Jenna elmosolyodott és intett, hogy álljak fel.
- Nos, a hosszú barna hajú lány ott hátul kérlek, állj fel és mutatkozz, be nekünk majd mond, el melyik hangszert választod. – magyarázta mosolyogva.
- A nevem Szimonetta Hilson de szólítsatok csak Nettynek. És én zongorán szeretnék megtanulni, játszani. – mondtam egy halvány mosoly kíséretében.
- Remek Netty. Tudok neked ajánlani egy fantasztikus tanárt, aki már gyerek óta zongorázik, hidd el nála jobbat nem is találsz az iskolában. Ez a személy nem más, mint Edward ! – jelentette ki mire a mosoly lefagyott az arcomról. Ezt nem hiszem, el csak én lehetek ekkora idióta. Jake megöl, ha megtudja, hogy én szóba állok vele… rá néztem Edwardra aki büszkén mosolygott rám majd oda jött hozzám. Jenna pedig tovább beszélt a többieknek.
- Szia, Edward Cullen vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. – nyújtott nekem kezet miközben végig a szemembe nézett. Nagyot nyeltem majd kezemet az övébe helyeztem.
- Netty vagyok és én is örülök…- válaszoltam majd kikaptam a kezem az övé közül. A keze egy kicsit hideg volt nem az a megszokott forró kéz, mint a Jake.
- Szóval… te miért jelentkeztél erre a szakra? – nézett rám kedvesen.
- Ez egyszerű. A zene az életem imádok énekelni és gitározni. – válaszoltam.
- Remek! Én is gitározok, mint látod. – mutatott rá az elektroakkusztikus gitárjára.
- Klassz! Nekem is ilyesmi van. – feleltem.
- Na, gyerekek látom ismerkedtek. Csodálatos, mert ezen túl, egy párban lesztek, ami azt takarja, hogy együtt kell gyakorolnotok minden héten kétszer. Íme, az óra beosztás hogy melyik párosnak mikor kell bejönni. Parancsoljatok. – mondta majd a kezünkbe nyomta a papírt, amire az volt rá írva, hogy KEDD-CSÜTÖRTÖK 3-6-ig!
- Pazar…- csúszott ki a számon.
- Valami baj van? – nézett rám a nagy barna szemeivel. Szegény úgy megsajnáltam nem akartam megbántani nagyon kedves és ő nem tehet róla, hogy egy csoportba osztottak és Jacobnak sem kell tudni róla… legalábbis egy darabig.
- Nem semmi baj! – vágtam rá gyorsan majd magamra erőltettem egy mosolyt.
- Na, szóval, ha mindenki megnézte, hogy mikor kell próbálnia és nincs kérdés akkor mehettek is találkozunk a jövő héten, amikor már elkezdjük a munkát! Sziasztok. – mondta a tanárnő majd integetve kilépett az ajtón. Gyorsan felkaptam a táskámat és már mentem is kifelé az ajtón. Minél kevesebb időt akartam Edwarddal tölteni, mert Jacobnak megígértem, hogy szóba se állok velük és tessék, máris egy csapatban vagyunk.
- Hé Netty! – szólt utánam a rettegett hang. Már csak ez hiányzott.
- Igen? – fordultam meg.
- Ha akarod, haza viszlek. – ajánlotta fel udvariasan, de én nemet intettem.
- Köszi de én is kocsival vagyok! – mutattam fel a kulcsomat. Majd elindultam a kocsim felé. Éppen mikor készültem beszállni észrevettem, hogy Edward abba a csodás Audi R8-asba száll be, ami nekem annyira tetszik! Kezdem sajnálni, hogy nem gyalog jöttem… szívesen kipróbálnám azt a kocsit! De miket is gondolok ez Cullenék kocsija és az én kedves, szerelmem rögtön szívinfarktust kapna, ha meglátná, hogy bele ültem a vámpírok kocsijába. Persze ha egyáltalán a vérfarkasok kaphatnak szívinfarktust…
Gyors bepattantam a kocsimba és már száguldottam is hazafelé.
Mikor haza értem egy lélek sem volt otthon. Ledobtam a táskámat az ágyam mellé majd leszáguldottam a lépcsőn a konyhába. Csináltam magamnak egy sonkás szendvicset hogy estig kibírjam kaja nélkül. Gyorsan megettem majd egy cetlire rá firkantottam, hogy Jakenél vagyok. Majd el is indultam hozzá…
A garázsból hangokat hallottam így gondoltam biztos ott lehet. Nem is tévedtem épp a motorját bütykölte.
- Szia! – köszöntem neki mosolyogva.
- Szia Netty! Te máris itthon vagy? – jött oda majd lágyan megcsókolt.
- Igen… az utolsó két órámnak a fele volt megtartva szóval…
- Jaj, értem. – mondta egy enyhe fintorral az arcán.
- Mi a baj? – kérdeztem tőle.
- Semmi csak… csak olyan szagod van, mint egy vérszívónak! Ugye nem? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Mi? Nem, dehogy vagyis szóval… nem akartam elmondani, de úgy tűnik muszáj… - kezdtem bele.
- Már össze is barátkoztál velük mi? – állt elém karba tett kézzel.
- Nem igazán mindenkivel, mert csak kettővel találkoztam. Alicel és Edwarddal. – magyarázkodtam. Edward neve hallatára Jacob felmordult.
- Épp elég is… tessék, ezek már most azonnal rád vetik a hálójukat.
- Ugyan Jake… nem is beszéltem velük legalábbis Alicel nem. – feleltem.
- Gondoltam… de hogy-hogy Mr. Tökély iskolában van, amikor neki nem lenne szabad? – nézett rám értetlenül.
- Ó hogy az idősebbik Edwardra gondolsz?
- Miért van másik is? Vagy azt mondod, hogy Bella és a vérszívó fia egyidős veled? – nézett rám meglepődve.
- Valószínű, mert az osztálytársam…
- Na, már csak ez hiányzott! Komolyan mondom ez meg az apja arra születtek, hogy tönkre tegyék az életemet! – kelt ki magából.
- Ugyan Jake… honnan szetted ezt a badarságot? – kérdeztem tőle szem forgatva.
- Hát nem egyértelmű… Ez most meg téged akar elvenni tőlem! De abból nem eszik, mert én megölöm!
- Uramisten! Jacob Black! Most állítsd le magad! Egyáltalán nem akar megszerezni és csak, hogy tudd nem is tudna megszerezni! Én veled járok és ezen, senki és semmi nem fog változtatni! Én téged szeretlek és téged is foglak mindig! – magyaráztam neki serényen mire ő büszkén elmosolyodott.
- Nos, hát ezt öröm hallani! Én is szeretlek mindennél jobban! – válaszolta majd közelebb jött és szenvedélyesen megcsókolt. A szikrák azonnal elkezdtek pattogni közelebb húztam magamhoz és tovább csókoltam. Mikor nagy nehezen elszakadtunk egymástól így szóltam:
- Ő lenne még itt valami…
- Na, ki vele ennél rosszabb már nem lehet! – mondta lehangoltan mire én szorosan hozzá bújtam.
- Jaj, ugyan már! Szóval ma volt ének szak órám és Edward is ott volt.
- És? – nézett rám értetlenül.
- És Jenna az ének tanár egy csoportba osztott minket, vagyis minden kedd és csütörtök délután 3-6-ig együtt kell próbálnunk. – hadartam el gyorsan egy szuszra. Majd feszengve mosolyogtam.
- Csodás… de tudod mit ez engem egyáltalán nem zavar, mert engem az a fiú úgysem válthat le soha! – jelentette ki mire nekem az állam is leesett.
- Hű nagy lett az önbizalmad! – mondtam neki nevetve.
- Ezután, a csók után? Ne csodálkozz. És én bízom benned, mert ez egy kapcsolat alapja nem de? – nézett rám vigyorogva.
- De bizony. – válaszoltam majd egy újabb csókot leheltem ajkaira…

21. fejezet

Sziasztok most hogy végre összegyűlt a komi:D itt a kövi feji;D remélem örültök neki:D a komi határ 15:) amint meg lesz hozom a 22. fejezetet. Jó olvasást pusziiiiiii<33

21. fejezet
Az utolsó három nap gyorsan eltelt és már azon kaptam magam, hogy hétfő reggel van. A telefonom fél hétkor jelzett, hogy ideje felkelni végre. Nagy nehezen kivánszorogtam a fürdőszobáig, de amint meg pillantottam a saját tükörképem, el is borzadtam. Meg látszik, hogy nem nagyon aludtam, hiszen egész este a telefonon lógtam Jakkel…
Gyorsan megmostam az arcom majd fogat mostam és felkentem magamra egy kis alapozót, hogy valahogy megpróbáljam eltűntetni a karikákat a szemem alól. Egy fokkal jobban néztem, mint egy holdkóros szóval elindultam a szekrényemhez hogy keressek valami használható göncöt. Egy csőszáru fekete farmerra és egy és egy piros kicsit kivágott felsőre esett a választásom. Gyorsan magamra kaptam majd egy utolsó pillantás a tükörben és már szaladtam is le a lépcsőn a slussz kulccsal a kezemben. Apu már nem volt, itthon de anya még igen épp a konyhában mosogatott és mikor meglátott elmosolyodott.
- Látom már első nap kicsípted magad! Ne izgulj, látom rajtad, hogy szorongsz. Minden rendben lesz. Ügyes leszel. – jött oda majd megsimította az arcom mire halványan elmosolyodtam. Anyu valahogy mindig is tudta mi jár a fejemben. Sokszor úgy éreztem átlátszó vagyok.
- Nyugott vagyok… vagyis leszek, amint oda érek. De indulok is. – feleltem miközben rápillantottam az órámra, ami fél nyolcat mutatott. Elvettem az asztalról egy almát majd felkaptam a tornacipőm és a bőrkabátom.
- Na, én mentem majd jövök anyu, szia! – köszöntem el.
- Szia, kicsim sok sikert! – köszönt integetve. Én pedig suhantam kifelé az ajtón. Bepattantam a kocsimba és hajtottam is a Forksi Gimi felé. Egész úton zenét hallgattam és együtt énekeltem Taylor Swifttel a Long Live című dalát. Az éneklés megnyugtatott, mint mindig így már felszültség mentesen, szálltam ki a kocsiból mikor leparkoltam egy Audi R8-as mellé. A kocsi csak úgy szikrázott nagyon újnak tűnt és persze drágának. Ilyen kocsit még csak tv-ben láttam, és meg kell hagyni élőben még jobban nézett ki. Biztos valami nagyon gazdag fiúé vagy esetleg lányé lehet ez az autó. Miután befejeztem az autó csodálását bementem a suliba, hogy a portán elkérhessem az órarendemet és a térképemet. A portás hölgy nagyon kedves volt elmagyarázta merre van az első órám meg szólt, hogy ma lesz az első öt órám után két szak óra, vagyis ének. Megköszöntem neki a segítséget és elindultam az első órámra egyedül mivel Viviről az elmúlt két napban semmit nem hallottam azon kívül, hogy Jake elmondta, hogy Embryvel lófrált valamerre. Az első órám osztályfőnöki volt, ami a 19-es teremben kezdődött. Miután sikeresen becsengő előtt beértem a terembe helyet foglaltam az egyik hátsó padban persze minden szem rám szegeződött a teremben. De nem igazán foglalkoztam velük majd idejönnek, ha akarnak valamit. Így is történt kábé az osztály fele odajött és bemutatkoztak nem igazán sikerült megjegyeznem mindenki nevét, de egész kedvesnek tűntek. Éppen csengőszóra lépett be az én legjobb barátnőm egy hatalmas mosollyal az arcán és lehuppant mellém.
- Szia Netty! Bocsi hogy nem beszéltünk a hétvégén de… - kezdett a magyarázkodásba, de én közbe vágtam.
- Embryvel voltál… igen tudom! És nyugi nincs semmi baj. Megértem, hogy szereted őt és vele akarsz lenni. – válaszoltam mosolyogva.
- Ó hát akkor, köszi hogy nem haragszol. Képzeld ma ő hozott suliba a kocsijával. Jaj, ez az út vele kettesben egy álom volt…- és mondta, mondta, mondta a monológját. Nem is igazán figyeltem, rá mert a következő pillanatban két másik diák lépett be az ajtón. Egy tündér szerű, rövid fekete hajú lány és egy fiú. A fiú elég magas volt a haja barna, ami úgy volt levágva, hogy egy-egy helyen a szemébe lógott. Egy gitár tokot hozott a kezében és amint eljött mellettem rám esett a pillantása. Nagyon helyes volt és hatalmas barna szemei voltak szinte tökéletes volt minden vonása az a lányok kedvence típus, de mégis megfogott benne valami…
Na de álljunk, csak meg hisz nekem ott van Jacob, akibe szerelmes vagyok, és sose tudnék megválni! Nem is ismerem ezt a fiút és lehet jobb lesz nem is ismerni. Van benne valami, mégis ami vonz magához, de remélem, hogy ezt az érzést csak képzelem.
- Hahó, Föld hívja Nettyt!! Figyelsz te rám?? – kalimpált a szemem előtt Vivi dühösen.
- Mi… Mi van? Miről van szó? – nézetem rá bocsánat kérően.
- Csak éppen arról beszéltem, hogy Embry mondta, hogy Jacob valami meglepetéssel készül neked! Tudom nem lett volna szabad elmondanom, de nem bírtam magamban tartani. – mondta izgatottan.
- Komolyan? Mégis milyen meglepetéssel? – néztem rá érdeklődve.
- Na, végre hogy figyelsz már azt hittem, hogy az új fiú elvette az eszed! – felelte nevetve.
- Mi? Te meghibbantál! És különben sem kéne ilyen hangosan beszélned! – mondtam neki mérgesen.
- Nyugi! Tudom, hogy te Jaket szereted, de mi tagadás én sem vagyok, vak látom, hogy ez egy Adonisz! – válaszolta szemöldök húzogatva.
- Vivi neked minden harmadik fiú Adonisz!- feleltem miközben a fejemet csóváltam.
- Ez nem is…
- Jó reggelt! – jött be a tanár egy 40-es éveiben járó férfi volt kopaszodó hajjal. Nem volt a legszimpatikusabb, de majd meglátjuk…
- A nevem Mr. Johnson. Tudom, hogy a többség már ismer, de szeretnék bemutatkozni az újjaknak. Szóval matematika és fizika szakos tanár vagyok és én leszek 12-ig az osztályfőnökük, ha bármi óhaj sóhajuk van, hozzám fordulhatnak. Na de elég is ennyi rólam kérem, jöjjenek ki azok a tanulók, akik ma érkeztek hozzánk. – mutatkozott be majd mosolyogva ránk nézett. Vivi és én egyszerre álltunk fel az asztaltól majd kimentünk, hogy bemutatkozhassunk miután a helyünkre mentünk a másik két új diák is a kiment. Az a fiú és lány volt akik Vivi után jöttek be. Először a lány kezdte a bemutatkozást.
- Alice Cullen vagyok. Nem rég költöztünk ide Londonból a családommal. És ő pedig a mostoha testvérem. – mondta csilingelő hangon. Szóval ők Cullenék vagyis a vegetáriánus vámpír klán. Az már messziről lerí róluk hogy nem átlagosak hisz mind ketten gyönyörűek.
- Én pedig Edward Cullen, vagyok . – mutatkozott be ő is. A hangja hihetetlenül bársonyos volt és magával ragadó a szemével végig engem fürkészett és ez kezdett kicsit fura lenni. Ő lenne Jacob volt szerelmének, Bellának meg Edwardnak a fia?
- Rendben köszönöm, hogy bemutatkoztatok. Fáradjatok a helyetekre. – mondta neki a tanár mire ők visszaültek a helyükre. Fél szemmel hátra pillantottam mire Edward is rám kapta tekintetét gyorsan visszafordultam mire kaptam egy halk kuncogást hátulról. Feltételezem, hogy ő volt az. Az óra további része unalmasan telt, ahogy a további órák is. Az ebédszünet után jött az utolsó két órám az ének alig vártam, hogy végre elkezdődjön. Gyorsan belapátoltam az ételt majd elbúcsúztam Vivitől és indultam is az órára.
Mikor beléptem a terembe már egy csomó diák bent volt, na, jó annyira nem sokan, de azért voltak. A terem egyik végében volt egy zongora, amin épp egy lány játszogatott valamit. Mikor becsengettek egy fiatal nő lépett be a terembe, de nem egyedül, hanem vele…


