9. fejezet

Sziasztok itt a következő fejezet:D Remélem tetszeni fog nektek ez most hosszabb is lett mint általában szokott;) Légyszíí írjatok sok komit minnél többet írtok annál hamarabb lesz friss puszika imádlak titeket<333

9. fejezet

Reggel elég későn ébredtem. Ránéztem az órára és eléggé meglepődtem, amikor az 11:30-at mutatott. Gyorsan kiugrottam az ágyamból és elindultam a fürdő felé. Vettem egy hideg zuhanyt majd visszaindultam a szobámba kivettem a fehér neműmet és egy egyszerű pólót, na meg egy farmert. Gyorsan felkaptam magamra a ruhát és a torna csukám majd indultam le a konyhába.
- Jó reggelt álomszuszék! Azt hittük már fel sem ébredsz! – köszöntött anyu mosolyogva.
- Jó reggelt! Igen egy kicsit elaludtam. – válaszoltam nevetve.
- Kicsit? Minden reggel már minimum 8-kor felébredsz. Talán nem bírtál aludni? – kérdezte apu.
- Nem nagyon. Egész este forgolódtam.- vallottam be majd bele haraptam a pirítósomba, ami kő kemény volt. Majd nem bele tört a fogom.
- Aú anyu ez olyan kemény, mint a kő! – jajdultam fel.
- Mit vársz? Már reggel hét óta kész! De ha vársz egy háromnegyed órát kész lesz az ebéd. – mondta nevetve.
- Oké akkor megvárom! – válaszoltam a pirítóst pedig visszatettem a tányérra.
- Képzeljétek valamelyik nap beszéltem Vivivel és megígérte, hogy hamarosan meglátogat. – újságoltam nekik vidáman.
- Jaj, ez szuper kicsim! – mondta anyu.
- Igen legalább nem csak fiúkkal fogsz lógni egész nap. – felelte apu cseppet sem barátságosan.
- Na de apu! Ők a barátaim. Nem tudom, miért kell ezért annyira berágni rám! – feleltem sértődötten.
- Rendben! Vegyük, úgy hogy meg sem szólaltam. – válaszolta, majd felállt és kiment.
- Hé, anya segítsek a főzésben? – néztem rá mosolyogva.
- Ugyan nem kell. Ja, egyébként keresett Leah de akkor még aludtál. – mondta.
- Ó akkor felhívom! – feleltem majd felszaladtam a lépcsőn és elő kerestem a telefonom. Majd felhívtam kétszer kicsengett és Leah már fel is vette.
- Netty! Na, végre hogy felébredtél! Képzeld a Selena nevezetű csajszi tudod, aki Paulnak tetszik kiderült, hogy Embryék mellé költözött.
- És? – kérdeztem tőle kíváncsian.
- Szóval segítened kéne! Össze kéne Pault és Selenát hozni vagy legalábbis segítenünk kéne nekik, hogy jobban megismerjék egymást.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet. Tudod én nem szeretek kombinálni! És nem hiszem, hogy Paul vagy az a lány meghálálnák. – válaszoltam neki.
- Jaj, légy szíves! Láttad tegnap Paul hogy ki volt készülve! Segítenünk kell neki. – mondta könyörögve. Én pedig végig gondoltam. Igen tényleg szomorú volt tegnap Paul. Lehet, hogy tényleg segítenünk kéne, de hogyan?
- Jó rendben benne vagyok. De mi terved?
- Ó azt majd elmagyarázom személyesen. Délután 1-re gyere át hozzám. Na, szia. – mondta majd letette.
- Okés! Szia! – köszöntem el tőle majd én is letettem.
Miután megebédeltem már csak 20 percem volt, hogy elinduljak Leah-hoz. Felszaladtam a szobámba elővettem a Converse táskámat beledobáltam a fontosabb dolgaimat és indultam is a drága barátnőmhöz.
