Díj:Dmegint=)

Köszönöm a díjat Petrííínek:D(L)
http://everybullethatitsbillet.blogspot.com/
1.Megírod hogy kitől kaptad.
2.Írsz öt dolgot magadról.
3.Kiteszed a képet a blogodba.
4.Továbbadod legalább öt embernek.
5.Hagysz náluk egy megjegyzést


5 dolog rólam:
Egyik kedvenc énekesnőm Taylor Swift:)
Kedvenc Twilight Saga filmem eddig az Eclipse;)
Ma kaptam egy tök jó cipőt^^:D
Kedvenc állatom a macska:D
Az egyik legjobb barátnőm Petrííí<33
Akiknek adom:
Carly
http://carly-quequowle.blogspot.com/
White Wolf
http://renesmeediary.blogspot.com/
Ella
http://ella-twilightfanfictions.blogspot.com/
SzaDó
http://szado.blogspot.com/
katarahh
http://katheriesoul.blogspot.com/
még egyszer köszönöm puszii

Fent a friss:D

Hali fent a friss jó olvasást ja és légyszii írjatok komiit:) puszi neketek sziasztok(LL)

5 fejezet

5 fejezet
Már 3 óra van, de még nem jött. Már tiszta ideg voltam, lehet, hogy elfelejtette. Remélem, nem mert már nagyon vártam ezt a délutánt.
- Netty kicsim minden rendben? – kérdezte anya, aki már teljesen ki volt a fel alá járkálásomtól.
- Ja, igen persze minden oké.
- Csak nem vársz valakit?
- Nem, vagyis de igen várok.
- És mégis kit?
- Hát ő izé megbeszéltük Jakel hogy ma délután megmutatja, a La pusht.
- Mármint Billy fiával?
- Igen vele. – válaszoltam majd leültem a nappaliban a kanapéra. Nem sokkal ezután csengettek. Gyorsan felugrottam és már rohantam is az ajtóhoz, de apa gyorsabb volt. Sajnos.
- Jó napot. Mr. Hilson Nettyhez jöttem. – hallottam meg Jake hangját az ajtóból.
- Szevasz Jacob. Gyere csak be. – mondta. Jaj, ne most majd egy kérdez feleleket fog neki feltenni. Hány éves vagy? Mennyi az átlagod? Volt már barátnőd. Ez annyira ciki. Ó de én nem fogom hagyni azt már nem!
- Szia Jake. Gyere, menjünk. Tudod sietnünk, kell. – néztem rá könyörögve.
- Ő, ja, igen persze menjünk. – válaszolta miközben furán nézett rám. Gyorsan elkaptam a kezét és már húztam is kifele az ajtón.
- Na, sziasztok, majd jövök.
- Viszlát. – köszönt el ő is majd kimentünk az ajtón.
- Hé hova ez a nagy sietség? – kérdezte kíváncsian.
- Csak nem akartalak sem téged sem magamat cikis helyzetbe hozni.
- Ugyan miért? – kérdezte meglepődve.
- Te nem ismered apámat. Hidd, el ha ismernéd, a házunk közelébe nem mernél jönni. – mondtam neki mire ő csak elnevette magát.
- Ez nem vicces. Ez szörnyű. – de már ezt én sem bírtam ki mosolygás nélkül.
- Na, jó akkor gyere, megmutatom neked a környéket.
- Rendben. – válaszoltam mosolyogva majd elindultunk. Már a séta elején elvoltunk. Jake nagyon vicces volt. Rengeteget nevettünk és minden féléről beszélgettünk. Mikor itt van, mellettem olyan mintha a régi önmagam lennék és nem az, akinek másoknak mutatom magam. Vele teljesen más. Úgy érzem, hogy végre valakivel őszinte lehetek, és nem kell megjátszanom magam.
- Az is nagy volt, amikor beszóltál Embrynek. – mondta mosolyogva.
- Jaj, igen! Tudod, nem bírom, ha egy fiú ennyire nyomul. És egyébként sem az esetem. – válaszoltam egyszerűen.
- Miért milyen az eseted? – kérdezte kíváncsian.
- Nem is tudom. Ezt külsőleg vagy belsőleg kérded? Mert nem mindegy.
- Hm, mind kettő. – mondta vigyorogva.
- Nos, én úgy gondolom, hogy tök mindegy hogy valaki hogy néz, ki szerintem inkább a belső értékek számítanak. Például hogy megtudjon, nevettetni, legyen kedves és udvarias és ne csak arról tudjon beszélni. – válaszoltam persze a végén elpirultam szokásomhoz híven.
- Mármint miről?
- Tudod izé arról. – mondtam a végét már halkabban és most már tuti olyan voltam, mint a paradicsom.
- Jaa hogy arról. – válaszolta nevetve. Mire én csak a szememet forgattam.
- Hű mi is jó témát találtunk mi?
- Ja, a legjobbat. Hé, mit szólnál, ha lemennénk a partra?
- Az szuper lenne! Menjünk! – válaszoltam vidáman. Ezután elindultunk a part felé. Mikor oda értünk elkezdett cseperegni az eső. Hát ez az én formám. Pont mikor a legjobb helyre érünk, elkezd esni. Király.
- A francba. Itt mindig esik?
- Szinte minden nap. De meglehet szokni. – válaszolta. Majd sétáltunk tovább. Olyan gyönyörű volt a tenger. Csak úgy hívogatott magához. De inkább kihagytam ezt az esős fürdőzést.
- Mi az csak nem pancsolni akarsz? – kérdezte nevetve. Te jó ég ez olvas a gondolatimban.
- Jake te gondolatolvasó vagy. De inkább kihagynám most ezt a fürdőzést. Talán máskor. – mondtam neki mosolyogva.
- Szavadon foglak. Ha jó idő van, mindig itt vagyok a parton a barátaimmal. Van, mikor tengerparti bulit csapunk vagy csak itt ülünk a tábortűznél meg ilyenek.
- Az klasz.
- A legközelebbi buliba te is eljöhetnél.
- Ő okés persze. Az jó lenne. De nem akarok zavarni.
- Dehogy zavarnál hisz te vagy… vagyis barátok vagyunk vagy nem? És egyébként úgy hallottam nagyon jóba vagy Leahval meg Kimmel.
- Igen jóban vagyok velük. Ma délelőtt például vásárolni voltunk. – válaszoltam mosolyogva.