Az Audi R8-as ami elárulom az Ifj. Edwardé lesz:D

Sziasztok!

Sziasztok! Még mindig nincs meg a 15 komi pedig már rég megírtam a kövi fejit még gyűjtsetek 2 komit mert addig nem teszem fel a fejit:/ tudom hogy azokkal szemben szemétség akik írtak de figyeljetek 53 rendszeres olvasóból simán összejöhetne az 15 kommentár.:) Úgy hogy hajrá;) sok pusziiii<3

20. fejezet

Sziasztok meghoztam a kövi fejit:D Bocsi hogy sokat késtem de nagyon sok dolgom volt...:( Remélem nem haragszotok:D Jó olvasást:D a Komi határ mostantól 15 sok pusziiii(LLL)

20. fejezet

Másnap reggel hatalmas mosollyal ébredtem. Még az sem tudta kedvemet elrontani, hogy odakint szakadt az eső. Úgy éreztem magam mikor elindultam a fürdőbe, mint aki felhőkön lépked. Csak abban reménykedtem, hogy ez nem csak egy álom, mert ha az, akkor soha többé nem akarok felébredni. Ez az érzés, ami hatalmába kerített ez a felülmúlhatatlan boldogság és szerelem egyszerűen csodálatos volt. Miután megmostam az arcom és a fogam, elindultam a szekrényemhez, hogy keressek valami ruhát. Egy pulcsit és egy egyszerű farmert választottam majd elindultam a konyhába.
- Jó reggelt! – köszöntem a szüleimnek vigyorogva.
- Neked is lányom. Mi ez a jókedv? Csak nem történt valami? – kérdezte apa mosolyogva.
- De igen. Vagyis…- nem tudtam elmondjam-e most rögtön nekik vagy inkább akkor amikor Jake is itt van… lehet jobb lesz most közölni így legalább apa lenyugszik mire Jacob átjön.
- Igen? – nézett rám érdeklődve anyu is.
- Szóval Jacob és én összejöttünk! – feleltem mosolyogva.
- Jaj, drágám ez csodás! – mondta anyu és átölelt.
- Micsoda meglepő fordulat kihitte volna… - válaszolta apu majd megrázta a fejét és tovább olvasta az újságot.
- Ugyan már Will! Nem is örülsz a lányod boldogságának? – nézett rá anyu szigorúan.
- Dehogynem! De én inkább annak örülnék, ha attól lennél boldog, hogy 3 nap múlva iskola. Nem szeretném, ha emiatt, a fiú miatt elhanyagolnád majd a tanulást! Nem akarsz inkább jövő nyáron összejönni vele? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Apa!
- Will! – szóltunk rá anyával.
- Ez egyáltalán nem vicces. És különben sem kell aggódnod, mert oda fogok figyelni a tanulásra, főleg mert ének szakon leszek. Jaj, már alig várom! – mondtam tapsikolva.
- Remek, mert van számodra egy kis meglepetésem. Menj ki a garázsba és meglátod. – válaszolta majd elvette a kávéját az asztalról. Nekem se kellett több már rohantam is kifelé. Mikor beléptem nem egy, hanem két autóval találtam szembe magamat.
- Nem hiszem el!! Végre megkaptam a kocsimat! Ez!!! – kiabáltam boldogan.
- Látom, tetszik. – hallottam meg a hátam mögül anyu hangját.
- Igen ez csodaszép egy igazi Bmw!
- Itt a kulcs menj és próbáld ki! – dobta a kezembe a kocsi kulcsot.
- Ezer örömmel! – válaszoltam majd beszálltam és már indítottam is. A kocsiban érezni lehetett a vadi újautó illatot. Ami újabb mosolygásra késztett. Gyorsan kitolattam és már száguldottam is az utakon. Ez a kocsi maga volt az álom alig várom, hogy megmutassam Vivinek meg Jakenek és persze a többieknek. Az úton alig találkoztam össze autókkal meglátszik, hogy ez Forks az egész út nagyon békés volt nem lehetett más hallani csak az eső kopogását az ablakon meg a kocsim halk dorombolását. Viviék felé vettem az irányt gyors leparkoltam a bejárójukra és már rohantam is, befelé mert nem akartam nagyon elázni. Kopogtam majd fél perc múlva barátnőm nyitott ajtót álmos szemekkel.
- Szia Netty! Hát te? Gyere be! – köszönt majd beengedett.
- Szia! Képzeld megkaptam végre a kocsimat! – kiáltottam neki boldogan.
- Igen?? És?? Hol van? – kérdezte izgatottan.
- A bejárótokon te észlény! – válaszoltam vigyorogva. Gyors oda szaladt az ajtóhoz és kinézett rajta majd elismerően bólintott.
- Ez nagyon jól néz ki! Elviszel majd egy körre ugye? – nézett rém nagyokat pislogva.
- Persze! Még kettőre is. – feleltem mosolyogva.
- Szuper. Na és mesélj mizujs? Ezen kívül? – kérdezte mindent sejtő mosollyal az arcán.
- Látom, te már tudod, szóval nem kell semmit sem mondanom. – válaszoltam majd leheveredtem a kanapéra.
- Embry már tegnap este elújságolta a nagy hírt! Jaj, annyira tudtam, hogy összejöttök! – mondta tapsikolva.
- Nyugi Vivi jobban örülsz, mint én! – válaszoltam nevetve.
- Chh azt kétlem! Csak rád kell nézni olyan felszabadult és vidám fejed van. Eddig meg úgy néztél ki mint egy élő halott már bocs… - magyarázta majd ő is leült mellém.
- Igen tudom… de ez már nem így van úgy, hogy inkább hagyjuk a múltat és koncentráljunk a jelenre. Nemde? – néztem rá.
- De. – bólintott majd megszólalt a telefonja.
- Jaj, istenem ez Ő!! – sikította. Mire én csak megráztam a fejem.
- Szia! Jaj, te is hiányoztál nekem képzeld itt van Netty ugye milyen jó hogy összejöttek. Igen, igen én is mindig mondtam nekik… - és még beszéltek vagy fél óráig.
- Jaj, nem előbb te tedd le. – mondta a telefonba mire én csak meg forgattam a szemem.
- Te tedd le. Te! Te! – válaszolgatták egymásnak én pedig már kezdtem ideges lenni majd felálltam oda mentem és összecsuktam a telefonját.
- Nem majd én!
- Hé! Ezt most miért kellett? – nézett rám mérgesen.
- Azért mert ez már beteges. – válaszoltam fej rázva.
- Még hogy beteges majd megnézlek én téged meg Jaket!
- Na, jó hagyjuk, ezt inkább menj és öltözz fel és lemegyünk Emilyhez, persze csak ha van kedved. - feleltem neki.
- Persze hogy van, már megyek is egy pillanat! – majd felszaladt az emeletre és 10 perc múlva már lent is volt normális utcai ruhában, persze csak ha a tűzpiros magas sarkút és a leopárd mintás miniszoknyát normálisnak lehet nevezni.
- Ő… szerintem egy kicsit fázni fogsz! – néztem jelentőség teljesen a szoknyájára.
- Ugyan dehogy! – válaszolta majd ki tipegett előttem a kocsiig. Bepattantunk és már indultunk is a La push felé. Vivi egész úton Embryről fecsegett és arról, hogy mikor akar elmenni, vásárolni. Nem igazán érdekelt a dolog, de mivel a barátnőm, odafigyeltem rá. Mikor oda értünk kipattantunk a kocsiból és mentünk is be a házba.
- Helló! – köszöntünk mikor beléptünk az ajtón. Emily a konyhában ült és valami újságot olvasott.
- Sziasztok! Mi újság? – köszönt ő is majd helyet foglaltunk mellette.
- Semmi különös… - válaszoltam.
- Még hogy semmi ő és Jacob összejöttek. – mondta Vivi mosolyogva.
- Komolyan? Ezt Sam nem is mondta. Jaj, úgy örülök nektek. – felelte miközben átölelt.
- Köszi!- mondtam mosolyogva.
- Na és mesélj, hogy történt? Végre bevallotta? – nézett rám Emily kíváncsian. Én pedig elmeséltem nekik az egészet az elejétől a végéig.
- Szóval így történt… - mondtam mikor a mesélés végére értem.
- Az igen! Ez nagy! Embry nem említett részleteket! Jaj de nagyon király! Na és mi a legjobb?? Hogy mehetünk páros randira te és Jake meg én és Embry jaj, milyen jó lesz. – örvendezett Vivien.
- Jó az álmodozás… Sajnálom, de mostanában nem áll szándékom randevúra menni főleg nem párosra. Mindjárt itt a suli és nekem most arra kell koncentrálnom vagy a szüleim egy életre eltiltanak Jacobtól. – magyaráztam neki.
- Pontosan ezért kéne, elmennünk minél hamarabb mielőtt elkezdődne a suli! Hé,
Emily te és Sam is eljöhetnétek. – nézett rá Emre vigyorogva.
- Jaj, ne minket ne keverj bele. Nem igazán van nekünk időnk az ilyesmire. Mert izé… vagyis.
- Igen? – néztünk rá kérdően.
- Semmi… semmi! Hagyjuk! – hárította a témát.
- Ugyan Emily mi az?? Légyszi mond el! – könyörögtem neki.
- Na, jó, de ne mondjátok el még senkinek. Szóval úgy néz ki, hogy Sam és én végre összeházasodunk! – kiáltotta boldogan.
- Jaj, istenem hisz ez fantasztikus! Sok boldogságot! – mondtam neki majd átöleltem aztán Vivi is gratulált neki és ő is megszorongatta.
- De ez még titok úgy, hogy pszt… - mondta nevetve.
- Rendben lakat lesz a szánkon. – válaszolta helyettem is.
- Köszi! – nézett ránk mosolyogva.
- Halihó! – lépett be az ajtón Jake mosolyogva utána pedig a többiek is jöttek be egyenként.
- Sziasztok! – köszöntünk nekik vidáman. Jacob odajött hozzám és lágyan megcsókolt, majd leült mellém. Embry is helyet foglalt Vivi mellett és úgy méregették egymást, mint akik rögtön letámadják a másikat.
- Na és mi újság? – kérdezte tőlem Jacob.
- Semmi különös azon kívül, hogy elmondtam a szüleimnek, hogy együtt vagyunk. – mondtam miközben az ajkamba haraptam.
- Tényleg? És hogy fogadták? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Öhm… egész jól azt hittem apu kifog, borulni és majd leszid, de az egyetlen szúrós megjegyzése az volt, hogy, „miért nem jövő nyáron jövünk össze”? – válaszoltam.
- Igen ez várható volt… Nem megyünk ki sétálni? – kérdezte mosolyogva.
- De persze menjünk. – mondtam majd kézen ragadott és kimentünk a partra sétálni. Hála az égnek már elállt az eső így nem áztunk el és a nap is kisütött így elég kellemes volt az idő.
- Na és várod már a sulit? – kérdezte nevetve.
- Ami azt illeti igen. Alig várom, hogy megtudjam milyen az, ha valaki ének szakon van! – feleltem mosolyogva.
- Én nem tudtam, hogy a La pushi suliban van olyan hogy ének szak.
- Hát nincs is! Ezért fogok a Forksi gimibe járni. – mondtam miközben a szemébe néztem.
- Mi? Oda nem mehetsz! – jelentette ki mérgesen.
- Jake most meg mi a baj? – kérdeztem értetlenül.
- Az hogy oda nem mehetsz! A vérszívók vissza jöttek és fogadni mernék, hogy újra beiratkoztak az iskolába! Nem akarom, hogy bajod essen! Nem bízom bennük.
- Ugyan, már hiszen te magad mondtad, hogy állati véren élnek akkor minek kell aggódni úgyse fognak bántani. És ígérem, hozzájuk sem fogok szólni rendben? – kérdeztem tőle miközben végig simítottam az arcán.
- Rendben. – válaszolta majd közelebb hajolt, hogy arcunk egy vonalba kerülhessen, és ajkait hozzá érinthesse az enyémekhez. A csókja nagyon gyengéd volt egy igazi szerelmes csók. Majd mosolyogva elvált tőlem és tovább sétáltunk…