Útközbe újra Jacobra gondoltam. Kezd már elegem lenni, hogy nem tudom kiverni. De amit tegnap délután a parton mondott az olyan gyönyörű volt. Bárcsak úgy érezne irántam, mint én ő iránta. De ez úgy sem történik meg. A gondolat mentemet az törte meg hogy végre oda értem Leahékhoz. Bekopogtam és Seth nyitott ajtót.
- Szia Netty! Gyere be! – mondta majd beengedetett.
- Szia Seth! Leah? – kérdeztem.
- Fent van a szobájában és valamit tervez, mert egyfolytában magába beszél. Szerintem el kéne venni valami agy dokihoz, mert ez nem normális. – mondta nevetve.
- Na de Seth ne beszélj így a nővéredről! – szólt rá Harry!
- Hello Harry! – köszöntem kedvesen.
- Szia Netty! Menj csak fel Leah már vár! – mondta mosolyogva. Én pedig elindultam fel Leah szobájába. Kopogtam Leah pedig szó nélkül behúzott a szobába.
- Szóval a terv a következő. Szépen átmegyünk hozzá és viszünk neki egy kis sütit mint ahogy a jó szomszédok szokták. – mondta egyszerűen.
- Neked is, szia Leah. Szóval igen ez jó ötlet lenne, de egy bökkenő van! Egyikünknek sem a szomszédja. – mondtam szem forgatva.
- Aj, tudom! Ezért van szükségünk Embryre! Szépen átmegyünk Embryhez és…
- Mi? Én Embryhez? Az ki van zárva!! – tiltakoztam rögtön.
- Ugyan Netty túléled!
- Csak hiszed! Jaj, egek! De honnan szerzünk sütit?
- Hát onnan, hogy ma reggel anyu sütött szóval semmi pánik simán fog menni. – mondta teljes maga biztossággal.
- Rendben! De csak Paul miatt. Na, jó menjünk! – mondtam majd felálltam.
- Király vagy Netty! Nyomás!! – válaszolta majd rohantunk kifelé az ajtón. Még hallottam, ahogy Sue utánunk kiált, hogy hová ez a nagy sietség, de egyikünk sem válaszolt csak felkaptuk az asztalról egy tál sütit és már ott sem voltunk. Ezek után Embry háza volt a cél mikor oda értünk Leah becsöngetett. És vajon ki nyitott ajtót? Hát persze hogy ő…
- Ó, sziasztok! Mi újság? – kérdezte miközben végig engem stírölt.
- Hali Embry! Beszélnünk kell! – nézett rá Leah.
- Oké gyertek be! Ó sütit is hoztatok? – mondta vidáman majd nyúlt a sütiért, de Leah rácsapott a kezére.
- Ez nem a tiéd! – mondtuk egyszerre.
- Hát akkor kié? – kérdezte meglepődve.
- Hát a szomszéd lányé. Figyelj Embry segítened kell! Pault és Selenát össze kéne hozni és ehhez te is kellesz! – magyarázta neki a drága barátnőm.
- Oké segítek, de nekem ebből mi hasznom? – kérdezte miközben rám vigyorgott.
- Az hogy boldoggá tettél két embert! – válaszoltam neki. Mire ő felhúzta a szemöldökét miközben engem nézett.
- Oké mit akarsz? – kérdeztem tőle feszengve.
- Ó nem nagydolog! Ha randizol, velem a tiétek vagyok és bármiben segítek.
- Te hogy lehetsz ekkora barom? – kérdezte Leah.
- Szerelmes vagyok! Bűn vagy mi? – nézett vele farkas szemet Embry.
- Jó rendben randizzunk, de csak most az egyszer. – válaszoltam neki lehangoltan majd leültem a kanapéra. Embry erre bevágott egy nagy mosolyt és leült mellém.
- Na és mi a tervetek lányok? – kérdezte érdeklődve miközben átkarolta a vállam.
