14. fejezet

Sziasztok meghoztam a kövi fejit egy nappal hamarabb;) remélem örültök neki:D szóval komi határ ugyanúgy 10 eddig úgy láttam mindig megvolt és ennek nagyon örülök:D remélem tetszeni fog a feji jó olvasást puszillak titeket sziasztok(LL)


14. fejezet


Most hogy végre mindent tudtam sokkal jobban eltudtam, beszélgetni mindenkivel főleg Emilyvel. Elmesélte, hogy ismerte meg Samet és hogy még most is bántja ami Leahával történt. Én is sajnáltam Leaht de ez a szerelem, senki nem tud neki parancsolni! Ahogy én sem… Ennél a gondolatnál rögtön Jake felé fordultam, aki vidáman nevetgélt Jareddel és Paullal. Vajon egyszer leszek annyira bátor és bevallom neki. Hmm… hát ez elég lehetetlennek tűnik, de ki tudja, mit hoz majd a sors.
- Nos Netty mit szólsz finom volt a vacsora? – kérdezte mosolyogva Emily.
- Jaj, ínycsiklandozó volt minden. Fantasztikusan főzöl Emily. – válaszoltam neki.
- Ó, köszi. Mi lenne, ha elmennénk vásárolni holnap? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Az jó lenne, de tudod, van egy kis elintézni valóm, délelőtt. Megfelel, ha délután mennénk? – kérdeztem tőle kedvesen. Eszembe jutott, hogy Leahról még mindig nem tudok semmit és ennek holnap reggel akarok utána nézni. Meg kell bizonyosodnom róla hogy minden rendben, van vele. Hisz ő itt a legjobb barátnőm. Lehet, hogy szüksége van rám, nem hagyhatom cserben.
- Persze nekem megfelel. Akkor majd holnap délután érted megyek az autómmal jó?
- Rendben. – feleltem egyszerűen, majd a kezemben lévő mosatlant beletettem a mosogatóba. Ránéztem az órára és láttam, hogy már fél tíz. Ideje lenne már haza mennem… Odaléptem Jakehez és így szóltam.
- Hé Jake nekem mennem kéne!
- Oké akkor haza kísérlek! – válaszolta.
- Ugyan nem fontos. Haza találok egyedül is.
- De én, haza akarlak kísérni szóval ne, vitatkozz velem! – mondta megjátszott komolysággal.
- Oké! Ha ennyire akarod! Sziasztok! – köszöntem el mindenkitől majd megöleltem őket. És már indultam is az ajtó felé de Embry az utamba állt.
- Netty…- kezdett volna bele de Jacob közbe vágott.
- Már megint mit akarsz!?
- Jake kérlek! Igen? – kérdeztem tőle.
- Szóval csak szeretnék bocsánatot kérni tőled és Jaketől is hogy ilyen idióta voltam ígérem, többé nem leszek ilyen barom, és ha akarod, messzire elkerüllek! – mondta szomorúan nekem pedig megesett rajta a szívem már válaszoltam volna amikor Jake közbe szólt.
- Azt nagyon jól teszed, mert ha… - folytatta volna, de én a kezemmel betapasztottam a száját.
- Meg bocsájtok, és a közelembe jöhetsz. De vigyázz, mert a testőröm lecsap! – nevettem miközben Jakere mutattam.
- Igen azt sejtettem. Én nem testőrnek mondanám hanem…
- Embry fogd be! – jött oda Paul és eltolta az ajtótól én pedig rántottam egyet a vállamon és már mentem is ki az ajtón. Útközben végig azon járt az eszem, hogy vajon Jake hallja-e hogy a szívem majd kiugrik, a helyéről mikor a közelemben van, és hogy vajon mit gondol erről. Nem volt bátorságom megkérdezni így nagyjából egész úton csendbe voltam. Csak akkor szólaltam meg mikor kérdezett valamit vagy ilyes mi. Szokásához híven a verandáig kísért szorosan átölelt, és nem csak hogy elköszönt az arcomra is nyomott egy puszit, amitől én olyan vörös lettem, mint egy paradicsom. Miután bementem kifújtam az eddig bent tartott levegőt és szinte feltáncoltam a lépcsőn. Kinyitottam az ajtómat a táskám ledobtam az ágyra majd beléptem a fürdőbe gyorsan lezuhanyoztam majd bevetettem magam az ágyamba. Az álom gyorsan elnyomott, mert mikor újra kinyitottam a szemem már reggel fél kilenc volt. Gyorsan kiugrottam az ágyból majd felkaptam magamra egy egyszerű öltözetet és már száguldottam is le a földszintre. Meg reggeliztem majd elindultam Leahoz. Egész úton azon gondolkodtam, hogy vajon mi baja lehet, amiért nem áll velem szóba és nem is keres. Ez annyira furcsa… remélem, azért ma végre megtudom mi ez az egész! Mikor bekopogtam az ajtón Seth nyitott ajtót.
