11. fejezet

Sziasztok meghoztam a kövi fejit!! Még suli előtt felraktam hogy legyen miből erőt meríteni az első napnak remélem tetszeni fog:D Jó olvasást és lepjetek meg sok komival:D(L)


11. fejezet
Miközben a szekrényben matattam az egyik kabát zsebből kiesett egy papír. Fogalmam sem volt róla hogy mit keresett benne ezért értetlen fejjel felkaptam a földről majd széthajtottam azt. Ekkor nagyon meglepődtem, mert az a levél volt amit Jesse írt nekem az eltűnése után. Újra átolvastam a levelet, amit régen naponta többször is elolvastam.

Drága Netty! Sajnálom, hogy hetek óta nem mutatkozom, de soha többé nem fogsz látni. Hidd el így lesz a legjobb… Nem akarlak veszélybe sodorni és nem akarom, hogy bajod essen, mert ebben az állapotomban igen veszélyes vagyok rád nézve. Az okát nem mondhatom, el miért hagylak el és persze az egész családomat, de meg kell értened így lesz a legjobb. Ígérem örökre szeretni foglak, ha nem is látlak, többé mindig emlékezni fogok rád életem végig. Ígérd, meg hogy vigyázol magadra és soha nem lesz semmi bajod!! Nem akarom, hogy valami butaságot csinálj! Sose kérném azt, hogy felejts el, mert ebbe a tudatba belehalnék… Így hát kérlek, emlékezz rám és a velem együtt töltött percekre. Én is ebből gyűjtök majd erőt! Örökké szeretlek! A te Jessed…
UI: Ezt a levelet ne mutasd meg senkinek és a rendőröknek se áruld el! Szeretlek!

