20. fejezet

Sziasztok meghoztam a kövi fejit:D Bocsi hogy sokat késtem de nagyon sok dolgom volt...:( Remélem nem haragszotok:D Jó olvasást:D a Komi határ mostantól 15 sok pusziiii(LLL)

20. fejezet

Másnap reggel hatalmas mosollyal ébredtem. Még az sem tudta kedvemet elrontani, hogy odakint szakadt az eső. Úgy éreztem magam mikor elindultam a fürdőbe, mint aki felhőkön lépked. Csak abban reménykedtem, hogy ez nem csak egy álom, mert ha az, akkor soha többé nem akarok felébredni. Ez az érzés, ami hatalmába kerített ez a felülmúlhatatlan boldogság és szerelem egyszerűen csodálatos volt. Miután megmostam az arcom és a fogam, elindultam a szekrényemhez, hogy keressek valami ruhát. Egy pulcsit és egy egyszerű farmert választottam majd elindultam a konyhába.
- Jó reggelt! – köszöntem a szüleimnek vigyorogva.
- Neked is lányom. Mi ez a jókedv? Csak nem történt valami? – kérdezte apa mosolyogva.
- De igen. Vagyis…- nem tudtam elmondjam-e most rögtön nekik vagy inkább akkor amikor Jake is itt van… lehet jobb lesz most közölni így legalább apa lenyugszik mire Jacob átjön.
- Igen? – nézett rám érdeklődve anyu is.
- Szóval Jacob és én összejöttünk! – feleltem mosolyogva.
- Jaj, drágám ez csodás! – mondta anyu és átölelt.
- Micsoda meglepő fordulat kihitte volna… - válaszolta apu majd megrázta a fejét és tovább olvasta az újságot.
- Ugyan már Will! Nem is örülsz a lányod boldogságának? – nézett rá anyu szigorúan.
- Dehogynem! De én inkább annak örülnék, ha attól lennél boldog, hogy 3 nap múlva iskola. Nem szeretném, ha emiatt, a fiú miatt elhanyagolnád majd a tanulást! Nem akarsz inkább jövő nyáron összejönni vele? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Apa!
- Will! – szóltunk rá anyával.
- Ez egyáltalán nem vicces. És különben sem kell aggódnod, mert oda fogok figyelni a tanulásra, főleg mert ének szakon leszek. Jaj, már alig várom! – mondtam tapsikolva.
- Remek, mert van számodra egy kis meglepetésem. Menj ki a garázsba és meglátod. – válaszolta majd elvette a kávéját az asztalról. Nekem se kellett több már rohantam is kifelé. Mikor beléptem nem egy, hanem két autóval találtam szembe magamat.
- Nem hiszem el!! Végre megkaptam a kocsimat! Ez!!! – kiabáltam boldogan.
- Látom, tetszik. – hallottam meg a hátam mögül anyu hangját.
- Igen ez csodaszép egy igazi Bmw!
- Itt a kulcs menj és próbáld ki! – dobta a kezembe a kocsi kulcsot.
- Ezer örömmel! – válaszoltam majd beszálltam és már indítottam is. A kocsiban érezni lehetett a vadi újautó illatot. Ami újabb mosolygásra késztett. Gyorsan kitolattam és már száguldottam is az utakon. Ez a kocsi maga volt az álom alig várom, hogy megmutassam Vivinek meg Jakenek és persze a többieknek. Az úton alig találkoztam össze autókkal meglátszik, hogy ez Forks az egész út nagyon békés volt nem lehetett más hallani csak az eső kopogását az ablakon meg a kocsim halk dorombolását. Viviék felé vettem az irányt gyors leparkoltam a bejárójukra és már rohantam is, befelé mert nem akartam nagyon elázni. Kopogtam majd fél perc múlva barátnőm nyitott ajtót álmos szemekkel.
- Szia Netty! Hát te? Gyere be! – köszönt majd beengedett.
- Szia! Képzeld megkaptam végre a kocsimat! – kiáltottam neki boldogan.
