20. fejezet

Sziasztok meghoztam a kövi fejit:D Bocsi hogy sokat késtem de nagyon sok dolgom volt...:( Remélem nem haragszotok:D Jó olvasást:D a Komi határ mostantól 15 sok pusziiii(LLL)

20. fejezet

Másnap reggel hatalmas mosollyal ébredtem. Még az sem tudta kedvemet elrontani, hogy odakint szakadt az eső. Úgy éreztem magam mikor elindultam a fürdőbe, mint aki felhőkön lépked. Csak abban reménykedtem, hogy ez nem csak egy álom, mert ha az, akkor soha többé nem akarok felébredni. Ez az érzés, ami hatalmába kerített ez a felülmúlhatatlan boldogság és szerelem egyszerűen csodálatos volt. Miután megmostam az arcom és a fogam, elindultam a szekrényemhez, hogy keressek valami ruhát. Egy pulcsit és egy egyszerű farmert választottam majd elindultam a konyhába.
- Jó reggelt! – köszöntem a szüleimnek vigyorogva.
- Neked is lányom. Mi ez a jókedv? Csak nem történt valami? – kérdezte apa mosolyogva.
- De igen. Vagyis…- nem tudtam elmondjam-e most rögtön nekik vagy inkább akkor amikor Jake is itt van… lehet jobb lesz most közölni így legalább apa lenyugszik mire Jacob átjön.
- Igen? – nézett rám érdeklődve anyu is.
- Szóval Jacob és én összejöttünk! – feleltem mosolyogva.
- Jaj, drágám ez csodás! – mondta anyu és átölelt.
- Micsoda meglepő fordulat kihitte volna… - válaszolta apu majd megrázta a fejét és tovább olvasta az újságot.
- Ugyan már Will! Nem is örülsz a lányod boldogságának? – nézett rá anyu szigorúan.
- Dehogynem! De én inkább annak örülnék, ha attól lennél boldog, hogy 3 nap múlva iskola. Nem szeretném, ha emiatt, a fiú miatt elhanyagolnád majd a tanulást! Nem akarsz inkább jövő nyáron összejönni vele? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Apa!
- Will! – szóltunk rá anyával.
- Ez egyáltalán nem vicces. És különben sem kell aggódnod, mert oda fogok figyelni a tanulásra, főleg mert ének szakon leszek. Jaj, már alig várom! – mondtam tapsikolva.
- Remek, mert van számodra egy kis meglepetésem. Menj ki a garázsba és meglátod. – válaszolta majd elvette a kávéját az asztalról. Nekem se kellett több már rohantam is kifelé. Mikor beléptem nem egy, hanem két autóval találtam szembe magamat.
- Nem hiszem el!! Végre megkaptam a kocsimat! Ez!!! – kiabáltam boldogan.
- Látom, tetszik. – hallottam meg a hátam mögül anyu hangját.
- Igen ez csodaszép egy igazi Bmw!
- Itt a kulcs menj és próbáld ki! – dobta a kezembe a kocsi kulcsot.
- Ezer örömmel! – válaszoltam majd beszálltam és már indítottam is. A kocsiban érezni lehetett a vadi újautó illatot. Ami újabb mosolygásra késztett. Gyorsan kitolattam és már száguldottam is az utakon. Ez a kocsi maga volt az álom alig várom, hogy megmutassam Vivinek meg Jakenek és persze a többieknek. Az úton alig találkoztam össze autókkal meglátszik, hogy ez Forks az egész út nagyon békés volt nem lehetett más hallani csak az eső kopogását az ablakon meg a kocsim halk dorombolását. Viviék felé vettem az irányt gyors leparkoltam a bejárójukra és már rohantam is, befelé mert nem akartam nagyon elázni. Kopogtam majd fél perc múlva barátnőm nyitott ajtót álmos szemekkel.
- Szia Netty! Hát te? Gyere be! – köszönt majd beengedett.
