B.Ú.É.K

Sziasztok:D Boldog új évet kívánok mindenkinek:D!!!! Köszönöm az 57 rendszeres olvasót és komikat amiket írtatok!:) Remélem 2011-ben olvasni fogjátok a blogomat mert a történetnek még koránt sincs vége csak most fognak kezdődni a bonyodalmak;D A következő fejezetet nem soká hozom(= millió puszi <333 sziasztok:D(L)

22.fejezet

Sziasztok itt a fejezet ahogy ígértem:D köszönöm a 15 komit:) ennél a fejezetnél is mint mindig 15 a komi határ(= remélem tetszeni fog jó olvasást:D puszii(L)
És előre is Nagyon Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek:D
22. fejezet

Nagyon megdöbbentem mikor megláttam, hogy Edwarddal a nyomában lép be a tanárnő. Már csak ez hiányzott, hogy ő is itt legyen. Ez a sors otromba fintora!
- Kedves hölgyek és urak! Örülök, hogy ti mind ének szakra jelentkeztetek. Higgyétek, el nem fogjátok megbánni, mert aki a zenében valaki akar lenni annak ezen az órán a helye. Na de először is bemutatkozom. A nevem Jenna Wilmer de szólítsatok csak Jennának nem kell a magázódás. Akik már régebb óta vannak, itt eltudják az újaknak, mondani, hogy milyen nagyszerű is ez az óra, hiszen itt nem csak énekelni tanultok meg, hanem táncolni is, sőt ha valaki meg akar, valamilyen hangszeren tanulni játszani az bátran forduljon hozzám. Van pár fantasztikus diákom, aki szívesen segít nektek ebben. Szóval van jelentkező valamilyen hangszerre? – nézett ránk érdeklődve Jenna. Na, most vagy soha… mindig szerettem volna megtanulni, zongorázni, de eddig nem jelentkeztem sehová, hogy megtanuljak. Feltettem a kezem hogy én szeretnék mire Jenna elmosolyodott és intett, hogy álljak fel.
- Nos, a hosszú barna hajú lány ott hátul kérlek, állj fel és mutatkozz, be nekünk majd mond, el melyik hangszert választod. – magyarázta mosolyogva.
- A nevem Szimonetta Hilson de szólítsatok csak Nettynek. És én zongorán szeretnék megtanulni, játszani. – mondtam egy halvány mosoly kíséretében.
- Remek Netty. Tudok neked ajánlani egy fantasztikus tanárt, aki már gyerek óta zongorázik, hidd el nála jobbat nem is találsz az iskolában. Ez a személy nem más, mint Edward ! – jelentette ki mire a mosoly lefagyott az arcomról. Ezt nem hiszem, el csak én lehetek ekkora idióta. Jake megöl, ha megtudja, hogy én szóba állok vele… rá néztem Edwardra aki büszkén mosolygott rám majd oda jött hozzám. Jenna pedig tovább beszélt a többieknek.
- Szia, Edward Cullen vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. – nyújtott nekem kezet miközben végig a szemembe nézett. Nagyot nyeltem majd kezemet az övébe helyeztem.
- Netty vagyok és én is örülök…- válaszoltam majd kikaptam a kezem az övé közül. A keze egy kicsit hideg volt nem az a megszokott forró kéz, mint a Jake.
