8. fejezet

Sziasztok máris itt a kövi feji:D Igaz nem lett meg a 8 komi de azért már hoztam is remélem hogy most írtok majd sok megjegyzést mert nagyon örülnék neki*-* Jó olvasást remélem tetszeni fog:) sok pusziii<33
8. fejezet



Végre délután három. De Leah és Kim még sehol. Oda sétáltam az ablakhoz és kinéztem rajta hátha meglátom őket. És igen pont ide felé tartottak. Gyorsan leszáguldottam a lépcsőn a nappaliba ahol anyu ült és éppen valami természet filmet nézett.
- Anyu elmehetnék a partra Leahval és Kimmel? – kérdeztem tőle kérlelően.
- Hát persze. – válaszolta mosolyogva. Én pedig visszaszaladtam a szobámba gyorsan magamra kaptam a fürdőruhámat majd felé egy lenge szoknyát. Mikor csuktam be az ajtót hallottam, hogy csöngetnek.
- Ne fáradj anyu hozzám jöttek! Akkor, szia, majd jövök. – köszöntem neki majd mentem az ajtó felé.
- Szia és jó szórakozást! – köszönt el ő is. Kinyitottam az ajtót és Leahval és Kimmel találtam szembe magam.
- Sziasztok, mehetünk? – kérdeztem tőlük mosolyogva.
- Szia! – köszöntek egyszerre.
- Naná, nyomás már alig várom, hogy leugorjunk a szikláról. – mondta Leah vigyorogva.
- Hogy honnan? – kérdeztem meghökkenve.
- Á majd meglátod! Na és tényleg olyan sexi a fürdő rucid? – kérdezte Kim mosolyogva.
- Igen egy kicsit merészebb fazonú. – válaszoltam neki.
- Jaj, az tök jó! Csak Embryvel vigyázz! Ne hogy elraboljon! – mondta Kim és kitört belőle a nevetés, na meg Leahból is.
- Hé, lányok ez nem vicces! – mondtam nekik, de már én is nevettem. Mikor leértünk a partra még akkor is nevettünk.
- Mi ez nagy nevetés lányok? – jött oda Emily. Leah arcáról rögtön leolvadt a mosoly és furán méregette Emilyt. Aki úgy tűnik nem vette észre.
- Á csak Embryről beszélgettünk! – válaszoltam neki mosolyogva. Mire az emlegetett „szamár” vagyis személy meg jelent.
- Jól hallom, hogy rólam beszéltetek? – jött oda mellem majd átkarolta a vállam.
- Ja! – mondta a neki Kim.
- Na mizu szépségem? – nézett rám vigyorogva. Úristen le sem merem venni a ruhámat, mert ez megtámad.
- Semmi különös Embry de nekem mennem kell bocs! – mondtam neki majd ott akartam hagyni, de ő elkapta a karom.
- Ugyan kislány ne menj sehová. – válaszolta. Én pedig szerencsémre megláttam Jaket.
- Jake! – kiáltottam neki majd otthagytam Embryt had ölelgesse a levegőt.
- Netty! Szia! – köszönt ő is majd megölelt.
- Hú, jó időzítés. Mindig így kell. – mondtam neki miközben még mindig nem engedtük el egymást.
- Miért mi a baj? – nézett rám értetlenül.
- Á semmi csak megint megmentettél Embrytől. – mondtam neki nevetve.
- Már megint zaklat? – kérdezte mérgesen.
- Ő én nem mondanám zaklatásnak. Maradjunk a nyomulásnál.
- Na, majd én beszélek vele! – válaszolta dühösen és már indult is volna felé, de én elkaptam a karját.
- Jake ne! Hagyd, nem akarom, hogy veszekedjetek. – néztem rá szomorúan.
- Rendben. De, csak mert erre kértél. – mondta majd átkarolta a vállam és visszasétáltunk, a többiekhez. Már mindenki megérkezett és úgy tűnik már jól mulattak főleg Jared és Quil.