- Szia! Képzeld megkaptam végre a kocsimat! – kiáltottam neki boldogan.
- Igen?? És?? Hol van? – kérdezte izgatottan.
- A bejárótokon te észlény! – válaszoltam vigyorogva. Gyors oda szaladt az ajtóhoz és kinézett rajta majd elismerően bólintott.
- Ez nagyon jól néz ki! Elviszel majd egy körre ugye? – nézett rém nagyokat pislogva.
- Persze! Még kettőre is. – feleltem mosolyogva.
- Szuper. Na és mesélj mizujs? Ezen kívül? – kérdezte mindent sejtő mosollyal az arcán.
- Látom, te már tudod, szóval nem kell semmit sem mondanom. – válaszoltam majd leheveredtem a kanapéra.
- Embry már tegnap este elújságolta a nagy hírt! Jaj, annyira tudtam, hogy összejöttök! – mondta tapsikolva.
- Nyugi Vivi jobban örülsz, mint én! – válaszoltam nevetve.
- Chh azt kétlem! Csak rád kell nézni olyan felszabadult és vidám fejed van. Eddig meg úgy néztél ki mint egy élő halott már bocs… - magyarázta majd ő is leült mellém.
- Igen tudom… de ez már nem így van úgy, hogy inkább hagyjuk a múltat és koncentráljunk a jelenre. Nemde? – néztem rá.
- De. – bólintott majd megszólalt a telefonja.
- Jaj, istenem ez Ő!! – sikította. Mire én csak megráztam a fejem.
- Szia! Jaj, te is hiányoztál nekem képzeld itt van Netty ugye milyen jó hogy összejöttek. Igen, igen én is mindig mondtam nekik… - és még beszéltek vagy fél óráig.
- Jaj, nem előbb te tedd le. – mondta a telefonba mire én csak meg forgattam a szemem.
- Te tedd le. Te! Te! – válaszolgatták egymásnak én pedig már kezdtem ideges lenni majd felálltam oda mentem és összecsuktam a telefonját.
- Nem majd én!
- Hé! Ezt most miért kellett? – nézett rám mérgesen.
- Azért mert ez már beteges. – válaszoltam fej rázva.
- Még hogy beteges majd megnézlek én téged meg Jaket!
- Na, jó hagyjuk, ezt inkább menj és öltözz fel és lemegyünk Emilyhez, persze csak ha van kedved. - feleltem neki.
- Persze hogy van, már megyek is egy pillanat! – majd felszaladt az emeletre és 10 perc múlva már lent is volt normális utcai ruhában, persze csak ha a tűzpiros magas sarkút és a leopárd mintás miniszoknyát normálisnak lehet nevezni.
- Ő… szerintem egy kicsit fázni fogsz! – néztem jelentőség teljesen a szoknyájára.
- Ugyan dehogy! – válaszolta majd ki tipegett előttem a kocsiig. Bepattantunk és már indultunk is a La push felé. Vivi egész úton Embryről fecsegett és arról, hogy mikor akar elmenni, vásárolni. Nem igazán érdekelt a dolog, de mivel a barátnőm, odafigyeltem rá. Mikor oda értünk kipattantunk a kocsiból és mentünk is be a házba.
- Helló! – köszöntünk mikor beléptünk az ajtón. Emily a konyhában ült és valami újságot olvasott.
- Sziasztok! Mi újság? – köszönt ő is majd helyet foglaltunk mellette.
- Semmi különös… - válaszoltam.
- Még hogy semmi ő és Jacob összejöttek. – mondta Vivi mosolyogva.
- Komolyan? Ezt Sam nem is mondta. Jaj, úgy örülök nektek. – felelte miközben átölelt.
- Köszi!- mondtam mosolyogva.
- Na és mesélj, hogy történt? Végre bevallotta? – nézett rám Emily kíváncsian. Én pedig elmeséltem nekik az egészet az elejétől a végéig.
