22.fejezet

Sziasztok itt a fejezet ahogy ígértem:D köszönöm a 15 komit:) ennél a fejezetnél is mint mindig 15 a komi határ(= remélem tetszeni fog jó olvasást:D puszii(L)
És előre is Nagyon Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek:D
22. fejezet

Nagyon megdöbbentem mikor megláttam, hogy Edwarddal a nyomában lép be a tanárnő. Már csak ez hiányzott, hogy ő is itt legyen. Ez a sors otromba fintora!
- Kedves hölgyek és urak! Örülök, hogy ti mind ének szakra jelentkeztetek. Higgyétek, el nem fogjátok megbánni, mert aki a zenében valaki akar lenni annak ezen az órán a helye. Na de először is bemutatkozom. A nevem Jenna Wilmer de szólítsatok csak Jennának nem kell a magázódás. Akik már régebb óta vannak, itt eltudják az újaknak, mondani, hogy milyen nagyszerű is ez az óra, hiszen itt nem csak énekelni tanultok meg, hanem táncolni is, sőt ha valaki meg akar, valamilyen hangszeren tanulni játszani az bátran forduljon hozzám. Van pár fantasztikus diákom, aki szívesen segít nektek ebben. Szóval van jelentkező valamilyen hangszerre? – nézett ránk érdeklődve Jenna. Na, most vagy soha… mindig szerettem volna megtanulni, zongorázni, de eddig nem jelentkeztem sehová, hogy megtanuljak. Feltettem a kezem hogy én szeretnék mire Jenna elmosolyodott és intett, hogy álljak fel.
- Nos, a hosszú barna hajú lány ott hátul kérlek, állj fel és mutatkozz, be nekünk majd mond, el melyik hangszert választod. – magyarázta mosolyogva.
- A nevem Szimonetta Hilson de szólítsatok csak Nettynek. És én zongorán szeretnék megtanulni, játszani. – mondtam egy halvány mosoly kíséretében.
- Remek Netty. Tudok neked ajánlani egy fantasztikus tanárt, aki már gyerek óta zongorázik, hidd el nála jobbat nem is találsz az iskolában. Ez a személy nem más, mint Edward ! – jelentette ki mire a mosoly lefagyott az arcomról. Ezt nem hiszem, el csak én lehetek ekkora idióta. Jake megöl, ha megtudja, hogy én szóba állok vele… rá néztem Edwardra aki büszkén mosolygott rám majd oda jött hozzám. Jenna pedig tovább beszélt a többieknek.
- Szia, Edward Cullen vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. – nyújtott nekem kezet miközben végig a szemembe nézett. Nagyot nyeltem majd kezemet az övébe helyeztem.
- Netty vagyok és én is örülök…- válaszoltam majd kikaptam a kezem az övé közül. A keze egy kicsit hideg volt nem az a megszokott forró kéz, mint a Jake.
- Szóval… te miért jelentkeztél erre a szakra? – nézett rám kedvesen.
- Ez egyszerű. A zene az életem imádok énekelni és gitározni. – válaszoltam.
- Remek! Én is gitározok, mint látod. – mutatott rá az elektroakkusztikus gitárjára.
- Klassz! Nekem is ilyesmi van. – feleltem.
- Na, gyerekek látom ismerkedtek. Csodálatos, mert ezen túl, egy párban lesztek, ami azt takarja, hogy együtt kell gyakorolnotok minden héten kétszer. Íme, az óra beosztás hogy melyik párosnak mikor kell bejönni. Parancsoljatok. – mondta majd a kezünkbe nyomta a papírt, amire az volt rá írva, hogy KEDD-CSÜTÖRTÖK 3-6-ig!
- Pazar…- csúszott ki a számon.
- Valami baj van? – nézett rám a nagy barna szemeivel. Szegény úgy megsajnáltam nem akartam megbántani nagyon kedves és ő nem tehet róla, hogy egy csoportba osztottak és Jacobnak sem kell tudni róla… legalábbis egy darabig.
- Nem semmi baj! – vágtam rá gyorsan majd magamra erőltettem egy mosolyt.
- Na, szóval, ha mindenki megnézte, hogy mikor kell próbálnia és nincs kérdés akkor mehettek is találkozunk a jövő héten, amikor már elkezdjük a munkát! Sziasztok. – mondta a tanárnő majd integetve kilépett az ajtón. Gyorsan felkaptam a táskámat és már mentem is kifelé az ajtón. Minél kevesebb időt akartam Edwarddal tölteni, mert Jacobnak megígértem, hogy szóba se állok velük és tessék, máris egy csapatban vagyunk.
- Hé Netty! – szólt utánam a rettegett hang. Már csak ez hiányzott.
- Igen? – fordultam meg.
