19. fejezet

Sziasztok itt a kövi feji:D bocsi a késésért de remélem,kárpótolni fog titeket ez a feji;) a komi határ 10 sok puszii<333

19. fejezet


Miután haza értem felbaktattam a szobámba majd bekapcsoltam a tv-t és azt kezdtem el bámulni. Az eszem valahol egész máshol járt nem igazán tudtam figyelni arra a filmre, amit éppen néztem. Fogalmam sem volt róla hogy Jake hova tűnt és egyáltalán miért hagyott ott szó nélkül. Ez az érzés nagyon idegesítő, de próbáltam magam azzal győzködni, hogy biztos valami nagyon sürgős dolga akadt és azért nem köszönt el, de legbelül tudtam, hogy valami egészen más áll a háttérben csak épp azt nem tudom, hogy mi. Aj de nekem nem is ezzel kéne foglalkoznom, hanem hogy miként fogom akkor megszervezni Paulnak és Selenának azt a különleges randevút. Felálltam az ágyról és körbe-körbe kezdtem el járkálni a szobámban, és közben serényen azon törtem a fejem, hogy mivel lehetne feldobni ezt az egészet. Aztán eszembe jutott. Az egész erdőt legalábbis azt a részét ki fogjuk világítani virágokat, fogok szórni az útra amerről, jönnek majd, na és persze mi lehet, még romantikus hát egy gyertyafényes vacsora ezzel tuti leveszi Selenát a lábáról. Jaj, már alig várom, hogy holnap elkezdjem a díszítést…
Az este további részében megvacsoráztam majd lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba tv-t nézni. Miután elálmosodtam kikapcsoltam azt és elaludtam…
Reggel anyu hangjára ébredtem, aki, éppen ha jól hallottam Sue-val beszélt valamiről. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdőbe, hogy megmossam az arcomat és a fogamat. Miután végeztem ezekkel elindultam a szekrényemhez és kivettem belőle egy farmert és egy hosszú ujjú pulcsit magamra kaptam és elindultam reggelizni.
- Jó reggelt! – köszöntem nekik ásítozva.
- Neked is kicsim. – mondta anyu.
- Szia Netty! Nem lenne kedved reggeli után átjönni hozzánk? – kérdezte Sue mosolyogva.
- Ó hát izé nem hogy Leah örülne neki. – válaszoltam szomorúan.
- Ugyan dehogynem hidd el már nem haragszik rád. – nézett rám mosolyogva.
- Hát jó rendben. Végül is akkor mehetek. – mondtam majd elkezdetem majszolni a reggelimet. Anyu és Sue addig minden féléről beszélgettek. Miután meg reggeliztem Sue és én elindultunk hozzájuk. Mikor oda értünk Leah épp a konyhában ült és éppen valami újságot olvasott. Meglepődve nézett rám csodálkoztam, hogy nem ordított rám azonnal. Csak nem meg enyhült?
- Szia! – köszöntem bátortalanul. Leah nem szólt semmit csak felállt az asztaltól és szorosan átölelt.
- Netty annyira sajnálom, amiket a fejedhez vágtam, én egyáltalán nem gondoltam komolyan! Kérlek, ne haragudj rám! Meg tudsz nekem bocsájtani? – kérdezte könnyes szemmel.
- Persze hogy megbocsájtok! Te vagy az egyik legjobb barátnőm. Hogyan is tudnék rád haragudni? – néztem rá mosolyogva. Majd újra átöleltük egymást. Ezután felmentünk Leah szobájába és elkezdtük mesélni egymásnak mi minden történt velünk mióta nem beszéltünk. Leah elmondta, hogy nagyon jól megy neki az önuralom és az átváltozás mindvégig ezt gyakorolta, amíg nem találkoztunk. Én is meséltem neki például hogy ide költözött a legjobb barátnőm és Embry rögtön rá vetette magát. Ezen persze ő meg sem lepődött hiszen Embry már csak ilyen.
- Leah valamiben szeretném kérni a segítségedet! – néztem rá kiskutya szemekkel.
- Igen? Miben? Tudod, bármiben segítek neked. – jelentette ki kedvesen.
- Hú, az nagyon jó, mert egy igazán nagydologról van szó!
- Na, bökd, már ki mi az tiszta ideg vagyok már! – felelte nevetve.
- Oké, oké. Szóval emlékszel, hogy kitaláltuk, hogy összehozzuk Selt meg Pault? Nos, estére randit kell nekik szervezni az erdőben egy ilyen romantikus vacsoraféleséget. Kilenne, világítva a földön rózsaszirmok és persze egy kis lágy zene meg finom kaja. – mondtam neki.
- Jaj, ez szuper ötlet! És akkor gondolom, a segítségem kell ennek a megszervezésében igaz? – kérdezte mosolyogva.
- Aha… de csak ha nem nagy baj. – néztem rá ártatlanul.
- Dehogyis szívesen segítek, tőlem már kezdhetjük is. – felelte vállat vonva.
- Ó remek akkor megyek és szólok öhm… szólok…
- Emilynek? – kérdezte szemöldök felhúzva.
- Aha. – válaszoltam szemlesütve.
- Oké! Akkor megyek és előkeresem a garázsból azokat az izzókat. – mondta majd elindult kifelé én pedig csak a számat tátottam.
- Ő izé Leah szóval akkor nem gond, hogy Em is besegít? – kérdeztem tőle.
- Nem gond. Na, menj, és szólj, neki találkozunk náluk.
- Oké, szia! – köszöntem el majd elindultam Emilyék felé. Mikor oda értem gyors beszaladtam szerencsére Emily épp főzött.
- Szia, Emily szükségem van rád! – mondtam neki lihegve.
- Csak nem Jake? Itt járt reggel és nagyon ki volt. Összevesztetek? – kérdezte én meg bambán néztem rá hogy most mi van?
- Ő nem, de micsoda? Komolyan? Mi nem vesztünk össze igaz tegnap este óta nem láttam és csak úgy szó nélkül itt hagyott, de azt hittem, hogy valami fontos dolga akadt és azért mert el… Nem tudtam, hogy van valami baja… vagyis gondoltam rá. Jaj, ugye nem bántottam meg semmivel? Lehet, hogy megint amiatt, a Bella miatt van kiborulva! – feleltem elgondolkodva.
- Hát nem hiszem. Itt valami egészen más áll a háttérben csak azt nem tudom mi. – válaszolta miközben kavargatta a levest.
- Na de miért is jöttél? Miben segítsek? – kérdezte már mosolyogva.
- Ja, igen, abban hogy Paul randit szervez Selnek és én szervezem, meg valakinek főzni kéne valami finom vacsorát és arra gondoltam, hogy talán te…- néztem rá könyörgően.
- Persze szívesen. – mondta mosolyogva.
- Ó köszönöm imádlak Emily ezzel egy csomó munkától meg kíméltél! Már csak egy szép helyet kell találnom az erdőben. Most megyek, ja ha megjön Leah mond meg neki légy szíves, hogy a cuccot pakolja le ide a verandára egy óra és jövök. Szia! – köszöntem el majd rohantam is az erdő felé. Jaj, remélem, találok valami szép helyet, nem akarok Paulnak csalódást okozni. Ó meg van, hátha Paul tud valami tuti kis helyet. Gyorsan elindultam Paulhoz mikor már ott voltam megláttam, hogy kint van az udvaron.
- Szia, Paul! – köszöntem neki majd meg öleltük egymást.
- Szia Netty! Hát te? – nézett rám kíváncsian.
- Én már szervezem az esti vacsit és szükségem lenne a segítségedre.
- Ó miért nem szóltál hamarabb tudod, rám bármiben számíthatsz szóval?
- Nos tudsz-e az erdőben valami szép kis tisztást? – kérdeztem tőle.
- Persze. Tudod, aki vérfarkas az tudja az ilyeneket. – jelentette ki mosolyogva.
- Remek! Akkor nyomás Emilyhez, mert ott vannak a cuccok, amik kellenek a randira és kell valaki, aki segít cipelni. Ó tényleg még hívni kéne valakit… - mondtam neki. Nekem persze rögtön Jacob jutott eszembe, de ő állítólag haragszik rám legalábbis szerintem szóval ő kivan, lőve így marad nekünk…
- Ááá Embry! Pont jókor! – szaladtam oda Embryhez aki éppen jött velünk szembe az úton.
- Sziasztok! Na, miben segíthetek? – nézett rám vigyorogva.
- Te Embry sok mindenben gyere velem. – mondtam neki majd karon ragadtam őt is és Pault is és így mentünk Emilyékhez. Útközben elmondtam Embrynek hogy miben kell segítenie ő pedig készségesen belement persze miután megígértem neki, hogy megadom neki Vivi telefon számát. Kimet Vivit és Jaredet is belevontuk a kis akciónkba Kim hozta a rózsaszirmokat Vivi hozta a romantikus lágy zenét és persze a CD- lejátszót Jared pedig mint a többi fiú segített pakolni az asztalt, a két széket meg a többi cuccot. Miután mindennel végeztünk délután öt óra lett a többiek mind elmentek csak Leah és én maradtunk, hogy a világítást csináljuk. Ahogy ezzel is végeztünk mi is elmentünk onnan. Bementünk Emilékhez mivel szinte mindenki ott volt kivéve persze Pault, aki már Selenáért ment. És Jake? Ő sem volt itt. Hol lehet már megint? Egész nap nem láttam őt… Vajon mi lehet vele?
- Netty minden rendben? Olyan feszültnek tűnsz…- nézett rám aggódva Sam.
- Hát tudod…- kezdtem volna bele, de Emily félbe szakított.
- Jaj, ne a desszert itt maradt! Ezt nem hiszem el! Ki vitte a kaját? – kérdezte Emily mérgesen.
- Hát én vittem bocsi skacok véletlen volt. – nézett ránk bűnbánóan Seth.
- Jó semmi baj. Majd én megoldom, talán még nincsenek, ott megyek és elviszem! – mondtam majd felkaptam a kosár muffint és elindultam a tisztás felé.
- Netty ne kísérjen el valaki? – kérdezte Embry.
- Nem kell, köszi. – mondtam majd kimentem. Odakint már korom sötét alig láttam, de hála az égnek a telefonom olyan volt, mint egy zseblámpa. Nagyon megörültem mikor megláttam a világítást szóval nem tévedtem el. Közelebb merészkedtem és láttam még nincsenek itt. Gyors az asztalra tettem a kosarat. Ekkor hangokat hallottam… Jaj nem ezek megjöttek… Nem akarom elrontani a randiukat! Gyorsan elbújtam a bokor mögé itt már nem vesznek észre csak Paul, de az nem lényeges. Leguggoltam a bokor mögé mikor egy ágreccsenést hallottam mikor hátranézetem megpillantottam Jacobot, aki kábé olyan furán nézett rám, mint én ő rá.
- Te meg mit keresel? – kérdeztem tőle nagyon halkan.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Nem úgy volt, hogy te és Paul randiztok? – kérdezte a végét már dühösen.
- Mi? Honnan vetted ez a badarságot? De várj, ezt ne itt beszéljük meg! – mondtam majd megfogtam a kezét és szépen négykézláb elslisszoltunk a helyszínről. Mikor már elég messze voltunk mind ketten felálltunk leporoltuk magunkat majd kérdően Jakere pillantottam.
- Szóval?
- Hallottam, amikor megkérdezte tőled. – válaszolta nemes egyszerűséggel.
- Te jó ég! Csak gyakorolt rajtam. – mondtam neki fejet rázva.
- Hogy érted, hogy csak gyakorolt? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Gyakorolta hogyan kérje meg Selt hogy menjen el vele randizni! – válaszoltam morcosan.
- Tényleg? – kérdezte.
- Igen! De elegem van, már ebből folyton ezt csinálod! Először engem kérdezz, meg és ne rögtön játszd a sértődött óvodást! – válaszoltam dühösen.
- Igazad van, ne haragudj, sajnálom. – mondta lehajtott fejjel.
- Na persze. Legközelebb meg azért akadsz ki, hogy Sethel beszélgetek. Egyáltalán miért lenne neked baj, hogy én randizom Paullal? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Mert az és kész. – válaszolta karba tett kézzel.
- Mi? Ez nem válasz! Addig nem megyünk, innen sehová ameddig nem mondod el végre mi ez a nagy féltékenykedés. – jelentettem ki.
- Én nem is vagyok féltékeny! – válaszolta, de tudtam, hogy csak kamuzik.
- Ha-ha jó vicc. Ezt te sem mondhatod komolyan. Miért nem tudod csak egyszerűen kimondani? – nézetem rá dühösen.
- Miért nem? – kérdeztem tőle.
- Rendben kimondom, ha ennyire akarod! Féltékeny vagyok rá! És nem csak rá, hanem az összes férfira, aki a közeledbe megy! – mondta mérgesen nekem pedig még vér is megállt az ereimben. Ezek szerint akkor mégis jelentek neki valamit. Na, gyerünk most vagy soha, de én kiszedem belőle az biztos.
- Most már boldog vagy? – kérdezte majd hátat fordított és elindult, ezt nem hiszem el.
- Jake te mégis hová mész? Ezzel még nincs elintézve semmi! Azt akarom, hogy mond el az igazat! - kiáltottam utána. Mire ő megfordult és nagy lendülettel felém jött.
- Az igazat akarod? Hát tessék!- mondta majd elkapta a derekamat és közel húzott magához a szívem őrült tempóban verte a mellkasomat és ekkor megéreztem ajkait az enyémeken. Olyan szenvedéllyel csókolt, hogy alig kaptam levegőt kezemmel átkulcsoltam a nyakát és még közelebb húztam magamhoz. Beletúrtam dúshajába és úgy csókoltam tovább. Mikor már nem kaptunk levegőt zihálva váltunk el egymástól.
- Na, mit szólsz az igazsághoz? – kérdezte vigyorogva. Én pedig nem válaszoltam csak magamhoz húztam, hogy újra csókban forrhassunk össze.
- Szeretlek Netty! – nézett mélyen a szemembe.
- Én is szeretlek Jake. – válaszoltam ő pedig újra megcsókolt.
- Ideje lenne vissza indulni nem? – kérdeztem tőle.
- Szerintem még maradjuk egy kicsit. – válaszolta mosolyogva.
- Jake mennünk kell, az apám megöl, ha nem leszek otthon időben. – feleltem nevetve.
- Ú igaz… akkor menjünk. – mondta majd összekulcsoltuk kezeinket és elindultunk hozzánk.
- Hát akkor, szia! – köszöntem el tőle mikor már az ajtóban álltunk.
- Szia! – mondtam majd közelebb hajolt és egy lágy csókot lehelt ajkaimra. Majd bementem a házba ahol hál istennek nem volt senki legalábbis a földszinten nem. Felszaladtam a szobámba gyors lezuhanyoztam majd kiültem az ablakba és írni kezdtem egy új dalt…