- Szóval így történt… - mondtam mikor a mesélés végére értem.
- Az igen! Ez nagy! Embry nem említett részleteket! Jaj de nagyon király! Na és mi a legjobb?? Hogy mehetünk páros randira te és Jake meg én és Embry jaj, milyen jó lesz. – örvendezett Vivien.
- Jó az álmodozás… Sajnálom, de mostanában nem áll szándékom randevúra menni főleg nem párosra. Mindjárt itt a suli és nekem most arra kell koncentrálnom vagy a szüleim egy életre eltiltanak Jacobtól. – magyaráztam neki.
- Pontosan ezért kéne, elmennünk minél hamarabb mielőtt elkezdődne a suli! Hé,
Emily te és Sam is eljöhetnétek. – nézett rá Emre vigyorogva.
- Jaj, ne minket ne keverj bele. Nem igazán van nekünk időnk az ilyesmire. Mert izé… vagyis.
- Igen? – néztünk rá kérdően.
- Semmi… semmi! Hagyjuk! – hárította a témát.
- Ugyan Emily mi az?? Légyszi mond el! – könyörögtem neki.
- Na, jó, de ne mondjátok el még senkinek. Szóval úgy néz ki, hogy Sam és én végre összeházasodunk! – kiáltotta boldogan.
- Jaj, istenem hisz ez fantasztikus! Sok boldogságot! – mondtam neki majd átöleltem aztán Vivi is gratulált neki és ő is megszorongatta.
- De ez még titok úgy, hogy pszt… - mondta nevetve.
- Rendben lakat lesz a szánkon. – válaszolta helyettem is.
- Köszi! – nézett ránk mosolyogva.
- Halihó! – lépett be az ajtón Jake mosolyogva utána pedig a többiek is jöttek be egyenként.
- Sziasztok! – köszöntünk nekik vidáman. Jacob odajött hozzám és lágyan megcsókolt, majd leült mellém. Embry is helyet foglalt Vivi mellett és úgy méregették egymást, mint akik rögtön letámadják a másikat.
- Na és mi újság? – kérdezte tőlem Jacob.
- Semmi különös azon kívül, hogy elmondtam a szüleimnek, hogy együtt vagyunk. – mondtam miközben az ajkamba haraptam.
- Tényleg? És hogy fogadták? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Öhm… egész jól azt hittem apu kifog, borulni és majd leszid, de az egyetlen szúrós megjegyzése az volt, hogy, „miért nem jövő nyáron jövünk össze”? – válaszoltam.
- Igen ez várható volt… Nem megyünk ki sétálni? – kérdezte mosolyogva.
- De persze menjünk. – mondtam majd kézen ragadott és kimentünk a partra sétálni. Hála az égnek már elállt az eső így nem áztunk el és a nap is kisütött így elég kellemes volt az idő.
- Na és várod már a sulit? – kérdezte nevetve.
- Ami azt illeti igen. Alig várom, hogy megtudjam milyen az, ha valaki ének szakon van! – feleltem mosolyogva.
- Én nem tudtam, hogy a La pushi suliban van olyan hogy ének szak.
- Hát nincs is! Ezért fogok a Forksi gimibe járni. – mondtam miközben a szemébe néztem.
- Mi? Oda nem mehetsz! – jelentette ki mérgesen.
- Jake most meg mi a baj? – kérdeztem értetlenül.
- Az hogy oda nem mehetsz! A vérszívók vissza jöttek és fogadni mernék, hogy újra beiratkoztak az iskolába! Nem akarom, hogy bajod essen! Nem bízom bennük.
- Ugyan, már hiszen te magad mondtad, hogy állati véren élnek akkor minek kell aggódni úgyse fognak bántani. És ígérem, hozzájuk sem fogok szólni rendben? – kérdeztem tőle miközben végig simítottam az arcán.
