13. fejezet

Sziasztok meghoztam végre a kövi fejit:) remélem nem haragszotok rám hogy késtem:( még egyszer bocsi:( na szóval jó olvasást a komi határ pedig ugyanúgy 10:D köszi h olvastok és írtok nekem visszajelzést az előzőnél 11 komit kaptam amit még egyszer köszönök remélem ennél is megkapom legalább a 10-et na nem magyarázok tovább jó szórakozást puszika nektek<33


13. fejezet


Most már nincs menekvés… karjaival elzárta előlem az utat ajkai pedig már majd nem elérték az enyémeket… mikor valaki lerántotta rólam. Ez a valaki pedig nem más volt, mint Jake. Sose láttam még ilyen dühösnek szinte ölni tudott volna tekintetével ahogy Embryre nézett.
- Te mégis mit képzelsz? – kérdezte tőle Embry dühösen.
- Hogy én mit képzelek? Ha azt akarod, hogy megöljelek, akkor jó úton haladsz! Ha még egyszer a közelébe mész Nettynek én, megöllek! – üvöltötte neki Jake magából kikelve.
- Ne szólj bele! Ő nem a te tulajdonod! Attól hogy te szereted, őt neki nem kell oda lenni-e érted! – nézett rá Embry mérgesen.
- És ezt pont te mondod, aki mindig koslat utána? Nem veszed észre, hogy nem kellesz neki? – kérdezte tőle Jake villámló szemekkel.
- Fiúk elég legyen, kérlek! – néztem rájuk könyörgően.
- Netty az enyém érted és nem hagyom, hogy elvedd tőlem semmi közöd nincs hozzá! – kiabálta Embry. Jake már olyan dühös volt, hogy majdnem felrobbant. Remegés hullámok futottak át rajta. Én pedig nem tudtam mit tenni nem hallgattak rám.
- Ezt nem te döntöd el, hogy szeret-e téged vagy nem! Szánalmas vagy Embry Call! Ha már egy lánynak nem kellesz rögtön oda a büszkeséged! Valld be, hogy csak azért akarod Nettyt mert meg akarod mutatni, hogy te mindenkinek, kellesz! – felelte neki Jake erélyesen.
- Ó igen és te miért akarod őt annyira? Mert tudom, hogy nem csak barátságot érzel iránta! Gyáva vagy neki elmondani. Vagy… ó csak nem? Te is? Hát ezt nem hiszem el! Miért nem szóltál?! Te mekkora idióta vagy! De tudod, mit azért sem hagyom, hogy a tiéd legyen, küzdj meg érte!
- Igen? Ha ezt akarod? – nézett rá Jake dühösen miközben a teste már rázkódott.
- Mi folyik itt? – mikor a hang irányába fordultam meg láttam Samet és a többieket is.
- Sam állítsd le őket ezek megőrültek! – néztem rá könyörgően.
- Jake nyugodj le Netty is itt van hallod uralkodj magadon. – szólt rá Sam parancsolóan.
- Nem nyugszom le! Embry meg akarta csókolni őt! Megmondtam, hogy tartsd magad távol tőle! Vigyétek innen Nettyt ezzel van egy kis elintézni valóm! – nézett rá Jacob Embryre.
- Mi? Nem megyek innen sehova! Nem fogom hagyni, hogy, verekedjetek!
- Netty menj hátrébb! – szorított Sam hátra én pedig nem értettem mégis miért menjek hátrébb? Jake egyre jobban rázkódott és a következő pillanatban egy hatalmas farkas volt helyén. A döbbenettől nem tudtam mozdulni csak a nagy farkast néztem… tényleg igaz lenne? Tényleg léteznek? A farkas rám emelte tekintetét és rögtön tudtam, hogy Jake az… fekete szemeivel engem kémlelt bűnbánóan! Majd egyszer csak elfutott. Sam és Embry mind ketten engem bámultak és gondolom, próbálták leolvasni az arcomról mi járhat a fejemben. Nekem csak egy valamin járt az eszem. Utána kell mennem… tudom félnem, kéne, de nem féltem! Úgy éreztem utána kell mennem. Egy utolsó pillantást vetettem Samre majd Embry és elindultam arra amerre Jacob iramodott.
- Netty! Te mégis hova mész? – kérdezte Embry kétségbe esetten.
- Figyelj Netty tudom most nagyon megijedtél de… - kezdett bele Sam, de én közbe vágtam.
- Nem ijedtem meg csak… csak kicsit sokkolt ez az egész! De most utána kell mennem most biztos azt, hiszi, félek tőle, de tudnia kell, hogy nem.
- Ez veszélyes nem mehetsz csak úgy utána! – felelte Embry.
- Jake sosem bántana engem! És tőle akarom hallani mi ez az egész szóval ha, megbocsátotok, én megyek és megkeresem! – mondtam és már indultam is volna ha Embry el nem kapja a karom.
- Embry hagyd! Had menjen… tudod, hogy Jake sosem ártana neki! – nézett rá Sam. Embry pedig elengedett így végre útnak indulhattam. Az erdő széléig sétáltam, de utána futásnak eredtem. Egy faágban fel is buktam, de tovább haladtam miközben Jake nevét kiabáltam. Végre megpillantottam őt. Egy sziklán ült és maga elé meredt.
- Jake… miért nem szólaltál meg? – kérdeztem tőle.
- Netty jobb, ha most elmész. – nézett rám szomorúan.
- Mi? Eszemben sincs. Figyelj Jake addig egy lépést sem mozdulok, míg el nem mondod, mégis hogy lehetséges ez az egész! – néztem rá mérgesen.
- Hát jó… - mondta majd belekezdett a mesélésbe.
- Vérfarkas vagyok. Nem az a fajta, amiket a filmekben látsz. Ez örökletesen történik, és akkor változom át, ha kedvem tartja, vagy ha nem tudok uralkodni magamon… Sajnálom! – felelte bűnbánóan. Én pedig közelebb mentem majd leültem mellé a sziklára.
- Mégis mit? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Azt hogy veszélybe sodortalak. Nem tudtam uralkodni magamon és meg is ölhettelek volna, ha nem vigyázok. Most fogadok, undorodsz tőlem. És gyűlölsz…
- Soha nem tudnálak gyűlölni és egyáltalán nem undorodom tőled. És hidd, el tudom, hogy nem bántottál volna. – válaszoltam majd vállára hajtottam a fejem.
- Sam is azt hitte… De láttad Emily arcát!
- Azt Sam tette vele? – kérdeztem tőle.
- Igen! Egyszer nagyon összevesztek valamin Sam pedig nem tudott magán uralkodni átváltozott ezzel megsebezve Emily arcát. Azóta sem tud megbocsátani magának. – mondta.
- Jake attól hogy Sammel ez megtörtént veled nem biztos, hogy meg fog. És én bízom benned.
- Még mindig nem értem, hogy miért nem félsz tőlem! – nézett rám értetlenül.
- Azért mert nekem te még mindig ugyanaz a Jake vagy, akit nagyon kedvelek. Tőlem bármi lehetsz pókember vagy vámpír… ő álljunk csak meg, ha vérfarkasok vannak, akkor…
- Igen vannak vérszívók is. – fejezte be a mondatom.
- Hű, na, jó ez már tényleg sok. De mint már mondtam én, elfogadlak, úgy ahogy vagy érted?! – néztem a szemébe mire persze a szívverésem rögtön felgyorsult.
- Értem. És köszönöm! Tudod, nagyon hasonlítasz egy ismerősömre. – válaszolta.
- Komolyan? És ki az, az ismerősöd? – kérdeztem kíváncsian.
- Majd egyszer elmesélem, de jobb lesz, ha visszaindulunk, mert mindjárt sötét lesz, na meg megeszik előlünk az összes kaját. – válaszolta mosolyogva.
- Ó igazad van, már farkas éhes vagyok! – feleltem nevetve.
- Ezzel nem vagy egyedül! – mondta majd felállt a szikláról engem is magával húzva. Ezután kézen fogva sétáltunk vissza Sam és Emily házába…