- Kimmel? Te jó ég! Szegénykém biztos megviselt. – mondta nevetve.
- Hé, ne bántsd Kimet. Annyira nem is volt szörnyű! – válaszoltam mosolyogva, de már én sem bírtam ki nevetés nélkül.
- De egyébként is honnan tudod, vagyis veszed, hogy olyan szörnyű vele a vásárlás?
- Egyszer fogadtunk Jareddel hogy tuti nem bírnám ki a barátnőjével a vásárlást. Persze én belementem, hogy ó dehogynem biztos nem szörnyű. Azóta is bánom, hogy aznap elindultam a Port Angelsbe. Először azt ígérte, hogy csak a csomagokat kell cipelnem, de végül berángatott minden férfiruha, üzletbe és vett nekem egy zsák ruhát. Azóta sem kell mennem, vásárolni. Mert még mindig van olyan ruha, amit még nem vettem fel. – mondta mire a végén elnevettem magam.
- Ez nem vicces azóta is félek, ha meglátok egy ruha boltot, főleg ha Kimmel vagyok. – válaszolta ő is vigyorogva.
- Ó olyan kíváncsi lettem volna, az arcodra miközben éppen azt a 200 ruhát próbálod. De hidd, el nem Kim az egyetlen ruha mániás lány ott van például a legjobb barátnőm Vivi ő is ugyanolyan, mint Kim vagy még rosszabb. – mondtam nevetve. Nem sokkal ezután elkezdett szakadni az eső.
- Jaj, ne már!
- Gyere, menjünk be gyorsan Emilyékhez. – mondta majd megfogta a kezem és elkezdtünk rohanni. Még a hideg eső sem tudta elnyomni a Jakeből jövő forróságot. Szinte égette a kezemet. És ez a bizsergés mikor hozzámér. Egyszerűen nem tudom hová tenni. Mikor oda értünk Emilyék házához Jake még mindig nem engedte el a kezemet, hanem kinyitotta az ajtót és elkezdett befelé húzni.
- Sziasztok! – köszönt egy fekete hajú indián lány, akinek egy hatalma sebhely volt az arcán.
- Szia, Emily! Micsoda, eső mi? – köszönt neki Jake. Emily közben végig engem figyelt és kedvesen mosolygott.
- Jaj, had mutassam be Nettyt. Netty ő itt Emily!
- Helló! – köszöntem mosolyogva.
- Szia, nagyon örülök. Emily vagyok. – mondta majd odajött és átölelt. Én egy kicsit megkésve, de visszaöleltem. Jacob az egészet mosolyogva nézte végig.
- Kértek muffint? Most sütöttem.
- Naná! Tudod, hogy imádom a főztöd! Egy kis Emily féle kaja mindig jöhet. – válaszolta neki Jacob majd mind ketten kivettünk egy-egy csokis muffint a tálból.
- Hm, finom! – mondtam teli szájjal.
- Örülök, hogy ízlik. Na de ne állj csak ott ülj csak le nyugodtan. – válaszolta kedvesen, én pedig azonnal helyet is foglaltam az egyik kényelmesnek tűnő széken.
- Na és Sam merre van?
- Embrynél már megint. Azóta, az ügy óta eléggé rosszkedvű.
- Milyen ügy óta? – kérdeztem kíváncsian. Mire mindketten egymásra néztek majd Jake megköszörülte a torkát és belekezdett.
- Tudod Embryt még egy lány sem kosarazta ki és ez egy kicsit megviselte, hogy te így lekoptattad. – mondta a végét már mosolyogva. Volt egy olyan érzésem hogy Jacobnak nagyon tetszett, hogy én csak úgy leráztam a barátját.
- És ezért? Most ez nem mondhatjátok komolyan, hogy ilyen dologért kiborult!
- De így történt. – válaszolta Emily, de a szája szélén mosoly bujkált.
- Hát, ha tényleg így van, akkor sajnálom. Én nem akartam megbántani, de egy kicsit idegesítő volt, hogy annyira nyomult. Az lesz a legjobb, ha bocsánatot kérek tőle.
- Mi?? Hogy te kérj tőle bocsánatot?! Eszedbe ne jusson! Ő kezdett el terrorizálni! Neki kéne elnézést kérni-e a történtek miatt és nem neked! – válaszolta dühösen Jake.
- Lehet, de nem akarom, hogy bánkódjon! Tudom milyen rossz, ha összetöri valaki a szíved. Szóval hol is lakik Embry. – kérdeztem tőlük felhúzott szemöldökkel.
- Ne messze innen, de nem kell menned sehova! Itt vagyok! – hallottam meg Embry hangját a hátam mögül.
- Ó hát itt vagy! Figyelj bocs, hogy úgy leszóltalak én tényleg nem akartalak megbántani remélem nem haragszol! – néztem rá kiskutya szemekkel.
- Dehogy haragszom, főleg ha megölelsz! Egy öleléssel minden meg lesz oldva. – válaszolta vigyorogva.
- Rendben! – válaszoltam majd közelebb jött és szorosan átölelt úgy hogy majdnem meg fojtott.
- Oké, oké engedj el nem… kapok… levegőt. – mondtam neki nagy nehezen. Jake közben szúrós pillantást lövellt felénk.
- Ez az, gyerekek béke és szeretet mindenütt! Most már mindenkinek rendben van a lelki világa?! – lépett be Jared az ajtón vigyorogva.
- Megjött a kis vicces fiú. Hé, egyébként is mit érdekel téged annyira a mi lelki világunk? – kérdezte tőle Embry.
- Azért mert én vagyok a lelkész! – mondta nevetve.
- Amúgy nem! De mi lesz már ebből a világból, hogy itt már semmit sem lehet kérdezni?! – mondta miközben döbbent arcot vágott. Erre persze mindannyian elnevettük magunkat.
- Inkább fogd be Jared és egyél. – mondta neki Emily mosolyogva.
- Hm, jó terv! – mondta majd kikapott egy sütit és már tömte is magába. Majd követtük a példáját leültünk az asztalhoz és mind tovább majszoltuk az Emily féle íncsiklandozó csokis muffint.
-