- Rendben. – válaszolta majd közelebb hajolt, hogy arcunk egy vonalba kerülhessen, és ajkait hozzá érinthesse az enyémekhez. A csókja nagyon gyengéd volt egy igazi szerelmes csók. Majd mosolyogva elvált tőlem és tovább sétáltunk…

Netty kocsija:D

19. fejezet

Sziasztok itt a kövi feji:D bocsi a késésért de remélem,kárpótolni fog titeket ez a feji;) a komi határ 10 sok puszii<333

19. fejezet


Miután haza értem felbaktattam a szobámba majd bekapcsoltam a tv-t és azt kezdtem el bámulni. Az eszem valahol egész máshol járt nem igazán tudtam figyelni arra a filmre, amit éppen néztem. Fogalmam sem volt róla hogy Jake hova tűnt és egyáltalán miért hagyott ott szó nélkül. Ez az érzés nagyon idegesítő, de próbáltam magam azzal győzködni, hogy biztos valami nagyon sürgős dolga akadt és azért nem köszönt el, de legbelül tudtam, hogy valami egészen más áll a háttérben csak épp azt nem tudom, hogy mi. Aj de nekem nem is ezzel kéne foglalkoznom, hanem hogy miként fogom akkor megszervezni Paulnak és Selenának azt a különleges randevút. Felálltam az ágyról és körbe-körbe kezdtem el járkálni a szobámban, és közben serényen azon törtem a fejem, hogy mivel lehetne feldobni ezt az egészet. Aztán eszembe jutott. Az egész erdőt legalábbis azt a részét ki fogjuk világítani virágokat, fogok szórni az útra amerről, jönnek majd, na és persze mi lehet, még romantikus hát egy gyertyafényes vacsora ezzel tuti leveszi Selenát a lábáról. Jaj, már alig várom, hogy holnap elkezdjem a díszítést…
Az este további részében megvacsoráztam majd lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba tv-t nézni. Miután elálmosodtam kikapcsoltam azt és elaludtam…
Reggel anyu hangjára ébredtem, aki, éppen ha jól hallottam Sue-val beszélt valamiről. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdőbe, hogy megmossam az arcomat és a fogamat. Miután végeztem ezekkel elindultam a szekrényemhez és kivettem belőle egy farmert és egy hosszú ujjú pulcsit magamra kaptam és elindultam reggelizni.
- Jó reggelt! – köszöntem nekik ásítozva.
- Neked is kicsim. – mondta anyu.
- Szia Netty! Nem lenne kedved reggeli után átjönni hozzánk? – kérdezte Sue mosolyogva.
- Ó hát izé nem hogy Leah örülne neki. – válaszoltam szomorúan.
- Ugyan dehogynem hidd el már nem haragszik rád. – nézett rám mosolyogva.
- Hát jó rendben. Végül is akkor mehetek. – mondtam majd elkezdetem majszolni a reggelimet. Anyu és Sue addig minden féléről beszélgettek. Miután meg reggeliztem Sue és én elindultunk hozzájuk. Mikor oda értünk Leah épp a konyhában ült és éppen valami újságot olvasott. Meglepődve nézett rám csodálkoztam, hogy nem ordított rám azonnal. Csak nem meg enyhült?
- Szia! – köszöntem bátortalanul. Leah nem szólt semmit csak felállt az asztaltól és szorosan átölelt.
- Netty annyira sajnálom, amiket a fejedhez vágtam, én egyáltalán nem gondoltam komolyan! Kérlek, ne haragudj rám! Meg tudsz nekem bocsájtani? – kérdezte könnyes szemmel.