- Ha akarod, haza viszlek. – ajánlotta fel udvariasan, de én nemet intettem.
- Köszi de én is kocsival vagyok! – mutattam fel a kulcsomat. Majd elindultam a kocsim felé. Éppen mikor készültem beszállni észrevettem, hogy Edward abba a csodás Audi R8-asba száll be, ami nekem annyira tetszik! Kezdem sajnálni, hogy nem gyalog jöttem… szívesen kipróbálnám azt a kocsit! De miket is gondolok ez Cullenék kocsija és az én kedves, szerelmem rögtön szívinfarktust kapna, ha meglátná, hogy bele ültem a vámpírok kocsijába. Persze ha egyáltalán a vérfarkasok kaphatnak szívinfarktust…
Gyors bepattantam a kocsimba és már száguldottam is hazafelé.
Mikor haza értem egy lélek sem volt otthon. Ledobtam a táskámat az ágyam mellé majd leszáguldottam a lépcsőn a konyhába. Csináltam magamnak egy sonkás szendvicset hogy estig kibírjam kaja nélkül. Gyorsan megettem majd egy cetlire rá firkantottam, hogy Jakenél vagyok. Majd el is indultam hozzá…
A garázsból hangokat hallottam így gondoltam biztos ott lehet. Nem is tévedtem épp a motorját bütykölte.
- Szia! – köszöntem neki mosolyogva.
- Szia Netty! Te máris itthon vagy? – jött oda majd lágyan megcsókolt.
- Igen… az utolsó két órámnak a fele volt megtartva szóval…
- Jaj, értem. – mondta egy enyhe fintorral az arcán.
- Mi a baj? – kérdeztem tőle.
- Semmi csak… csak olyan szagod van, mint egy vérszívónak! Ugye nem? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Mi? Nem, dehogy vagyis szóval… nem akartam elmondani, de úgy tűnik muszáj… - kezdtem bele.
- Már össze is barátkoztál velük mi? – állt elém karba tett kézzel.
- Nem igazán mindenkivel, mert csak kettővel találkoztam. Alicel és Edwarddal. – magyarázkodtam. Edward neve hallatára Jacob felmordult.
- Épp elég is… tessék, ezek már most azonnal rád vetik a hálójukat.
- Ugyan Jake… nem is beszéltem velük legalábbis Alicel nem. – feleltem.
- Gondoltam… de hogy-hogy Mr. Tökély iskolában van, amikor neki nem lenne szabad? – nézett rám értetlenül.
- Ó hogy az idősebbik Edwardra gondolsz?
- Miért van másik is? Vagy azt mondod, hogy Bella és a vérszívó fia egyidős veled? – nézett rám meglepődve.
- Valószínű, mert az osztálytársam…
- Na, már csak ez hiányzott! Komolyan mondom ez meg az apja arra születtek, hogy tönkre tegyék az életemet! – kelt ki magából.
- Ugyan Jake… honnan szetted ezt a badarságot? – kérdeztem tőle szem forgatva.
- Hát nem egyértelmű… Ez most meg téged akar elvenni tőlem! De abból nem eszik, mert én megölöm!
- Uramisten! Jacob Black! Most állítsd le magad! Egyáltalán nem akar megszerezni és csak, hogy tudd nem is tudna megszerezni! Én veled járok és ezen, senki és semmi nem fog változtatni! Én téged szeretlek és téged is foglak mindig! – magyaráztam neki serényen mire ő büszkén elmosolyodott.
- Nos, hát ezt öröm hallani! Én is szeretlek mindennél jobban! – válaszolta majd közelebb jött és szenvedélyesen megcsókolt. A szikrák azonnal elkezdtek pattogni közelebb húztam magamhoz és tovább csókoltam. Mikor nagy nehezen elszakadtunk egymástól így szóltam:
- Ő lenne még itt valami…
- Na, ki vele ennél rosszabb már nem lehet! – mondta lehangoltan mire én szorosan hozzá bújtam.
- Jaj, ugyan már! Szóval ma volt ének szak órám és Edward is ott volt.
- És? – nézett rám értetlenül.
- És Jenna az ének tanár egy csoportba osztott minket, vagyis minden kedd és csütörtök délután 3-6-ig együtt kell próbálnunk. – hadartam el gyorsan egy szuszra. Majd feszengve mosolyogtam.
- Csodás… de tudod mit ez engem egyáltalán nem zavar, mert engem az a fiú úgysem válthat le soha! – jelentette ki mire nekem az állam is leesett.
- Hű nagy lett az önbizalmad! – mondtam neki nevetve.
- Ezután, a csók után? Ne csodálkozz. És én bízom benned, mert ez egy kapcsolat alapja nem de? – nézett rám vigyorogva.
- De bizony. – válaszoltam majd egy újabb csókot leheltem ajkaira…