12. fejezet

Sziasztok meghoztam a kövi fejezetet ahogy ígértem:) Szóval kaphatnék legalább 10 komit 32 rendszeres olvasóm van szóval... ez nagy kérés:D ha meg lesz a 10 azonnal rakom a következő fejezetet;) jó olvasást remélem tetszeni fog nektek=) ja és itt is van függő vég:$ bocsika de ez van(= na nem beszélek tovább inkább olvassátok a fejit;D puszillak titeket sziasztok(L)

12. fejezet



Elindultunk az udvar másik végébe majd megpillantottam egy motort. Egy nagyon jó motort.
- Na, mit szólsz? – kérdezte mosolyogva.
- Ó ez szuper! Eddig miért nem szóltál, hogy neked van ilyen csoda motorod? – kérdeztem tőle miközben körbe jártam a fekete szépséget.
- Csak nem rég vettem meg. Egy ideje már erre spórolok. – válaszolta egyszerűen.
- Én is szerettem volna motort, de apu szerint veszélyes. Azt mondta inkább vesz nekem egy kocsit. – mondtam neki.
- Értem. Lenne kedved kipróbálni? – kérdezte miközben felém nyújtotta az egyik bukósisakot.
- Ó, naná. – vágtam rá azonnal mire ő felnevetett. Gyorsan felkaptuk a bukósisakot majd felszálltam mögé a motorra.
- Kapaszkodjon kisasszony ne, hogy elhagyjam! – szólt hátra nevetve.
- Igen is uram. – mentem bele én is a játékba. Átfogtam a derekát a szikrák pedig rögtön pattogni kezdtek. A szívem megint hevesen kezdett verni és éreztem, hogy olyan vörös vagyok, mint a paradicsom. Még jó hogy rajtam van bukósisak. Beindította a motort és már száguldottunk is az ki az útra. Féltem, hogy majd megfagyok a motoron vagy valami de Jake olyan forró volt, hogy ez fizikai lehetetlenségnek számított. Egy párszor persze hátra szólt, hogy nem fázom-e de nekem mindig az volt a válaszom hogy nem. Elmentünk Forks határáig aztán vissza. Mire vissza értünk már ott állt Paul a garázs előtt és minket nézett mosolyogva. Nehéz szívvel elengedtem Jake derekát majd lekászálódtam a háta mögül majd ő is leszállt.
- Na, mi újság fiatalok? Motorozunk, motorozunk? – kérdezte vigyorogva.
- Szia, Paul. Gondoltam elviszem Nettyt egy körre és mi újság Selenával? – kérdezte Jake mire Paulnak rögtön leolvadt a mosoly az arcáról.
- Mégis mi lenne? Hát semmi. A tábortűznél váltottunk párszót, de ennél semmi több. – válaszolta bánatosan. Nekem pedig rögtön megesett a szívem rajta. Valamit tennem kéne, hogy összejöjjön Selenával. De egyedül nem fog menni segítség kell. De az eddigi bűntársaimtól elbúcsúzhatok, mert Leah nem hív vissza és fogalmam sincs, mi van vele, Embry meg inkább saját magát hozná össze velem, úgyhogy ő is ki van zárva. Ekkor eszembe jutott, hogy ki a legalkalmasabb erre a tervre és még hasznom is van belőle hisz így legalább a közelében lehetek.
- Jake beszélhetnék veled? Négyszemközt. – néztem rá jelentőség teljesen.
- Persze. – válaszolta majd Paulra nézett.
- Értem én már megyek is. Na, akkor Emilynél, na, sziasztok. – köszönt el majd elment.
- Szóval miről van szó? – kérdezte kíváncsian.
- Emlékszel mikor ott voltam Embrynél és nem árultuk el, hogy mit keresek ott. – kérdeztem tőle félénken, mert tudtam, hogy Embry elég kényes téma a számára, hacsak nem arról van szó, hogy olvasson be neki.
- Igen sajnos emlékszem… de mégis mit akarsz érről kapcsolatban beszélni? Ugye nem történt köztetek semmi? – kérdezte ökölbe szorult kézzel.
- Mi? Nem dehogy! Hogy kérdezhetsz ilyet? Csak azért voltam Embryvel mert volt egy közös tervünk. – válaszoltam neki.
- Mégis miféle terv? – kérdezte meglepődve.
- A Paul Selena akció. Leah azt találta ki, hogy össze kéne hoznunk valahogy Pault és Selenát. És persze ebben Embry segítségére is szükség volt, mert ő a szomszédja. – magyaráztam neki.
- Akkor már értem hogy-hogy került oda a tábortűzhöz…
- Igen mi hívtuk meg őt. Szóval arra gondoltam, hogy mivel Leah nem hajlandó beszélni velem és fogalmam sincs, hogy miért, na meg Embryre sem igen számíthatok, mert szerintem ő inkább engem és magát szeretné összehozni… így az jutott eszembe hogy esetleg te segíthetnél! – néztem rá kiskutya szemekkel.
- Hát nem tudom… Szerintem Paul leszedné a fejünket, ha erről tudomást szerezne…
- Kérlek, kérlek, kérlek! – könyörögtem, neki.
- Hát tudok én neked nemet mondani? – kérdezte mosolyogva.
- Ó Jake imádlak! – ugrottam a nyakába majd az arcára nyomtam egy puszit. Fogalmam sincs, hogy miért csináltam csak megtörtént. Jake szorosan magához ölelt és úgy nevetett.
- Én is imádlak kislány! – felelte majd átfogta a derekamat mire a pillangók újra repdesni kezdtek a gyomromban. Ó azt mondta, hogy ő is imád! Ez az érzés, amit ez kis egyszerű szó kiváltott belőlem leírhatatlan volt. Elindultunk a házba majd bementünk és leheveredtünk a nappaliban a kanapéra.
- És van már valami ötleted, hogy hogyan hozod őket össze? – kérdezte mosolyogva.
- Hát… még nincs. De lesz! – jelentettem ki.
- Oké! Szólj, ha valamiben segítenem kell. Rám mindig számíthatsz! Ezt ne felejts el. – nézett mélyen a szemembe. Jaj, ne már megint ezt csinálja… de egyszerűen nem bírtam levenni róla a tekintetem a szívem őrült vágtába kezdett az arcom pedig újra kipirult. Nyeltem egy nagyot majd így válaszoltam.
- Köszönöm Jake. És persze te is rám bármiben. Én melletted állok! Ígérem. – válaszoltam neki őszintén.
- Mi az gyerekek csak nem összeházasodtok? – kérdezte Billy nevetve mikor kilépett a konyhából. Mi pedig elnevettük magunkat.
- Látom, jó kedvetek van… Netty ha hazamész megmondanád édesapádnak, hogy szombaton mehetünk horgászni? – kérdezte tőlem Billy.
- Persze. – válaszoltam neki kedvesen.
- Remek akkor magatokra hagylak titeket, hogy tovább folytassátok a szertartást. – felelte nevetve majd kigurult a tolószékkel az udvarra.
- Nos Netty akkor hozzám jössz feleségül? – kérdezte Jake nevetve.
- Ó Jake igen! – válaszoltam neki, de már szakadtam a röhögéstől. Ezek után bekapcsoltuk a tv-t és azt bámultuk. Két órával később elindultunk hozzánk hogy átöltözzek, na meg hogy elkérjem magam Emilyékhez vacsorázni. Anya simán belegyezett apu pedig nem volt otthon, úgyhogy nem volt semmi gáz. Ezek után indultunk is Emilyékhez. Már az ajtóból éreztem a csodás illatokat. Mikor beléptünk már szinte mindenki az asztalnál ült kivéve Leah. Ő nem volt itt. Fogalmam sincs, mi van vele… pedig reménykedtem benne, hogy itt lesz és tudunk beszélni. Jake megfogta a kezem és úgy húzott befelé az ajtón. Láttam, hogy Emily a konyhában serénykedik így elengedtem Jacob kezét és Emily felé vettem az irányt.
- Szia! – köszöntem neki kedvesen.
- Szia Netty! – köszönt ő is majd átölelt.
- Segíthetek valamiben? – kérdeztem tőle.
- Igen az jó lenne… Ő oda raknád az asztalra ezeket. – mutatott a pulton lévő tányérokra.
- Persze! – válaszoltam majd már pakoltam is. Mindenki elé raktam egy-egy tányért és mikor Embryhez értem ő elkapta a kezem.
- Netty beszélhetnénk? – kérdezte. Jakre pillantottam, aki szúrós szemekkel bámulta párosunkat.
- Igen! – feleltem majd felállt az asztaltól és elkezdett kifelé húzni az ajtón. Mikor kiértünk még mentünk jó pár métert a háztól és végre beszélni kezdett.
- Miért nem mondtad el hogy Jacobhoz mész? És hogy ő érdekel nem én? – kérdezte fájdalommal a hangjában.
- Egy azért nem mondtam el, mert tudtam, hogy megbántanálak. Kettő nem tudom, miről beszélsz. – fejeztem be.
- Ugyan Netty mindenki látja, hogy mennyire oda vagy érte. Nem igaz hogy csak te nem veszed észre. – mondta értetlenül.
- Embry kérlek…
- Nem Netty én, kérlek… nagyon tetszel nekem, de esélyt sem adsz, hogy bebizonyítsam neked!
- Mégis miről beszélsz? Még randizni is elmentem veled és…
- Ugyan az nem számít annak. – felelte egyszerűen.
- Mi? Mi az, hogy nem számít annak? Mégis mit vártál majd csak úgy a karjaidba omlok, mint, mint…
- Mint Jakenek? – kérdezte gúnyosan.
- Na, idefigyelj, utoljára mondom el Jake és én barátok vagyunk és ennyi vége, kampec konyec érted? – magyaráztam neki.
- Akkor bizonyítsd be, hogy nem érdekel! – nézett a szemembe majd közelebb jött és közelebb, míg végül csak centik választottak el minket.
- Embry! Én… - kezdtem bele, de ő egyre csak közeledett próbáltam hátrálni, de a nagy szerencsétlenségemre egy fának ütköztem. Most már nincs menekvés… karjaival elzárta előlem az utat ajkai pedig már majd nem elérték az enyémeket…