- Persze hogy megbocsájtok! Te vagy az egyik legjobb barátnőm. Hogyan is tudnék rád haragudni? – néztem rá mosolyogva. Majd újra átöleltük egymást. Ezután felmentünk Leah szobájába és elkezdtük mesélni egymásnak mi minden történt velünk mióta nem beszéltünk. Leah elmondta, hogy nagyon jól megy neki az önuralom és az átváltozás mindvégig ezt gyakorolta, amíg nem találkoztunk. Én is meséltem neki például hogy ide költözött a legjobb barátnőm és Embry rögtön rá vetette magát. Ezen persze ő meg sem lepődött hiszen Embry már csak ilyen.
- Leah valamiben szeretném kérni a segítségedet! – néztem rá kiskutya szemekkel.
- Igen? Miben? Tudod, bármiben segítek neked. – jelentette ki kedvesen.
- Hú, az nagyon jó, mert egy igazán nagydologról van szó!
- Na, bökd, már ki mi az tiszta ideg vagyok már! – felelte nevetve.
- Oké, oké. Szóval emlékszel, hogy kitaláltuk, hogy összehozzuk Selt meg Pault? Nos, estére randit kell nekik szervezni az erdőben egy ilyen romantikus vacsoraféleséget. Kilenne, világítva a földön rózsaszirmok és persze egy kis lágy zene meg finom kaja. – mondtam neki.
- Jaj, ez szuper ötlet! És akkor gondolom, a segítségem kell ennek a megszervezésében igaz? – kérdezte mosolyogva.
- Aha… de csak ha nem nagy baj. – néztem rá ártatlanul.
- Dehogyis szívesen segítek, tőlem már kezdhetjük is. – felelte vállat vonva.
- Ó remek akkor megyek és szólok öhm… szólok…
- Emilynek? – kérdezte szemöldök felhúzva.
- Aha. – válaszoltam szemlesütve.
- Oké! Akkor megyek és előkeresem a garázsból azokat az izzókat. – mondta majd elindult kifelé én pedig csak a számat tátottam.
- Ő izé Leah szóval akkor nem gond, hogy Em is besegít? – kérdeztem tőle.
- Nem gond. Na, menj, és szólj, neki találkozunk náluk.
- Oké, szia! – köszöntem el majd elindultam Emilyék felé. Mikor oda értem gyors beszaladtam szerencsére Emily épp főzött.
- Szia, Emily szükségem van rád! – mondtam neki lihegve.
- Csak nem Jake? Itt járt reggel és nagyon ki volt. Összevesztetek? – kérdezte én meg bambán néztem rá hogy most mi van?
- Ő nem, de micsoda? Komolyan? Mi nem vesztünk össze igaz tegnap este óta nem láttam és csak úgy szó nélkül itt hagyott, de azt hittem, hogy valami fontos dolga akadt és azért mert el… Nem tudtam, hogy van valami baja… vagyis gondoltam rá. Jaj, ugye nem bántottam meg semmivel? Lehet, hogy megint amiatt, a Bella miatt van kiborulva! – feleltem elgondolkodva.
- Hát nem hiszem. Itt valami egészen más áll a háttérben csak azt nem tudom mi. – válaszolta miközben kavargatta a levest.
- Na de miért is jöttél? Miben segítsek? – kérdezte már mosolyogva.
- Ja, igen, abban hogy Paul randit szervez Selnek és én szervezem, meg valakinek főzni kéne valami finom vacsorát és arra gondoltam, hogy talán te…- néztem rá könyörgően.
- Persze szívesen. – mondta mosolyogva.
- Ó köszönöm imádlak Emily ezzel egy csomó munkától meg kíméltél! Már csak egy szép helyet kell találnom az erdőben. Most megyek, ja ha megjön Leah mond meg neki légy szíves, hogy a cuccot pakolja le ide a verandára egy óra és jövök. Szia! – köszöntem el majd rohantam is az erdő felé. Jaj, remélem, találok valami szép helyet, nem akarok Paulnak csalódást okozni. Ó meg van, hátha Paul tud valami tuti kis helyet. Gyorsan elindultam Paulhoz mikor már ott voltam megláttam, hogy kint van az udvaron.