Netty kocsija:D

19. fejezet

Sziasztok itt a kövi feji:D bocsi a késésért de remélem,kárpótolni fog titeket ez a feji;) a komi határ 10 sok puszii<333

19. fejezet


Miután haza értem felbaktattam a szobámba majd bekapcsoltam a tv-t és azt kezdtem el bámulni. Az eszem valahol egész máshol járt nem igazán tudtam figyelni arra a filmre, amit éppen néztem. Fogalmam sem volt róla hogy Jake hova tűnt és egyáltalán miért hagyott ott szó nélkül. Ez az érzés nagyon idegesítő, de próbáltam magam azzal győzködni, hogy biztos valami nagyon sürgős dolga akadt és azért nem köszönt el, de legbelül tudtam, hogy valami egészen más áll a háttérben csak épp azt nem tudom, hogy mi. Aj de nekem nem is ezzel kéne foglalkoznom, hanem hogy miként fogom akkor megszervezni Paulnak és Selenának azt a különleges randevút. Felálltam az ágyról és körbe-körbe kezdtem el járkálni a szobámban, és közben serényen azon törtem a fejem, hogy mivel lehetne feldobni ezt az egészet. Aztán eszembe jutott. Az egész erdőt legalábbis azt a részét ki fogjuk világítani virágokat, fogok szórni az útra amerről, jönnek majd, na és persze mi lehet, még romantikus hát egy gyertyafényes vacsora ezzel tuti leveszi Selenát a lábáról. Jaj, már alig várom, hogy holnap elkezdjem a díszítést…
Az este további részében megvacsoráztam majd lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba tv-t nézni. Miután elálmosodtam kikapcsoltam azt és elaludtam…
Reggel anyu hangjára ébredtem, aki, éppen ha jól hallottam Sue-val beszélt valamiről. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdőbe, hogy megmossam az arcomat és a fogamat. Miután végeztem ezekkel elindultam a szekrényemhez és kivettem belőle egy farmert és egy hosszú ujjú pulcsit magamra kaptam és elindultam reggelizni.
- Jó reggelt! – köszöntem nekik ásítozva.
- Neked is kicsim. – mondta anyu.
- Szia Netty! Nem lenne kedved reggeli után átjönni hozzánk? – kérdezte Sue mosolyogva.
- Ó hát izé nem hogy Leah örülne neki. – válaszoltam szomorúan.
- Ugyan dehogynem hidd el már nem haragszik rád. – nézett rám mosolyogva.
- Hát jó rendben. Végül is akkor mehetek. – mondtam majd elkezdetem majszolni a reggelimet. Anyu és Sue addig minden féléről beszélgettek. Miután meg reggeliztem Sue és én elindultunk hozzájuk. Mikor oda értünk Leah épp a konyhában ült és éppen valami újságot olvasott. Meglepődve nézett rám csodálkoztam, hogy nem ordított rám azonnal. Csak nem meg enyhült?
- Szia! – köszöntem bátortalanul. Leah nem szólt semmit csak felállt az asztaltól és szorosan átölelt.
- Netty annyira sajnálom, amiket a fejedhez vágtam, én egyáltalán nem gondoltam komolyan! Kérlek, ne haragudj rám! Meg tudsz nekem bocsájtani? – kérdezte könnyes szemmel.
- Persze hogy megbocsájtok! Te vagy az egyik legjobb barátnőm. Hogyan is tudnék rád haragudni? – néztem rá mosolyogva. Majd újra átöleltük egymást. Ezután felmentünk Leah szobájába és elkezdtük mesélni egymásnak mi minden történt velünk mióta nem beszéltünk. Leah elmondta, hogy nagyon jól megy neki az önuralom és az átváltozás mindvégig ezt gyakorolta, amíg nem találkoztunk. Én is meséltem neki például hogy ide költözött a legjobb barátnőm és Embry rögtön rá vetette magát. Ezen persze ő meg sem lepődött hiszen Embry már csak ilyen.
- Leah valamiben szeretném kérni a segítségedet! – néztem rá kiskutya szemekkel.
- Igen? Miben? Tudod, bármiben segítek neked. – jelentette ki kedvesen.
- Hú, az nagyon jó, mert egy igazán nagydologról van szó!
- Na, bökd, már ki mi az tiszta ideg vagyok már! – felelte nevetve.
- Oké, oké. Szóval emlékszel, hogy kitaláltuk, hogy összehozzuk Selt meg Pault? Nos, estére randit kell nekik szervezni az erdőben egy ilyen romantikus vacsoraféleséget. Kilenne, világítva a földön rózsaszirmok és persze egy kis lágy zene meg finom kaja. – mondtam neki.
- Jaj, ez szuper ötlet! És akkor gondolom, a segítségem kell ennek a megszervezésében igaz? – kérdezte mosolyogva.
- Aha… de csak ha nem nagy baj. – néztem rá ártatlanul.
- Dehogyis szívesen segítek, tőlem már kezdhetjük is. – felelte vállat vonva.
- Ó remek akkor megyek és szólok öhm… szólok…
- Emilynek? – kérdezte szemöldök felhúzva.
- Aha. – válaszoltam szemlesütve.
- Oké! Akkor megyek és előkeresem a garázsból azokat az izzókat. – mondta majd elindult kifelé én pedig csak a számat tátottam.
- Ő izé Leah szóval akkor nem gond, hogy Em is besegít? – kérdeztem tőle.
- Nem gond. Na, menj, és szólj, neki találkozunk náluk.
- Oké, szia! – köszöntem el majd elindultam Emilyék felé. Mikor oda értem gyors beszaladtam szerencsére Emily épp főzött.
- Szia, Emily szükségem van rád! – mondtam neki lihegve.
- Csak nem Jake? Itt járt reggel és nagyon ki volt. Összevesztetek? – kérdezte én meg bambán néztem rá hogy most mi van?
- Ő nem, de micsoda? Komolyan? Mi nem vesztünk össze igaz tegnap este óta nem láttam és csak úgy szó nélkül itt hagyott, de azt hittem, hogy valami fontos dolga akadt és azért mert el… Nem tudtam, hogy van valami baja… vagyis gondoltam rá. Jaj, ugye nem bántottam meg semmivel? Lehet, hogy megint amiatt, a Bella miatt van kiborulva! – feleltem elgondolkodva.
- Hát nem hiszem. Itt valami egészen más áll a háttérben csak azt nem tudom mi. – válaszolta miközben kavargatta a levest.
- Na de miért is jöttél? Miben segítsek? – kérdezte már mosolyogva.
- Ja, igen, abban hogy Paul randit szervez Selnek és én szervezem, meg valakinek főzni kéne valami finom vacsorát és arra gondoltam, hogy talán te…- néztem rá könyörgően.
- Persze szívesen. – mondta mosolyogva.
- Ó köszönöm imádlak Emily ezzel egy csomó munkától meg kíméltél! Már csak egy szép helyet kell találnom az erdőben. Most megyek, ja ha megjön Leah mond meg neki légy szíves, hogy a cuccot pakolja le ide a verandára egy óra és jövök. Szia! – köszöntem el majd rohantam is az erdő felé. Jaj, remélem, találok valami szép helyet, nem akarok Paulnak csalódást okozni. Ó meg van, hátha Paul tud valami tuti kis helyet. Gyorsan elindultam Paulhoz mikor már ott voltam megláttam, hogy kint van az udvaron.
- Szia, Paul! – köszöntem neki majd meg öleltük egymást.
- Szia Netty! Hát te? – nézett rám kíváncsian.
- Én már szervezem az esti vacsit és szükségem lenne a segítségedre.
- Ó miért nem szóltál hamarabb tudod, rám bármiben számíthatsz szóval?
- Nos tudsz-e az erdőben valami szép kis tisztást? – kérdeztem tőle.
- Persze. Tudod, aki vérfarkas az tudja az ilyeneket. – jelentette ki mosolyogva.
- Remek! Akkor nyomás Emilyhez, mert ott vannak a cuccok, amik kellenek a randira és kell valaki, aki segít cipelni. Ó tényleg még hívni kéne valakit… - mondtam neki. Nekem persze rögtön Jacob jutott eszembe, de ő állítólag haragszik rám legalábbis szerintem szóval ő kivan, lőve így marad nekünk…
- Ááá Embry! Pont jókor! – szaladtam oda Embryhez aki éppen jött velünk szembe az úton.
- Sziasztok! Na, miben segíthetek? – nézett rám vigyorogva.
- Te Embry sok mindenben gyere velem. – mondtam neki majd karon ragadtam őt is és Pault is és így mentünk Emilyékhez. Útközben elmondtam Embrynek hogy miben kell segítenie ő pedig készségesen belement persze miután megígértem neki, hogy megadom neki Vivi telefon számát. Kimet Vivit és Jaredet is belevontuk a kis akciónkba Kim hozta a rózsaszirmokat Vivi hozta a romantikus lágy zenét és persze a CD- lejátszót Jared pedig mint a többi fiú segített pakolni az asztalt, a két széket meg a többi cuccot. Miután mindennel végeztünk délután öt óra lett a többiek mind elmentek csak Leah és én maradtunk, hogy a világítást csináljuk. Ahogy ezzel is végeztünk mi is elmentünk onnan. Bementünk Emilékhez mivel szinte mindenki ott volt kivéve persze Pault, aki már Selenáért ment. És Jake? Ő sem volt itt. Hol lehet már megint? Egész nap nem láttam őt… Vajon mi lehet vele?
- Netty minden rendben? Olyan feszültnek tűnsz…- nézett rám aggódva Sam.
- Hát tudod…- kezdtem volna bele, de Emily félbe szakított.
- Jaj, ne a desszert itt maradt! Ezt nem hiszem el! Ki vitte a kaját? – kérdezte Emily mérgesen.
- Hát én vittem bocsi skacok véletlen volt. – nézett ránk bűnbánóan Seth.
- Jó semmi baj. Majd én megoldom, talán még nincsenek, ott megyek és elviszem! – mondtam majd felkaptam a kosár muffint és elindultam a tisztás felé.
- Netty ne kísérjen el valaki? – kérdezte Embry.
- Nem kell, köszi. – mondtam majd kimentem. Odakint már korom sötét alig láttam, de hála az égnek a telefonom olyan volt, mint egy zseblámpa. Nagyon megörültem mikor megláttam a világítást szóval nem tévedtem el. Közelebb merészkedtem és láttam még nincsenek itt. Gyors az asztalra tettem a kosarat. Ekkor hangokat hallottam… Jaj nem ezek megjöttek… Nem akarom elrontani a randiukat! Gyorsan elbújtam a bokor mögé itt már nem vesznek észre csak Paul, de az nem lényeges. Leguggoltam a bokor mögé mikor egy ágreccsenést hallottam mikor hátranézetem megpillantottam Jacobot, aki kábé olyan furán nézett rám, mint én ő rá.
- Te meg mit keresel? – kérdeztem tőle nagyon halkan.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Nem úgy volt, hogy te és Paul randiztok? – kérdezte a végét már dühösen.
- Mi? Honnan vetted ez a badarságot? De várj, ezt ne itt beszéljük meg! – mondtam majd megfogtam a kezét és szépen négykézláb elslisszoltunk a helyszínről. Mikor már elég messze voltunk mind ketten felálltunk leporoltuk magunkat majd kérdően Jakere pillantottam.
- Szóval?
- Hallottam, amikor megkérdezte tőled. – válaszolta nemes egyszerűséggel.
- Te jó ég! Csak gyakorolt rajtam. – mondtam neki fejet rázva.
- Hogy érted, hogy csak gyakorolt? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Gyakorolta hogyan kérje meg Selt hogy menjen el vele randizni! – válaszoltam morcosan.
- Tényleg? – kérdezte.
- Igen! De elegem van, már ebből folyton ezt csinálod! Először engem kérdezz, meg és ne rögtön játszd a sértődött óvodást! – válaszoltam dühösen.
- Igazad van, ne haragudj, sajnálom. – mondta lehajtott fejjel.
- Na persze. Legközelebb meg azért akadsz ki, hogy Sethel beszélgetek. Egyáltalán miért lenne neked baj, hogy én randizom Paullal? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Mert az és kész. – válaszolta karba tett kézzel.
- Mi? Ez nem válasz! Addig nem megyünk, innen sehová ameddig nem mondod el végre mi ez a nagy féltékenykedés. – jelentettem ki.
- Én nem is vagyok féltékeny! – válaszolta, de tudtam, hogy csak kamuzik.
- Ha-ha jó vicc. Ezt te sem mondhatod komolyan. Miért nem tudod csak egyszerűen kimondani? – nézetem rá dühösen.
- Miért nem? – kérdeztem tőle.
- Rendben kimondom, ha ennyire akarod! Féltékeny vagyok rá! És nem csak rá, hanem az összes férfira, aki a közeledbe megy! – mondta mérgesen nekem pedig még vér is megállt az ereimben. Ezek szerint akkor mégis jelentek neki valamit. Na, gyerünk most vagy soha, de én kiszedem belőle az biztos.
- Most már boldog vagy? – kérdezte majd hátat fordított és elindult, ezt nem hiszem el.
- Jake te mégis hová mész? Ezzel még nincs elintézve semmi! Azt akarom, hogy mond el az igazat! - kiáltottam utána. Mire ő megfordult és nagy lendülettel felém jött.
- Az igazat akarod? Hát tessék!- mondta majd elkapta a derekamat és közel húzott magához a szívem őrült tempóban verte a mellkasomat és ekkor megéreztem ajkait az enyémeken. Olyan szenvedéllyel csókolt, hogy alig kaptam levegőt kezemmel átkulcsoltam a nyakát és még közelebb húztam magamhoz. Beletúrtam dúshajába és úgy csókoltam tovább. Mikor már nem kaptunk levegőt zihálva váltunk el egymástól.
- Na, mit szólsz az igazsághoz? – kérdezte vigyorogva. Én pedig nem válaszoltam csak magamhoz húztam, hogy újra csókban forrhassunk össze.
- Szeretlek Netty! – nézett mélyen a szemembe.
- Én is szeretlek Jake. – válaszoltam ő pedig újra megcsókolt.
- Ideje lenne vissza indulni nem? – kérdeztem tőle.
- Szerintem még maradjuk egy kicsit. – válaszolta mosolyogva.
- Jake mennünk kell, az apám megöl, ha nem leszek otthon időben. – feleltem nevetve.
- Ú igaz… akkor menjünk. – mondta majd összekulcsoltuk kezeinket és elindultunk hozzánk.
- Hát akkor, szia! – köszöntem el tőle mikor már az ajtóban álltunk.
- Szia! – mondtam majd közelebb hajolt és egy lágy csókot lehelt ajkaimra. Majd bementem a házba ahol hál istennek nem volt senki legalábbis a földszinten nem. Felszaladtam a szobámba gyors lezuhanyoztam majd kiültem az ablakba és írni kezdtem egy új dalt…