- Netty! Szia mizujs? Hallom most már tudod, hogy mik vagyunk, és mit szólsz hozzá? Jaj de udvariatlan vagyok, gyere beljebb. – felelte majd betessékelt az ajtón.
- Szia Seth. Nincs, semmi ő igen tudok mindent és meglepődtem, mint várható volt, de nem félek tőletek vagy ilyesmi szóval nekem még mindig azok az imádnivaló barátaim vagytok, akik eddig. – válaszoltam mosolyogva.
- Szuper! És szerinted imádnivalók vagyunk? Csak nem szereted a kutyákat? – kérdezte nevetve.
- Aj Seth egyáltalán nem vagy vicces. De amúgy Leahoz jöttem itthon van? – kérdeztem tőle.
- Szerintem pedig vicces volt. – válaszolta és úgy tett, mint aki meg se halotta mit kérdeztem.
- Hahó Seth! Leah itthon van? – kérdeztem tőle még egyszer.
- Hogy Leah itthon van-e? Itthon van? – kérdezte vissza. Én pedig furán méregettem őt. Fogadni mernék, hogy a nővérének küld valami jelet, hogy itt vagyok és akar-e találkozni velem vagy sem.
- Na, jó! Ne nézzetek hülyének. Most azonnal beszélnem kell vele. Hol van? A szobájában vagy a konyhában? – kérdeztem miközben benéztem oda.
- Figyelj Netty! Nem lenne ésszerű most találkoznod vele, mert…
- Mert miért? Ugyan ne gyerekeskedjetek már! Ha valami baja van, velem azt mondja meg! Ne bujkáljon előlem! – magyaráztam neki.
- Nem bujkálok előled, csak nem akarom, hogy bajod essen! – jött le Leah lépcsőn.
- Ezt nem értem miért esne bajom? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Azért mert… Seth magunkra hagynál egy kicsit. Kérlek… - nézett öccsére könyörgően.
- Persze. De a közelben leszek, ha valami gond van. – mondta majd kiment a konyhába.
- Szóval mi ez az egész? Mit akarsz elmondani? – kérdeztem tőle kíváncsian. Leah vett egy nagy levegőt majd bele kezdett.
- Az van, hogy… hogy én is vérfarkas vagyok. – mondta nekem pedig leesett az állam. Hogy Leah vérfarkas? Ez most komoly.
- Ho…hogy vérfarkas? Te is? Hú, ez, ez sokként ért. – válaszoltam akadozva majd leültem a kanapéra.
- Tudtam, hogy ki fogsz borulni! Csak azt nem értem, hogy miért pont rám akadsz ki? Bezzeg mikor megtudtad, hogy a többiek azok azon nem kaptad fel a vizet! – vált élessé a hangja.
- Mi? Én nem akadtam ki? Én csak… - kezdtem bele, de ő közbe vágott.
- Nem persze. Azt hittem, hogy barátok vagyunk, de te képes vagy Emilyvel barátkozni! Na és mit hallok ma te és Mis tökély vásárolni mentek! Ez a barátság? Azt hittem te mellettem állsz! De úgy tűnik, hogy ugyanolyan kétszínű, vagy mint az unokatestvérem! – kiabálta Leah, mire Seth kijött a konyhából. Ezek a szavak annyira fájtak nekem nem értem miért viselkedik így hisz ez nem igaz!
- Leah, kérlek, ne mondj, ilyet te is tudod, hogy ez nem igaz! – válaszoltam neki szomorúan.
- De igaz! Nem számítok neked semmit. Mindenkinek Emily a valaki engem pedig nem vesztek semmibe!
- Leah nyugi hallod! – szólt rá Seth.
- Nem, nem, nem! Elegem van! Soha többé nem akarlak látni ne is keress engem, mert többé nem vagyunk barátok hallod! – kiabálta dühösen miközben remegés hullámok futottak át rajta. Majd fogta magát és felszaladt az emeletre. Nekem pedig eleredtek a könnyeim.
- Jaj Netty ne sírj! Nem gondolta komolyan! Csak a farkas léttől ilyen agresszív azért nem tud uralkodni magán. – felelte miközben átölelt.
- Tudhattam volna, hogy mi baja van. Ez az egész az én hibám! – válaszoltam sírva miközben a nyakába borultam.
- Nem, nem a te hibád. Csak adj neki egy kis időt, míg lenyugszik, hidd el aztán minden rendben lesz. – mondta Seth.