Jake motorja;D

Bejelentés=)

Sziasztok:D Mivel elkezdődött a suli és sokat kell majd tanulnom:S ezért úgy döntöttem hogy mostantól egy héten egyszer lesz friss ez a nap pedig a szombat:) remélem nem haragszotok meg rám=) kiengesztelés képen már ezen a héten szombaton rakom a kövi fejit^^!:) na puszillak titeket sziasztok(L)

11. fejezet

Sziasztok meghoztam a kövi fejit!! Még suli előtt felraktam hogy legyen miből erőt meríteni az első napnak remélem tetszeni fog:D Jó olvasást és lepjetek meg sok komival:D(L)


11. fejezet
Miközben a szekrényben matattam az egyik kabát zsebből kiesett egy papír. Fogalmam sem volt róla hogy mit keresett benne ezért értetlen fejjel felkaptam a földről majd széthajtottam azt. Ekkor nagyon meglepődtem, mert az a levél volt amit Jesse írt nekem az eltűnése után. Újra átolvastam a levelet, amit régen naponta többször is elolvastam.

Drága Netty! Sajnálom, hogy hetek óta nem mutatkozom, de soha többé nem fogsz látni. Hidd el így lesz a legjobb… Nem akarlak veszélybe sodorni és nem akarom, hogy bajod essen, mert ebben az állapotomban igen veszélyes vagyok rád nézve. Az okát nem mondhatom, el miért hagylak el és persze az egész családomat, de meg kell értened így lesz a legjobb. Ígérem örökre szeretni foglak, ha nem is látlak, többé mindig emlékezni fogok rád életem végig. Ígérd, meg hogy vigyázol magadra és soha nem lesz semmi bajod!! Nem akarom, hogy valami butaságot csinálj! Sose kérném azt, hogy felejts el, mert ebbe a tudatba belehalnék… Így hát kérlek, emlékezz rám és a velem együtt töltött percekre. Én is ebből gyűjtök majd erőt! Örökké szeretlek! A te Jessed…
UI: Ezt a levelet ne mutasd meg senkinek és a rendőröknek se áruld el! Szeretlek!