Bejeletés(=

Sziasztok:D Szóval megnyitottam a másik blogomat melynek a címe Lóháton a hajnali fény:D akit érdekel kukkantson be a bevezetőt már feltettem az első feji pedig szombaton kerül fel(= remélem ez a törim is érdekelni fog titeket pusziii(LLL)

18. fejezet

Sziasztok itt a kövi feji:D Jó olvasást remélem tetszeni fog komi határ 10:) A múltkorinál megkaptam aminek nagyon örültem remélem itt is meg lesz(= na puszika sziasztok<333

18. fejezet

- Bella volt Jacob volt szerelme… - kezdett bele, de én közbe szóltam.
- Volt? Mármint ugye már nem szereti? Vagyis nekem mind egy csak szóval...
- Netty nyugi! Már nem szereti Bellát Jaket más sokkal jobban érdekli, elhiheted! – nézett rám mosolyogva. Tényleg? És ki az a más? Ezt nem hiszem el… Nem lehetek féltékeny Jake és én csak barátok vagyunk és nyilván való, hogy neki egyáltalán nem tetszem! Sajnos.
- Nos mint mondtam Jake szerelmes volt Bellába még régen, de akkor Bella még ember volt és nem volt házas. – mikor kimondta, hogy házas meg könnyebbültem.
- Úgy érted már vámpír? – kérdeztem tőle.
- Hát elméletileg az. Tudod Bella mikor még ember volt beleszeretett egy vámpírba, vagyis Edward Cullenba. Edward is viszont szerette őt, de egyszer csak elhagyta Bellát, aki ekkor nagyon kiborult szinte haldoklott, amíg nem volt itt a szerelme. Jacob viselte gondját mindig vele volt és törődött vele időközben pedig bele szeretett. De aztán Cullenék újra visszajöttek és persze Bella és Edward is összejöttek újra.
- És Jake vele mi lett biztos nagyon kiborult! – vágtam közbe.
- Hát igen nagyon szenvedett. Szörnyen érezte magát, de harcolt Belláért, mert tudta, hogy a lány szereti őt! – folytatta.
- Mi?? Bella is szerelmes volt Jacobba? Ez komoly? – kérdeztem tőle kíváncsian.
- Igen, de nem annyira szerette, mint Edwardot. –folytatta.
- Ó te jó ég! Ez rosszabb, mint egy szappanopera…
- Szerintem is. Na, szóval Bella elmondta Jacobnak hogy őt is szereti, de aztán kijelentette, hogy Edwardot választja és hozzá megy feleségül majd vámpír lesz! – fejezte be.
- Uramisten… szegény Jake! Most már értem miért nem akart beszélni erről! És még van képük visszaköltözni! Ezt nem hiszem el! – válaszoltam miközben fortyogtam a dühtől.
- Most már akkor érted ezt az egész helyzetet. – mondta szomorkásan.
- Igen most már minden világos. Emily nem tudod, mikor jönnek vissza a vámpíroktól? – kérdeztem tőle.
- Szerintem mindjárt. – válaszolta egyszerűen.
- Az jó, mert beszélni akarok Jakkel. Sürgősen. Még csak az hiányzik, hogy megint szaladjon ezután, a Bella után. – feleltem dühösen.
- Mi az Netty? Csak nem féltékeny vagy? – kérdezte vigyorogva.
- Mi? Én? Egyáltalán nem vagyok féltékeny csupán meg akarom óvni őt egy újabb szenvedéstől! Nem fogom hagyni, hogy újra össze, törje az a csaj. Ha vámpír, ha nem én biztos kiosztom, ha itt adja majd neki magát. – erre Emilyből kitört a nevetés.
- Jaj, egek! Ti jobban hasonlítotok Jacobbal mint hinnéd ő is pontosan ezt csinálta mikor rád volt szállva Embry. – felelte mosolyogva. Én pedig csak megforgattam a szemeimet az lehet, hogy én féltékeny vagyok, de ő csak meg akart védeni. Különben ha tetszenék neki már százszor a tudtomra adta volna.
Ekkor kinyitódott az ajtó és beléptek rajta a srácok vigyorogva. Úgy tűnik nem volt valami rossz ez a tárgyalás, ha ilyen nagy az öröm. Jake lépett be utoljára, aki nem tűnt valami boldognak. Tessék máris megbántotta az a Bella… Mikor meglátott kérdőn pillantott rám mire én oda sétáltam hozzá megfogtam a kezét és húztam kifelé az erdőbe.
- Netty nem meg mondtam, hogy maradj otthon? Miért nem tudsz egyszer is hallgatni rám? – nézett rám értetlenül.
- Bocs, de nem bírtam idegekkel hogy nem tudom, hol vagytok ezért szépen visszamentem, Emilyhez hogy megtudjam. – válaszoltam neki egyszerűen.
- És Emily mit mondott? – kérdezte idegesen.
- Nos Em mindent elmondott! – feleltem ki hangsúlyozva a „mindent” szót.
- Mindent? – kérdezett vissza.
- Igen mindent. De hagyjuk ezt jó? Szóval mi volt? – kérdeztem tőle és közelebb léptem hozzá.
- Találkoztunk a határvonalnál és megegyeztünk, hogy ugyanúgy, mint az eddigi szerződésben nem lépjük át egymás határát, na és persze ők nem ölnek embert. – mondta majd vállat vont.
- Ennyi volt? Már, mint más nem történt, mert úgy láttam, hogy valami miatt szomorú vagy, és nem szeretem, ha rossz kedved van. Nekem elmondhatod. – mondtam majd szorosan megöleltem mire a szívem újra gyors tempót vett át, de én próbáltam nem erre koncentrálni, hanem hogy ki szedjem Jacobból hogy mi a baja.
- Na, jó szóval mikor oda értünk rögtön éreztük, hogy ezek többen vannak, mint eddig és persze már egyikük sem volt ember. Már ő sem… - válaszolta miközben ökölbe szorult a keze.
- Nagyon sajnálom. – mondtam neki együtt érzően.
- Már úgyis mindegy. Szóval kiderült, hogy a másik vámpír az csak félig az, mert ő Edward meg Bella fia, akit megint csak Edwardnak hívnak. A harmadikat pedig nem láttuk, mert az otthon maradt Emmettel a nagydarab vérszívóval. – mondta.
- Akkor már értem miért vagy ilyen szomorú! – válaszoltam. Amint bejött az ajtón rögtön tudtam, hogy Bella miatt van az egész, de így hogy már az egészet elmesélte biztos vagyok benne. Jake szomorú, mert már nem tudja vissza szerezni Bellát így hogy már vámpír, nős és még egy közös fiuk is van ezzel az Edwarddal. Hát ennyit arról, hogy ő már nem szerelmes belé. Szerintem Emily nem jól érezte ezt az egészet.
- Ezt meg hogy érted? – nézett rám értetlenül.
- Ugyan Jake te még mindig szereted őt. – válaszoltam a szívem pedig rögtön összeszorult erre a kijelentésre.
- Mi? – nézett rám értetlenül. De tudtam, hogy tagadja az egészet.
- Tudom, hogy így van, nem kell tagadnod. Ez… nem… baj. – válaszoltam, de éreztem, hogy minél többet beszélünk róla annál rosszabb lesz és annál jobban fog fájni nekem már a szemem is könnyezett. Jobb lesz, elterelni a témát vagy pedig lelépni még mielőtt észreveszi.
- De nem így van! Én már rég nem érzek Bella iránt semmit! Csupán bánt ez az egész, mert a barátom! Érted? – nézett rám szomorúan.
- Tényleg? – kérdeztem tőle reménykedve.
- Persze. Bella a múlt. Már nem érdekel egyáltalán nem. – mondta miközben végig simított az arcomon majd egy kósza tincset elsöpört az arcomról.
- Na, gyere, menjünk vissza. – mondta majd megfogta a kezem és visszamentünk a házba.
- Hé, fiatalok merre jártatok? – jött oda Jared vigyorogva.
- Beszélgettünk! – válaszoltam Jacob helyett is.
- Aha, én is azt mondanám. – felelte vigyorogva.
- Jared! Fogd be! – jött oda Paul is és elrángatta onnan a barátját mire Jake csak a fejét rázta.
- Paul beszélhetnénk?- kérdeztem tőle. Ő pedig bólintott és oda jött hozzám. Majd kimentünk az udvarra.
- Szóval Selenáról lenne szó…- kezdetem bele.
- Jaj, ugye nem azt akarod mondani, hogy, valljam be neki, hogy mit érzek!? – kérdezte karba tett kézzel.
- Nem dehogy! Szóval arra gondoltam, hogy talán jó ötlet lenne, ha elhívnád őt randira. Na, mit szólsz? – néztem rá mosolyogva.
- Ja de mégis milyen randira? Mozi az túl elavult ő pedig különleges… valami egészen varázslatos dolgot kéne kitalálni. – mondta elgondolkodva.
- Nos, én, mint ötlet doboz szolgálhatok neked egy két érdekes ötlettel.
- Igen? Hallgatlak. – felelte.
- Szóval Jake és én azt találtuk ki, hogy szervezni kéne az erdőbe nektek egy romantikus vacsorát persze Sel tudta nélkül. Én Vivi és Emily szívesen megcsinálnánk. Ezzel tuti elkápráztatnád őt! – válaszoltam neki vigyorogva.
- Ó Netty te egy zseni vagy!! Ó úgy imádlak! – mondta majd felkapott és megpörgetett a levegőben majd szorosan átölelt.
- Ugyan dehogy! De azért köszi! Szóval akkor benne vagy? – kérdeztem tőle.
- Naná! Ez szuper ötlet.
- Remek akkor holnap már sort is keríthettek erre a randira szóval már indulj is el Selenához és kérdezd meg lenne-e kedve veled randizni holnap. Oké? – néztem rá mosolyogva.
- Oké, de mi van, ha nemet mond? – nézett rám szomorúan.
- Több pozitív gondolkodást. Figyelj, ilyenre sose gondolj, hogy nemet mond. Igent fog mondani hidd el. Próbáld, ki nálam kérj, meg hogy menjek el veled holnap este randizni.
- Oké. Szóval eljössz velem holnap este valahová? – kérdezte unalmasan.
- Ezt több érzéssel így még ő se hiszi el, hogy tényleg el akarod hívni. Gyerünk még egyszer! – adtam ki neki az utasítást.
- Na, jó. Netty lenne kedved velem randizni holnap este? – kérdezte érzéssel a hangjában. Szinte már tényleg elhittem, hogy el akar hívni.
- Igen Paul szívesen! – válaszoltam neki mosolyogva.
- Ez az, király vagyok! – válaszolta nagy egóval a hangjában mire elnevettem magam.
- Na, most már nincs más dolgod, mint elmenni és megkérni Selenát hogy találkozzon, veled holnap este szóval indulj spuri! – mondtam majd löktem rajta egyet, hogy elinduljon. Még integetett nekem aztán eltűnt a fák között. Miután visszamentem a házba mindenkit ott találtam kivéve Jacobot.
- Hé Embry Jake hova tűnt? – kérdeztem tőle.
- Nem tudom azt mondta kimegy hozzátok, de utána nem jött vissza. – válaszolta.
- Oké, köszi. Hát akkor én megyek, sziasztok! – köszöntem el majd egyenként megöleltem mindenkit és haza indultam…