- Szóval… te miért jelentkeztél erre a szakra? – nézett rám kedvesen.
- Ez egyszerű. A zene az életem imádok énekelni és gitározni. – válaszoltam.
- Remek! Én is gitározok, mint látod. – mutatott rá az elektroakkusztikus gitárjára.
- Klassz! Nekem is ilyesmi van. – feleltem.
- Na, gyerekek látom ismerkedtek. Csodálatos, mert ezen túl, egy párban lesztek, ami azt takarja, hogy együtt kell gyakorolnotok minden héten kétszer. Íme, az óra beosztás hogy melyik párosnak mikor kell bejönni. Parancsoljatok. – mondta majd a kezünkbe nyomta a papírt, amire az volt rá írva, hogy KEDD-CSÜTÖRTÖK 3-6-ig!
- Pazar…- csúszott ki a számon.
- Valami baj van? – nézett rám a nagy barna szemeivel. Szegény úgy megsajnáltam nem akartam megbántani nagyon kedves és ő nem tehet róla, hogy egy csoportba osztottak és Jacobnak sem kell tudni róla… legalábbis egy darabig.
- Nem semmi baj! – vágtam rá gyorsan majd magamra erőltettem egy mosolyt.
- Na, szóval, ha mindenki megnézte, hogy mikor kell próbálnia és nincs kérdés akkor mehettek is találkozunk a jövő héten, amikor már elkezdjük a munkát! Sziasztok. – mondta a tanárnő majd integetve kilépett az ajtón. Gyorsan felkaptam a táskámat és már mentem is kifelé az ajtón. Minél kevesebb időt akartam Edwarddal tölteni, mert Jacobnak megígértem, hogy szóba se állok velük és tessék, máris egy csapatban vagyunk.
- Hé Netty! – szólt utánam a rettegett hang. Már csak ez hiányzott.
- Igen? – fordultam meg.
- Ha akarod, haza viszlek. – ajánlotta fel udvariasan, de én nemet intettem.
- Köszi de én is kocsival vagyok! – mutattam fel a kulcsomat. Majd elindultam a kocsim felé. Éppen mikor készültem beszállni észrevettem, hogy Edward abba a csodás Audi R8-asba száll be, ami nekem annyira tetszik! Kezdem sajnálni, hogy nem gyalog jöttem… szívesen kipróbálnám azt a kocsit! De miket is gondolok ez Cullenék kocsija és az én kedves, szerelmem rögtön szívinfarktust kapna, ha meglátná, hogy bele ültem a vámpírok kocsijába. Persze ha egyáltalán a vérfarkasok kaphatnak szívinfarktust…
Gyors bepattantam a kocsimba és már száguldottam is hazafelé.
Mikor haza értem egy lélek sem volt otthon. Ledobtam a táskámat az ágyam mellé majd leszáguldottam a lépcsőn a konyhába. Csináltam magamnak egy sonkás szendvicset hogy estig kibírjam kaja nélkül. Gyorsan megettem majd egy cetlire rá firkantottam, hogy Jakenél vagyok. Majd el is indultam hozzá…
A garázsból hangokat hallottam így gondoltam biztos ott lehet. Nem is tévedtem épp a motorját bütykölte.
- Szia! – köszöntem neki mosolyogva.
- Szia Netty! Te máris itthon vagy? – jött oda majd lágyan megcsókolt.