- Szépen átmegyünk, a szomszédba viszünk neki egy tál sütit és elhívjuk a buliba, na meg persze a tengerpartra ma este a tábortűzhöz. – felelte Leah mosolyogva.
- De nekem mégis ebben mi a szerepem?
- Hát az te észlény hogy Pault minden körülmények között ott kell tartanod a csaj közelében. És meg ne tudja a tervünk megértetted? – nézett rá szigorúan.
- Bennem bízhattok, én nem mondok semmit. A számon lakat. – mondta nevetve.
- Figyelj Netty beszélhetnénk négyszemközt? – kérdezte Embry.
- Persze. – válaszoltam miközben jelentőség teljesen Leahra néztem.
- Ne is mondj, semmit már megyek is levegőzöm egyet. – válaszolta majd kiment.
- Figyelj, tudom, hogy eddig nagyon idiótán viselkedtem, de ígérem, nagyon rendes leszek és udvarias veled a randin. És nagyon sajnálom, ha kínosan érezted magad. Meg tudsz nekem bocsájtani? Tudod mit? Inkább nem kell velem eljönni, sehová ha nem akarsz. Én megérteném tényleg. – mondta lehajtott fejjel. Én pedig teljesen ledöbbentem úgy tűnik Embry mögött van egy normális rendes srác is nem csak az, akinek mutassa magát. Lehet adnom, kéne neki egy esélyt. De mi van, Jakkel? Én őt szeretem, és sosem tudnék megválni tőle. De most adok neki egy lehetőséget.
- Megbocsájtok Embry, ezen túl nincs harag. És tudod mit? Szívesen elmegyek veled randizni.
- Komolyan? Ó Netty! – kiáltott fel vidáman majd felkapott és jó szorosan megölelt és pedig visszaöleltem nevetve. Erre már Leah is bejött és furán méregetett minket.
- Hajaj, csak nem újabb szívet hódított meg a kis Rómeó? – kérdezte nevetve.
- Ha-ha nagyon vicces vagy Leah! – mondta Embry majd felkaptuk az asztalról a süteményt és elindultunk meglátogatni Selenát. Mikor oda értünk bekopogtam az ajtón. Egy 17-18 év körüli barna szemű és ugyancsak barna hullámos hajú lány nyitott ajtót.
- Sziasztok! – köszönt ránk kedvesen.
- Szia! Én Netty vagyok ők itt a barátaim Embry és Leah. Gondoltuk hozunk neked egy kis sütit. Ha jól gondolom te vagy Selena Lewis igaz? – kérdeztem tőle kedvesen.
- Igen! Ó nagyon kedves tőletek. Gyertek be! – mondta majd kitárta előttünk az ajtót mi pedig bementünk. Leültetett minket a nappaliba majd ő is leült közénk.
- Ő arra gondoltunk, hogy lenne-e kedved eljönni este a partra a tábortűzhöz? – kérdezte Leah.
- Igen persze az klassz lenne. – felelte mosolyogva.
- Én pedig meghívlak a tengerparti bulimba, ami szombaton lesz. – mondta neki Embry vidáman.
- Jaj, ez nagyon kedves tőled szívesen elmegyek. – válaszolta mosolyogva.
- Szuper! Hát akkor mi megyünk is majd találkozunk a parton. Szia! – mondtuk neki majd kikísért minket. Mi pedig vigyorogva mentünk vissza Embryékhez.
- Ó gyerekek ez király. Tök rendes ez a csaj szépen összeillenek Paullal. – mondta Leah.
- Bizony. – válaszolta Embry.
- Na, jó én megyek is, sziasztok! – köszönt el Leah és otthagyott Embryvel.
- Ő, ha van, kedved bejöhetnél beszélgetni! Ígérem, nem támadlak le! – felelte nevetve.
- Hát…oké! – válaszoltam neki egy kicsit vonakodva. Ő pedig mosolyogva kitárta előttem az ajtót majd beléptünk a nappaliba. Mind ketten leültünk a kanapéra és nem szóltunk semmit. A csend kezdett már egy kicsit kínos lenni.