17. fejezet

Sziasztok itt a kövi feji:D Remélem tetszeni fog(= A komi határ mint általában 10:)Jó olvasást!


17. fejezet


"Mikor kinyitottam a szemem, észrevettem, hogy egy ismerős személy ül az ágyamon…"


- Vivi!!!! – kiáltottam el magam majd a nyakába ugrottam, aminek az lett a következménye, hogy mind a ketten a földön landoltunk.
- Netty! Csak hogy felébredtél! Mondta anyukád, hogy bulizni voltál a barátaiddal és még alszol így hát feljöttem és vártam, hogy felébredj! Látom, örülsz nekem! – felelte nevetve.
- Jaj, nagyon! De hogy-hogy itt vagy és miért nem szóltál, hogy jössz? – kérdeztem tőle kíváncsian.
- Ó meglepetésnek szántam! És jön a második meglepetés a szüleim a húgom és én ide költöztünk vagyis Forksba! Így már minden nap találkozhatunk! – kiáltotta vidáman. Én pedig nagyot sikítva újra a nyakába ugrottam újra.
- Ez komoly? Jaj, annyira boldog vagyok! El se hiszed mennyire hiányoztál! Te vagy a legjobb barátnőm együtt nőttünk fel olyan mintha testvérek lennénk! – válaszoltam neki mosolyogva.
- Igen tudom! Nos, szóval mesélj mi újság veled? Olyan rég beszéltünk! – nézett tám szomorúan.
- Hát hol is kezdjem… szerintem csípni fogod ezt a helyet legalábbis én nagyon szeretek itt élni! Egyébként úgy igazán nem történt semmi kivéve azt, hogy összevesztem egy nagyon jó barátnőmmel! – sóhajtottam lehangoltan. Csak ennyit mondtam el neki a vér farkasos részt kihagytam még csak az kéne, hogy megtudja, fejvesztve menekülne vissza. Nem is beszélve arról, hogy nem mondhatom el senkinek.
- Sajnálom, biztos minden rendbe jön és kibékültök majd! – vígasztalt meg barátnőm.
- Hát reménykedem benne! Na, jó egy pillanat kimegyek, a mosdóba majd átöltözök és megmutatom, neked a La push-t! Jó? – kérdeztem tőle izgatottan.
- Az szuper! Na, hát akkor siess! – mondta majd a kezembe nyomott egy szatyrot.
- Ez meg mi? – kérdeztem tőle meglepve.
- Egy kis ajándék tőlem! Remélem tetszeni fog! – mondta vigyorogva.
- Biztosan, de most megyek és felveszem, mert ha jól sejtem ez valami ruhadarab, igaz? – néztem rá kíváncsian.
- Ezt eltaláltad barátném! – válaszolta majd betuszkolt a fürdőbe és becsukta az ajtót. Gyorsan vettem egy zuhanyt majd fogat mostam és kivettem a szatyorból a ruhákat. Egy világos cső szárú farmert találtam benne egy I LOVE MUSIC pólót, amire már egy ideje fáj a fogam és még volt egy kis dobozka, amiben egy zöld gitár pengetőt fedeztem fel. Felkiáltottam örömömben kintről pedig csak egy hal kuncogás hallatszódott. Felkaptam magamra a ruhát majd megfésültem a hajam és kirohantam, hogy megköszönjem Vivinek ezt sok király ajándékot.
- Ugyan semmiség volt őket beszerezni! Örülök neki, hogy tetszenek, de most menjünk már légyszi! – nézett rám nagy szemekkel.
- Oké, oké megyünk, csak eszem valamit éhen halok! – mondtam majd lementünk a konyhába ahol anyu éppen szorgoskodott.
- Hát jó reggelt álomszuszék látom felébredtél milyen volt este a buli? Mikor jöttél haza? – kérdezte mosolyogva.
- Ő klasz volt hát már nem igazán emlékszem, de nyugi Jake haza kísért! – mondtam anyunak, mire Jake neve hallatára Vivi szeme felcsillant.
- Akkor rendben, nos, nekem el kell rohannom a boltba, de nem soká, jövök, a reggeli a pulton van, sziasztok! – mondta majd magunkra hagyott minket. Vivi leült mellém az asztalhoz, de hozzá se nyúlt a kajájához csak rám bámult felhúzott szemöldökkel.
- Nem eszel? – kérdeztem tőle.
- Szóval Jake mi? Mond csak ki az a Jake? És hogy –hogy nem említetted még nekem? – kérdezte egy kissé morcosan. Ajaj, ennek rossz vége lesz…
- Jake csak egy barátom. – válaszoltam egyszerűen.
- Aha… na persze! Nekem elmondhatod! – nézett rám mosolyogva.
- Mondom, hogy csak egy barát! És hagyjuk ezt a témát rendben? – kérdeztem tőle haragosan.
- Jól van, na! Bocsi csak érdekel, hogy mi van veled! És egyébként nem tetszik senki? – kérdezte kíváncsian. Mire én csak nem legesen megráztam a fejem. Ezzel véget is vetve ennek a témának. Ezek után ő is hozzá fogott az ételhez és miután befejeztük elindultunk körbe nézni a La push-t.
- Ó itt annyira szép minden! Csak tudod, mi hiányzik? – kérdezte miközben rám pillantott.
- Mi? – néztem rá értetlenül.
- Hát a Pláza! Már elvonási tüneteim vannak. – mondta szomorúan mire én elnevettem magam.
- Úgy látom te semmit sem változtál! – feleltem neki vigyorogva.
- De te igen. Sokat is. Már nem vagy az a méla bús szomorú lány, aki eddig voltál miután Jesse elment. – válaszolta szomorúan.
- Igen tudom… Már túl vagyok, rajta azt hiszem… csak… - mondtam volna tovább, de ő közbe vágott.
- Hohó! Álljunk csak meg? Mit mondtál? Túl vagy rajta? Ezt nem tudom elhinni végre csoda történt! Úgy tűnik, mégis van isten, mert teljesült a kívánságom! – mondta mire elnevettem magam.
- Na és hogy hívják? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Kit? – kérdeztem meglepve.
- Hát azt az istent, aki elfelejtette veled, mert annak egy Adonisznak kell lenni-e hogy kitörölje a fejedből Jesse-t. – felelte ördögien mosolyogva.
- Nem tudom, miről beszélsz! Már mondtam, hogy nincs semmi féle… Jake! – válaszoltam, de ekkor megláttam Jaket aki felénk közeledett mosolyogva.
- Sziasztok! Netty épp hozzád igyekeztem… és ő ki? – kérdezte mikor Vivire nézett.
- Ő legjobb barátnőm, akiről már annyit meséltem Vivi! – mutattam be neki.
- Á szia Jacob Black vagyok! – köszönt neki majd kezet nyújtott, Vivi pedig mosolyogva elfogatta.
- Én meg Vivi Swift. Jaj Netty már annyit mesélt rólad egyszerűen nem lehet lelőni mikor rólad, beszél. Mond mit műveltél vele, hogy ennyire oda van érted?! – kérdezte Jaketől mosolyogva majd rám pillantott, hogy mit szólok ehhez én szúrósan rá pillantottam majd így szóltam.
- Ha-ha Vivi nagyon vicces vagy. Komolyan mondom, egyszer még megöllek. – súgtam a fülébe majd rá ütöttem a kezére mire még jobban elvigyorodott. Jake az egészet mosolyogva nézte végig majd így szólt.
- Szóval lenne kedvetek eljönni Emilyhez most úgy is ott van mindenki. – nézett ránk érdeklődve.
- Persze! Leah is ott van? – kérdeztem a végét már halkabban.
- Nem Leah nincs! Sajnálom úgy is kibékültök, csak adj neki időt. – mondta Jake miközben végig simított a karomon.
- Hát remélem. De akkor induljunk. – mondtam majd karon ragadtam barátnőmet és elindultunk Emilyékhez. Mikor oda értünk Jake kinyitotta nekünk az ajtót majd előre engedett minket ekkor mindenki ránk kapta a tekintetét.
- Szisztok! – köszöntünk nekik.
- Hali Netty és szia, csinos idegen! – jött a Seth.
- Helló Vivi vagyok Netty barátnője most költöztem ide. – mutatkozott be. Majd mindenki oda jött hozzánk és bemutatkoztak. Mindannyian nagyon kedvesek voltak főleg Embry.
- Szia Embry Call vagyok. És imádom a szőkéket. – jött oda vigyorogva.
- Szia Vivi vagyok és imádom az ilyen helyes pasikat, mint te! – válaszolta Vivi vigyorogva mire mindenki elkezdett nevetni én meg csak a szememet forgattam.
- Úgy tűnik egymásra találtak… legalább téged nem fog zaklatni többé. – jött oda Jake.
- Ja, szerintem őket egymásnak teremtették néz, csak rájuk pont összeillenek kívül belül nem? – néztem rá Jakere.
- Jó felé kapizsgálsz kislány. – válaszolta miközben átölelt.
- Ezt hogy érted? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Hát…- kezdett volna bele, de ekkor az ajtó kivágódott és Sam lépett be rajta.
- Cullenék visszajöttek! – mondta idegesen. Ekkor Jake arcán meglepődést majd haragot véltem felfedezni.
- Hogy mi? Ezt mégis honnan veszed? – kérdezte idegesen.
- Éreztem az illatukat miközben járőröztem. Biztos, hogy ők azok! – válaszolta.
- Ezt nem hiszem el… Mi a fenéért, kellett nekik visszajönni csak rontsák a levegőt. – felelte dühösen.
- Kik azok a Cullenék? – kérdeztem.
- Majd elmondom, de most az lesz a legjobb, ha te és a barátnőd haza mentek. – nézett rám szomorúan.
- Jake mi a baj? Látom, hogy valami nincs rendben. – mondtam neki.
- Ígérem, mindent elmondok csak nem most. Gyertek, menjünk! – szólt oda Vivinek is aki kelletlenül de felállt Embry mellől és elindultunk haza. Útközben Vivi végig arról fecsegett, hogy mennyire örül, hogy ide költözött és perszer Embryről. De én a felére nem tudtam oda figyelni végig azokon a Cullenékon járt az eszem. Vajon kik ők? És miért jöttek vissza? Egyáltalán miért olyan nagy baj ez Jacobnak és a többieknek? Valahogy ki kell derítenem. Még hozzá most rögtön.
- Ő Vivi van egy kis dolgom szóval…
- Értem én persze nem gond majd találkozunk, ja és klasz nap volt, szia! – köszönt el majd megölelt. Miután elment azonnal visszaindultam Emilyékhez. Emily konyhában szorgoskodott, mint általában és persze nagyon meglepődött, hogy újra itt vagyok.
- Netty hát te? Azt hittem haza mentél. – nézett rám értetlenül.
- Igen úgy is volt csak tudnom kell valamit és abban reménykedtem, hogy talán te tudsz segíteni nekem.
- Miről van szó? – kérdezte kíváncsian.
- Szóval kik azok a Cullenék? – néztem rá érdeklődve. Ő pedig vett egy nagy levegőt majd így szólt.
- Ezt inkább Jacobnak kéne elmondania nem nekem. – válaszolta egyszerűen.
- Talán igen, de ő most nincs itt és én tudni akarom. – jelentettem ki.
- Hát jó elmondom. Szóval Cullenék egy vámpír klán… - kezdett bele, de én közbe vágtam.
- Hogy micsoda? Vámpír klán? És Jake ott van? – kérdeztem.
- Igen most épp odamentek velük tárgyalni. – válaszolta.
- És mi van, ha bajuk esik hisz, azok vámpírok. Jaj, ne…
- Netty nyugi nem lesz semmi bajuk ezekkel a vámpírokkal már egyszer békét kötöttek és egyébként is ők vegetáriánus vámpírok.
- Az meg mit jelent? – kérdeztem.
- Azt hogy nem ember vérrel, hanem állat vérrel táplálkoznak. – mondta majd leült az asztalhoz majd én is helyet foglaltam mellette.
- De akkor is veszélyesek! Annyira félek, hogy bajuk esik!
- Nem kell aggódnod miattuk. Jake és a többiek tudnak vigyázni magukra ők vérfarkasok, emlékszel? Nem lesz semmi gond. Csak hát…
- Csak hát mi?
- Ott lesz Bella is. – mondta majd lehajtotta a fejét.
- Ki az a Bella? – néztem rá kérdően. Ő pedig belekezdett…