Újabb díj:D

Wíí megint kaptam egy díjat nagyon köszön Beenek:D(L)
5 dolog rólam
Kedvenc színem a zöld:D
Szeretek vásárolni*-*
Imádok moziba járni Petrííível;)
Voltam az Eclipsen és nagyon szuper volt:D
Imádom a barátaimat=)LLL
Akiknek adom:D
Isabella és Carlie
http://isabelladenali.blogspot.com/
Betty
http://sweetdreams-betty.blogspot.com/
Delia
http://renesmeestory.blogspot.com/
Nesszi
http://ajovoszerelme-bynesszi.blogspot.com/
Petrííí
http://everybullethatitsbillet.blogspot.com/
pusziii

Díj:D

Köszönöm szépen Bella99-nek a díjat:)
5 dolog rólam;)
Szeretek énekelni és gitározni:D
Imádok írni és olvasni
Team Svájc:D
Szeptemberben leszek 15 éves
És nem rég kaptam egy cicus akit Bogyónak hívnak:D
5 ember akiknek adom:D
Isabella és Carlie
http://isabelladenali.blogspot.com/
Luca
http://luca-ifwemeetagain.blogspot.com/
Bee
http://twilightandbee.blogspot.com/
Isabella
http://vampirsztar.blogspot.com/
Perííí
http://everybullethatitsbillet.blogspot.com/

4 fejezet

Sziasztok meghoztam a negyedik fejezetet=) Jó olvasást és légyszíí írjatok komit puszi nektek(LL)
4 fejezet
A tegnapi vacsora nagyon jó volt. Meg is beszéltem Leahval hogy ma délelőtt elmegyünk együtt vásárolni. Ja és hogy szól a barátnőjének, Kimnek. Őt még nem ismerem de Leah szerint nagyon jó fej. Kim egyébként Jared barátnője. Leahnak is volt barátja Sam Uley de ő elhagyat Emilyért Leah unokatestvéréért. Szegény Leah nagyon sajnálom őt, hogy neki is összetörték a szívét. Biztos, hogy nagyon rossz lehet neki. De majd ma csinálunk egy csajos délelőttöt, amivel majd megpróbálom jobb kedvre deríteni őt és persze magamat is. Ó te jó ég ma találkozom Jakel ez most villámcsapásként ért. Mit vegyek majd fel? És miről fogunk majd beszélgetni? Remélem tetszem majd neki. Miket gondolok? Én teljesen meghibbantam? Nem, nem le kell állítanom magam. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha lemondanám az egészet. Nem, nem akarom megbántani. Minden rendben lesz, teljesen normálisan fogok viselkedni, mint egy baráttal és kész. De először még most gyorsan elmegyek futni és levezetem a fölösleges energiákat. Aztán ha haza értem úgy is indulunk a lányokkal vásárolni. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn meg álltam a cipős szekrény előtt kivettem a torna csukámat és már indultam is kifelé. Ahogy kinyitottam az ajtót rögtön belebotlottam apába.
- Hová, hová kisasszony?
- Csak elmegyek, futok egy kicsit itt a környéken. – válaszoltam egyszerűen.
- Rendben menj csak! Szia.
- Szia. – köszöntem el. Majd kimentem a kapun és már indultam is az erdő felé. Először csak kocogtam, mert nem akartam már az elején kifulladni. Nem a kedvencem a futás, de ha muszáj, akkor muszáj, ez van. Ahogy haladtam közben a tájat figyeltem milyen gyönyörű. Az egész táj zöldben virított. Mintha ezt a helyet direkt nekem találták volna hisz a zöld a kedvenc színem. Imádom, ezt a színt valahogy kötődik hozzám. Egy csomó zöld cuccom is van például a szobám anyáék tudták, hogy milyenre kell festeni.
Egyre beljebb mentem az erdőben és persze majdnem minden kőben felbuktam, de ez vagyok én. Ránéztem az órára már 9 óra volt. Jaj, te jó ég Leah és Kim 9:30-ra jönnek hozzám. Gyorsan visszafordultam és már indultam is hazafelé. Gyorsan eltelt az idő így hogy jól éreztem magam kint a természetben. Hát ez tényleg jobb mintha a városban a parkban sétálgattam volna. Mikor haza értem már 9:44 volt. Még szerencse hogy nem jöttek. Most az egyszer örülök, hogy késnek. Gyorsan felszaladtam a szobámba átöltöztem felkaptam egy balerina cipőt megfésültem a hajam és hagytam kiengedve, hogy a vállamra omoljon. Mire kész lettem hallottam, hogy csöngetnek felkaptam a táskám és már száguldottam is lefelé a lépcsőn. Mikor kinyitottam az ajtót meg pillantottam Leah-t és Kimet.
- Sziasztok! – köszöntem nekik mosolyogva.
- Halihó! Bocsi hogy késtünk, de Kim egy óra hosszáig bíbelődött, hogy melyik ruhát vegye fel. – mondta Leah.
- Ugyan semmi baj! Pont jókor jöttetek, mert én fél tízkor még itthon se volta! De gyertek, csak beljebb ne álljatok ott az ajtóban. – válaszoltam majd beengedtem őket.
- Miért merre jártál? Csak nem valami reggeli randin? Egyébként Kim vagyok. De gondolom, ezt már tudod.
- Igen tudom! Egyébként nem dehogy csak kellett egy kis reggeli edzés így elmentem futni egy kicsit.
- Ó értem. Az klassz. Én még a futás látványától is elfáradok.
- Hidd, el én sem vagyok valami nagy futó bajnok.
- Nahát, csak én szeretem a sportokat? Ezt nem tudom elhinni. – mondta Leah nevetve.
- Pedig hidd csak el! – válaszoltuk Kimmel. Majd egymásra mosolyogtunk.
- Na öhm szerintem indulhatunk nem? – kérdeztem.
- De igen menjünk. – mondták az újonnan szerzett barátnőim majd ki is mentünk. A házunk előtt egy piros Toyota parkolt.
- Hű szép kocsi! És kié? – kérdeztem érdeklődve.
- Az enyém! Szülinapomra kaptam anyutól és aputól! – válaszolta Kim.
- Király! Én is szeretnék majd egyet, de én még nem kaptam. Pedig már egy ideje szekálom érte a szüleimet. Bár mondjuk, inkább a motorokat szeretem.
- Akkor beszélj Jakel ő biztos megengedi, hogy kipróbáld az övét. – mondta Leah mosolyogva. Mire én elpirulta.
- Ó csak nem lemaradtam valamiről? – kérdezte kim felhúzott szemöldökkel.
- Nem! Dehogy! – vágtam rá rögtön a választ.
- Okééé. Na, szerintem menjünk, mielőtt ki fosszák előlünk a boltot.
- Rendben! Nyomás. – mondtam majd beszálltunk a kocsiba én is Kim elől míg Leah hátulra ült be.
- Hé, még nem is mondtátok hova megyünk. – néztem rájuk értetlenkedve.
- Nem messze van innen a Port Angeles meglátod tetszeni mindenütt a sok ruha és cipő és még több ruha és még több cipő. – mondta Kim megbabonázva.
- Úgy látom neked is van egy kis betegséged. – mondtam neki nevetve.
- Nem tudom, miről beszélsz, én jól vagyok. Ó már értem nem én nem vagyok boltkóros. Na, jó csak egy kicsit.
- Kicsit? – kérdezte Leah kételkedve.
- Oké nagyon, de ejthetnénk ezt a témát.
- Persze. – mondtuk egyszerre Leahval. 20 perccel később már meg is érkeztünk. Gyorsan leparkoltunk és már indultunk is vásárolni. Rengeteg boltba bementünk. Még jó hogy volt egy kis spórolt pénzem, mert itt aztán voltak olyan boltok ahol 3x árak is voltak. És persze nekem rögtön az a ruha tetszett, ami a legdrágább volt. Nagyon jól szórakoztunk a végén beültünk egy cukrászdába elfogyasztottunk egy-egy sütit és már indultuk is haza fele. Délután egyre haza értünk megebédeltem és már csak Jacob megérkezésére kellett várnom.