- Igen?? És?? Hol van? – kérdezte izgatottan.
- A bejárótokon te észlény! – válaszoltam vigyorogva. Gyors oda szaladt az ajtóhoz és kinézett rajta majd elismerően bólintott.
- Ez nagyon jól néz ki! Elviszel majd egy körre ugye? – nézett rém nagyokat pislogva.
- Persze! Még kettőre is. – feleltem mosolyogva.
- Szuper. Na és mesélj mizujs? Ezen kívül? – kérdezte mindent sejtő mosollyal az arcán.
- Látom, te már tudod, szóval nem kell semmit sem mondanom. – válaszoltam majd leheveredtem a kanapéra.
- Embry már tegnap este elújságolta a nagy hírt! Jaj, annyira tudtam, hogy összejöttök! – mondta tapsikolva.
- Nyugi Vivi jobban örülsz, mint én! – válaszoltam nevetve.
- Chh azt kétlem! Csak rád kell nézni olyan felszabadult és vidám fejed van. Eddig meg úgy néztél ki mint egy élő halott már bocs… - magyarázta majd ő is leült mellém.
- Igen tudom… de ez már nem így van úgy, hogy inkább hagyjuk a múltat és koncentráljunk a jelenre. Nemde? – néztem rá.
- De. – bólintott majd megszólalt a telefonja.
- Jaj, istenem ez Ő!! – sikította. Mire én csak megráztam a fejem.
- Szia! Jaj, te is hiányoztál nekem képzeld itt van Netty ugye milyen jó hogy összejöttek. Igen, igen én is mindig mondtam nekik… - és még beszéltek vagy fél óráig.
- Jaj, nem előbb te tedd le. – mondta a telefonba mire én csak meg forgattam a szemem.
- Te tedd le. Te! Te! – válaszolgatták egymásnak én pedig már kezdtem ideges lenni majd felálltam oda mentem és összecsuktam a telefonját.
- Nem majd én!
- Hé! Ezt most miért kellett? – nézett rám mérgesen.
- Azért mert ez már beteges. – válaszoltam fej rázva.
- Még hogy beteges majd megnézlek én téged meg Jaket!
- Na, jó hagyjuk, ezt inkább menj és öltözz fel és lemegyünk Emilyhez, persze csak ha van kedved. - feleltem neki.
- Persze hogy van, már megyek is egy pillanat! – majd felszaladt az emeletre és 10 perc múlva már lent is volt normális utcai ruhában, persze csak ha a tűzpiros magas sarkút és a leopárd mintás miniszoknyát normálisnak lehet nevezni.
- Ő… szerintem egy kicsit fázni fogsz! – néztem jelentőség teljesen a szoknyájára.
- Ugyan dehogy! – válaszolta majd ki tipegett előttem a kocsiig. Bepattantunk és már indultunk is a La push felé. Vivi egész úton Embryről fecsegett és arról, hogy mikor akar elmenni, vásárolni. Nem igazán érdekelt a dolog, de mivel a barátnőm, odafigyeltem rá. Mikor oda értünk kipattantunk a kocsiból és mentünk is be a házba.
- Helló! – köszöntünk mikor beléptünk az ajtón. Emily a konyhában ült és valami újságot olvasott.
- Sziasztok! Mi újság? – köszönt ő is majd helyet foglaltunk mellette.
- Semmi különös… - válaszoltam.
- Még hogy semmi ő és Jacob összejöttek. – mondta Vivi mosolyogva.
- Komolyan? Ezt Sam nem is mondta. Jaj, úgy örülök nektek. – felelte miközben átölelt.
- Köszi!- mondtam mosolyogva.
- Na és mesélj, hogy történt? Végre bevallotta? – nézett rám Emily kíváncsian. Én pedig elmeséltem nekik az egészet az elejétől a végéig.
- Szóval így történt… - mondtam mikor a mesélés végére értem.