- Az lesz a legjobb, ha haza megyek. Meg mondta nem akar többet látni. – mondtam miközben felálltam a kanapéról majd elindultam az ajtó felé.
- Ne kísérjelek el? – kérdezte kedvesen.
- Nem kell, köszi. – válaszoltam majd kiléptem az ajtón és elindultam hazafelé könnyekkel a szememben. Útközben bele botlottam Emilybe, aki úgy tűnt épp a bevásárlásból igyekszik hazafelé.
- Netty szia! Minden rendben? – kérdezte aggódva.
- Szia, igen persze. – válaszoltam szemlesütve.
- Hiszen te sírtál? Mi történt? Gyere el hozzám és mondj el mindent! – mondta majd karon ragadott és elindultunk hozzájuk. Mikor oda értünk bementünk a házba Emily lepakolta, amiket vett majd leültünk a nappaliba és elmeséltem neki mi történt.
- Sajnálom, hogy összevesztetek. De hidd el biztos ki fogtok békülni. Most hogy ő is vérfarkas elég nehéz neki. – mondta.
- Igen tudom, de amiket mondott annyira rosszul esett. Bárcsak valahogy kibékülhetnék vele és nem lenne ilyen borzasztó kedvem. Van nekem elég bajom így is és Leah még rátett egy lapáttal. – válaszoltam lehangoltan.
- Hát elhiszem… és mégis mivel kapcsolatosak ezek a problémák. Vagy inkább kivel? – a végét már mosolyogva kérdezte.
- Ezt hogy érted? – kérdeztem tőle a megjátszott értetlenséggel.
- Ugyan Netty! Tudom, hogy tetszik neked Jacob. – jelentette ki egyszerűen.
- I…igen? És ezt mégis honnan tud… veszed? – kérdeztem tőle, de tudtam, hogy lebuktam.
- Ugyan… úgy bele vagy esve, mint egy vak tetőfedő a padlástérbe. – válaszolta nevetve.
- Ha-ha nagyon vicces!
- Jól van, na! Csak próbállak felvidítani! – nézett rám szomorúan.
- Ne haragudj! Csak nem vagyok valami vicces kedvemben.
- Igen tudom. Hé, mit szólnál, ha most indulnánk vásárolni?! Attól biztos jobb kedved lenne. Holnap lesz Embry bulija és kellene, valami csodás ruci nem gondolod? – kérdezte vigyorogva.
- De az jó lenne. Menjünk, csak hazaugrom a táskámért és már mehetünk is. – mondtam majd felálltam és elindultam az ajtóhoz.
- Oké, de siess, addig én is felkapok valami normálisabb ruhát. – válaszolta én pedig már rohantam is haza. Mivel anyu és apu már mától dolgoztak ezért nem volt otthon senki. Felszaladtam a szobámba felkaptam a táskám és már mentem is vissza Emilyhez. Mikor oda értem Emily már a kocsinál várt, hogy induljunk. Gyorsan bepattantam és már mentünk is a Port Angelsbe. Útközben zenét hallgattunk és beszélgettünk. Mikor oda értünk Emily gyorsan leparkolt majd szaladtunk kifosztani a boltokat. Emily vett magának egy gyönyörű kék ruhát, aminek a mell alatt egy ugyancsak kék masnija volt. Vett még magának egy fekete magas sarkút, ami drágább volt mint a ruha de nagyon tetszett neki így megvásárolta azt is. Én pedig egy nyakpántos piros fehér mintázatú ruhával és ez hozzá illő fekete szegecses cipővel leptem meg magam. Emily szerint nagyon jól áll a ruha én, pedig míg a tükörben néztem magam végig azon járt az eszem, hogy vajon Jakenek tetszeni fog-e. Miután megvettük a ruhákat elmentünk a cukrászdába megettünk egy sütit majd beültünk a moziba megnéztünk egy vígjátékot és haza indultunk. Délután hatkor értünk haza és elmondhatom nagyon szuper napom volt kivéve a délelőttöt. De hála Emilynek eszembe sem jutott egészen mostanáig. Otthon miután az új ruha szerzeményemet megmutattam anyunak elraktam a szekrénybe majd megvacsoráztunk és apu kihívott a garázsba, hogy megmutassa nekem milyen kocsit vettek. Persze nem nekem, hanem maguknak. Apu megint elmondta, hogy majd ha elkezdődik, az iskola megkapom a várva várt autómat, de addig szó sem lehet róla. De hál, istennek nem soká itt a suli szóval nem kell sokáig várnom. Az este további részét olvasással töltöttem majd elaludtam…

