21. fejezet

Sziasztok most hogy végre összegyűlt a komi:D itt a kövi feji;D remélem örültök neki:D a komi határ 15:) amint meg lesz hozom a 22. fejezetet. Jó olvasást pusziiiiiii<33

21. fejezet
Az utolsó három nap gyorsan eltelt és már azon kaptam magam, hogy hétfő reggel van. A telefonom fél hétkor jelzett, hogy ideje felkelni végre. Nagy nehezen kivánszorogtam a fürdőszobáig, de amint meg pillantottam a saját tükörképem, el is borzadtam. Meg látszik, hogy nem nagyon aludtam, hiszen egész este a telefonon lógtam Jakkel…
Gyorsan megmostam az arcom majd fogat mostam és felkentem magamra egy kis alapozót, hogy valahogy megpróbáljam eltűntetni a karikákat a szemem alól. Egy fokkal jobban néztem, mint egy holdkóros szóval elindultam a szekrényemhez hogy keressek valami használható göncöt. Egy csőszáru fekete farmerra és egy és egy piros kicsit kivágott felsőre esett a választásom. Gyorsan magamra kaptam majd egy utolsó pillantás a tükörben és már szaladtam is le a lépcsőn a slussz kulccsal a kezemben. Apu már nem volt, itthon de anya még igen épp a konyhában mosogatott és mikor meglátott elmosolyodott.
- Látom már első nap kicsípted magad! Ne izgulj, látom rajtad, hogy szorongsz. Minden rendben lesz. Ügyes leszel. – jött oda majd megsimította az arcom mire halványan elmosolyodtam. Anyu valahogy mindig is tudta mi jár a fejemben. Sokszor úgy éreztem átlátszó vagyok.
- Nyugott vagyok… vagyis leszek, amint oda érek. De indulok is. – feleltem miközben rápillantottam az órámra, ami fél nyolcat mutatott. Elvettem az asztalról egy almát majd felkaptam a tornacipőm és a bőrkabátom.
- Na, én mentem majd jövök anyu, szia! – köszöntem el.
- Szia, kicsim sok sikert! – köszönt integetve. Én pedig suhantam kifelé az ajtón. Bepattantam a kocsimba és hajtottam is a Forksi Gimi felé. Egész úton zenét hallgattam és együtt énekeltem Taylor Swifttel a Long Live című dalát. Az éneklés megnyugtatott, mint mindig így már felszültség mentesen, szálltam ki a kocsiból mikor leparkoltam egy Audi R8-as mellé. A kocsi csak úgy szikrázott nagyon újnak tűnt és persze drágának. Ilyen kocsit még csak tv-ben láttam, és meg kell hagyni élőben még jobban nézett ki. Biztos valami nagyon gazdag fiúé vagy esetleg lányé lehet ez az autó. Miután befejeztem az autó csodálását bementem a suliba, hogy a portán elkérhessem az órarendemet és a térképemet. A portás hölgy nagyon kedves volt elmagyarázta merre van az első órám meg szólt, hogy ma lesz az első öt órám után két szak óra, vagyis ének. Megköszöntem neki a segítséget és elindultam az első órámra egyedül mivel Viviről az elmúlt két napban semmit nem hallottam azon kívül, hogy Jake elmondta, hogy Embryvel lófrált valamerre. Az első órám osztályfőnöki volt, ami a 19-es teremben kezdődött. Miután sikeresen becsengő előtt beértem a terembe helyet foglaltam az egyik hátsó padban persze minden szem rám szegeződött a teremben. De nem igazán foglalkoztam velük majd idejönnek, ha akarnak valamit. Így is történt kábé az osztály fele odajött és bemutatkoztak nem igazán sikerült megjegyeznem mindenki nevét, de egész kedvesnek tűntek. Éppen csengőszóra lépett be az én legjobb barátnőm egy hatalmas mosollyal az arcán és lehuppant mellém.
- Szia Netty! Bocsi hogy nem beszéltünk a hétvégén de… - kezdett a magyarázkodásba, de én közbe vágtam.
- Embryvel voltál… igen tudom! És nyugi nincs semmi baj. Megértem, hogy szereted őt és vele akarsz lenni. – válaszoltam mosolyogva.