Gitár pengető:


Csőszárú farmer:


Póló:

16. fejezet

Sziasztok:D Meghoztam a kövi fejit sokkal hamarabb mint szoktam(: úgyhogy lehet örülni:D a hamarabbi feji oka a sok komi na meg h beteg vagyok:S jól megfáztam és most itthon vagyok nem mentem suliba így több időm volt írni(= szóval a ha lesz még időm akkor a kövi fejit még szombaton felteszem de ha nem akkor csak jövő héten:) a komi határ mint általában 10 ezt a múltkori fejezetnél be is váltották még többet is írtatok és azt nagyon köszönöm mindenkinek*-* jó olvasást millió puszi sziasztok(LL)


16. fejezet


Embry nagyon kitett magáért az már biztos a buli fergeteges volt már a part másik végéről hallani lehetett a nagy dübögést és amint közelebb és közelebb mentünk már azt is kilehetett venni milyen zene szól. Világításnak fáklyák voltak fel állítva és persze a holdfény egy hatalmas színpad is volt melyen ott volt Seth aki úgy tűnt a zenén dolgozott. Asztalok is voltak melyek megvoltak, terítve étellel és itallal meg minden, ami kell.
- Hé, fiúk lányok ide értetek? Na, milyen buli? – jött oda hozzánk Embry vigyorogva.
- Király vagy haver! Ez a buli eszméletlen! – mondta neki Jared majd hátba veregette elismerés képen.
- Igen nagyon klasz! – feleltem én is. Mire Embry rám kapta a tekintetét.
- Hát örülök, hogy tetszik! Netty nagyon csini vagy! Van kedved táncolni? Ígérem, nagyon, rendes leszek! – mondta miközben Jakre nézett.
- Hahó, most Jakkel akarsz táncolni vagy velem? – kérdeztem mire elnevette magát.
- Hát persze hogy veled! Csak először gondoltam megkérdezem a testőrödet is. – válaszolta miközben Jacobra pillantott.
- Nagyon vicces. Jake nem a testőröm, hanem egy jó barátom és nem ő mondja, meg hogy kivel táncolok, hanem én szóval mehetünk. – mondtam majd kézen ragadtam és már mentünk is a táncparkettre. Embry jól megtáncoltatott és ígéretéhez híven tisztes távolban maradt. Vagy négy számon át táncoltunk mikor mondta, hogy mondani akar valamit ezért kimentünk a tömegből egy olyan helyre ahol jobban értettük egymás szavát.
- Szóval van egy meglepetésem a számodra. Emlékszel mikor azt mondtad, hogy szeretsz énekelni? – kérdezte tőlem.
- Persze. – válaszoltam egyszerűen.
- Hát akkor remélem, hogy ez még most is így van, mert karaokézni fogsz! – jelentette ki mosolyogva.
- Mi? Jaj, ne ez nem jó ötlet Embry könyörgöm ne! – néztem rá rémülten.
- Ugyan már ne félj megbeszéltem Emilyvel és Kimmel, hogy énekeljenek veled. Ők lesznek a háttér énekesek. Szóval ismered az a számot hogy: Girls just wanna have fun? – kérdezte.
- Igen az, az egyik kedvencem. De akkor sem érted? Nem fogom magam leégetni! – akadékoskodtam tovább.
- Nem fogod magad leégetni. Na, légy szíves! Csak próbáld meg. – nézett kiskutya szemekkel.
- Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de oké benne vagyok. – válaszoltam lehangoltan.
- Ó szuper! – mondta majd jó szorosan megölelt.
- Na, gyere nyomás a színpadra! – felelte majd kézen ragadott és húzott a színpad felé mikor felértünk elég kényelmetlenül éreztem magam a sok ember mind engem bámult és ettől egy kicsit megrémültem, mert sosem szerettem a középpontban lenni. A tekintetemmel rögtön Jaket kerestem. Ott állt Paul és Selena mellett és engem nézett mosolyogva. Nem hiszem el még ő is tudta, hogy mire készülnek. Micsoda áruló, na, csak legyen, vége a számnak megkapja a magáét. Láttam, hogy Selena felé fordul és súg valamit a fülébe a lány elmosolyodott. Ez meg mit művel még sugdolózik is a szemem láttára. Most már biztos, hogy nem éli túl ezt a napot. Sel elindult a színpad felé feljött és oda jött hozzám.
- Jake sok szerencsét kíván és úgy döntöttem, hogy én is besegítek egy kicsit. – válaszolta majd oda állt a hátam mögött álló Emily és Kim mellé.
- Helló skacok! Remélem, tetszik a buli!! Van egy kis meglepetésem nektek! Netty énekelni fog nekünk valamit! Fogadjátok őt nagy szeretettel és tapssal! – mondta majd lesétált a színpadról a zene pedig elindult…





Funny Videos & Song Lyrics


Mikor befejezetem a közönség hatalmas tapssal és fütyüléssel jelezte nekem a tetszését. Elmondhatatlan boldogságot éreztem mikor a színpadon álltam teljesen megfeledkeztem a zavaromról miközben énekeltem. Úgy éreztem színpadra születtem. És hogy a többieknek tetszett ez már csak hab a tortán. Mikor lementem mindenki egy hatalmas öleléssel fogadott és elmondták mennyire tetszett nekik. Én pedig majd elszálltam a boldogságtól. Mindig is énekesnő akartam lenni már óvodás korom óta. Benne voltam mindig az énekkarba jártam gitározni és zongorázni is. Még táncolni is, de azt annyira nem szerettem. A zene az életem! Egy doboz van tele az eddigi dalaimmal és verseimmel. Ezeket még sosem mutattam meg senkinek kivéve a legjobb barátnőmet Vivit. Csak ő látta őket neki pedig mind nagyon tetszett. Alig várom, hogy újra elkezdődjön a suli és megint tudjak menni, énekelni, remélem itt is van rá lehetőség.
Utoljára Jake jött oda hozzám és persze ő is egy hatalmas öleléssel fogadott.
- Netty nagyon jó voltál! Szuper hangod van! Nem értem eddig miért nem szóltál róla! – nézett rám szúrós szemmel.
- Hát nem is tudom… - kezdtem bele de Embry közbe vágott.
- Aha, hát itt vagy! Nagyon király voltál tudtam én, hogy így lesz! És még nem akart énekelni! Hát még jó hogy jó a meggyőző képességem! – felelte vigyorogva.
- Ja, még jó! Csak nehogy az a meggyőző kis fejed egyszer leessen a helyéről! – válaszolta neki Jake. Mire mindenki elkezdett nevetni.
- Ha-ha nagyon vicces vagy Jacob! – válaszolta neki Embry haragosan.
- Bocs haver, de mint tudod, nem vagyok az a könnyen felejtő típus.
- Igen erre már rájöttem! Na, jó, ha megbocsátotok mennem, kell, mert én vagyok a házi gazda és nekem kell szórakoztatni a népet. – mondta majd otthagyott minket, ahogy a többiek is.
- Szóval, ha nem fáradtál el nagyon lenne kedved táncolni velem? – kérdezte Jake.
- Persze! – válaszoltam azonnal. Majd elindultunk a táncparkett felé. Épp egy lassú szám jött… hát ez az én szerencsém. Közelebb húzott magához a szívem pedig úgy vert, hogy majdnem kiesett a helyéről. Komolyan mondom, ha így folytatom szívinfarktussal fognak kórházba szállítani. Teljesen elvesztem a tekintetében már a zenét sem hallottam csak ő volt és én. Én tényleg teljesen bele estem… ó mit megadnék, azért ha tudnám, most mire gondol! A zene lassan véget ért és mi is elengedtük egymás kezét. Oda sétáltunk Emilyékhez és velük beszélgettünk az este további részében. Paul és Selena sokat táncoltak együtt úgy tűnik elég közel kerültek egymáshoz. Alig várom már, hogy Paul elhívja őt vacsorázni akkor már tuti lesz a siker. A beszélgetésnél szóba jött Leah is és az, hogy miért nem jött el a buliba. Srth szó szerint idézte őt: Nem vagyok kíváncsi az áruló barátnőmre és a többiekre sem!
Ez most megint nagyon szíven ütött, de próbáltam nem mutatni, mert tudom, hogy akkor Emily is rosszul érezné magát és azt pedig nem szeretném. Így hát úgy tettem, mint akit nem zavar ez az egész. Hajnali kettőkor értem haza a szüleim pedig már rég aludtak így nem vették észre, hogy mikor érkeztem meg. Gyorsan lezuhanyoztam és már dőltem is bele az ágyamba másnap délig fel sem ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem észrevettem hogy egy ismerős személy ül az ágyamon…

15. fejezet

Sziasztok meghoztam a frisst megint egy nappal hamarabb;) de nagyon csalódott vagyok mert csak 6-an írtak komit:( :( légyszi ennél legyen meg a 10 komi lássátok még hamarabb is hozom de a komit nagyon szeretném*-* úgyhogy a következő fejit csak akkor teszem fel ha meg lesz a 10 addig ne is álmodjatok róla xD szóval komi komi:D nos jóó olvasást és szórakozást kívánok ehhez a fejihez (= remélem tetszeni fog nektek millió puszi sziasztok(L)<33