Netty ruhája:


Emily ruhája:


Netty cipője:


Emily cipője:


Netty szüleink a kocsija:


Emily kocsija:

13. fejezet

Sziasztok meghoztam végre a kövi fejit:) remélem nem haragszotok rám hogy késtem:( még egyszer bocsi:( na szóval jó olvasást a komi határ pedig ugyanúgy 10:D köszi h olvastok és írtok nekem visszajelzést az előzőnél 11 komit kaptam amit még egyszer köszönök remélem ennél is megkapom legalább a 10-et na nem magyarázok tovább jó szórakozást puszika nektek<33


13. fejezet


Most már nincs menekvés… karjaival elzárta előlem az utat ajkai pedig már majd nem elérték az enyémeket… mikor valaki lerántotta rólam. Ez a valaki pedig nem más volt, mint Jake. Sose láttam még ilyen dühösnek szinte ölni tudott volna tekintetével ahogy Embryre nézett.
- Te mégis mit képzelsz? – kérdezte tőle Embry dühösen.
- Hogy én mit képzelek? Ha azt akarod, hogy megöljelek, akkor jó úton haladsz! Ha még egyszer a közelébe mész Nettynek én, megöllek! – üvöltötte neki Jake magából kikelve.
- Ne szólj bele! Ő nem a te tulajdonod! Attól hogy te szereted, őt neki nem kell oda lenni-e érted! – nézett rá Embry mérgesen.
- És ezt pont te mondod, aki mindig koslat utána? Nem veszed észre, hogy nem kellesz neki? – kérdezte tőle Jake villámló szemekkel.
- Fiúk elég legyen, kérlek! – néztem rájuk könyörgően.
- Netty az enyém érted és nem hagyom, hogy elvedd tőlem semmi közöd nincs hozzá! – kiabálta Embry. Jake már olyan dühös volt, hogy majdnem felrobbant. Remegés hullámok futottak át rajta. Én pedig nem tudtam mit tenni nem hallgattak rám.
- Ezt nem te döntöd el, hogy szeret-e téged vagy nem! Szánalmas vagy Embry Call! Ha már egy lánynak nem kellesz rögtön oda a büszkeséged! Valld be, hogy csak azért akarod Nettyt mert meg akarod mutatni, hogy te mindenkinek, kellesz! – felelte neki Jake erélyesen.
- Ó igen és te miért akarod őt annyira? Mert tudom, hogy nem csak barátságot érzel iránta! Gyáva vagy neki elmondani. Vagy… ó csak nem? Te is? Hát ezt nem hiszem el! Miért nem szóltál?! Te mekkora idióta vagy! De tudod, mit azért sem hagyom, hogy a tiéd legyen, küzdj meg érte!
- Igen? Ha ezt akarod? – nézett rá Jake dühösen miközben a teste már rázkódott.
- Mi folyik itt? – mikor a hang irányába fordultam meg láttam Samet és a többieket is.
- Sam állítsd le őket ezek megőrültek! – néztem rá könyörgően.
- Jake nyugodj le Netty is itt van hallod uralkodj magadon. – szólt rá Sam parancsolóan.
- Nem nyugszom le! Embry meg akarta csókolni őt! Megmondtam, hogy tartsd magad távol tőle! Vigyétek innen Nettyt ezzel van egy kis elintézni valóm! – nézett rá Jacob Embryre.
- Mi? Nem megyek innen sehova! Nem fogom hagyni, hogy, verekedjetek!
- Netty menj hátrébb! – szorított Sam hátra én pedig nem értettem mégis miért menjek hátrébb? Jake egyre jobban rázkódott és a következő pillanatban egy hatalmas farkas volt helyén. A döbbenettől nem tudtam mozdulni csak a nagy farkast néztem… tényleg igaz lenne? Tényleg léteznek? A farkas rám emelte tekintetét és rögtön tudtam, hogy Jake az… fekete szemeivel engem kémlelt bűnbánóan! Majd egyszer csak elfutott. Sam és Embry mind ketten engem bámultak és gondolom, próbálták leolvasni az arcomról mi járhat a fejemben. Nekem csak egy valamin járt az eszem. Utána kell mennem… tudom félnem, kéne, de nem féltem! Úgy éreztem utána kell mennem. Egy utolsó pillantást vetettem Samre majd Embry és elindultam arra amerre Jacob iramodott.