Kim kocsija:)

3 fejezet

Sziasztok itt a kövi feji:D Kérek komit légyszíí:) puszi

3 fejezet
Másnap reggel korán felkeltem és neki kezdtem a kipakolásnak. Először a könyveket kezdtem el pakolni, aminek hatására eszembe jutott a tegnapi Jakes dolog. Olyan aranyos volt és kedves. De nem! Nem fogom hagyni, hogy belé is szerelmes legyek és aztán úgy összetörje a szívemet, mint ő. Nem azt a nem hagyhatom. Elég volt egyszer átélnem azt a szörnyű fájdalmat, amit Ő okozott. Többé nem akarom átélni. Hisz minden fiú ugyanaz vegyük például Embryt. Ő is az a nyomulós típus, ami nekem nem jön be. Azt hitte, hogy én leszek, a jövendőbeli barátnője hát röhögnöm kell, mert ez esélytelen. Mert nem azt mondom, hogy csúnya, mert helyesnek helyes, de nem csak a külső számít. Hanem a belső is ugyanúgy fontos, talán még fontosabb is, sőt biztos. Mikor végeztem a könyvekkel jöttek a ruhák és az apróbb ilyen dísztárgyak.
- Hogy haladsz Netty? – jött be anya a szobámba mosolyogva.
- Hát még van! Miért? – kérdeztem érdeklődve.
- Meg hívtam vacsorára a Clearwater családot. És szeretném, ha majd segítenél a főzésben. Tudod, hogy mindenki imádja a gyümölcs tekercsedet. – nézett rám könyörögve.
- Ah, igen tudom. Az valahogy mindig finoman sikerül ellentétben a rakott meggyel. Az mindig olyan szörnyű. – mondtam nevetve.
- Hát igen van ilyen. Még szegény macskánk se tudta megenni. – válaszolta anya vigyorogva.
- Igen. Kár hogy elpusztult pedig nagyon szerettem. – mondtam szomorúan.
- Mit szólnál, ha kapnál egy másik cicát! – nézett rám anya kíváncsian.
- Hát nem is tudom. Biztos, hogy jó ötlet ez? Már, mint én örülnék neki meg minden, de apa… ő valahogy nem kedveli a macskákat.
- Ugyan majd megbeszélem vele! De csak akkor, ha besegítesz a vacsoránál. Igen ez egy zsarolás. – a végét már nevetve mondta.
- Oké megadom, magam a zsarolásnak benne vagyok. – mondtam majd megöleltem anyát ő pedig vissza, ölelt.
- Na, jó most megyek, segítek apádnak pakolni, ja és győzködöm a macska ügyben.
- Rendben, köszi. – válaszoltam ő pedig kiment. Úgy gondoltam egy kicsit pihenek és írok egy új dalt. Oda ültem az ablak, párkányba és elkezdtem alkotni…