Mire a levél végére értem újra könnybe lábadt a szemem és most már egyáltalán nem volt kedvem menni sehova. Csak itthon akartam maradni és sírni egész este csak sírni… De nem, nem kezdhetem, megint előröl az egészet. Egyszer már megígértettem magammal, hogy túl leszek rajta! De olyan nehéz… Bárcsak erősebb lennék és nem ilyen gyenge. Bárcsak végre normálisan élhetnék fájdalom és hiányérzet nélkül. Tudom, hogy csak egyvalaki tudja belőlem teljesen kiszakítani ezt az érzést. Ő pedig nem más, mint Jake. Jakkel mikor együtt vagyok, úgy érzem újra élek és egyáltalán nem érzem a hiányát. Azt hiszem ha Jaket veszíteném, el az jobban fájna, mint mikor ő elment. Igaz még nem régóta ismerem, de amióta a szemembe nézett tudom, hogy ő az igazi. Akiért bármit feladnék, akiért bármit megtennék, és örökké tudnám szeretni feltétel nélkül. És most is mit csinálok? Embryvel megyek randizni, akit nem is szeretek. Ez vagyok én a hülye csődtömeg! Talán tényleg az lenne a legjobb, ha lemondanám ezt az egészet… Igen lemondom. Már nyúltam is a telefonért beütöttem a számot és ki is csöngött. Egy csöngés kettő és felvette.
- Szia Netty! Ugye te is várod a randit? Jaj, annyira örülök, hogy végre eljössz velem valahová! Hozzád fogható lánnyal még életembe nem találkoztam olyan kedves vagy meg őszinte! Örülök, hogy legalább te hiszel bennem! És egyébként miért hívtál? – kérdezte a sok dicséret végén. Én pedig nem tudtam megszólalni… Jaj most mit csináljak? Nem mondhatom le! Akkor teljesen összetörne! Ezt az egy délutánt kibírom, valahogy lehet nem is lesz olyan szörnyű! Jaj nekem csak Jake meg ne tudja!
- Ő izé csak azért hívtalak, hogy ő hogy ő milyen szendvicset vigyek a partra sonkásat vagy szalámisat? – ó te jó ég ennél nagyobb hülyeséget én sem mondhattam volna!
- Ja, nekem mindegy! Egyébként nagyon rendes tőled hogy csinálsz szendvicset! Hé, mit szólnál, ha este elvinnélek a Port Angelesbe vacsorázni? – kérdezte izgatottan. Jaj csak ez hiányzott…
- Tudod Embry szívesen elmennék, de apu így is egy kicsit kiakadt és szerintem ne húzzuk tovább az idegeit. – válaszoltam neki. Na, végre ez egész jó kis kibúvó!
- Ja, oké rendben! Nem akarom, hogy a kedves apósom már az elején berágjon rám. Ó most le kell tennem, szia, ja és imádlak! – felelte és letette. Nekem még a szám is tátva maradt! Após? Imádlak? Jaj ne… Ezt jól megcsináltam! Úgy tűnik vissza tért a régi nőcsábász Embry! Hurrá! Már csak ez hiányzott… Ledobtam az ágyra a telefont majd előkerestem a fürdőruhám. Gyorsan alávettem a másiknak majd újra telefonálni készültem, de ezúttal Leahnak. Nem vette fel a telefont így írtam neki egy sms-t hogy amint tud, hívjon vissza.
Az idő pedig csak telt és telt, míg végül már ott tartottam, hogy sétáltam a tengerpart felé. Mikor oda értem megláttam Embryt aki éppen felém igyekezett.
- Szia Netty! – köszönt majd megölelt. Ez az ölelés nem váltott ki nálam semmi olyat, mint mikor Jake megölel. Őt senki nem múlhatja felül. Na, tessék, már megint rá gondolok. Még akkor is amikor Embryvel randizom hát csodás…
- Szia! – köszöntem neki én majd sután visszaöleltem.
- Ígérem, nagyon rendesen fogok viselkedni, ja és nézd ez neked hoztam. – mondta majd átnyújtott egy doboz bonbont.
- Ó Embry ez nagyon figyelmes. – mondtam miközben bárgyún vigyorogtam. Jaj, annyira ciki ez az egész. Semmi kedvem itt lenni sokkal jobb lenne Jakkel sétálgatni vagy valami.
- Szóval akkor megyünk úszni? – kérdezte mosolyogva.
- Igen persze. – válaszoltam majd gyors lekaptam magamról a lenge szoknyám és már bikiniben álltam előtte. Embry pedig szokásához híven jól végig mért majd kinyögte, hogy jól nézek ki. Ezek után úszkáltunk beszélgettünk meg ilyenek. Nekem végig Jaken járt az eszem és azon, hogy meg ne lásson Embryvel. Nem akarom, hogy megharagudjon vagy valami…
- És Embry megemlítetted valakinek hogy randizunk? - kérdeztem tőle.
- Viccelsz? Az össze haveromnak elújságoltam abban a percben amint igent mondtál! – felelte vidáman én pedig rögtön lesüllyedtem a víz alá. Mikor visszajöttem, elég csúnyán nézhettem, rá mert rá kérdezetett.
- Vagy talán baj hogy elmondtam?
- Pff miért lenne baj? Hisz ez szuper örülök, hogy elmondtad MINDENKINEK! – mondtam fojtott hangon.
- Akkor jó! Azt hittem már titkolni akarod! Vagy talán nem szeretnéd, hogy Jacob megtudja? – kérdezte kíváncsian.
- Hah? Már miért ne szeretném? Hiszen egyáltalán nem zavarja… Ugye? Vagy igen? Mit mondott? – támadtam le őt.
- Látom, nagyon érdekel… De nyugi neki nem mondtam el csak Jarednek Paulnak, na meg Sethnek. Bár mondjuk ha Jared tud róla, akkor az egész La push rólunk fog pletykálni. Tudod milyen Jared nem tudja fékezni a gond… vagyis a száját! – felelte. Nekem pedig nem kerülte el a figyelmem az kis nyelvbotlás. Vajon mit akart mondani először? De miért is ezzel foglalkozom, ha kiderül, hogy Embry meg én randiztunk Jake nem áll velem szóba soha többet. Most azonnal oda kell mennem és beszélnem kell vele.
- Figyelj Embry szuperül éreztem magam de… mennem kell, van, egy kis dolgom majd beszélünk. Na, szia! - mondtam neki majd gyorsan úszni kezdtem a part felé ő pedig utánam.
- Várj Netty mégis mi olyan, fontos? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Majd elmondom, de most tényleg sietnem kell. – mondtam miközben magamra kaptam a szoknyámat majd a vizes törülközőt és a többi holmit bele dobtam a táskámba és már indultam is Jake háza felé. Egész úton azon gondolkodtam, hogy mit mondjak neki, hogy ne haragudjon rám. Mikor végre oda értem elég nehezen akaródzott kopogni, de végül csak megtettem.
- Szia Netty! Ha Jaket keresed, a garázsban van. – köszönt Billy.
- Szia! Ó oké, köszi. – válaszoltam majd elindultam a garázs felé. Odabentről már halottam a szerszámok hangját még két lépés és ott vagyok. Jaj, miért vagyok, ilyen gyáva gyerünk. Mikor belépte a garázsba megpillantottam Jaket aki nekem háttal állt. Megköszörültem a torkom mire felém fordult. Csak éppen arra nem számítottam, hogy nem lesz rajta póló és én meg megint lefagyok. Nem tudtam másfelé nézni csak tökéletes felső testét bámultam árgus szemekkel.
- Netty te nem Embryvel randizol? – kérdezte egy kicsit csípősen. Végre levettem a szemem róla és most már arcát fürkészve válaszoltam.
- Eljöttem a randirol… mert izé szóval…
- Szóval? – kérdezett vissza.
- Szóval nem igazán éreztem jól magam vele, mert veled, sokkal jobban elvagyok és sajnálom, hogy nem mondtam el de…
- Nem kell sajnálnod semmit hisz nem vagy nekem köteles magyarázkodni. – válaszolta majd hátat fordított nekem és tovább kutakodott a szerszámos ládájában.
- Figyelj Jake! – mondtam neki, de ő rám se bagózott.
- Jake figyelnél rám egy percre. – álltam közé és a szerszámos láda közé. De így pont egy vonalba került az arcunk, amit csak két centi választott el egymástól. A szívem újra hevesebben kezdett verni, ahogy a szemébe néztem a térdeim remegtek ilyet még sosem éreztem. Teljesen elgyengültem a tekintetétől. Ő is hosszasan a szemembe nézett és ő sem tudott megszólalni. Vajon ő is azt érzi, amit én? Á ez teljeséggel lehetetlen. Jacobnak nem vagyok más csak egy barát…
- Hé, gyerekek mizujs? – hallottam meg Jared hangját mire mindketten felé kaptuk tekintetünket.
- Jared te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte Jake.
- Gondoltam meglesem mit csinálsz. Miért talán megzavartam valamit? – kérdezte szemöldök húzogatva.
- NEM! – vágtuk rá egyszerre majd egymásra kaptuk tekintetünket.
- Akkor jó. Látom nagy az egyetértés. Hé, amúgy Emily azt üzente, hogy mindenkit meghív vacsorázni szóval, jöttök? – kérdezte vigyorogva.
- Persze! – válaszolta Jake.
- Oké akkor én megyek is, na, sziasztok! – köszönt el majd elment. Mi pedig újra kettesben maradtunk. Félve pillantottam Jake felé ő is éppen engem nézett.
- Te is jössz Emilyhez? – kérdezte tőlem.
- Igen, de csak ha nem zavarok. – válaszoltam miközben jelentőség teljesen ránéztem.
- Te vagy az utolsó, aki zavarna. Sajnálom, hogy az előbb olyan gyerekesen viselkedtem, de amikor megtudtam, hogy vele találkozol és nekem nem szóltál róla el sem tudom mondani milyen érzések kavarogtam bennem! Nem akarom, hogy az, az idióta Embry megbántson érted? – nézett rám. Hát csak erről van szó? Nem akarja, hogy megbántson? Én pedig azt hittem, hogy féltékeny… Hogy, lehettem ekkora idióta. Hisz én sosem tetszenék Jakenek… Erre a szívem összeszorult és a fájdalom kezdett egyre elviselhetetlenebb lenni.
- Értem. – válaszoltam neki majd ő közelebb jött és szorosan átölelt. A szívem megint őrülten vert, ahogy éreztem a karjait a derekamon. A fejemet mellkasára hajtottam és percekig így álltunk, míg nem elengedtük egymást.
- Hé és hogy-hogy ilyen hamar vége lett az Embry napnak? – kérdezte csodálkozva.
- Hát eljöttem, mint már mondtam veled, sokkal szórakoztatóbb lenni így gondoltam folytatom egy Jake nappal. – válaszoltam neki nevetve.
- Hm… jó választás hölgyem. Ha már rám gondolt mutatok, önnek valami érdekeset jöjjön velem. – mondta majd kezet nyújtott nekem. Én pedig készségesen elfogadtam azt. Elindultunk az udvar másik végébe majd megpillantottam….

10. fejezet

Sziasztok itt a friss feji:D most volt egy kis időm na meg ihletem így megírtam nektek 10. fejit remélem tetszeni fog és ennek örömére írtok nekem komit:D ja és a kövi fejit nem tom mikor hozom de ha lesz ihlet és idő már írom is:) puszillak titeket sziasztok(LL)


10. fejezet



Már nagyon izgatott voltam a tábortűz miatt alig várom, hogy végre ott legyek. Na és Jake meg a féltékenykedése. Persze ő meg tagadja „á ő nem féltékeny” na persze én meg el is hiszem, azt hiszi. De be kell, valljam, nagyon tetszik, hogy így aggódik értem. Olyan aranyos tud lenni olyankor. El sem merem képzelni, hogy mit hitt, hogy mi mit csinálunk a barátjával. Hú, te jó ég. Szegény Embry próbált falazni, de nem nagyon sikerült neki. Egyenlőre, nem akarom beavatni Jaket a Paul és Selena akciónkba, de ha eljön az ideje neki is el fogom árulni.
Most épp valami ruhát keresek a tábortűzhöz. Egy csőnadrág és egy hosszú ujjú felső mellett döntöttem. Gyorsan felkaptam majd lementem a nappaliba. Anya valami könyvet olvasott apu pedig a meccset nézte a tv-ben.
- Anyu, apu! Lemehetek a partra? Tábortűz lesz és én is meg vagyok hívva! – mondtam nekik.
- Persze kicsim menj csak! De kilencre gyere haza. – felelte anyu én pedig bólintottam majd mentem az ajtó felé. Mikor kinyitottam Jacobbal találtam szembe magam, aki éppen csengetni készült.
- Szia! Épp érted jöttem! – mondta vigyorogva.
- Szia! Oké akkor mehetünk is. – válaszoltam neki mosolyogva, majd elindultunk a part felé. Útközben nem nagyon beszélgettünk inkább mind ketten a gondolatainkba merültünk. Mikor oda értünk már pár barátunk ott ült a tűz mellett. Nagyon meglepődtem mikor ott találtam Harry-t Suet na meg Billyt is. Nem hittem volna, hogy az idősebb korosztály is jön. Jake is meglátta, hogy meg lepődtem így rögtön elkezdett magyarázkodni.
- Tudod, ilyenkor az idősebbek mindig mesélnek nekünk a régi legendákról meg ilyenek. Szerintem élvezni fogod. Gyere, üljünk le. – mondta majd leültünk mi is a tűz köré. Láttam, hogy Leah is itt van. Ott ült Seth mellett, de nagyon úgy tűnt nincs valami rózsás hangulatban. Délután is csak úgy otthagyott Embryvel. Na és ha már Embryről van szó ő szokásához híven engem vizslatott a tekintetével én pedig oda intettem neki. Ő pedig boldogan visszaintegetett nekem. Erre Jaketől kaptam egy sértődött fejet mire elnevettem magam.
- Mi az Jake? Már megint féltékeny vagy? – kérdeztem tőle vigyorogva.
- Már meg mondtam, hogy nem vagyok az! Csak nem tudom, hogy miért vagy oda azért az idiótáért. – felelte dühösen.
- Már mondtam, hogy nem vagyok érte oda. És különben is! Mi gondod van neked azzal? – kérdeztem tőle.
- Semmi! – válaszolta erélyesen.
- Jól van, na! Ne hogy megsértődj már! – mondtam neki majd átöleltem. Ő meglepődött, de visszaölelt. Ezek után Billy elkezdte a mesélést.
- A legenda úgy tartja, hogy a Quileute indiánok ősei természetfeletti átalakuláshoz kötik a törzsük létét. Úgy tartják, hogy farkasokká voltak képesek átalakulni. A monda szerint a farkasoktól származunk, és a farkasok még most is a testvéreink. A quileute-ek szerződést kötöttek a hidegekkel, hogy soha nem teszik be a lábukat egymás földjére, és a vámpírok sem haraphatnak meg embert. A quileut-ek közül néhányan átváltoznak farkassá a vámpírok megjelenése miatt, vagyis vérfarkassá. – mondta. Én pedig az egészet érdeklődve hallgattam végig. Mindig is imádtam az ilyen legendákat. Olyan jó belegondolni, hogy vajon tényleg megtörtént ez? És vajon tényleg léteznek még most is vérfarkasok? Na és vámpírok? Eddig ezen még sosem gondolkodtam. Bár rengeteg könyvet és filmet láttam eddig még sosem gondoltam végig mi lenne, ha tényleg léteznének. Ezután Harry elmesélte a harmadik feleség szívszorító történetét. Olyan jól szemléltette ezt az egészet, hogy szinte láttam magam előtt akár egy filmet. Úgy láttam Leah is nagyon belemerült a gondolataiba, mert rám sem hederített. Az este folyamán nagyon furcsán viselkedett nem értettem, hogy mi lehet a baja. Úgy láttam a Paul Selena akciónk jól haladt, hiszen egymás mellett ültek és úgy tűnt nagyon jól elbeszélgetnek. Az este további részén még halhattunk pár történetet Suetól is. Olyan este kilenc körül értem haza Jake kíséretében. Mint midig elkísért az ajtóig jó éjszakát kívánt és már el is tűnt. Mikor beléptem a nappaliba a villany azonnal felkapcsolódott és vajon ki volt ott? Hát persze hogy drága apukám.
- Nocsak, haza találtál? És már megint a Black gyerek! – nézett rám haragosan. Az egészet tátott szájjal hallgattam végig. Az apám tényleg megkattant.
- Apu nem szöktem el elengedtetek.
- Igen, de kilencig voltál elengedve. Nos, kisasszony mennyi is az idő?
- Ő pontosan kilenc óra három perc. – feleltem egyszerűen.
- Pontosan! Hárompercnyi aggódás! – felelte drámaian.
- Apa kérlek, fáradt vagyok, nem feküdhetnék le? – kérdeztem ásítozva.
- Persze csak először mond el milyen volt a tábortűz.
- Csak nem képzeled azt, hogy nem is ott voltam? – kérdeztem tőle hitetlenkedve.
- Bár hol lehettél! Ez a Jacob elveszi az eszed. – válaszolta mérgesen.
- Apu nem is ismered! És honnan veszed ezt a badarságot?- néztem rá dühösen.
- Onnan hogy nem vagyok vak! – válaszolta. Vissza akartam szólni neki, de anyu jött le a lépcsőn ásítozva.
- Mi ez a hangzavar? – kérdezte álmosan.
- Apu már megint rémeket lát és ok nélkül gyanúsítgat embereket. – válaszoltam anyunak miközben szúrósan néztem apámra.
- Will nem meg beszéltük már ezt? Gyere és hagyd békén Nettyt látod milyen fáradt.
- Na, jó, de holnap beszélnünk kell! – mondta majd felmentek anyuval az emeletre én pedig ledőltem a kanapéra. Ezt nem hiszem el. Ilyen cirkuszt csapni este fél tízkor. El se merem nekik mondani, hogy holnap randim lesz Embryvel. Mondjuk, anyu biztos elengedne, na de apa az egy külön szám. Miután lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba már nem is gondoltam a húsz perccel ezelőtti dolgokra csak Jacobon járt az eszem, na meg a legendákon amiket Billy mesélt. Annyira megragadtak bennem hogy másra nem is tudtam gondolni.
Nem sokkal később elnyomott az álom. Álmomban egy réten voltam, de nem egyedül ott voltam Jesse is. Újra itt volt előttem szőkés barna haja mely az arcába hullott a gyönyörű zöld szemei melyekkel az én arcomat kémlelte és az a gyönyörű mosoly melyet nem felejtek el soha. Közelebb jött hozzám és szorosan átölelt olyan volt az ölelése mintha tényleg itt lett volna nem akartam elengedni soha, soha többé. Már annyira hiányzott szinte újra teljesnek éreztem magam, ahogy karjaiban tartott. De ekkor egy farkas vonyításra lettem figyelmes. Megfordultam és egy alkot láttam az erdőben. Felálltam és otthagytam Jesset aki ezek után eltűnt. Egyre közelebb mentem az erdőhöz annál jobban kezdett kirajzolódni az alakja annak a valakinek, aki ott állt egy fa tövében. Mikor oda értem megláttam ŐT… Jaket engem várt tárt karokkal. Azonnal oda mentem, hogy szorosan átöleljem őt. Mikor felnéztem rá a tekintetében csak a színtiszta szerelmet láttam. Ajkai egyre csak közeledtek az enyémekhez mikor…
- Netty kicsim ébredj kész a reggeli! – hallottam meg anyu hangját az ajtóból. Ezt nem hiszem el ilyenkor megzavarni! De miket is gondolok? Te jó ég azt álmodtam, hogy Jake meg akar csókolni. Meglátszik, hogy teljesen bele vagyok esve. És Jesse ő is ott volt… Bárcsak újra láthatnám… már annyira hiányzik. Igaz nem vagyok már belé szerelmes, de akkor is. Ő fontos része volt az életemnek és az is marad. Sosem fogom őt elfelejteni! Valahogy mindig bennem fog élni az emléke, de csak az emléke hisz többé úgysem láthatom őt. De várjunk, csak hogy is volt az álmom Jesse aztán a farkas vonyítás… Farkas vonyítás? Az meg honnan jött? És azután jelent meg Jake… Már megint ilyen ostobaságokon gondolkodom. Ugyan mi köze lenne Jacobnak egy farkashoz? Tisztára megbolondultam. És egyébként sem ezen kéne, gondolkoznom ugyanis ma fogok randizni Embryvel. Remélem normális lesz nem olyan idióta, mint általában…
- Netty!! Gyere, már mert kihűl a rántottád! – kiáltott fel megint anyu.
- Megyek, már! – válaszoltam majd kiszaladtam a fürdőbe arcot és fogat mostam majd kerestem egy egyszerű farmert meg egy pólót, mint általában, ja és a kedvenc tornacipőmet és már száguldottam is a konyhába. Gyorsan megreggeliztem majd megittam a teámat és hozzá kezdtem a mondandómnak.
- Ő anyu ma délután randim lesz Embyrvel. – mondtam félénken mire apu félre nyelte a kávéját és vagy két percig fulladozott tőle.
- Az ő édesanyja Julie igaz? Jaj, nagyon kedves barátnőm. Persze kicsim menj csak biztos helyes fiú. – felelte anyu mosolyogva.
- Mi? Te csak úgy elengeded Samantha? Ezt te sem gondolod komolyan! Egy fiúval kettesben? – kiabálta apu kikelve önmagából.
- Miért talán lányokkal kellene randiznom? – kérdeztem nevetve.
- Ez nem vicces! Szimonetta Hilson! Nem mész sehova. – jelentette ki.
- Na de apu!
- Nincs semmi de!
- Will kérlek, hagyj, menjen hisz már nem gyerek! Nem lesz, semmi baj hidd el! Most az egyszer bízz meg a lányodban! – mondta neki anya.
- Hát jó, de ha valami gond lesz, vagy ha nem jössz, időbe haza soha többé nem mehetsz ki a házból!
- Ó, köszi, apu, köszi, köszi, köszi! – válaszoltam neki majd adtam neki puszit és felszaladtam a szobámba előkeresni a cuccaimat a randira…

Netty sokszor emlegetett torna csukája:D

Szünet:(

Sziasztok nagyon de nagyon sajnálom de egyáltalán nincs időm a blogot írni és ihletem se nagyon van:S sőt a suli is itt van és most nagyon kell koncentrálnom rá mert nagyon sok tervem van vele kapcsolatban. A másik oldalamon is szüneteltetek:/ szóval azon sem lesz friss egy darabig. Ígérem h mikor lesz időm vagy ihletem azonnal írok. Remélem megértitek:/ puszillak titeket sziasztok!
UI: Köszönöm az eddigi 26 rendszeres olvasót remélem majd még szaporodtok:)(LL)

9. fejezet

Sziasztok itt a következő fejezet:D Remélem tetszeni fog nektek ez most hosszabb is lett mint általában szokott;) Légyszíí írjatok sok komit minnél többet írtok annál hamarabb lesz friss puszika imádlak titeket<333