- Netty! Te mégis hova mész? – kérdezte Embry kétségbe esetten.
- Figyelj Netty tudom most nagyon megijedtél de… - kezdett bele Sam, de én közbe vágtam.
- Nem ijedtem meg csak… csak kicsit sokkolt ez az egész! De most utána kell mennem most biztos azt, hiszi, félek tőle, de tudnia kell, hogy nem.
- Ez veszélyes nem mehetsz csak úgy utána! – felelte Embry.
- Jake sosem bántana engem! És tőle akarom hallani mi ez az egész szóval ha, megbocsátotok, én megyek és megkeresem! – mondtam és már indultam is volna ha Embry el nem kapja a karom.
- Embry hagyd! Had menjen… tudod, hogy Jake sosem ártana neki! – nézett rá Sam. Embry pedig elengedett így végre útnak indulhattam. Az erdő széléig sétáltam, de utána futásnak eredtem. Egy faágban fel is buktam, de tovább haladtam miközben Jake nevét kiabáltam. Végre megpillantottam őt. Egy sziklán ült és maga elé meredt.
- Jake… miért nem szólaltál meg? – kérdeztem tőle.
- Netty jobb, ha most elmész. – nézett rám szomorúan.
- Mi? Eszemben sincs. Figyelj Jake addig egy lépést sem mozdulok, míg el nem mondod, mégis hogy lehetséges ez az egész! – néztem rá mérgesen.
- Hát jó… - mondta majd belekezdett a mesélésbe.
- Vérfarkas vagyok. Nem az a fajta, amiket a filmekben látsz. Ez örökletesen történik, és akkor változom át, ha kedvem tartja, vagy ha nem tudok uralkodni magamon… Sajnálom! – felelte bűnbánóan. Én pedig közelebb mentem majd leültem mellé a sziklára.
- Mégis mit? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Azt hogy veszélybe sodortalak. Nem tudtam uralkodni magamon és meg is ölhettelek volna, ha nem vigyázok. Most fogadok, undorodsz tőlem. És gyűlölsz…
- Soha nem tudnálak gyűlölni és egyáltalán nem undorodom tőled. És hidd, el tudom, hogy nem bántottál volna. – válaszoltam majd vállára hajtottam a fejem.
- Sam is azt hitte… De láttad Emily arcát!
- Azt Sam tette vele? – kérdeztem tőle.
- Igen! Egyszer nagyon összevesztek valamin Sam pedig nem tudott magán uralkodni átváltozott ezzel megsebezve Emily arcát. Azóta sem tud megbocsátani magának. – mondta.
- Jake attól hogy Sammel ez megtörtént veled nem biztos, hogy meg fog. És én bízom benned.
- Még mindig nem értem, hogy miért nem félsz tőlem! – nézett rám értetlenül.
- Azért mert nekem te még mindig ugyanaz a Jake vagy, akit nagyon kedvelek. Tőlem bármi lehetsz pókember vagy vámpír… ő álljunk csak meg, ha vérfarkasok vannak, akkor…
- Igen vannak vérszívók is. – fejezte be a mondatom.
- Hű, na, jó ez már tényleg sok. De mint már mondtam én, elfogadlak, úgy ahogy vagy érted?! – néztem a szemébe mire persze a szívverésem rögtön felgyorsult.
- Értem. És köszönöm! Tudod, nagyon hasonlítasz egy ismerősömre. – válaszolta.
- Komolyan? És ki az, az ismerősöd? – kérdeztem kíváncsian.
- Majd egyszer elmesélem, de jobb lesz, ha visszaindulunk, mert mindjárt sötét lesz, na meg megeszik előlünk az összes kaját. – válaszolta mosolyogva.
- Ó igazad van, már farkas éhes vagyok! – feleltem nevetve.
- Ezzel nem vagy egyedül! – mondta majd felállt a szikláról engem is magával húzva. Ezután kézen fogva sétáltunk vissza Sam és Emily házába…