15. fejezet

Reggel mikor felébredtem, újra rám tört a szomorúság Leah miatt. Valahogy ki kell békülnöm vele. Nem hagyhatom, hogy tönkre menjen a barátságunk! Így is ezen kívül is van még csomó bajom. Ott van például Jake! Nem tudom, meddig bírom még, hogy ne mondj el neki, hogy mit érzek. De mit is érzek? Azt hiszem, szeretem őt. De még mindig nem vagyok benne igazán biztos, mert a Jesse iránt érzett szerelmem még mindig nem tűnt el. Úgy érzem ez az érzés még bennem is marad egy darabig. De vajon meddig? Mindig is érezni fogok iránta valamit? Vagy egyszer csak eltűnik, és nem jut eszembe többé? Hát ezt erősen kétlem, de kitudja, nem tudom, mit hoz a sors. De egy biztos minden egyes nap jobban szeretem Jaket, és bármit megadnék érte, hogy ő is úgy érezzen irántam, mint én ő iránta.
A reggelem szokásosan telt. Meg reggeliztem majd bekapcsoltam a tv-t és azt bámultam. Tegnap megbeszéltem Emilyvel hogy délután átjön és magával hozza Selenát is. Na, igen itt a következő probléma. Még sehova sem jutottam a Paul Selena ügyben és ez ellen tenni kéne valamit. Csak még azt kell kitalálnom, hogy mit. Hm… talán Jake a segítségemre lesz. Gyorsan felpattantam a fotelból és már rohantam is át hozzá. Mikor oda értem épp kopogni készültem, amikor az ajtó kinyitódott.
- Szia Netty! – köszönt Jake majd szorosan átölelt. Az ölelése szokásához híven forró és gyengéd volt a szívem pedig persze rögtön meg lódult.
- Jake, szia! Csak nem hallottad, hogy jövök? – kérdeztem mosolyogva.
- Már az utca másik végéről hallani a szívdobogásod! Talán futottál? – kérdezte mosolyogva.
- Dehogyis! Én normálisan sétáltam. – válaszoltam.
- De…de, vá…várjunk csak. Te…te hallod a izét vagyis jaj ne! – mondtam majd vörös fejjel háttat fordítottam neki.
- Mi az? – kérdezte majd elém lépett és értetlenül nézett rám. Ekkor láttam beugrik neki és egy vigyor jelent meg az arcán.
- Ó szóval miattam van? Nincs, semmi baj kislány miattam nem kell szégyenlősnek lenned! – jelentette ki mosolyogva, amitől ha lehet még vörösebb lettem.
- Mi? Én… én nem is mondtam, hogy… - kezdtem bele, de ő közbe vágott.
- Persze, persze elhiszem. Szóval miért is jöttél? Nem mintha baj lenne, mert hozzám bármikor jöhetsz. – felelte és végig simított az arcomon mire a pulzusom az egekig szökött.
- Ő csak azért, hogy csinálnunk kéne valamit a Paul Selena ügyben, mert még mindig nem jutottunk sehova és megígérted, hogy segítesz ezért hát eljöttem. Szóval segítesz kitalálni valamit? – néztem rá kiskutya szemekkel.
- Naná! Megígértem vagy nem?! – nézett rám mosolyogva.
- De. – válaszoltam.
- Hát akkor gyere be. – mondta majd kitárta előttem az ajtót és beléptünk a házba. Ezután megfogta a kezem és felfelé húzott a lépcsőn majd beléptünk a SZOBÁJÁBA. Jó oké nyugodt vagyok. Nem kell rögtön beindítani a fantáziámat te jó ég mekkora ágya van ezen, tuti elférek én is! Jézusom miket gondolok?! Le kell állítanom magam.
- Ő klasz a szobád. – mondtam neki mosolyogva.
- Köszi de nem akarsz leülni ide? Biztos kényelmesebb, mint az ajtóban állni! – mondta mosolyogva miközben megpaskolta az ágyat magam mellett. Szép lassan oda sétáltam majd tisztes távolban helyet foglaltam mellette.
- Szóval… - kezdett bele.
- Szóval? – kérdeztem vissza.
- Ő mire gondoltál vagy nincs semmilyen ötleted? – kérdezte miközben rám pillantott.
- Hát nagyon még nincs semmi, de talán ha rátudnánk, venni Pault hogy, hívja el vacsorázni Selenat az már egy jó kiindulási pont nem? – néztem rá kíváncsian.
- Igen ez egy jó ötlet! Látod nem is kellek én neked! – válaszolta nevetve.
- Dehogynem! Te vagy az én ihlet farkasom! – válaszoltam vigyorogva.
- Ó micsoda rangom van! El se hiszed, mennyire örülök, hogy nem félsz tőlem és nem utálsz. – nézett a szemembe.
- Már mondtam Jake hogy én sosem tudnálak gyűlölni! Fontos vagy nekem! Te vagy az egyik legjobb barátom nem is tudom, mi lenne velem nélküled. – válaszoltam. Mire ő közelebb jött hozzám épp csak centik választottak el minket.
- Netty nekem te vagy a legfontosabb! Bármint megtennék érted! Én… - ekkor kopogtak az ajtón. Ezt nem hiszem el! Én megölöm.
- Hello gyerekek mizu? – lépett be Seth az ajtón.
- Seth micsoda vártalan meglepetés! Nem úgy volt, hogy délután ötkor jössz? – kérdezte tőle Jake egy kicsit haragosan.
- De igen. Csak unatkoztam otthon így gondoltam átnézek. Jaj, csak nem megzavartam valamit? – nézett ránk szemöldök húzogatva.
- Dehogy csak beszélgettünk. De én már megyek is. Emily nem sokára jön hozzám szóval, sziasztok! – köszöntem el majd felálltam Jake mellől, de ő elkapta a kezem.
- Ugyan Netty maradj, nem kell elmenned! – nézett rám kérlelően.
- Szívesen maradnék, de mint már mondtam mennem kell! – válaszoltam.
- Hát jó! Akkor kikísérlek! – mondta majd ő is felállt és elindultunk az ajtóhoz.
- Szia Seth! Majd találkozunk a bulin! – köszöntem el ő pedig integetett nekem.
- Akkor eljössz velem a buliba? – kérdezte Jake mosolyogva.
- Már mondtam, hogy igen. Vagy mit hittél talán lecseréltelek valakire. – kérdeztem nevetve.
- Nem mert arról már tudnék szóval és egyébként is az a valaki akkor már nem élne. – válaszolta egyszerűen. Mire én csak elnevettem magam. Kikísért a verandáig majd így szólt:
- Hétre érted megyek rendben?
- Oké! Hát akkor, szia! – köszöntem el majd közelebb mentem és adtam az arcára egy puszit ő pedig szorosan magához ölelt és viszonozta a puszit. Ezek után kábultan hazafelé indultam. Otthon még nem volt senki mivel anyuék pontban hatkor érnek haza. Gyorsan felszaladtam az emeletre majd befeküdtem az ágyamba hogy újra a gondolataimba merülhessek. Megint csak Jacobon járt az eszem, mint általában. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Tudom nem helyes, de nem tudok nem rá gondolni arra a gyönyörű mosolyára arra a bizsergető érzésre mikor szorosan átölel, és azt mondta, hogy én vagyok neki a legfontosabb! Ez csak jelent valamit? De lehet csak áltatom magam hisz, hogy tetszene neki egy ilyen lány, mint én? Ez nevetséges. Ó istenem bár igaz lenne és tetszenék neki…annyira jó lenne. A gondolat menetemet a telefonom csörgése szakította meg.
- Halló? – szóltam bele.
- Szia Netty! Én vagyok Emily! Hé, mi lenne, ha inkább te jönnél át hozzám? Már Selena és Kim is itt van. Légyszi! – könyörgött nekem.
- Hát jó de, Jake jön értem hétkor és… - kezdtem bele, de ő félbe szakított.
- Nyugi majd Sam szól neki, hogy változott a terv és jöjjön ide! Oké? – kérdezte.
- Hát jó, megyek, csak írok egy cetlit a szüleimnek és összeszedem a cuccaimat jó? – mentem bele.
- Szuper! Siess, szia! – köszönt el majd letette és én is kinyomtam. Fogtam egy papír fecnit és rá firkantottam, hogy Emilyéknél vagyok, utána pedig a buliba megyek, ne várjatok puszi és ennyi. Beletettem a zsebembe addig, amíg előkerestem, amiket vinni akarok majd szaladtam is le a lépcsőn a papírt letettem a konyha asztalra majd rohantam is át. Mikor oda értem gyors bekopogtattam mire Emily nyitott ajtót. Megfogta a kezem és egyenesen berántott az ajtón.
- Hé hová ez a sietség még csak fél öt. – néztem rá értetlenül.
- Hát épp ez az sietnünk kell, ha el akarunk készülni ne, tudd, meg Kim meddig tudja válogatni milyen hajat, csináljak neki. – válaszolta szörnyülködve.
- Hidd el, el tudom képzelni. – mondtam neki együtt érzően. Felbaktattunk a lépcsőn és bementünk a fürdő szobába ahol a sok holmi szerte széjjel volt dobálva.
- Hát itt meg mi történt? – kérdezte Emily mérgesen.
- Csak nem találom azt a csillogó rózsaszín szájfényt. – felelte Kim angyalian.
- Ezt nem hiszem el! Ó egek, na, jó! Először is megcsinálom Selena haját ő úgyis csak ki akarja vasalni a haját aztán, jössz te Kim, de ajánlom, hogy addigra eldöntsd, milyen frizurát akarsz, mert csak egyet csinálok. Ja és persze amíg Sel haját csinálom, te szépen összepakolsz! Érted? – kérdezte tőle.
- Oké, oké meglesz! – válaszolta.
- Na azért! Szóval gyere ide Selena. – mondta neki Emily majd Sel belepattant a székbe és Em már hozzá is látott a hajához. Én addig is segítettem szegény Kimnek azt a sok rumlit elpakolni. Egy fél órával később már Kim jött, mert Selena már teljesen kész volt a haja a sminkje is rendben volt, már csak a ruhát kellett neki átvennie. Egy órával később Kim is elkészült egy gyönyörű szép kontyot varázsolt neki Emily egy fantasztikus sminkel. Mikor bele nézett Kim a tükörbe így szólt:
- Ó Emily ez mesés imádlak! – mondta majd megölelte őt.
- Gyere Netty most te jössz! – mondta majd oda mentem és beleültem a székbe.
- Szóval mire gondoltál mit szeretnél? – kérdezte mosolyogva.
- Ő nekem mindegy valami egyszerűt. – válaszoltam neki kedvesen.
- Rendben. Már tudom is milyen lesz! – felelte és hozzá látott. Először kifésülte hosszú barna hajam majd elől szépen elválasztotta. A többit sajnos nem igazán láttam, de a végeredmény egyszerűen hihetetlen lett.
- Hű ez nagyon jó lett! Neked fodrásznak kéne lenned! – dicsértem meg.
- Nem kell annak lennem, mert az vagyok, vagyis hát annak tanultam. – válaszolta mosolyogva.
- És miért nem nyitsz egy fodrász szalont? – kérdeztem tőle kíváncsian.
- Ezen még nem gondolkodtam. Szerinted jól menne az üzlet. – kérdezte.
- Szerintem tuti. Nagyon jó vagy! – válaszoltam neki.
- Ó nagyon aranyos vagy. Na, gyere, még megcsinálom a sminkedet. Tíz perccel később már az is kész volt már csak a ruhám hiányzott. Gyorsan felkaptam magamra meg a cipőt is így most már kész is voltam. Oda álltam a tükör elé és azon tűnődtem, hogy vajon Jake mit fog gondolni rólam. Tetszem, majd neki vagy talán észre sem vesz? Remélem az előbbi.
- Min gondolkodsz? – lépett hozzám Emily, aki már saját magának is megcsinálta a haját és sminket.
- Öhm semmin én csak… hű csini vagy! – tereltem el a témát, mert tényleg nagyon szép volt.
- Köszi de te sem panaszkodhatsz. – válaszolta mosolyogva, én pedig visszamosolyogtam rá. Ekkor oda lentről hangokat hallottam. Már ennyi lenne az idő? Mikor az órára pillantottam láttam, hogy hét óra két perc van.
- Na, lányok gyertek úgy hallom megjöttek a srácok! – mondta Kim majd szépen elindultunk lefelé. Először Emily ment le aztán Kim majd Selena végül pedig én. Egy kicsit ideges voltam, mert tudtam, hogy Jake ott van. Próbáltam nem160-as szívveréssel lesétálni, de amint megpillantottam teljesen felmondtam a szolgálatot. Ott állt a lépcső alján egy fekete ingben hozzá illő farmerban és engem nézett. Fogadni mernék, hogy megint elpirultam, de már kezdem megszokni. Mikor leértem Jake oda jött hozzám és így szólt.
- Káprázatos vagy! – majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Köszi! – válaszoltam, de ennél többet nem tudtam kinyögni. Ezek után kézen fogva elindultunk a part felé a buliba…


Netty haja:


Emily haja:

Kim haja:

Kim ruhája:

14. fejezet

Sziasztok meghoztam a kövi fejit egy nappal hamarabb;) remélem örültök neki:D szóval komi határ ugyanúgy 10 eddig úgy láttam mindig megvolt és ennek nagyon örülök:D remélem tetszeni fog a feji jó olvasást puszillak titeket sziasztok(LL)