- Szóval…- kezdtem bele.
- Szóval…- folytatta ő is.
- Ő mesélhetnél, magadról szinte még nem tudok rólad semmit. – felelte mosolyogva.
- Hát mit is mondhatnék? Öhm szeretek dalokat írni, énekelni, gitározgatni, úszni, na meg bulizni. – válaszoltam neki mosolyogva.
- Hm, értem. Én is szeretek úszni. – mondta mosolyogva.
- Ő mit szólnál egy, ha holnap lemennénk a partra úszni és ez lenne a randi? – kérdezte kíváncsian.
- Oké nekem megfelel! – válaszoltam.
- Azt hiszem, én most megyek, ha nem gond. – álltam fel.
- Nem persze. Hazakísérlek. – válaszolta miközben felállt.
- Ugyan nem szükséges. – tiltakoztam. Az kéne még, hogy apám meglásson vele. Rögtön mondaná kislányom hány fiúd van neked?
- Rendben. – mondta majd elkísért az ajtóig és kinyitotta nekem. És kivel találtuk szembe magunkat? Naná hogy Jakkel.
- Szia Jake! Hát te? – köszönt neki Embry.
- Sziasztok. Netty te mit keresel itt? – kérdezte idegesen.
- Ki? Hogy én? Ő izé mi csak izé….Mit is csináltunk? – néztem Embryre könyörgően, hogy segítsen valami értelmes magyarázattal.
- Hát tudod őő… főztünk? Igen főztünk. Netty tanít, engem tudod, be akarok vágódni a csajoknál ő pedig felajánlotta, hogy segít. – mondta Embry de még a hülye, is kiszúrta volna, hogy hazudik. Jake fortyogott a dühtől azt hittem menten agyon vágja Embryt.
- Főztetek mi? Na, mindegy… Netty egyébként téged kerestelek, de most már mindegy gondolom ezzel az agyatlannal mész a tábortűzre az este. – mondta miközben szúrós tekintettel méregette Embryt
- Na, ide figyelj Jacob! – ment volna neki Embry de én megakadályoztam.
- Fiúk elég legyen! Hagyjátok abba. Ne veszekedjetek. Gyere Jake menjünk, majd útközben beszélünk! – mondtam neki majd magammal húztam.
- Szia Embry akkor majd holnap. – kiáltottam neki vissza.
- Oké, szia Netty. – köszönt el majd becsukta az ajtót.
- Mégis miért találkozgatsz te vele holnap? – kérdezte szikrázó szemekkel.
- Mi az talán féltékeny vagy? – kérdeztem tőle vigyorogva.
- KI? Hogy én? Ugyan dehogy csak vigyázok rád, mert barátok vagyunk. – válaszolta.
- Na persze. Ja és egyébként nem Embryvel megyek a tábortűzre. – mondtam neki.
- Hát akkor kivel? – kérdezte kíváncsian.
- Senkivel, mert még nem hívtak meg. – feleltem egyszerűen. Ő pedig elmosolyodott majd így szólt:
- Ő lenne kedved velem jönni?
- Persze! Jaj, már azt hittem sosem kérdezed meg! – mondtam nevetve mire elmosolyodott és szorosan átölelt. Eközben már oda is értünk a házunkhoz Jake mint mindig elkísért a teraszig búcsúként átölelt majd elment. Én pedig bementem a házba. Anyu és apu a tv-t nézték mikor meglátták, hogy bementem apu rögtön oda szólt.
- Érdekes kislányom hogy mindig mikor Leah Clearwaterhez mész valahogy mindig a Black fiú kísért haza. Jaj, ne szólj, semmit kitalálom megint útközben találkoztatok mi?
- Nem apu nem útközben hanem Embrynél. – válaszoltam majd felmentem a lépcsőn és bementem a szobámba nevetve…