12. fejezet

Sziasztok meghoztam a kövi fejezetet ahogy ígértem:) Szóval kaphatnék legalább 10 komit 32 rendszeres olvasóm van szóval... ez nagy kérés:D ha meg lesz a 10 azonnal rakom a következő fejezetet;) jó olvasást remélem tetszeni fog nektek=) ja és itt is van függő vég:$ bocsika de ez van(= na nem beszélek tovább inkább olvassátok a fejit;D puszillak titeket sziasztok(L)

12. fejezet



Elindultunk az udvar másik végébe majd megpillantottam egy motort. Egy nagyon jó motort.
- Na, mit szólsz? – kérdezte mosolyogva.
- Ó ez szuper! Eddig miért nem szóltál, hogy neked van ilyen csoda motorod? – kérdeztem tőle miközben körbe jártam a fekete szépséget.
- Csak nem rég vettem meg. Egy ideje már erre spórolok. – válaszolta egyszerűen.
- Én is szerettem volna motort, de apu szerint veszélyes. Azt mondta inkább vesz nekem egy kocsit. – mondtam neki.
- Értem. Lenne kedved kipróbálni? – kérdezte miközben felém nyújtotta az egyik bukósisakot.
- Ó, naná. – vágtam rá azonnal mire ő felnevetett. Gyorsan felkaptuk a bukósisakot majd felszálltam mögé a motorra.
- Kapaszkodjon kisasszony ne, hogy elhagyjam! – szólt hátra nevetve.
- Igen is uram. – mentem bele én is a játékba. Átfogtam a derekát a szikrák pedig rögtön pattogni kezdtek. A szívem megint hevesen kezdett verni és éreztem, hogy olyan vörös vagyok, mint a paradicsom. Még jó hogy rajtam van bukósisak. Beindította a motort és már száguldottunk is az ki az útra. Féltem, hogy majd megfagyok a motoron vagy valami de Jake olyan forró volt, hogy ez fizikai lehetetlenségnek számított. Egy párszor persze hátra szólt, hogy nem fázom-e de nekem mindig az volt a válaszom hogy nem. Elmentünk Forks határáig aztán vissza. Mire vissza értünk már ott állt Paul a garázs előtt és minket nézett mosolyogva. Nehéz szívvel elengedtem Jake derekát majd lekászálódtam a háta mögül majd ő is leszállt.
- Na, mi újság fiatalok? Motorozunk, motorozunk? – kérdezte vigyorogva.
- Szia, Paul. Gondoltam elviszem Nettyt egy körre és mi újság Selenával? – kérdezte Jake mire Paulnak rögtön leolvadt a mosoly az arcáról.
- Mégis mi lenne? Hát semmi. A tábortűznél váltottunk párszót, de ennél semmi több. – válaszolta bánatosan. Nekem pedig rögtön megesett a szívem rajta. Valamit tennem kéne, hogy összejöjjön Selenával. De egyedül nem fog menni segítség kell. De az eddigi bűntársaimtól elbúcsúzhatok, mert Leah nem hív vissza és fogalmam sincs, mi van vele, Embry meg inkább saját magát hozná össze velem, úgyhogy ő is ki van zárva. Ekkor eszembe jutott, hogy ki a legalkalmasabb erre a tervre és még hasznom is van belőle hisz így legalább a közelében lehetek.
- Jake beszélhetnék veled? Négyszemközt. – néztem rá jelentőség teljesen.
- Persze. – válaszolta majd Paulra nézett.
- Értem én már megyek is. Na, akkor Emilynél, na, sziasztok. – köszönt el majd elment.