14. fejezet


Most hogy végre mindent tudtam sokkal jobban eltudtam, beszélgetni mindenkivel főleg Emilyvel. Elmesélte, hogy ismerte meg Samet és hogy még most is bántja ami Leahával történt. Én is sajnáltam Leaht de ez a szerelem, senki nem tud neki parancsolni! Ahogy én sem… Ennél a gondolatnál rögtön Jake felé fordultam, aki vidáman nevetgélt Jareddel és Paullal. Vajon egyszer leszek annyira bátor és bevallom neki. Hmm… hát ez elég lehetetlennek tűnik, de ki tudja, mit hoz majd a sors.
- Nos Netty mit szólsz finom volt a vacsora? – kérdezte mosolyogva Emily.
- Jaj, ínycsiklandozó volt minden. Fantasztikusan főzöl Emily. – válaszoltam neki.
- Ó, köszi. Mi lenne, ha elmennénk vásárolni holnap? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Az jó lenne, de tudod, van egy kis elintézni valóm, délelőtt. Megfelel, ha délután mennénk? – kérdeztem tőle kedvesen. Eszembe jutott, hogy Leahról még mindig nem tudok semmit és ennek holnap reggel akarok utána nézni. Meg kell bizonyosodnom róla hogy minden rendben, van vele. Hisz ő itt a legjobb barátnőm. Lehet, hogy szüksége van rám, nem hagyhatom cserben.
- Persze nekem megfelel. Akkor majd holnap délután érted megyek az autómmal jó?
- Rendben. – feleltem egyszerűen, majd a kezemben lévő mosatlant beletettem a mosogatóba. Ránéztem az órára és láttam, hogy már fél tíz. Ideje lenne már haza mennem… Odaléptem Jakehez és így szóltam.
- Hé Jake nekem mennem kéne!
- Oké akkor haza kísérlek! – válaszolta.
- Ugyan nem fontos. Haza találok egyedül is.
- De én, haza akarlak kísérni szóval ne, vitatkozz velem! – mondta megjátszott komolysággal.
- Oké! Ha ennyire akarod! Sziasztok! – köszöntem el mindenkitől majd megöleltem őket. És már indultam is az ajtó felé de Embry az utamba állt.
- Netty…- kezdett volna bele de Jacob közbe vágott.
- Már megint mit akarsz!?
- Jake kérlek! Igen? – kérdeztem tőle.
- Szóval csak szeretnék bocsánatot kérni tőled és Jaketől is hogy ilyen idióta voltam ígérem, többé nem leszek ilyen barom, és ha akarod, messzire elkerüllek! – mondta szomorúan nekem pedig megesett rajta a szívem már válaszoltam volna amikor Jake közbe szólt.
- Azt nagyon jól teszed, mert ha… - folytatta volna, de én a kezemmel betapasztottam a száját.
- Meg bocsájtok, és a közelembe jöhetsz. De vigyázz, mert a testőröm lecsap! – nevettem miközben Jakere mutattam.
- Igen azt sejtettem. Én nem testőrnek mondanám hanem…
- Embry fogd be! – jött oda Paul és eltolta az ajtótól én pedig rántottam egyet a vállamon és már mentem is ki az ajtón. Útközben végig azon járt az eszem, hogy vajon Jake hallja-e hogy a szívem majd kiugrik, a helyéről mikor a közelemben van, és hogy vajon mit gondol erről. Nem volt bátorságom megkérdezni így nagyjából egész úton csendbe voltam. Csak akkor szólaltam meg mikor kérdezett valamit vagy ilyes mi. Szokásához híven a verandáig kísért szorosan átölelt, és nem csak hogy elköszönt az arcomra is nyomott egy puszit, amitől én olyan vörös lettem, mint egy paradicsom. Miután bementem kifújtam az eddig bent tartott levegőt és szinte feltáncoltam a lépcsőn. Kinyitottam az ajtómat a táskám ledobtam az ágyra majd beléptem a fürdőbe gyorsan lezuhanyoztam majd bevetettem magam az ágyamba. Az álom gyorsan elnyomott, mert mikor újra kinyitottam a szemem már reggel fél kilenc volt. Gyorsan kiugrottam az ágyból majd felkaptam magamra egy egyszerű öltözetet és már száguldottam is le a földszintre. Meg reggeliztem majd elindultam Leahoz. Egész úton azon gondolkodtam, hogy vajon mi baja lehet, amiért nem áll velem szóba és nem is keres. Ez annyira furcsa… remélem, azért ma végre megtudom mi ez az egész! Mikor bekopogtam az ajtón Seth nyitott ajtót.
- Netty! Szia mizujs? Hallom most már tudod, hogy mik vagyunk, és mit szólsz hozzá? Jaj de udvariatlan vagyok, gyere beljebb. – felelte majd betessékelt az ajtón.
- Szia Seth. Nincs, semmi ő igen tudok mindent és meglepődtem, mint várható volt, de nem félek tőletek vagy ilyesmi szóval nekem még mindig azok az imádnivaló barátaim vagytok, akik eddig. – válaszoltam mosolyogva.
- Szuper! És szerinted imádnivalók vagyunk? Csak nem szereted a kutyákat? – kérdezte nevetve.
- Aj Seth egyáltalán nem vagy vicces. De amúgy Leahoz jöttem itthon van? – kérdeztem tőle.
- Szerintem pedig vicces volt. – válaszolta és úgy tett, mint aki meg se halotta mit kérdeztem.
- Hahó Seth! Leah itthon van? – kérdeztem tőle még egyszer.
- Hogy Leah itthon van-e? Itthon van? – kérdezte vissza. Én pedig furán méregettem őt. Fogadni mernék, hogy a nővérének küld valami jelet, hogy itt vagyok és akar-e találkozni velem vagy sem.
- Na, jó! Ne nézzetek hülyének. Most azonnal beszélnem kell vele. Hol van? A szobájában vagy a konyhában? – kérdeztem miközben benéztem oda.
- Figyelj Netty! Nem lenne ésszerű most találkoznod vele, mert…
- Mert miért? Ugyan ne gyerekeskedjetek már! Ha valami baja van, velem azt mondja meg! Ne bujkáljon előlem! – magyaráztam neki.
- Nem bujkálok előled, csak nem akarom, hogy bajod essen! – jött le Leah lépcsőn.
- Ezt nem értem miért esne bajom? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Azért mert… Seth magunkra hagynál egy kicsit. Kérlek… - nézett öccsére könyörgően.
- Persze. De a közelben leszek, ha valami gond van. – mondta majd kiment a konyhába.
- Szóval mi ez az egész? Mit akarsz elmondani? – kérdeztem tőle kíváncsian. Leah vett egy nagy levegőt majd bele kezdett.
- Az van, hogy… hogy én is vérfarkas vagyok. – mondta nekem pedig leesett az állam. Hogy Leah vérfarkas? Ez most komoly.
- Ho…hogy vérfarkas? Te is? Hú, ez, ez sokként ért. – válaszoltam akadozva majd leültem a kanapéra.
- Tudtam, hogy ki fogsz borulni! Csak azt nem értem, hogy miért pont rám akadsz ki? Bezzeg mikor megtudtad, hogy a többiek azok azon nem kaptad fel a vizet! – vált élessé a hangja.
- Mi? Én nem akadtam ki? Én csak… - kezdtem bele, de ő közbe vágott.
- Nem persze. Azt hittem, hogy barátok vagyunk, de te képes vagy Emilyvel barátkozni! Na és mit hallok ma te és Mis tökély vásárolni mentek! Ez a barátság? Azt hittem te mellettem állsz! De úgy tűnik, hogy ugyanolyan kétszínű, vagy mint az unokatestvérem! – kiabálta Leah, mire Seth kijött a konyhából. Ezek a szavak annyira fájtak nekem nem értem miért viselkedik így hisz ez nem igaz!
- Leah, kérlek, ne mondj, ilyet te is tudod, hogy ez nem igaz! – válaszoltam neki szomorúan.
- De igaz! Nem számítok neked semmit. Mindenkinek Emily a valaki engem pedig nem vesztek semmibe!
- Leah nyugi hallod! – szólt rá Seth.
- Nem, nem, nem! Elegem van! Soha többé nem akarlak látni ne is keress engem, mert többé nem vagyunk barátok hallod! – kiabálta dühösen miközben remegés hullámok futottak át rajta. Majd fogta magát és felszaladt az emeletre. Nekem pedig eleredtek a könnyeim.
- Jaj Netty ne sírj! Nem gondolta komolyan! Csak a farkas léttől ilyen agresszív azért nem tud uralkodni magán. – felelte miközben átölelt.
- Tudhattam volna, hogy mi baja van. Ez az egész az én hibám! – válaszoltam sírva miközben a nyakába borultam.
- Nem, nem a te hibád. Csak adj neki egy kis időt, míg lenyugszik, hidd el aztán minden rendben lesz. – mondta Seth.
- Az lesz a legjobb, ha haza megyek. Meg mondta nem akar többet látni. – mondtam miközben felálltam a kanapéról majd elindultam az ajtó felé.
- Ne kísérjelek el? – kérdezte kedvesen.
- Nem kell, köszi. – válaszoltam majd kiléptem az ajtón és elindultam hazafelé könnyekkel a szememben. Útközben bele botlottam Emilybe, aki úgy tűnt épp a bevásárlásból igyekszik hazafelé.
- Netty szia! Minden rendben? – kérdezte aggódva.
- Szia, igen persze. – válaszoltam szemlesütve.
- Hiszen te sírtál? Mi történt? Gyere el hozzám és mondj el mindent! – mondta majd karon ragadott és elindultunk hozzájuk. Mikor oda értünk bementünk a házba Emily lepakolta, amiket vett majd leültünk a nappaliba és elmeséltem neki mi történt.
- Sajnálom, hogy összevesztetek. De hidd el biztos ki fogtok békülni. Most hogy ő is vérfarkas elég nehéz neki. – mondta.
- Igen tudom, de amiket mondott annyira rosszul esett. Bárcsak valahogy kibékülhetnék vele és nem lenne ilyen borzasztó kedvem. Van nekem elég bajom így is és Leah még rátett egy lapáttal. – válaszoltam lehangoltan.
- Hát elhiszem… és mégis mivel kapcsolatosak ezek a problémák. Vagy inkább kivel? – a végét már mosolyogva kérdezte.
- Ezt hogy érted? – kérdeztem tőle a megjátszott értetlenséggel.
- Ugyan Netty! Tudom, hogy tetszik neked Jacob. – jelentette ki egyszerűen.
- I…igen? És ezt mégis honnan tud… veszed? – kérdeztem tőle, de tudtam, hogy lebuktam.
- Ugyan… úgy bele vagy esve, mint egy vak tetőfedő a padlástérbe. – válaszolta nevetve.
- Ha-ha nagyon vicces!
- Jól van, na! Csak próbállak felvidítani! – nézett rám szomorúan.
- Ne haragudj! Csak nem vagyok valami vicces kedvemben.
- Igen tudom. Hé, mit szólnál, ha most indulnánk vásárolni?! Attól biztos jobb kedved lenne. Holnap lesz Embry bulija és kellene, valami csodás ruci nem gondolod? – kérdezte vigyorogva.
- De az jó lenne. Menjünk, csak hazaugrom a táskámért és már mehetünk is. – mondtam majd felálltam és elindultam az ajtóhoz.
- Oké, de siess, addig én is felkapok valami normálisabb ruhát. – válaszolta én pedig már rohantam is haza. Mivel anyu és apu már mától dolgoztak ezért nem volt otthon senki. Felszaladtam a szobámba felkaptam a táskám és már mentem is vissza Emilyhez. Mikor oda értem Emily már a kocsinál várt, hogy induljunk. Gyorsan bepattantam és már mentünk is a Port Angelsbe. Útközben zenét hallgattunk és beszélgettünk. Mikor oda értünk Emily gyorsan leparkolt majd szaladtunk kifosztani a boltokat. Emily vett magának egy gyönyörű kék ruhát, aminek a mell alatt egy ugyancsak kék masnija volt. Vett még magának egy fekete magas sarkút, ami drágább volt mint a ruha de nagyon tetszett neki így megvásárolta azt is. Én pedig egy nyakpántos piros fehér mintázatú ruhával és ez hozzá illő fekete szegecses cipővel leptem meg magam. Emily szerint nagyon jól áll a ruha én, pedig míg a tükörben néztem magam végig azon járt az eszem, hogy vajon Jakenek tetszeni fog-e. Miután megvettük a ruhákat elmentünk a cukrászdába megettünk egy sütit majd beültünk a moziba megnéztünk egy vígjátékot és haza indultunk. Délután hatkor értünk haza és elmondhatom nagyon szuper napom volt kivéve a délelőttöt. De hála Emilynek eszembe sem jutott egészen mostanáig. Otthon miután az új ruha szerzeményemet megmutattam anyunak elraktam a szekrénybe majd megvacsoráztunk és apu kihívott a garázsba, hogy megmutassa nekem milyen kocsit vettek. Persze nem nekem, hanem maguknak. Apu megint elmondta, hogy majd ha elkezdődik, az iskola megkapom a várva várt autómat, de addig szó sem lehet róla. De hál, istennek nem soká itt a suli szóval nem kell sokáig várnom. Az este további részét olvasással töltöttem majd elaludtam…

Netty ruhája:


Emily ruhája:


Netty cipője:


Emily cipője:


Netty szüleink a kocsija:


Emily kocsija: