10. fejezet

Sziasztok itt a friss feji:D most volt egy kis időm na meg ihletem így megírtam nektek 10. fejit remélem tetszeni fog és ennek örömére írtok nekem komit:D ja és a kövi fejit nem tom mikor hozom de ha lesz ihlet és idő már írom is:) puszillak titeket sziasztok(LL)


10. fejezet



Már nagyon izgatott voltam a tábortűz miatt alig várom, hogy végre ott legyek. Na és Jake meg a féltékenykedése. Persze ő meg tagadja „á ő nem féltékeny” na persze én meg el is hiszem, azt hiszi. De be kell, valljam, nagyon tetszik, hogy így aggódik értem. Olyan aranyos tud lenni olyankor. El sem merem képzelni, hogy mit hitt, hogy mi mit csinálunk a barátjával. Hú, te jó ég. Szegény Embry próbált falazni, de nem nagyon sikerült neki. Egyenlőre, nem akarom beavatni Jaket a Paul és Selena akciónkba, de ha eljön az ideje neki is el fogom árulni.
Most épp valami ruhát keresek a tábortűzhöz. Egy csőnadrág és egy hosszú ujjú felső mellett döntöttem. Gyorsan felkaptam majd lementem a nappaliba. Anya valami könyvet olvasott apu pedig a meccset nézte a tv-ben.
- Anyu, apu! Lemehetek a partra? Tábortűz lesz és én is meg vagyok hívva! – mondtam nekik.
- Persze kicsim menj csak! De kilencre gyere haza. – felelte anyu én pedig bólintottam majd mentem az ajtó felé. Mikor kinyitottam Jacobbal találtam szembe magam, aki éppen csengetni készült.
- Szia! Épp érted jöttem! – mondta vigyorogva.
- Szia! Oké akkor mehetünk is. – válaszoltam neki mosolyogva, majd elindultunk a part felé. Útközben nem nagyon beszélgettünk inkább mind ketten a gondolatainkba merültünk. Mikor oda értünk már pár barátunk ott ült a tűz mellett. Nagyon meglepődtem mikor ott találtam Harry-t Suet na meg Billyt is. Nem hittem volna, hogy az idősebb korosztály is jön. Jake is meglátta, hogy meg lepődtem így rögtön elkezdett magyarázkodni.
- Tudod, ilyenkor az idősebbek mindig mesélnek nekünk a régi legendákról meg ilyenek. Szerintem élvezni fogod. Gyere, üljünk le. – mondta majd leültünk mi is a tűz köré. Láttam, hogy Leah is itt van. Ott ült Seth mellett, de nagyon úgy tűnt nincs valami rózsás hangulatban. Délután is csak úgy otthagyott Embryvel. Na és ha már Embryről van szó ő szokásához híven engem vizslatott a tekintetével én pedig oda intettem neki. Ő pedig boldogan visszaintegetett nekem. Erre Jaketől kaptam egy sértődött fejet mire elnevettem magam.
- Mi az Jake? Már megint féltékeny vagy? – kérdeztem tőle vigyorogva.
- Már meg mondtam, hogy nem vagyok az! Csak nem tudom, hogy miért vagy oda azért az idiótáért. – felelte dühösen.
- Már mondtam, hogy nem vagyok érte oda. És különben is! Mi gondod van neked azzal? – kérdeztem tőle.
- Semmi! – válaszolta erélyesen.
- Jól van, na! Ne hogy megsértődj már! – mondtam neki majd átöleltem. Ő meglepődött, de visszaölelt. Ezek után Billy elkezdte a mesélést.
- A legenda úgy tartja, hogy a Quileute indiánok ősei természetfeletti átalakuláshoz kötik a törzsük létét. Úgy tartják, hogy farkasokká voltak képesek átalakulni. A monda szerint a farkasoktól származunk, és a farkasok még most is a testvéreink. A quileute-ek szerződést kötöttek a hidegekkel, hogy soha nem teszik be a lábukat egymás földjére, és a vámpírok sem haraphatnak meg embert. A quileut-ek közül néhányan átváltoznak farkassá a vámpírok megjelenése miatt, vagyis vérfarkassá. – mondta. Én pedig az egészet érdeklődve hallgattam végig. Mindig is imádtam az ilyen legendákat. Olyan jó belegondolni, hogy vajon tényleg megtörtént ez? És vajon tényleg léteznek még most is vérfarkasok? Na és vámpírok? Eddig ezen még sosem gondolkodtam. Bár rengeteg könyvet és filmet láttam eddig még sosem gondoltam végig mi lenne, ha tényleg léteznének. Ezután Harry elmesélte a harmadik feleség szívszorító történetét. Olyan jól szemléltette ezt az egészet, hogy szinte láttam magam előtt akár egy filmet. Úgy láttam Leah is nagyon belemerült a gondolataiba, mert rám sem hederített. Az este folyamán nagyon furcsán viselkedett nem értettem, hogy mi lehet a baja. Úgy láttam a Paul Selena akciónk jól haladt, hiszen egymás mellett ültek és úgy tűnt nagyon jól elbeszélgetnek. Az este további részén még halhattunk pár történetet Suetól is. Olyan este kilenc körül értem haza Jake kíséretében. Mint midig elkísért az ajtóig jó éjszakát kívánt és már el is tűnt. Mikor beléptem a nappaliba a villany azonnal felkapcsolódott és vajon ki volt ott? Hát persze hogy drága apukám.
- Nocsak, haza találtál? És már megint a Black gyerek! – nézett rám haragosan. Az egészet tátott szájjal hallgattam végig. Az apám tényleg megkattant.
- Apu nem szöktem el elengedtetek.
- Igen, de kilencig voltál elengedve. Nos, kisasszony mennyi is az idő?