- Szóval miről van szó? – kérdezte kíváncsian.
- Emlékszel mikor ott voltam Embrynél és nem árultuk el, hogy mit keresek ott. – kérdeztem tőle félénken, mert tudtam, hogy Embry elég kényes téma a számára, hacsak nem arról van szó, hogy olvasson be neki.
- Igen sajnos emlékszem… de mégis mit akarsz érről kapcsolatban beszélni? Ugye nem történt köztetek semmi? – kérdezte ökölbe szorult kézzel.
- Mi? Nem dehogy! Hogy kérdezhetsz ilyet? Csak azért voltam Embryvel mert volt egy közös tervünk. – válaszoltam neki.
- Mégis miféle terv? – kérdezte meglepődve.
- A Paul Selena akció. Leah azt találta ki, hogy össze kéne hoznunk valahogy Pault és Selenát. És persze ebben Embry segítségére is szükség volt, mert ő a szomszédja. – magyaráztam neki.
- Akkor már értem hogy-hogy került oda a tábortűzhöz…
- Igen mi hívtuk meg őt. Szóval arra gondoltam, hogy mivel Leah nem hajlandó beszélni velem és fogalmam sincs, hogy miért, na meg Embryre sem igen számíthatok, mert szerintem ő inkább engem és magát szeretné összehozni… így az jutott eszembe hogy esetleg te segíthetnél! – néztem rá kiskutya szemekkel.
- Hát nem tudom… Szerintem Paul leszedné a fejünket, ha erről tudomást szerezne…
- Kérlek, kérlek, kérlek! – könyörögtem, neki.
- Hát tudok én neked nemet mondani? – kérdezte mosolyogva.
- Ó Jake imádlak! – ugrottam a nyakába majd az arcára nyomtam egy puszit. Fogalmam sincs, hogy miért csináltam csak megtörtént. Jake szorosan magához ölelt és úgy nevetett.
- Én is imádlak kislány! – felelte majd átfogta a derekamat mire a pillangók újra repdesni kezdtek a gyomromban. Ó azt mondta, hogy ő is imád! Ez az érzés, amit ez kis egyszerű szó kiváltott belőlem leírhatatlan volt. Elindultunk a házba majd bementünk és leheveredtünk a nappaliban a kanapéra.
- És van már valami ötleted, hogy hogyan hozod őket össze? – kérdezte mosolyogva.
- Hát… még nincs. De lesz! – jelentettem ki.
- Oké! Szólj, ha valamiben segítenem kell. Rám mindig számíthatsz! Ezt ne felejts el. – nézett mélyen a szemembe. Jaj, ne már megint ezt csinálja… de egyszerűen nem bírtam levenni róla a tekintetem a szívem őrült vágtába kezdett az arcom pedig újra kipirult. Nyeltem egy nagyot majd így válaszoltam.
- Köszönöm Jake. És persze te is rám bármiben. Én melletted állok! Ígérem. – válaszoltam neki őszintén.
- Mi az gyerekek csak nem összeházasodtok? – kérdezte Billy nevetve mikor kilépett a konyhából. Mi pedig elnevettük magunkat.
- Látom, jó kedvetek van… Netty ha hazamész megmondanád édesapádnak, hogy szombaton mehetünk horgászni? – kérdezte tőlem Billy.
- Persze. – válaszoltam neki kedvesen.
- Remek akkor magatokra hagylak titeket, hogy tovább folytassátok a szertartást. – felelte nevetve majd kigurult a tolószékkel az udvarra.
- Nos Netty akkor hozzám jössz feleségül? – kérdezte Jake nevetve.