- Szia, Paul! – köszöntem neki majd meg öleltük egymást.
- Szia Netty! Hát te? – nézett rám kíváncsian.
- Én már szervezem az esti vacsit és szükségem lenne a segítségedre.
- Ó miért nem szóltál hamarabb tudod, rám bármiben számíthatsz szóval?
- Nos tudsz-e az erdőben valami szép kis tisztást? – kérdeztem tőle.
- Persze. Tudod, aki vérfarkas az tudja az ilyeneket. – jelentette ki mosolyogva.
- Remek! Akkor nyomás Emilyhez, mert ott vannak a cuccok, amik kellenek a randira és kell valaki, aki segít cipelni. Ó tényleg még hívni kéne valakit… - mondtam neki. Nekem persze rögtön Jacob jutott eszembe, de ő állítólag haragszik rám legalábbis szerintem szóval ő kivan, lőve így marad nekünk…
- Ááá Embry! Pont jókor! – szaladtam oda Embryhez aki éppen jött velünk szembe az úton.
- Sziasztok! Na, miben segíthetek? – nézett rám vigyorogva.
- Te Embry sok mindenben gyere velem. – mondtam neki majd karon ragadtam őt is és Pault is és így mentünk Emilyékhez. Útközben elmondtam Embrynek hogy miben kell segítenie ő pedig készségesen belement persze miután megígértem neki, hogy megadom neki Vivi telefon számát. Kimet Vivit és Jaredet is belevontuk a kis akciónkba Kim hozta a rózsaszirmokat Vivi hozta a romantikus lágy zenét és persze a CD- lejátszót Jared pedig mint a többi fiú segített pakolni az asztalt, a két széket meg a többi cuccot. Miután mindennel végeztünk délután öt óra lett a többiek mind elmentek csak Leah és én maradtunk, hogy a világítást csináljuk. Ahogy ezzel is végeztünk mi is elmentünk onnan. Bementünk Emilékhez mivel szinte mindenki ott volt kivéve persze Pault, aki már Selenáért ment. És Jake? Ő sem volt itt. Hol lehet már megint? Egész nap nem láttam őt… Vajon mi lehet vele?
- Netty minden rendben? Olyan feszültnek tűnsz…- nézett rám aggódva Sam.
- Hát tudod…- kezdtem volna bele, de Emily félbe szakított.
- Jaj, ne a desszert itt maradt! Ezt nem hiszem el! Ki vitte a kaját? – kérdezte Emily mérgesen.
- Hát én vittem bocsi skacok véletlen volt. – nézett ránk bűnbánóan Seth.
- Jó semmi baj. Majd én megoldom, talán még nincsenek, ott megyek és elviszem! – mondtam majd felkaptam a kosár muffint és elindultam a tisztás felé.
- Netty ne kísérjen el valaki? – kérdezte Embry.
- Nem kell, köszi. – mondtam majd kimentem. Odakint már korom sötét alig láttam, de hála az égnek a telefonom olyan volt, mint egy zseblámpa. Nagyon megörültem mikor megláttam a világítást szóval nem tévedtem el. Közelebb merészkedtem és láttam még nincsenek itt. Gyors az asztalra tettem a kosarat. Ekkor hangokat hallottam… Jaj nem ezek megjöttek… Nem akarom elrontani a randiukat! Gyorsan elbújtam a bokor mögé itt már nem vesznek észre csak Paul, de az nem lényeges. Leguggoltam a bokor mögé mikor egy ágreccsenést hallottam mikor hátranézetem megpillantottam Jacobot, aki kábé olyan furán nézett rám, mint én ő rá.
- Te meg mit keresel? – kérdeztem tőle nagyon halkan.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Nem úgy volt, hogy te és Paul randiztok? – kérdezte a végét már dühösen.