Hamar elszaladt az idő így indulhattam segíteni anyunak főzni a vacsorát. Lementem a konyhába anya már javába csinálta a spagettit.
- Jaj, drágám pont jókor jöttél. Már kezdhetsz is hozzá. – mondta majd elém rakott mindent, ami kellet a sütéshez. A vendégek este 7-re voltak várhatok így még bőven volt időnk, hogy elkészüljünk ezzel a ”különleges vacsorával” ahogy anyu mondaná. 2 órával később már anyu kész is volt a csak a sütinek kellett még sülni. Mikor mindennel kész lettünk elkezdtem megteríteni és hallottam, hogy csengetnek.
- Anya! – kiáltottam neki, mert a konyhában szorgoskodott még mindig.
- Megyek, megyek. – válaszolta és hallotta, hogy elindult ajtót nyitni.
- Szia, Sam hm micsoda finom illatok már innen érzem. – hallottam meg Sue hangját.
- Sziasztok, gyertek csak beljebb! – mondta anya. Majd bevezette őket a nappaliba ahol egy asztalt állítottunk fel, hogy mindenki kényelmesen elférjen, és ne kelljen bezsúfolódnunk a konyhába.
- Helló! – köszöntem nekik mosolyogva. Ekkor vettem észre, hogy Seth is itt van. Nem is tudtam, hogy Sue az édesanyja.
- Szia Netty! Hogy vagy? Megszoktad már itt? Hogy tetszik, a La push? – kérdezte és én azt sem tudtam melyik kérdésre válaszoljak előbb.
- Jaj, drágám egyszerre csak egy kérdést. Egyébként Harry vagyok Sue férje és Leah és Seth édesapja. Örülök, hogy megismerhetlek Netty. – mutatkozott be Harry.
- Én is nagyon örülök.
- Szia Leah vagyok. – jött oda hozzám mosolyogva egy gyönyörű indián lány.
- Szia, én pedig Netty.
- Mi meg már találkoztunk! Szia Netty mizujs? – kérdezte Seth.
- Szia Seth! Hát semmi különös.- válaszoltam mosolyogva. Ekkor anya és apa léptek be az a nappaliba az étellel. Ők is köszöntek és bemutatkoztak mindenkinek. Az este nagyon kellemesen telt. A Cleawater család nagyon szimpatikus volt és kedves. Leahval és Sethel nagyon jól összebarátkoztam. Ők, is mint a szüleik nagyon rendesek voltak, és egy csomó mindenről lehetett velük beszélgetni. Főleg Leahval mert Seth szinte mindenből viccet csinált. Anyu és Sue nagyon jól kijöttek egymással egy csomó receptet cseréltek és apa és Harry és nagyon elvoltak. Megbeszéltek, hogy a napokban elmennek egy közös horgászatra. De persze csak akkor, ha apu megtalálja a régi peca botját. Úgy tűnik mindenki otthonra talált a La pushban csak még én vagyok, ilyen bárcsak még otthon lehetnék. Mert még mindig nem tudom erre a helyre azt mondani, hogy az otthonom, de remélem, hamarosan megváltozik a véleményem. Nem akarom a szüleimet megbántani azzal, hogy durcáskodom, hogy nem bírom ezt a helyet és menjünk haza. Hiszen ők annyira jól érzik magukat itt. Lehet, hogy az a bajom hogy eddig nagyvárosban éltem. És nem vagyok hozzá szokva ehhez a friss természeti levegőhöz, hanem büdös szmogos levegőhöz ragaszkodom még most is. Vagy csak még mindig valaki után vágyom, akivel már többé nem találkozom. Vajon ő is sokat gondol rám? Vagy már rég elfelejtett? Ezt már sosem tudom meg. És talán jobb is így. Csak azt hajtogathatom magamnak, hogy idővel jobb lesz. De vajon tényleg jobb lesz? Az idő tényleg meggyógyít? Azt nem tudom. Csak reménykedhetek benne.
-