- Ó Jake igen! – válaszoltam neki, de már szakadtam a röhögéstől. Ezek után bekapcsoltuk a tv-t és azt bámultuk. Két órával később elindultunk hozzánk hogy átöltözzek, na meg hogy elkérjem magam Emilyékhez vacsorázni. Anya simán belegyezett apu pedig nem volt otthon, úgyhogy nem volt semmi gáz. Ezek után indultunk is Emilyékhez. Már az ajtóból éreztem a csodás illatokat. Mikor beléptünk már szinte mindenki az asztalnál ült kivéve Leah. Ő nem volt itt. Fogalmam sincs, mi van vele… pedig reménykedtem benne, hogy itt lesz és tudunk beszélni. Jake megfogta a kezem és úgy húzott befelé az ajtón. Láttam, hogy Emily a konyhában serénykedik így elengedtem Jacob kezét és Emily felé vettem az irányt.
- Szia! – köszöntem neki kedvesen.
- Szia Netty! – köszönt ő is majd átölelt.
- Segíthetek valamiben? – kérdeztem tőle.
- Igen az jó lenne… Ő oda raknád az asztalra ezeket. – mutatott a pulton lévő tányérokra.
- Persze! – válaszoltam majd már pakoltam is. Mindenki elé raktam egy-egy tányért és mikor Embryhez értem ő elkapta a kezem.
- Netty beszélhetnénk? – kérdezte. Jakre pillantottam, aki szúrós szemekkel bámulta párosunkat.
- Igen! – feleltem majd felállt az asztaltól és elkezdett kifelé húzni az ajtón. Mikor kiértünk még mentünk jó pár métert a háztól és végre beszélni kezdett.
- Miért nem mondtad el hogy Jacobhoz mész? És hogy ő érdekel nem én? – kérdezte fájdalommal a hangjában.
- Egy azért nem mondtam el, mert tudtam, hogy megbántanálak. Kettő nem tudom, miről beszélsz. – fejeztem be.
- Ugyan Netty mindenki látja, hogy mennyire oda vagy érte. Nem igaz hogy csak te nem veszed észre. – mondta értetlenül.
- Embry kérlek…
- Nem Netty én, kérlek… nagyon tetszel nekem, de esélyt sem adsz, hogy bebizonyítsam neked!
- Mégis miről beszélsz? Még randizni is elmentem veled és…
- Ugyan az nem számít annak. – felelte egyszerűen.
- Mi? Mi az, hogy nem számít annak? Mégis mit vártál majd csak úgy a karjaidba omlok, mint, mint…
- Mint Jakenek? – kérdezte gúnyosan.
- Na, idefigyelj, utoljára mondom el Jake és én barátok vagyunk és ennyi vége, kampec konyec érted? – magyaráztam neki.
- Akkor bizonyítsd be, hogy nem érdekel! – nézett a szemembe majd közelebb jött és közelebb, míg végül csak centik választottak el minket.
- Embry! Én… - kezdtem bele, de ő egyre csak közeledett próbáltam hátrálni, de a nagy szerencsétlenségemre egy fának ütköztem. Most már nincs menekvés… karjaival elzárta előlem az utat ajkai pedig már majd nem elérték az enyémeket…


Jake motorja;D

Bejelentés=)

Sziasztok:D Mivel elkezdődött a suli és sokat kell majd tanulnom:S ezért úgy döntöttem hogy mostantól egy héten egyszer lesz friss ez a nap pedig a szombat:) remélem nem haragszotok meg rám=) kiengesztelés képen már ezen a héten szombaton rakom a kövi fejit^^!:) na puszillak titeket sziasztok(L)