- Ó hát akkor, köszi hogy nem haragszol. Képzeld ma ő hozott suliba a kocsijával. Jaj, ez az út vele kettesben egy álom volt…- és mondta, mondta, mondta a monológját. Nem is igazán figyeltem, rá mert a következő pillanatban két másik diák lépett be az ajtón. Egy tündér szerű, rövid fekete hajú lány és egy fiú. A fiú elég magas volt a haja barna, ami úgy volt levágva, hogy egy-egy helyen a szemébe lógott. Egy gitár tokot hozott a kezében és amint eljött mellettem rám esett a pillantása. Nagyon helyes volt és hatalmas barna szemei voltak szinte tökéletes volt minden vonása az a lányok kedvence típus, de mégis megfogott benne valami…
Na de álljunk, csak meg hisz nekem ott van Jacob, akibe szerelmes vagyok, és sose tudnék megválni! Nem is ismerem ezt a fiút és lehet jobb lesz nem is ismerni. Van benne valami, mégis ami vonz magához, de remélem, hogy ezt az érzést csak képzelem.
- Hahó, Föld hívja Nettyt!! Figyelsz te rám?? – kalimpált a szemem előtt Vivi dühösen.
- Mi… Mi van? Miről van szó? – nézetem rá bocsánat kérően.
- Csak éppen arról beszéltem, hogy Embry mondta, hogy Jacob valami meglepetéssel készül neked! Tudom nem lett volna szabad elmondanom, de nem bírtam magamban tartani. – mondta izgatottan.
- Komolyan? Mégis milyen meglepetéssel? – néztem rá érdeklődve.
- Na, végre hogy figyelsz már azt hittem, hogy az új fiú elvette az eszed! – felelte nevetve.
- Mi? Te meghibbantál! És különben sem kéne ilyen hangosan beszélned! – mondtam neki mérgesen.
- Nyugi! Tudom, hogy te Jaket szereted, de mi tagadás én sem vagyok, vak látom, hogy ez egy Adonisz! – válaszolta szemöldök húzogatva.
- Vivi neked minden harmadik fiú Adonisz!- feleltem miközben a fejemet csóváltam.
- Ez nem is…
- Jó reggelt! – jött be a tanár egy 40-es éveiben járó férfi volt kopaszodó hajjal. Nem volt a legszimpatikusabb, de majd meglátjuk…
- A nevem Mr. Johnson. Tudom, hogy a többség már ismer, de szeretnék bemutatkozni az újjaknak. Szóval matematika és fizika szakos tanár vagyok és én leszek 12-ig az osztályfőnökük, ha bármi óhaj sóhajuk van, hozzám fordulhatnak. Na de elég is ennyi rólam kérem, jöjjenek ki azok a tanulók, akik ma érkeztek hozzánk. – mutatkozott be majd mosolyogva ránk nézett. Vivi és én egyszerre álltunk fel az asztaltól majd kimentünk, hogy bemutatkozhassunk miután a helyünkre mentünk a másik két új diák is a kiment. Az a fiú és lány volt akik Vivi után jöttek be. Először a lány kezdte a bemutatkozást.
- Alice Cullen vagyok. Nem rég költöztünk ide Londonból a családommal. És ő pedig a mostoha testvérem. – mondta csilingelő hangon. Szóval ők Cullenék vagyis a vegetáriánus vámpír klán. Az már messziről lerí róluk hogy nem átlagosak hisz mind ketten gyönyörűek.
- Én pedig Edward Cullen, vagyok . – mutatkozott be ő is. A hangja hihetetlenül bársonyos volt és magával ragadó a szemével végig engem fürkészett és ez kezdett kicsit fura lenni. Ő lenne Jacob volt szerelmének, Bellának meg Edwardnak a fia?
- Rendben köszönöm, hogy bemutatkoztatok. Fáradjatok a helyetekre. – mondta neki a tanár mire ők visszaültek a helyükre. Fél szemmel hátra pillantottam mire Edward is rám kapta tekintetét gyorsan visszafordultam mire kaptam egy halk kuncogást hátulról. Feltételezem, hogy ő volt az. Az óra további része unalmasan telt, ahogy a további órák is. Az ebédszünet után jött az utolsó két órám az ének alig vártam, hogy végre elkezdődjön. Gyorsan belapátoltam az ételt majd elbúcsúztam Vivitől és indultam is az órára.
Mikor beléptem a terembe már egy csomó diák bent volt, na, jó annyira nem sokan, de azért voltak. A terem egyik végében volt egy zongora, amin épp egy lány játszogatott valamit. Mikor becsengettek egy fiatal nő lépett be a terembe, de nem egyedül, hanem vele…


Az Audi R8-as ami elárulom az Ifj. Edwardé lesz:D