- Igen… az utolsó két órámnak a fele volt megtartva szóval…
- Jaj, értem. – mondta egy enyhe fintorral az arcán.
- Mi a baj? – kérdeztem tőle.
- Semmi csak… csak olyan szagod van, mint egy vérszívónak! Ugye nem? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Mi? Nem, dehogy vagyis szóval… nem akartam elmondani, de úgy tűnik muszáj… - kezdtem bele.
- Már össze is barátkoztál velük mi? – állt elém karba tett kézzel.
- Nem igazán mindenkivel, mert csak kettővel találkoztam. Alicel és Edwarddal. – magyarázkodtam. Edward neve hallatára Jacob felmordult.
- Épp elég is… tessék, ezek már most azonnal rád vetik a hálójukat.
- Ugyan Jake… nem is beszéltem velük legalábbis Alicel nem. – feleltem.
- Gondoltam… de hogy-hogy Mr. Tökély iskolában van, amikor neki nem lenne szabad? – nézett rám értetlenül.
- Ó hogy az idősebbik Edwardra gondolsz?
- Miért van másik is? Vagy azt mondod, hogy Bella és a vérszívó fia egyidős veled? – nézett rám meglepődve.
- Valószínű, mert az osztálytársam…
- Na, már csak ez hiányzott! Komolyan mondom ez meg az apja arra születtek, hogy tönkre tegyék az életemet! – kelt ki magából.
- Ugyan Jake… honnan szetted ezt a badarságot? – kérdeztem tőle szem forgatva.
- Hát nem egyértelmű… Ez most meg téged akar elvenni tőlem! De abból nem eszik, mert én megölöm!
- Uramisten! Jacob Black! Most állítsd le magad! Egyáltalán nem akar megszerezni és csak, hogy tudd nem is tudna megszerezni! Én veled járok és ezen, senki és semmi nem fog változtatni! Én téged szeretlek és téged is foglak mindig! – magyaráztam neki serényen mire ő büszkén elmosolyodott.
- Nos, hát ezt öröm hallani! Én is szeretlek mindennél jobban! – válaszolta majd közelebb jött és szenvedélyesen megcsókolt. A szikrák azonnal elkezdtek pattogni közelebb húztam magamhoz és tovább csókoltam. Mikor nagy nehezen elszakadtunk egymástól így szóltam:
- Ő lenne még itt valami…
- Na, ki vele ennél rosszabb már nem lehet! – mondta lehangoltan mire én szorosan hozzá bújtam.
- Jaj, ugyan már! Szóval ma volt ének szak órám és Edward is ott volt.
- És? – nézett rám értetlenül.
- És Jenna az ének tanár egy csoportba osztott minket, vagyis minden kedd és csütörtök délután 3-6-ig együtt kell próbálnunk. – hadartam el gyorsan egy szuszra. Majd feszengve mosolyogtam.
- Csodás… de tudod mit ez engem egyáltalán nem zavar, mert engem az a fiú úgysem válthat le soha! – jelentette ki mire nekem az állam is leesett.
- Hű nagy lett az önbizalmad! – mondtam neki nevetve.
- Ezután, a csók után? Ne csodálkozz. És én bízom benned, mert ez egy kapcsolat alapja nem de? – nézett rám vigyorogva.
- De bizony. – válaszoltam majd egy újabb csókot leheltem ajkaira…