2 fejezet

2. fejezet

Végre megérkeztünk a La pushba. Nekem ez inkább falunak tűnt, mint városnak. Nem volt túl sok ház sem ember. Végre a taxi megállt egy háznál, amiből egy toló székes férfi jött ki üdvözölni minket. Én is kiszálltam anyáék után a kocsiból és fogtam a lila bőröndömet, amiben a legfontosabb dolgaimat pakoltam el.
- Szervusztok! Végre megérkeztetek. Na, milyen volt az út? – kérdezte Billy.
- Helló Billy! Elég unalmas már alig vártuk, hogy itt legyünk igaz drágám? – kérdezte apa anyától.
- Ó igen! Alig vártam már én is hogy lássam a kis házunkat! És hogy megismerjem a férjem régi barátját! Nagyon örülök Samantha vagyok. – mondta anya és kezet nyújtott Billynek.
- Én is örülök. És ez kis hölgy pedig gondolom a lányotok! Szia Billy Black vagyok. – mondta és kezet nyújtott.
- Jó napot! Én Szimonetta vagyok, de szólítson csak Nettynek. – válaszoltam és kezet fogtam vele.
- Rendben Netty! De te is tegezhetsz nyugodtan! Hívj csak Billynek. – mondta.
- Oké Billy! – válaszoltam mosolyogva.
- Na, hát akkor gyertek, menjünk be a házba, ebédeljünk, meg aztán megmutatom a kuckótokat. – mondta majd betessékelt minket a házba. Ahogy beléptünk rögtön szembe találtam magam a nappalival és mellette pedig rögtön ott volt a konyha. Nagyon otthonos kis ház volt. Szépen el volt rendezve minden. Bementünk a konyhába és mindenkit leültetett az asztalhoz.
- Hát be kell vallanom nektek valamit. Ezt nem én főztem, hanem a cimborám felesége Sue . Ő fantasztikusan főz igazi házi asszony. Remélem nektek is fog ízleni a főztje.
- Már farkas éhes vagyok, nekem minden megfelel! – mondta apa vigyorogva Billynek.
- Hidd el az én főztömet akkor sem tudnád megenni! – jelentette ki Billy mire mindenki elnevette magát. Elsőnek egy levessel kezdtük, ami nagyon finom volt. Igaza volt Billynek ez a Sue valami isteni szakácsnő.
- Hm, ez nagyon finom. Meg kell ismernem ezt a Sue-t hogy elmondja, hogy tudta ilyen fantasztikusra csinálni ezt a levest. – mondta anyu.
- Igen ez nagyon finom. – válaszolta apa mire Billy csak mosolygott.
- Na, hát akkor kezdhetjük is a főételt. Ami nem más, mint rántott csirke petrezselymes burgonyával. – mondta Billy majd elénk rakta az ételt. Hát mit is mondhatnék nagyon jól nézett ki. Hát ennyit arról, hogy mostantól csak gyümölcsöt és zöldséget eszek. Ennyit a fogyókúrának. Majd bepótolom egy kis futással. Miután mindenki jól lakott a csirkével kopogást halottunk az ajtónál.
- Gyere csak be! – kiáltott az ajtóhoz Billy.
- Helló meghoztam a muffint! – egy nő lépett be a konyhába, akinek hosszú fekete haja volt és nagyon kedves arca.
- Szia Sue! Wiliam Sam Netty hagy mutassam be Sue-t! Ő csinálta ezt a csodás ebédet.
- Jaj, nagyon örvendek Samantha vagyok! Igazán mesés volt ez az ebéd, amit főztél kérlek, áruld el hogy lett ilyen finom ez a leves. – támadta le anya Sue-t mire ő csak mosolyogva köszönt vissza és rögtön el kezdte mesélni a receptet.
- Nők! – mondta apa mire Billy és én is elkezdtünk nevetni.
- Na, jó nekem most mennem kell. Sziasztok! – köszönt el Sue és már ment is ki az ajtón.
- Nos, akkor kóstoljuk meg ezt a muffint bár biztos ez is nagyon finom. – szólt apu. Mire minden ki kivett a tálból egyet és elkezdtük megenni. Mikor befejeztük az ebédet Billy elkísért minket az új házunkhoz, ami nem messze volt az övétől. A miénk is egy kis takaros ház volt padlásszobával. A két kamion már ott állt a ház előtt a bútorokkal és a többi holminkkal. Anya és apa már egyszer látták a házat, de én még nem ezért azt mondták, hogy menjek be, nézzek, körül addig ők beszélnek a sofőrrel. Én úgyis tettem, ahogy mondták. Bementem az ajtón ahol egy kis előtérrel találtam szembe magam jobb oldalról nyílt a konyha a baloldalon pedig a nappali. Egyenes volt a lépcső, ami mögött volt még egy szoba és amellett pedig egy fürdő. Szuper úgy tűnik az egész emelet az enyém! Felmentem a lépcsőn és ott rögtön szembe volt egy szoba, ami gondolom az enyém lesz. Ez a szoba jó nagy volt sokkal tágabb, mint a régi szobám és talán ez tetszett benne a legjobban. A szoba halványzöld színű volt persze még bútortalan. A szobában volt még egy ajtó mikor kinyitottam teljesen elámultam! Végre saját fürdő szobám lesz, ami a szobámból nyílik! Legszívesebben táncoltam volna örömömben, de az elég gyerekes lett volna így inkább gyorsan leszaladtam a lépcsőn ki az udvarra, hogy meg köszönjem anyáéknak ezt a király szobát. Hirtelen el is felejtettem a honvágyamat a régi városunk iránt.