- Ő pontosan kilenc óra három perc. – feleltem egyszerűen.
- Pontosan! Hárompercnyi aggódás! – felelte drámaian.
- Apa kérlek, fáradt vagyok, nem feküdhetnék le? – kérdeztem ásítozva.
- Persze csak először mond el milyen volt a tábortűz.
- Csak nem képzeled azt, hogy nem is ott voltam? – kérdeztem tőle hitetlenkedve.
- Bár hol lehettél! Ez a Jacob elveszi az eszed. – válaszolta mérgesen.
- Apu nem is ismered! És honnan veszed ezt a badarságot?- néztem rá dühösen.
- Onnan hogy nem vagyok vak! – válaszolta. Vissza akartam szólni neki, de anyu jött le a lépcsőn ásítozva.
- Mi ez a hangzavar? – kérdezte álmosan.
- Apu már megint rémeket lát és ok nélkül gyanúsítgat embereket. – válaszoltam anyunak miközben szúrósan néztem apámra.
- Will nem meg beszéltük már ezt? Gyere és hagyd békén Nettyt látod milyen fáradt.
- Na, jó, de holnap beszélnünk kell! – mondta majd felmentek anyuval az emeletre én pedig ledőltem a kanapéra. Ezt nem hiszem el. Ilyen cirkuszt csapni este fél tízkor. El se merem nekik mondani, hogy holnap randim lesz Embryvel. Mondjuk, anyu biztos elengedne, na de apa az egy külön szám. Miután lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba már nem is gondoltam a húsz perccel ezelőtti dolgokra csak Jacobon járt az eszem, na meg a legendákon amiket Billy mesélt. Annyira megragadtak bennem hogy másra nem is tudtam gondolni.
Nem sokkal később elnyomott az álom. Álmomban egy réten voltam, de nem egyedül ott voltam Jesse is. Újra itt volt előttem szőkés barna haja mely az arcába hullott a gyönyörű zöld szemei melyekkel az én arcomat kémlelte és az a gyönyörű mosoly melyet nem felejtek el soha. Közelebb jött hozzám és szorosan átölelt olyan volt az ölelése mintha tényleg itt lett volna nem akartam elengedni soha, soha többé. Már annyira hiányzott szinte újra teljesnek éreztem magam, ahogy karjaiban tartott. De ekkor egy farkas vonyításra lettem figyelmes. Megfordultam és egy alkot láttam az erdőben. Felálltam és otthagytam Jesset aki ezek után eltűnt. Egyre közelebb mentem az erdőhöz annál jobban kezdett kirajzolódni az alakja annak a valakinek, aki ott állt egy fa tövében. Mikor oda értem megláttam ŐT… Jaket engem várt tárt karokkal. Azonnal oda mentem, hogy szorosan átöleljem őt. Mikor felnéztem rá a tekintetében csak a színtiszta szerelmet láttam. Ajkai egyre csak közeledtek az enyémekhez mikor…
- Netty kicsim ébredj kész a reggeli! – hallottam meg anyu hangját az ajtóból. Ezt nem hiszem el ilyenkor megzavarni! De miket is gondolok? Te jó ég azt álmodtam, hogy Jake meg akar csókolni. Meglátszik, hogy teljesen bele vagyok esve. És Jesse ő is ott volt… Bárcsak újra láthatnám… már annyira hiányzik. Igaz nem vagyok már belé szerelmes, de akkor is. Ő fontos része volt az életemnek és az is marad. Sosem fogom őt elfelejteni! Valahogy mindig bennem fog élni az emléke, de csak az emléke hisz többé úgysem láthatom őt. De várjunk, csak hogy is volt az álmom Jesse aztán a farkas vonyítás… Farkas vonyítás? Az meg honnan jött? És azután jelent meg Jake… Már megint ilyen ostobaságokon gondolkodom. Ugyan mi köze lenne Jacobnak egy farkashoz? Tisztára megbolondultam. És egyébként sem ezen kéne, gondolkoznom ugyanis ma fogok randizni Embryvel. Remélem normális lesz nem olyan idióta, mint általában…
- Netty!! Gyere, már mert kihűl a rántottád! – kiáltott fel megint anyu.
- Megyek, már! – válaszoltam majd kiszaladtam a fürdőbe arcot és fogat mostam majd kerestem egy egyszerű farmert meg egy pólót, mint általában, ja és a kedvenc tornacipőmet és már száguldottam is a konyhába. Gyorsan megreggeliztem majd megittam a teámat és hozzá kezdtem a mondandómnak.
- Ő anyu ma délután randim lesz Embyrvel. – mondtam félénken mire apu félre nyelte a kávéját és vagy két percig fulladozott tőle.
- Az ő édesanyja Julie igaz? Jaj, nagyon kedves barátnőm. Persze kicsim menj csak biztos helyes fiú. – felelte anyu mosolyogva.
- Mi? Te csak úgy elengeded Samantha? Ezt te sem gondolod komolyan! Egy fiúval kettesben? – kiabálta apu kikelve önmagából.
- Miért talán lányokkal kellene randiznom? – kérdeztem nevetve.
- Ez nem vicces! Szimonetta Hilson! Nem mész sehova. – jelentette ki.
- Na de apu!
- Nincs semmi de!
- Will kérlek, hagyj, menjen hisz már nem gyerek! Nem lesz, semmi baj hidd el! Most az egyszer bízz meg a lányodban! – mondta neki anya.
- Hát jó, de ha valami gond lesz, vagy ha nem jössz, időbe haza soha többé nem mehetsz ki a házból!
- Ó, köszi, apu, köszi, köszi, köszi! – válaszoltam neki majd adtam neki puszit és felszaladtam a szobámba előkeresni a cuccaimat a randira…

Netty sokszor emlegetett torna csukája:D