21. fejezet

Sziasztok most hogy végre összegyűlt a komi:D itt a kövi feji;D remélem örültök neki:D a komi határ 15:) amint meg lesz hozom a 22. fejezetet. Jó olvasást pusziiiiiii<33

21. fejezet
Az utolsó három nap gyorsan eltelt és már azon kaptam magam, hogy hétfő reggel van. A telefonom fél hétkor jelzett, hogy ideje felkelni végre. Nagy nehezen kivánszorogtam a fürdőszobáig, de amint meg pillantottam a saját tükörképem, el is borzadtam. Meg látszik, hogy nem nagyon aludtam, hiszen egész este a telefonon lógtam Jakkel…
Gyorsan megmostam az arcom majd fogat mostam és felkentem magamra egy kis alapozót, hogy valahogy megpróbáljam eltűntetni a karikákat a szemem alól. Egy fokkal jobban néztem, mint egy holdkóros szóval elindultam a szekrényemhez hogy keressek valami használható göncöt. Egy csőszáru fekete farmerra és egy és egy piros kicsit kivágott felsőre esett a választásom. Gyorsan magamra kaptam majd egy utolsó pillantás a tükörben és már szaladtam is le a lépcsőn a slussz kulccsal a kezemben. Apu már nem volt, itthon de anya még igen épp a konyhában mosogatott és mikor meglátott elmosolyodott.
- Látom már első nap kicsípted magad! Ne izgulj, látom rajtad, hogy szorongsz. Minden rendben lesz. Ügyes leszel. – jött oda majd megsimította az arcom mire halványan elmosolyodtam. Anyu valahogy mindig is tudta mi jár a fejemben. Sokszor úgy éreztem átlátszó vagyok.
- Nyugott vagyok… vagyis leszek, amint oda érek. De indulok is. – feleltem miközben rápillantottam az órámra, ami fél nyolcat mutatott. Elvettem az asztalról egy almát majd felkaptam a tornacipőm és a bőrkabátom.
- Na, én mentem majd jövök anyu, szia! – köszöntem el.
- Szia, kicsim sok sikert! – köszönt integetve. Én pedig suhantam kifelé az ajtón. Bepattantam a kocsimba és hajtottam is a Forksi Gimi felé. Egész úton zenét hallgattam és együtt énekeltem Taylor Swifttel a Long Live című dalát. Az éneklés megnyugtatott, mint mindig így már felszültség mentesen, szálltam ki a kocsiból mikor leparkoltam egy Audi R8-as mellé. A kocsi csak úgy szikrázott nagyon újnak tűnt és persze drágának. Ilyen kocsit még csak tv-ben láttam, és meg kell hagyni élőben még jobban nézett ki. Biztos valami nagyon gazdag fiúé vagy esetleg lányé lehet ez az autó. Miután befejeztem az autó csodálását bementem a suliba, hogy a portán elkérhessem az órarendemet és a térképemet. A portás hölgy nagyon kedves volt elmagyarázta merre van az első órám meg szólt, hogy ma lesz az első öt órám után két szak óra, vagyis ének. Megköszöntem neki a segítséget és elindultam az első órámra egyedül mivel Viviről az elmúlt két napban semmit nem hallottam azon kívül, hogy Jake elmondta, hogy Embryvel lófrált valamerre. Az első órám osztályfőnöki volt, ami a 19-es teremben kezdődött. Miután sikeresen becsengő előtt beértem a terembe helyet foglaltam az egyik hátsó padban persze minden szem rám szegeződött a teremben. De nem igazán foglalkoztam velük majd idejönnek, ha akarnak valamit. Így is történt kábé az osztály fele odajött és bemutatkoztak nem igazán sikerült megjegyeznem mindenki nevét, de egész kedvesnek tűntek. Éppen csengőszóra lépett be az én legjobb barátnőm egy hatalmas mosollyal az arcán és lehuppant mellém.
- Szia Netty! Bocsi hogy nem beszéltünk a hétvégén de… - kezdett a magyarázkodásba, de én közbe vágtam.
- Embryvel voltál… igen tudom! És nyugi nincs semmi baj. Megértem, hogy szereted őt és vele akarsz lenni. – válaszoltam mosolyogva.