9. fejezet

Reggel elég későn ébredtem. Ránéztem az órára és eléggé meglepődtem, amikor az 11:30-at mutatott. Gyorsan kiugrottam az ágyamból és elindultam a fürdő felé. Vettem egy hideg zuhanyt majd visszaindultam a szobámba kivettem a fehér neműmet és egy egyszerű pólót, na meg egy farmert. Gyorsan felkaptam magamra a ruhát és a torna csukám majd indultam le a konyhába.
- Jó reggelt álomszuszék! Azt hittük már fel sem ébredsz! – köszöntött anyu mosolyogva.
- Jó reggelt! Igen egy kicsit elaludtam. – válaszoltam nevetve.
- Kicsit? Minden reggel már minimum 8-kor felébredsz. Talán nem bírtál aludni? – kérdezte apu.
- Nem nagyon. Egész este forgolódtam.- vallottam be majd bele haraptam a pirítósomba, ami kő kemény volt. Majd nem bele tört a fogom.
- Aú anyu ez olyan kemény, mint a kő! – jajdultam fel.
- Mit vársz? Már reggel hét óta kész! De ha vársz egy háromnegyed órát kész lesz az ebéd. – mondta nevetve.
- Oké akkor megvárom! – válaszoltam a pirítóst pedig visszatettem a tányérra.
- Képzeljétek valamelyik nap beszéltem Vivivel és megígérte, hogy hamarosan meglátogat. – újságoltam nekik vidáman.
- Jaj, ez szuper kicsim! – mondta anyu.
- Igen legalább nem csak fiúkkal fogsz lógni egész nap. – felelte apu cseppet sem barátságosan.
- Na de apu! Ők a barátaim. Nem tudom, miért kell ezért annyira berágni rám! – feleltem sértődötten.
- Rendben! Vegyük, úgy hogy meg sem szólaltam. – válaszolta, majd felállt és kiment.
- Hé, anya segítsek a főzésben? – néztem rá mosolyogva.
- Ugyan nem kell. Ja, egyébként keresett Leah de akkor még aludtál. – mondta.
- Ó akkor felhívom! – feleltem majd felszaladtam a lépcsőn és elő kerestem a telefonom. Majd felhívtam kétszer kicsengett és Leah már fel is vette.
- Netty! Na, végre hogy felébredtél! Képzeld a Selena nevezetű csajszi tudod, aki Paulnak tetszik kiderült, hogy Embryék mellé költözött.
- És? – kérdeztem tőle kíváncsian.
- Szóval segítened kéne! Össze kéne Pault és Selenát hozni vagy legalábbis segítenünk kéne nekik, hogy jobban megismerjék egymást.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet. Tudod én nem szeretek kombinálni! És nem hiszem, hogy Paul vagy az a lány meghálálnák. – válaszoltam neki.
- Jaj, légy szíves! Láttad tegnap Paul hogy ki volt készülve! Segítenünk kell neki. – mondta könyörögve. Én pedig végig gondoltam. Igen tényleg szomorú volt tegnap Paul. Lehet, hogy tényleg segítenünk kéne, de hogyan?
- Jó rendben benne vagyok. De mi terved?
- Ó azt majd elmagyarázom személyesen. Délután 1-re gyere át hozzám. Na, szia. – mondta majd letette.
- Okés! Szia! – köszöntem el tőle majd én is letettem.
Miután megebédeltem már csak 20 percem volt, hogy elinduljak Leah-hoz. Felszaladtam a szobámba elővettem a Converse táskámat beledobáltam a fontosabb dolgaimat és indultam is a drága barátnőmhöz.
Útközbe újra Jacobra gondoltam. Kezd már elegem lenni, hogy nem tudom kiverni. De amit tegnap délután a parton mondott az olyan gyönyörű volt. Bárcsak úgy érezne irántam, mint én ő iránta. De ez úgy sem történik meg. A gondolat mentemet az törte meg hogy végre oda értem Leahékhoz. Bekopogtam és Seth nyitott ajtót.
- Szia Netty! Gyere be! – mondta majd beengedetett.
- Szia Seth! Leah? – kérdeztem.
- Fent van a szobájában és valamit tervez, mert egyfolytában magába beszél. Szerintem el kéne venni valami agy dokihoz, mert ez nem normális. – mondta nevetve.
- Na de Seth ne beszélj így a nővéredről! – szólt rá Harry!
- Hello Harry! – köszöntem kedvesen.
- Szia Netty! Menj csak fel Leah már vár! – mondta mosolyogva. Én pedig elindultam fel Leah szobájába. Kopogtam Leah pedig szó nélkül behúzott a szobába.
- Szóval a terv a következő. Szépen átmegyünk hozzá és viszünk neki egy kis sütit mint ahogy a jó szomszédok szokták. – mondta egyszerűen.
- Neked is, szia Leah. Szóval igen ez jó ötlet lenne, de egy bökkenő van! Egyikünknek sem a szomszédja. – mondtam szem forgatva.
- Aj, tudom! Ezért van szükségünk Embryre! Szépen átmegyünk Embryhez és…
- Mi? Én Embryhez? Az ki van zárva!! – tiltakoztam rögtön.
- Ugyan Netty túléled!
- Csak hiszed! Jaj, egek! De honnan szerzünk sütit?
- Hát onnan, hogy ma reggel anyu sütött szóval semmi pánik simán fog menni. – mondta teljes maga biztossággal.
- Rendben! De csak Paul miatt. Na, jó menjünk! – mondtam majd felálltam.
- Király vagy Netty! Nyomás!! – válaszolta majd rohantunk kifelé az ajtón. Még hallottam, ahogy Sue utánunk kiált, hogy hová ez a nagy sietség, de egyikünk sem válaszolt csak felkaptuk az asztalról egy tál sütit és már ott sem voltunk. Ezek után Embry háza volt a cél mikor oda értünk Leah becsöngetett. És vajon ki nyitott ajtót? Hát persze hogy ő…
- Ó, sziasztok! Mi újság? – kérdezte miközben végig engem stírölt.
- Hali Embry! Beszélnünk kell! – nézett rá Leah.
- Oké gyertek be! Ó sütit is hoztatok? – mondta vidáman majd nyúlt a sütiért, de Leah rácsapott a kezére.
- Ez nem a tiéd! – mondtuk egyszerre.
- Hát akkor kié? – kérdezte meglepődve.
- Hát a szomszéd lányé. Figyelj Embry segítened kell! Pault és Selenát össze kéne hozni és ehhez te is kellesz! – magyarázta neki a drága barátnőm.
- Oké segítek, de nekem ebből mi hasznom? – kérdezte miközben rám vigyorgott.
- Az hogy boldoggá tettél két embert! – válaszoltam neki. Mire ő felhúzta a szemöldökét miközben engem nézett.
- Oké mit akarsz? – kérdeztem tőle feszengve.
- Ó nem nagydolog! Ha randizol, velem a tiétek vagyok és bármiben segítek.
- Te hogy lehetsz ekkora barom? – kérdezte Leah.
- Szerelmes vagyok! Bűn vagy mi? – nézett vele farkas szemet Embry.
- Jó rendben randizzunk, de csak most az egyszer. – válaszoltam neki lehangoltan majd leültem a kanapéra. Embry erre bevágott egy nagy mosolyt és leült mellém.
- Na és mi a tervetek lányok? – kérdezte érdeklődve miközben átkarolta a vállam.
- Szépen átmegyünk, a szomszédba viszünk neki egy tál sütit és elhívjuk a buliba, na meg persze a tengerpartra ma este a tábortűzhöz. – felelte Leah mosolyogva.