- Az igen! Ez nagy! Embry nem említett részleteket! Jaj de nagyon király! Na és mi a legjobb?? Hogy mehetünk páros randira te és Jake meg én és Embry jaj, milyen jó lesz. – örvendezett Vivien.
- Jó az álmodozás… Sajnálom, de mostanában nem áll szándékom randevúra menni főleg nem párosra. Mindjárt itt a suli és nekem most arra kell koncentrálnom vagy a szüleim egy életre eltiltanak Jacobtól. – magyaráztam neki.
- Pontosan ezért kéne, elmennünk minél hamarabb mielőtt elkezdődne a suli! Hé,
Emily te és Sam is eljöhetnétek. – nézett rá Emre vigyorogva.
- Jaj, ne minket ne keverj bele. Nem igazán van nekünk időnk az ilyesmire. Mert izé… vagyis.
- Igen? – néztünk rá kérdően.
- Semmi… semmi! Hagyjuk! – hárította a témát.
- Ugyan Emily mi az?? Légyszi mond el! – könyörögtem neki.
- Na, jó, de ne mondjátok el még senkinek. Szóval úgy néz ki, hogy Sam és én végre összeházasodunk! – kiáltotta boldogan.
- Jaj, istenem hisz ez fantasztikus! Sok boldogságot! – mondtam neki majd átöleltem aztán Vivi is gratulált neki és ő is megszorongatta.
- De ez még titok úgy, hogy pszt… - mondta nevetve.
- Rendben lakat lesz a szánkon. – válaszolta helyettem is.
- Köszi! – nézett ránk mosolyogva.
- Halihó! – lépett be az ajtón Jake mosolyogva utána pedig a többiek is jöttek be egyenként.
- Sziasztok! – köszöntünk nekik vidáman. Jacob odajött hozzám és lágyan megcsókolt, majd leült mellém. Embry is helyet foglalt Vivi mellett és úgy méregették egymást, mint akik rögtön letámadják a másikat.
- Na és mi újság? – kérdezte tőlem Jacob.
- Semmi különös azon kívül, hogy elmondtam a szüleimnek, hogy együtt vagyunk. – mondtam miközben az ajkamba haraptam.
- Tényleg? És hogy fogadták? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Öhm… egész jól azt hittem apu kifog, borulni és majd leszid, de az egyetlen szúrós megjegyzése az volt, hogy, „miért nem jövő nyáron jövünk össze”? – válaszoltam.
- Igen ez várható volt… Nem megyünk ki sétálni? – kérdezte mosolyogva.
- De persze menjünk. – mondtam majd kézen ragadott és kimentünk a partra sétálni. Hála az égnek már elállt az eső így nem áztunk el és a nap is kisütött így elég kellemes volt az idő.
- Na és várod már a sulit? – kérdezte nevetve.
- Ami azt illeti igen. Alig várom, hogy megtudjam milyen az, ha valaki ének szakon van! – feleltem mosolyogva.
- Én nem tudtam, hogy a La pushi suliban van olyan hogy ének szak.
- Hát nincs is! Ezért fogok a Forksi gimibe járni. – mondtam miközben a szemébe néztem.
- Mi? Oda nem mehetsz! – jelentette ki mérgesen.
- Jake most meg mi a baj? – kérdeztem értetlenül.
- Az hogy oda nem mehetsz! A vérszívók vissza jöttek és fogadni mernék, hogy újra beiratkoztak az iskolába! Nem akarom, hogy bajod essen! Nem bízom bennük.
- Ugyan, már hiszen te magad mondtad, hogy állati véren élnek akkor minek kell aggódni úgyse fognak bántani. És ígérem, hozzájuk sem fogok szólni rendben? – kérdeztem tőle miközben végig simítottam az arcán.
- Rendben. – válaszolta majd közelebb hajolt, hogy arcunk egy vonalba kerülhessen, és ajkait hozzá érinthesse az enyémekhez. A csókja nagyon gyengéd volt egy igazi szerelmes csók. Majd mosolyogva elvált tőlem és tovább sétáltunk…

Netty kocsija:D