- Na, mi az skacok bolond gombát ettetek? – kérdeztem tőlük nevetve.
- Ne…em csak, csak látnotok kellett volna ma reggel Paul arcát mikor meglátta azt az új csajt! Hogy is hívják? Jaj, igen Selenát. – röhögte Jared.
- Ha-ha fiúk nagyon vicces! – válaszolta nekik Paul gúnyosan.
- Ó Paul csak nem? – kérdezte tőle Jake.
- De igen! – felelte neki lehajtott fejjel.
- Mi csak nem? – kérdezetem értetlenül.
- Ó ő izé csak nem tetszik neki? Éppen ezt kérdeztem. – válaszolta a kérdésemre Jake akadozva.
- Ja, értem. Szóval Paul hol az a lány? – kérdeztem tőle szemöldök húzogatva.
- Ő és a családja tegnap költöztek ide! – mondta mosolyogva.
- Miért nem hívtad le a partra? – kérdezte tőle Jake értetlenül.
- Ó Jake nem mehet csak úgy oda hozzá, hogy: Hé csajszi lejönnél velem a partra? – válaszoltam miközben Paul hangját utánoztam megjegyzem kissé furán.
- Oké, oké igaz. – mondta Jake feltartott kezekkel.
- Na, jó szerintem menjünk most már fürdeni hisz ezért vagyunk itt nem? – jött oda hozzánk Emily. Mi csak bólintottunk majd én fogtam a ruhám és levettem magamról. A hátam mögül egy hangos füttyentést halottam gondolom Embry volt. Mikor visszafordult Jaken se volt póló így megláttam kidolgozott felső testét. Hát nem rossz az már biztos. Láttam ő is eléggé szemügyre vett, sőt le se bírta venni a szemét rólam, ahogy én se róla.
- Netty a fürdőruhád olyan, hú és te is olyan, hú! – mondta nekem még mindig kábán.
- Köszi, te is nagyon ő, hú vagy! – feleltem neki vigyorogva. Erre ő is elnevette magát.
- Jacob nem igazán a szavak embere, főleg ha a közelében vagy! – mondta nevetve Jared mire Jake nyakon vágta.
- Jared fogd be. – nézett rá szúrós szemekkel.
- Oké, oké nem szóltam! – válaszolta nevetve. Én az egészet értetlenül néztem végig majd megérzetem, hogy valaki átfogja a derekam és magához húz.
- Na, jössz úszni szépségem? – hallottam meg Embry hangját a fülemnél. Leszedtem magamról a kezét majd így szóltam.
- Persze hogy megyek. Gyere Leah ússzunk egyet. – majd Leahval elindultunk a vízbe miközben Embry még mindig értetlenül nézett maga elé.
- Ezt megszívtad haver! – mondta neki Quil nevetve. A többit már nem hallottam, mert Leah nevetése elnyomott mindent.
- Jaj Netty ez nagy volt! Embry hogy nézett már. Szegény srác. Na és Jake látom, nagyon jóba vagytok. Látom, hogy van köztetek valami. – nézett rám csillogó szemekkel.
- Mi dehogyis mondtam már, hogy csak barátok vagyunk.
- Ugyan már még a vak is látja, hogy tetszik neked. De ez a szerelem.
- Mi? Én nem vagyok belé szerelmes és senki másba sem! – válaszoltam neki dühösen majd kiúsztam a partra. Mikor visszanéztem láttam, hogy Leah még mindig ott van. Gondolom, nem érti, hogy mi bajom. Jobb is így. Nem akarom untatni. A többiek mind a vízben voltak kivéve egy valakit. Jacob ott ült egy sziklán és gondolkodott. Oda sétáltam hozzá majd leültem mellé.
- Netty te nem szórakozol a többiekkel? –kérdezte értetlenül.
- Most nincs hozzá hangulatom. – válaszoltam egyszerűen.
- És te miért ülsz itt egyedül? Talán valami baj van? – kérdeztem tőle szomorúan.