- Mi? Honnan vetted ez a badarságot? De várj, ezt ne itt beszéljük meg! – mondtam majd megfogtam a kezét és szépen négykézláb elslisszoltunk a helyszínről. Mikor már elég messze voltunk mind ketten felálltunk leporoltuk magunkat majd kérdően Jakere pillantottam.
- Szóval?
- Hallottam, amikor megkérdezte tőled. – válaszolta nemes egyszerűséggel.
- Te jó ég! Csak gyakorolt rajtam. – mondtam neki fejet rázva.
- Hogy érted, hogy csak gyakorolt? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Gyakorolta hogyan kérje meg Selt hogy menjen el vele randizni! – válaszoltam morcosan.
- Tényleg? – kérdezte.
- Igen! De elegem van, már ebből folyton ezt csinálod! Először engem kérdezz, meg és ne rögtön játszd a sértődött óvodást! – válaszoltam dühösen.
- Igazad van, ne haragudj, sajnálom. – mondta lehajtott fejjel.
- Na persze. Legközelebb meg azért akadsz ki, hogy Sethel beszélgetek. Egyáltalán miért lenne neked baj, hogy én randizom Paullal? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Mert az és kész. – válaszolta karba tett kézzel.
- Mi? Ez nem válasz! Addig nem megyünk, innen sehová ameddig nem mondod el végre mi ez a nagy féltékenykedés. – jelentettem ki.
- Én nem is vagyok féltékeny! – válaszolta, de tudtam, hogy csak kamuzik.
- Ha-ha jó vicc. Ezt te sem mondhatod komolyan. Miért nem tudod csak egyszerűen kimondani? – nézetem rá dühösen.
- Miért nem? – kérdeztem tőle.
- Rendben kimondom, ha ennyire akarod! Féltékeny vagyok rá! És nem csak rá, hanem az összes férfira, aki a közeledbe megy! – mondta mérgesen nekem pedig még vér is megállt az ereimben. Ezek szerint akkor mégis jelentek neki valamit. Na, gyerünk most vagy soha, de én kiszedem belőle az biztos.
- Most már boldog vagy? – kérdezte majd hátat fordított és elindult, ezt nem hiszem el.
- Jake te mégis hová mész? Ezzel még nincs elintézve semmi! Azt akarom, hogy mond el az igazat! - kiáltottam utána. Mire ő megfordult és nagy lendülettel felém jött.
- Az igazat akarod? Hát tessék!- mondta majd elkapta a derekamat és közel húzott magához a szívem őrült tempóban verte a mellkasomat és ekkor megéreztem ajkait az enyémeken. Olyan szenvedéllyel csókolt, hogy alig kaptam levegőt kezemmel átkulcsoltam a nyakát és még közelebb húztam magamhoz. Beletúrtam dúshajába és úgy csókoltam tovább. Mikor már nem kaptunk levegőt zihálva váltunk el egymástól.
- Na, mit szólsz az igazsághoz? – kérdezte vigyorogva. Én pedig nem válaszoltam csak magamhoz húztam, hogy újra csókban forrhassunk össze.
- Szeretlek Netty! – nézett mélyen a szemembe.
- Én is szeretlek Jake. – válaszoltam ő pedig újra megcsókolt.
- Ideje lenne vissza indulni nem? – kérdeztem tőle.
- Szerintem még maradjuk egy kicsit. – válaszolta mosolyogva.
- Jake mennünk kell, az apám megöl, ha nem leszek otthon időben. – feleltem nevetve.
- Ú igaz… akkor menjünk. – mondta majd összekulcsoltuk kezeinket és elindultunk hozzánk.
- Hát akkor, szia! – köszöntem el tőle mikor már az ajtóban álltunk.
- Szia! – mondtam majd közelebb hajolt és egy lágy csókot lehelt ajkaimra. Majd bementem a házba ahol hál istennek nem volt senki legalábbis a földszinten nem. Felszaladtam a szobámba gyors lezuhanyoztam majd kiültem az ablakba és írni kezdtem egy új dalt…