- De nekem mégis ebben mi a szerepem?
- Hát az te észlény hogy Pault minden körülmények között ott kell tartanod a csaj közelében. És meg ne tudja a tervünk megértetted? – nézett rá szigorúan.
- Bennem bízhattok, én nem mondok semmit. A számon lakat. – mondta nevetve.
- Figyelj Netty beszélhetnénk négyszemközt? – kérdezte Embry.
- Persze. – válaszoltam miközben jelentőség teljesen Leahra néztem.
- Ne is mondj, semmit már megyek is levegőzöm egyet. – válaszolta majd kiment.
- Figyelj, tudom, hogy eddig nagyon idiótán viselkedtem, de ígérem, nagyon rendes leszek és udvarias veled a randin. És nagyon sajnálom, ha kínosan érezted magad. Meg tudsz nekem bocsájtani? Tudod mit? Inkább nem kell velem eljönni, sehová ha nem akarsz. Én megérteném tényleg. – mondta lehajtott fejjel. Én pedig teljesen ledöbbentem úgy tűnik Embry mögött van egy normális rendes srác is nem csak az, akinek mutassa magát. Lehet adnom, kéne neki egy esélyt. De mi van, Jakkel? Én őt szeretem, és sosem tudnék megválni tőle. De most adok neki egy lehetőséget.
- Megbocsájtok Embry, ezen túl nincs harag. És tudod mit? Szívesen elmegyek veled randizni.
- Komolyan? Ó Netty! – kiáltott fel vidáman majd felkapott és jó szorosan megölelt és pedig visszaöleltem nevetve. Erre már Leah is bejött és furán méregetett minket.
- Hajaj, csak nem újabb szívet hódított meg a kis Rómeó? – kérdezte nevetve.
- Ha-ha nagyon vicces vagy Leah! – mondta Embry majd felkaptuk az asztalról a süteményt és elindultunk meglátogatni Selenát. Mikor oda értünk bekopogtam az ajtón. Egy 17-18 év körüli barna szemű és ugyancsak barna hullámos hajú lány nyitott ajtót.
- Sziasztok! – köszönt ránk kedvesen.
- Szia! Én Netty vagyok ők itt a barátaim Embry és Leah. Gondoltuk hozunk neked egy kis sütit. Ha jól gondolom te vagy Selena Lewis igaz? – kérdeztem tőle kedvesen.
- Igen! Ó nagyon kedves tőletek. Gyertek be! – mondta majd kitárta előttünk az ajtót mi pedig bementünk. Leültetett minket a nappaliba majd ő is leült közénk.
- Ő arra gondoltunk, hogy lenne-e kedved eljönni este a partra a tábortűzhöz? – kérdezte Leah.
- Igen persze az klassz lenne. – felelte mosolyogva.
- Én pedig meghívlak a tengerparti bulimba, ami szombaton lesz. – mondta neki Embry vidáman.
- Jaj, ez nagyon kedves tőled szívesen elmegyek. – válaszolta mosolyogva.
- Szuper! Hát akkor mi megyünk is majd találkozunk a parton. Szia! – mondtuk neki majd kikísért minket. Mi pedig vigyorogva mentünk vissza Embryékhez.
- Ó gyerekek ez király. Tök rendes ez a csaj szépen összeillenek Paullal. – mondta Leah.
- Bizony. – válaszolta Embry.
- Na, jó én megyek is, sziasztok! – köszönt el Leah és otthagyott Embryvel.
- Ő, ha van, kedved bejöhetnél beszélgetni! Ígérem, nem támadlak le! – felelte nevetve.
- Hát…oké! – válaszoltam neki egy kicsit vonakodva. Ő pedig mosolyogva kitárta előttem az ajtót majd beléptünk a nappaliba. Mind ketten leültünk a kanapéra és nem szóltunk semmit. A csend kezdett már egy kicsit kínos lenni.
- Szóval…- kezdtem bele.
- Szóval…- folytatta ő is.
- Ő mesélhetnél, magadról szinte még nem tudok rólad semmit. – felelte mosolyogva.
- Hát mit is mondhatnék? Öhm szeretek dalokat írni, énekelni, gitározgatni, úszni, na meg bulizni. – válaszoltam neki mosolyogva.
- Hm, értem. Én is szeretek úszni. – mondta mosolyogva.
- Ő mit szólnál egy, ha holnap lemennénk a partra úszni és ez lenne a randi? – kérdezte kíváncsian.
- Oké nekem megfelel! – válaszoltam.
- Azt hiszem, én most megyek, ha nem gond. – álltam fel.
- Nem persze. Hazakísérlek. – válaszolta miközben felállt.
- Ugyan nem szükséges. – tiltakoztam. Az kéne még, hogy apám meglásson vele. Rögtön mondaná kislányom hány fiúd van neked?
- Rendben. – mondta majd elkísért az ajtóig és kinyitotta nekem. És kivel találtuk szembe magunkat? Naná hogy Jakkel.
- Szia Jake! Hát te? – köszönt neki Embry.
- Sziasztok. Netty te mit keresel itt? – kérdezte idegesen.
- Ki? Hogy én? Ő izé mi csak izé….Mit is csináltunk? – néztem Embryre könyörgően, hogy segítsen valami értelmes magyarázattal.
- Hát tudod őő… főztünk? Igen főztünk. Netty tanít, engem tudod, be akarok vágódni a csajoknál ő pedig felajánlotta, hogy segít. – mondta Embry de még a hülye, is kiszúrta volna, hogy hazudik. Jake fortyogott a dühtől azt hittem menten agyon vágja Embryt.
- Főztetek mi? Na, mindegy… Netty egyébként téged kerestelek, de most már mindegy gondolom ezzel az agyatlannal mész a tábortűzre az este. – mondta miközben szúrós tekintettel méregette Embryt
- Na, ide figyelj Jacob! – ment volna neki Embry de én megakadályoztam.
- Fiúk elég legyen! Hagyjátok abba. Ne veszekedjetek. Gyere Jake menjünk, majd útközben beszélünk! – mondtam neki majd magammal húztam.
- Szia Embry akkor majd holnap. – kiáltottam neki vissza.
- Oké, szia Netty. – köszönt el majd becsukta az ajtót.
- Mégis miért találkozgatsz te vele holnap? – kérdezte szikrázó szemekkel.
- Mi az talán féltékeny vagy? – kérdeztem tőle vigyorogva.
- KI? Hogy én? Ugyan dehogy csak vigyázok rád, mert barátok vagyunk. – válaszolta.
- Na persze. Ja és egyébként nem Embryvel megyek a tábortűzre. – mondtam neki.
- Hát akkor kivel? – kérdezte kíváncsian.
- Senkivel, mert még nem hívtak meg. – feleltem egyszerűen. Ő pedig elmosolyodott majd így szólt:
- Ő lenne kedved velem jönni?
- Persze! Jaj, már azt hittem sosem kérdezed meg! – mondtam nevetve mire elmosolyodott és szorosan átölelt. Eközben már oda is értünk a házunkhoz Jake mint mindig elkísért a teraszig búcsúként átölelt majd elment. Én pedig bementem a házba. Anyu és apu a tv-t nézték mikor meglátták, hogy bementem apu rögtön oda szólt.
- Érdekes kislányom hogy mindig mikor Leah Clearwaterhez mész valahogy mindig a Black fiú kísért haza. Jaj, ne szólj, semmit kitalálom megint útközben találkoztatok mi?
- Nem apu nem útközben hanem Embrynél. – válaszoltam majd felmentem a lépcsőn és bementem a szobámba nevetve…