- Ó hát akkor, köszi hogy nem haragszol. Képzeld ma ő hozott suliba a kocsijával. Jaj, ez az út vele kettesben egy álom volt…- és mondta, mondta, mondta a monológját. Nem is igazán figyeltem, rá mert a következő pillanatban két másik diák lépett be az ajtón. Egy tündér szerű, rövid fekete hajú lány és egy fiú. A fiú elég magas volt a haja barna, ami úgy volt levágva, hogy egy-egy helyen a szemébe lógott. Egy gitár tokot hozott a kezében és amint eljött mellettem rám esett a pillantása. Nagyon helyes volt és hatalmas barna szemei voltak szinte tökéletes volt minden vonása az a lányok kedvence típus, de mégis megfogott benne valami…
Na de álljunk, csak meg hisz nekem ott van Jacob, akibe szerelmes vagyok, és sose tudnék megválni! Nem is ismerem ezt a fiút és lehet jobb lesz nem is ismerni. Van benne valami, mégis ami vonz magához, de remélem, hogy ezt az érzést csak képzelem.
- Hahó, Föld hívja Nettyt!! Figyelsz te rám?? – kalimpált a szemem előtt Vivi dühösen.
- Mi… Mi van? Miről van szó? – nézetem rá bocsánat kérően.
- Csak éppen arról beszéltem, hogy Embry mondta, hogy Jacob valami meglepetéssel készül neked! Tudom nem lett volna szabad elmondanom, de nem bírtam magamban tartani. – mondta izgatottan.
- Komolyan? Mégis milyen meglepetéssel? – néztem rá érdeklődve.
- Na, végre hogy figyelsz már azt hittem, hogy az új fiú elvette az eszed! – felelte nevetve.
- Mi? Te meghibbantál! És különben sem kéne ilyen hangosan beszélned! – mondtam neki mérgesen.
- Nyugi! Tudom, hogy te Jaket szereted, de mi tagadás én sem vagyok, vak látom, hogy ez egy Adonisz! – válaszolta szemöldök húzogatva.
- Vivi neked minden harmadik fiú Adonisz!- feleltem miközben a fejemet csóváltam.
- Ez nem is…
- Jó reggelt! – jött be a tanár egy 40-es éveiben járó férfi volt kopaszodó hajjal. Nem volt a legszimpatikusabb, de majd meglátjuk…
- A nevem Mr. Johnson. Tudom, hogy a többség már ismer, de szeretnék bemutatkozni az újjaknak. Szóval matematika és fizika szakos tanár vagyok és én leszek 12-ig az osztályfőnökük, ha bármi óhaj sóhajuk van, hozzám fordulhatnak. Na de elég is ennyi rólam kérem, jöjjenek ki azok a tanulók, akik ma érkeztek hozzánk. – mutatkozott be majd mosolyogva ránk nézett. Vivi és én egyszerre álltunk fel az asztaltól majd kimentünk, hogy bemutatkozhassunk miután a helyünkre mentünk a másik két új diák is a kiment. Az a fiú és lány volt akik Vivi után jöttek be. Először a lány kezdte a bemutatkozást.
- Alice Cullen vagyok. Nem rég költöztünk ide Londonból a családommal. És ő pedig a mostoha testvérem. – mondta csilingelő hangon. Szóval ők Cullenék vagyis a vegetáriánus vámpír klán. Az már messziről lerí róluk hogy nem átlagosak hisz mind ketten gyönyörűek.
- Én pedig Edward Cullen, vagyok . – mutatkozott be ő is. A hangja hihetetlenül bársonyos volt és magával ragadó a szemével végig engem fürkészett és ez kezdett kicsit fura lenni. Ő lenne Jacob volt szerelmének, Bellának meg Edwardnak a fia?
- Rendben köszönöm, hogy bemutatkoztatok. Fáradjatok a helyetekre. – mondta neki a tanár mire ők visszaültek a helyükre. Fél szemmel hátra pillantottam mire Edward is rám kapta tekintetét gyorsan visszafordultam mire kaptam egy halk kuncogást hátulról. Feltételezem, hogy ő volt az. Az óra további része unalmasan telt, ahogy a további órák is. Az ebédszünet után jött az utolsó két órám az ének alig vártam, hogy végre elkezdődjön. Gyorsan belapátoltam az ételt majd elbúcsúztam Vivitől és indultam is az órára.
Mikor beléptem a terembe már egy csomó diák bent volt, na, jó annyira nem sokan, de azért voltak. A terem egyik végében volt egy zongora, amin épp egy lány játszogatott valamit. Mikor becsengettek egy fiatal nő lépett be a terembe, de nem egyedül, hanem vele…


Az Audi R8-as ami elárulom az Ifj. Edwardé lesz:D

Sziasztok!

Sziasztok! Még mindig nincs meg a 15 komi pedig már rég megírtam a kövi fejit még gyűjtsetek 2 komit mert addig nem teszem fel a fejit:/ tudom hogy azokkal szemben szemétség akik írtak de figyeljetek 53 rendszeres olvasóból simán összejöhetne az 15 kommentár.:) Úgy hogy hajrá;) sok pusziiii<3