- Jaj, anyu apu, köszi, köszi, köszi! – mondtam nekik majd mind kettőnek egy puszit nyomtam az arcára.
- Látod szívem én meg mondtam, hogy tetszeni fog neki. – mondta anya büszkén. Apa csak elmosolyodott majd megcsörrent a telefonja.
- Haló? – szólt bele. Majd hallottam, hogy Billyvel beszél valami segítségről aztán meg köszönte és letette a telefont.
- Billy volt az. Azt mondta, hogy a fia Jacob és a barátai szívesen segítenek nekünk bepakolni. Ugye milyen rendes tőlük?
- Igen ez nagyon figyelmes. – válaszolta anya mosolyogva.
- 5 perc és itt vannak. Addig is a kisebb dobozokat azokat pakolhatjuk! – mondta apa majd neki is láttunk a munkának. A saját dobozaimat, amire az én nevem volt írva azokat már vittem is fel fele a szobámba. Mikor újra mentem le a lépcsőn láttam egy csomó fiút, akik már hordták is befelé a bútorokat.
- Hali! – köszöntem nekik.
- Szia! Jared vagyok! - jött oda hozzám az egyik.
- Szia, én meg Netty . – válaszoltam neki.
- Nagyon kedves tőletek hogy segítetek pakolni.
- Ugyan semmiség! Egy ilyen szép hölgynek bármit. – jött oda egy másik fiú is.
- Embry már megint udvarolsz? – kérdezte tőle Jared. Mire ő csak rám kacsintott mire tőlem csak egy szemforgatást kapott.
- Helló Paul vagyok. – nyújtott kezet egy másik fiú is, akin nem volt póló megjegyzem nem is bántam, mert nagyon jó teste volt.
- Szia! Én meg Netty. – és ezt még ugyanúgy eljátszottam Sethnél Quilnél és Samnél is. Mikor kimentem az udvarra hogy hozzam tovább a többi dobozt megláttam egy másik fiút! Neki is ugyanúgy bronz bőre volt és rövid fekete haja volt, mint a többieknek. De benne megfogott valami. Úgy látszik ő nem vett észre, mert nagyon beszélgetett apámmal. Én meg mielőtt észrevenné, hogy őt bámulom gyorsan lekaptam róla a szemem. Megfogtam egy másik dobozt és indultam vissza a házba. Nagy szerencsétlenségemre felbuktam egy kőben és borultam a dobozzal együtt. Még szerencse hogy a dobozban csak könyvek volt és nem valami törékeny tárgy. Mikor fel akartam állni észrevettem, hogy az a fiú, akit úgy megbámultam leguggolt hozzám és segített összeszedni a könyveket.
- Hé, jól vagy? Nem ütetted meg … magad? – kérdezte közben a mélyen a szemembe nézett mire a szívem majd kiugrott a helyéről.
- Ő izé nem jól vagyok, köszi! – mondtam majd elvettem tőle a dobozt, amibe a könyveim voltak.
- Várj, segítek vinni! – nézett rám.
- Bírom, köszi. Egyébként Netty vagyok. – válaszoltam neki.
- Én pedig Jacob. – mutatkozott be ő is majd kezet nyújtott én pedig készségesen elfogattam. A keze tűz forró volt szinte égette a kezemet.
- Ó akkor te vagy Billy fia.
- Igen én! – mondta mosolyogva mire a térdeim remegni kezdtek. Úristen mi van velem? Megkattantam vagy mi?
- Héj Jake haver! Látom te is megismerkedtél a jövendőbeli feleségemmel. – jött oda Embry vigyorogva mire nekem tátva maradt a szám ettől a kijelentéstől.
- Mi van? – kérdezett vissza Jacob dühösen.
- Nyugi csak vicceltem. Még nem házasodunk össze. – nevetett Embry.
- Egyszer mondom, el jól figyelj! Nem vagyok a csajod és nem is leszek! Szóval szállj le rólam kis fiú! – mondtam neki ő pedig csak bambán nézett mikor elmentem mellette. A többiek pedig szakadtak a röhögéstől.
- Na, ezt most jól meg kaptad kisfiú! – mondta neki Jared aki már fetrengett a nevetéstől a földön a többiekkel együtt. Ott hagytam őket majd felmentem a szobámba ahol már bent volt szinte az össze bútor kivéve az író asztalomat, amin tanulni és dalt írni szoktam. Hallottam, hogy kopognak és ezért szaladtam, hogy kinyissam az ajtót. Az ajtóban Jake állt az íróasztalommal a kezében.
- Itt az asztalod már csak ez volt a kamionban. És izé gondoltam felhozom. – mondta.
- Öhm köszi, gyere. – mondtam majd arrébb álltam, hogy be tudja hozni.
- Az ablak elé tegyem vagy?
- A falhoz légyszíves. És még egyszer, köszi.
- Ugyan semmiség. Hát akkor én megyek is. Szia!
- Szia!
- Ő még valami! Arra gondoltam, ha lenne, kedved megmutatnám a rezervátumot! Nem muszáj, csak ha szeretnéd.
- Igen az klassz, lenne. – válaszoltam mosolyogva.
- Oké akkor majd holnap délután jövök érted! – mondta vigyorogva.
- Holnap nem jó, mert még pakolunk, de holnap után már ráérek!
- Rendben akkor holnap után. Akkor, szia!
- Szia. – köszöntem én is majd kiment. Én pedig elkezdtem kipakolni a ruháimat a bőröndömből.