- Nekem sincs kedvem ott lenni! – felelte.
- Látom valami bánt Nett! Minden oké? Nekem elmondhatod. – nézett mélyen a szemembe a szívem pedig rögtön kihagyott egy ritmust. Azok a gyönyörű szemek lesem tudom, venni róla a tekintetem legszívesebben bele olvadnék a tekintetébe.
- Csak Leahval beszélgettem és egy olyan dolgot mondott, ami felszakított néhány régi sebet. – mondtam miközben már a tengert bámultam.
- Talán valaki megbántott? – kérdezte miközben a keze ökölbe szorult.
- Igen. Megbántottak! Nagyon megbántottak. – válaszoltam neki.
- Jessenek hívták. És szerelmes voltam belé, ahogy ő is belém. Mindennél jobban szerettem őt. Bármit megtettem volna érte és még most is érzem néha, hogy a hiánya felemészti a testem, de erősnek mutatom magam. Mert túl kell, hogy lépjek, rajta de ez nagyon nehéz. – néztem rá könnyes szemmel.
- Sajnálom, de mégis mi történt? – kérdezte.
- Egyik hétvégén buli volt és mi persze együtt mentünk, mint minden hova aztán hazakísért majd elindult ő is haza. Azután, az este után nem láttam többé. Csak hónapokkal később kaptam tőle egy levelet, hogy többé nem találkozhatunk valami miatt. Azt nem árulta el, hogy miért. Csak azt kérte, hogy bocsássak meg neki, és hogy ne keressem, meg hogy ne mondjam el a rendőrségnek hogy írt nekem. És én nem szóltam róla senkinek mostanáig. – néztem rá könnyekkel az arcomon. Ő pedig közelebb húzott magához és szorosan átölelt. Hozzábújtam, ahogy csak tudtam. Nem is tudom meddig ölelkezhettünk ott, amikor végre felnéztem rá és így szóltam.
- Sajnálom, hogy itt előtted borultam ki. Most biztos egy ostoba libának tartasz, aki nem képes tovább lépni.
- Ugyan dehogyis hidd, el tudom, mit érzel. Engem is megbántottak már és azt hittem, hogy sosem fogom kiheverni, de amióta itt vagy sokkal könnyebb. Most már úgy érzem, van miért élnem. – nézett mélyen a szemembe. Ezek a szavak, amiket mondott szinte szárnyalni tudtam volna tőlük hisz én is így érzek. Mióta találkoztam vele úgy érzem, végre kapok levegőt és van miért felkelnem reggel. Már Jesse hiánya sem tép szét belül. Már nem hiányzik, úgy sőt szinte már egyáltalán nem hiányzik. Most már csak Jake számít. De neki én csak egy barát vagyok és az is maradok.
- Én is így érzek Jake. – válaszoltam neki ő pedig elmosolyodott. Majd végig simított az arcomon. Ahol hozzá ért a bőrömhöz ott az egész bizseregni kezdett olyan mintha égették volna és ez nem csak attól volt, hogy a bőre ilyen forró nem ez belülről jött.
- Netty én… - kezdett bele, de nem tudta befejezni, mert meghallottuk a többiek hangját, akik már közeledtek felénk.
- Halihó, gyerekek! Ti meg merre jártatok? Azt hittük már itt hagytatok minket. – nézett ránk Jared vigyorogva. Mire Kim megcsóválta a fejét. Mikor a tekintetem találkozott a Leahéval láttam, hogy nagyon szomorú ezért oda mentem hozzá és elmondtam neki, hogy sajnálom csak ma nem volt valami jó napom. Ő pedig bólintott majd szorosan átölelt. Ezek után mindenki indult hazafelé én Leah és Kim együtt mentünk majd a kapuban elbúcsúztunk egymástól és már mentem is befelé a házba. Egész éjszaka nem jött álom a szememre, csak Jake járt az eszembe és hogy vajon mit hoz a holnapi nap, számomra…

Fürdű rucik:D