1 fejezet

Nyár van. A kedvenc évszakom. Imádom, ahogy a nyári nap felforrósít és a fülledt melegben néha meg fúj egy lágy szellő. Nyáron minden tökéletes nincs, suli csak a barátaimmal lógok a strandon, moziba járunk és néha bulizni is szoktunk. Anyu és apu egy kicsit szigorú. Egy kicsit? Na, jó nem egy kicsit, hanem nagyon, de ez van, meglehet szokni. Nagyjából meg vagyok, elégedve a sulimmal szuper barátaim vannak, akik megbízhatóak és kedvesek. Már most nagyon hiányoznak. Mindenki a barátnőim a haverok a sok csavargás még a kémia tanár is, aki 3-masnál sose adott jobbat. Még ő is hiányozni fog. De ez van, ezt kell el fogadni. Költözünk nincs visszaút. Anya és apu Forksban kaptak munkát így oda kell költöznünk. Már az első fél év végén tudták, hogy el kell költöznünk, de hagyták, hogy befejezzem a 10 osztályt. Nem akartak már év közben elrángatni egy másik iskolába, egy másik környezetbe. Persze először ellenkeztem, hogy nem fogok költözni itt, maradok, de hiába volt. Csak az volt a válasz hogy ne butáskodjak biztos jó lesz, majd megszokom. Na persze megszokom, ezt ők sem gondolhatják komolyan. Egy napos államból egy esős államba hát fantasztikus. De nem ítélek, előre majd meglássuk milyen lesz. Az igazság az, hogy már nagyon kíváncsi vagyok rá. A szüleim azt mondták nem pontosan Forksba költözünk, hanem a város melletti La pushba. Van tenger part is meg minden szóval annyira rossz hely nem lehet. Apa régi cimborája Billy Black lakik ott. Már nagyon régen találkoztak és apa már alig várja, hogy újra lássa régi barátját. Anyu pedig repes az örömtől, hogy végre lesz, egy saját kis kertje ahol munkálkodhat. Persze csak hétvégén, amikor nem köti le annyira a munkája. De ő már ennek is örül egy nyugodt környezet ahol hallani a reggeli madár, csicsergést a kocsik zaja helyett. Ahogy így gondolkodtam és pakoltam be a ruháimat a bőröndömbe meghallottam, hogy anya nekem kiabál.
- Netty kicsim keresnél még nekem egy karton dobozt, mert elfogyott.
- Persze anya! – válaszoltam neki és már rohantam is a dobozzal, ami nekem meg maradt. Még jó hogy az én dolgaim közt nem volt annyi törékeny cucc. Bezzeg az ebédlőben… A szekrény tele van pakolva a nagyi régi porcelánjaival és az újakkal, amik anyu szerzeményei. Én mindig mondtam, hogy nem kéne ennyi kacatot tartani, de hallgat ő rám? Hát persze hogy nem.
- Tessék, itt van! –adtam a kezébe majd indultam is vissza a szobámba pakolni tovább. A legjobb barátnőm Vivi el akart jönni, segíteni, pakolni, de inkább azt mondtam neki, hogy nem mert abból sem lenne, pakolás csak sírnánk, egymás vállára borulva azt meg nem akarom. Elég volt a búcsú bulimon. A barátaim rendeztek nekem egy búcsúztató bulit. Bevallom nagyon jól esett, hogy hiányozni fogok nekik, de úgyis tudom, hogy el fognak felejteni egy darabig majd tartsuk a kapcsolatot, de utána majd túllépnek, rajtam és el is felejtenek, és ez fáj a legjobban, hogy elveszítem a legjobb barátaimat. Akiknek a legtöbbjét már az általános iskola óta ismerem, és nagy haverok vagyunk. De a legjobban talán egy valaki fog hiányozni, és ő nem más, mint a nagyi. Ő egy nagyon fontos személy az életemben. És ez most olyan mintha elveszíteném. Egy darabig biztos, hogy nem fogunk találkozni pedig eddig szinte minden másnap voltam nála. Neki bármit elmondhattam bármiről volt szó ő meghallgatott és tanácsot adott. Nagyon szeretett nem is csoda hisz neki én vagyok az egyetlen unokája. Mindig azt mondta, hogy én vagyok neki a szeme fénye. Feltörtek bennem az emlékek a könnyeim pedig megállás nélkül folyni kezdtek.
- Jaj, drágám ne sírj! – mondta anya majd átölelt. Észre sem vettem mikor jött be, de nem is érdekel most nagyon jól esett ez az ölelés.
- Hidd el nagyon jó lesz nekem is hiányozni fog Oregon, de elmegyünk, és ezt el kell fogadni. – mondta miközben a hátamat simogatta.
- Már elfogadtam csak nehéz hátra hagyni mindent. – válaszoltam lehajtott fejjel.
- Vedd úgy, hogy minden csak most kezdődik egy új élet egy új város! Minden új lesz! Tudom, ennek van jó és rossz oldala is, de most csak a jó oldalát nézd. Lesznek új barátaid nem messze pedig ott lesz a tenger. És a legjobb lesz egy saját kis fürdőszobád, ami csak a tiéd. Hát nem jó? – kérdezte tőlem csillogó szemekkel.
- De jó lesz. – válaszoltam neki már mosolyogva.
- Na, látod! – mondta majd felállt ás már indult is az ajtó felé, de én utána szóltam.
- És a nagyi? – kérdeztem szomorúan.
- A nagyit majd meglátogatod minden 3-dik hétvégén és szünidőben pedig jöhetsz hozzá látogatóba.
- Rendben. – mondtam ő pedig rám mosolygott majd kiment a szobából. Én pedig pakoltam tovább most már gyorsabban hogy még véletlenül sem jusson eszembe semmi féle emlék, amitől megint síró görcsöt kapok. Mikor végeztem a cuccolással hallottam, hogy apa is megérkezett. Kimentem a konyhába hogy köszönjek neki, és hogy megkérdezzem, hogy akkor reggel hánykor kel kelni, mert még nem döntötték el anyuval, hogy melyik járattal indulunk.
- Szia, apa! – köszöntem neki és adtam az arcára egy puszit.
- Szia, prücsök! Mi újság? – kérdezte.
- Semmi különös. Mikor indulunk reggel? – kérdeztem tőle kíváncsian.
- A gépünk 8-kor indul! Így ebédre pont oda érünk Billyékhez. – jelentette ki mosolyogva.
- Remek! – mondta anya.
- Billyékhez? Nem egyedül lakik? Én úgy tudtam vagy legalábbis te úgy mesélted, hogy a felesége meghalt nem? – kérdeztem tőle meglepve.
- De igen sajnos meg. De ő nem él egyedül a fia is vele él Jacob. Kábé egy korúak lehettek. – válaszolta apu.
- Ja, értem Ezt nem tudtam. Na, jó én megyek, megfürdök és lefekszem. – mondtam majd indultam is a szobám felé.
- Netty nem vagy éhes? Még nem is vacsoráztál! – szólt utánam anya.
- Nem köszi. – válaszoltam majd bementem a szobámba elővettem a pizsamám és az alsóneműm majd irány a zuhany. Ma nem volt kedvem bele feküdni a kádba így csak gyorsan lezuhanyoztam és már mentem is lefeküdni. Befeküdtem az ágyamba a szemeim pedig rögtön lecsukódtak és el is aludtam.
Reggel anya költött 7-kor hogy öltözzek, mert nem soká indulunk. Kiugrottam az ágyamból és kimentem a fürdőbe hogy megmossam az arcom jó hideg vízbe, hogy felébredjek. Ez megtette a hatását, mert már nem is voltam álmos. Vissza, mentem a szobámba a szekrényből kivettem egy cső farmer gatyát és egy I love Dj feliratú pólót. A bőröndömet felkaptam és már mentem is, kifelé de előtte még egyszer körül néztem a szobámban. Elindultam a konyha felé közben találkoztam apuval, aki éppen telefonált így nem ordítottam rá, hogy jó reggel apu, hanem csak intettem neki. Ahogy mentem a konyha felé furcsa volt, hogy az egész ház teljesen üres. Nem voltak családi fotók a falon nem volt le rakva anya kedvenc szőnyege és már apu könyves polca sem állt a nappaliban. Jaj, ne már megint kezdem. Túl kell lépnem ezen a dolgon, hogy el, költözünk. Megyünk és kész ennyi! Bele törődöm, és nem érdekel. Anya a konyhában volt egy kicsit beszélgettünk utána pedig indultunk a reptérre. A gépen végig a laptopomon a barátaimmal Msn-eztem. Szóval elvoltam. Az nem volt annyira nagyon hosszú ki lehetett bírni. A La push-ig taxival mentünk, mert anyuék most akarnak majd új kocsit venni mivel a régit eladták. Ahogy haladtunk az úton elég unalmas városnak tűnt olyannak, amiből azt veszed le, hogy itt tuti nem történik semmi érdekes. De majd meglátjuk, csak reménykedem benne hogy azért itt majd fordulatot vesz az életem.

Bevezető

Van egy lány, aki elhozhatja a jövőt. De vajon törölheti a múltat? Azt a múltat, ami mind kettőjüknek fájdalmas. És mind kettőjüknek egy törött szívvel végződött. Túl tudnak lépni a fájdalmon együtt? Mi van ha Netty nem akar másik szerelmet. Mi van, ha a múlt újra megjelenik, és ezzel újra felszakítja a régi sebeket. Bella és Edward szerelmén kívül is létezik igaz szerelem? Megtudod, ha elolvasod ezt a romantikus vicces és kalandos történetet. Főszerepben Jacob Black és Szimonetta Hilsonnal.