Mire a levél végére értem újra könnybe lábadt a szemem és most már egyáltalán nem volt kedvem menni sehova. Csak itthon akartam maradni és sírni egész este csak sírni… De nem, nem kezdhetem, megint előröl az egészet. Egyszer már megígértettem magammal, hogy túl leszek rajta! De olyan nehéz… Bárcsak erősebb lennék és nem ilyen gyenge. Bárcsak végre normálisan élhetnék fájdalom és hiányérzet nélkül. Tudom, hogy csak egyvalaki tudja belőlem teljesen kiszakítani ezt az érzést. Ő pedig nem más, mint Jake. Jakkel mikor együtt vagyok, úgy érzem újra élek és egyáltalán nem érzem a hiányát. Azt hiszem ha Jaket veszíteném, el az jobban fájna, mint mikor ő elment. Igaz még nem régóta ismerem, de amióta a szemembe nézett tudom, hogy ő az igazi. Akiért bármit feladnék, akiért bármit megtennék, és örökké tudnám szeretni feltétel nélkül. És most is mit csinálok? Embryvel megyek randizni, akit nem is szeretek. Ez vagyok én a hülye csődtömeg! Talán tényleg az lenne a legjobb, ha lemondanám ezt az egészet… Igen lemondom. Már nyúltam is a telefonért beütöttem a számot és ki is csöngött. Egy csöngés kettő és felvette.
- Szia Netty! Ugye te is várod a randit? Jaj, annyira örülök, hogy végre eljössz velem valahová! Hozzád fogható lánnyal még életembe nem találkoztam olyan kedves vagy meg őszinte! Örülök, hogy legalább te hiszel bennem! És egyébként miért hívtál? – kérdezte a sok dicséret végén. Én pedig nem tudtam megszólalni… Jaj most mit csináljak? Nem mondhatom le! Akkor teljesen összetörne! Ezt az egy délutánt kibírom, valahogy lehet nem is lesz olyan szörnyű! Jaj nekem csak Jake meg ne tudja!
- Ő izé csak azért hívtalak, hogy ő hogy ő milyen szendvicset vigyek a partra sonkásat vagy szalámisat? – ó te jó ég ennél nagyobb hülyeséget én sem mondhattam volna!
- Ja, nekem mindegy! Egyébként nagyon rendes tőled hogy csinálsz szendvicset! Hé, mit szólnál, ha este elvinnélek a Port Angelesbe vacsorázni? – kérdezte izgatottan. Jaj csak ez hiányzott…
- Tudod Embry szívesen elmennék, de apu így is egy kicsit kiakadt és szerintem ne húzzuk tovább az idegeit. – válaszoltam neki. Na, végre ez egész jó kis kibúvó!
- Ja, oké rendben! Nem akarom, hogy a kedves apósom már az elején berágjon rám. Ó most le kell tennem, szia, ja és imádlak! – felelte és letette. Nekem még a szám is tátva maradt! Após? Imádlak? Jaj ne… Ezt jól megcsináltam! Úgy tűnik vissza tért a régi nőcsábász Embry! Hurrá! Már csak ez hiányzott… Ledobtam az ágyra a telefont majd előkerestem a fürdőruhám. Gyorsan alávettem a másiknak majd újra telefonálni készültem, de ezúttal Leahnak. Nem vette fel a telefont így írtam neki egy sms-t hogy amint tud, hívjon vissza.
Az idő pedig csak telt és telt, míg végül már ott tartottam, hogy sétáltam a tengerpart felé. Mikor oda értem megláttam Embryt aki éppen felém igyekezett.
- Szia Netty! – köszönt majd megölelt. Ez az ölelés nem váltott ki nálam semmi olyat, mint mikor Jake megölel. Őt senki nem múlhatja felül. Na, tessék, már megint rá gondolok. Még akkor is amikor Embryvel randizom hát csodás…
- Szia! – köszöntem neki én majd sután visszaöleltem.
- Ígérem, nagyon rendesen fogok viselkedni, ja és nézd ez neked hoztam. – mondta majd átnyújtott egy doboz bonbont.
- Ó Embry ez nagyon figyelmes. – mondtam miközben bárgyún vigyorogtam. Jaj, annyira ciki ez az egész. Semmi kedvem itt lenni sokkal jobb lenne Jakkel sétálgatni vagy valami.
- Szóval akkor megyünk úszni? – kérdezte mosolyogva.
- Igen persze. – válaszoltam majd gyors lekaptam magamról a lenge szoknyám és már bikiniben álltam előtte. Embry pedig szokásához híven jól végig mért majd kinyögte, hogy jól nézek ki. Ezek után úszkáltunk beszélgettünk meg ilyenek. Nekem végig Jaken járt az eszem és azon, hogy meg ne lásson Embryvel. Nem akarom, hogy megharagudjon vagy valami…
- És Embry megemlítetted valakinek hogy randizunk? - kérdeztem tőle.
- Viccelsz? Az össze haveromnak elújságoltam abban a percben amint igent mondtál! – felelte vidáman én pedig rögtön lesüllyedtem a víz alá. Mikor visszajöttem, elég csúnyán nézhettem, rá mert rá kérdezetett.
- Vagy talán baj hogy elmondtam?
- Pff miért lenne baj? Hisz ez szuper örülök, hogy elmondtad MINDENKINEK! – mondtam fojtott hangon.
- Akkor jó! Azt hittem már titkolni akarod! Vagy talán nem szeretnéd, hogy Jacob megtudja? – kérdezte kíváncsian.
- Hah? Már miért ne szeretném? Hiszen egyáltalán nem zavarja… Ugye? Vagy igen? Mit mondott? – támadtam le őt.
- Látom, nagyon érdekel… De nyugi neki nem mondtam el csak Jarednek Paulnak, na meg Sethnek. Bár mondjuk ha Jared tud róla, akkor az egész La push rólunk fog pletykálni. Tudod milyen Jared nem tudja fékezni a gond… vagyis a száját! – felelte. Nekem pedig nem kerülte el a figyelmem az kis nyelvbotlás. Vajon mit akart mondani először? De miért is ezzel foglalkozom, ha kiderül, hogy Embry meg én randiztunk Jake nem áll velem szóba soha többet. Most azonnal oda kell mennem és beszélnem kell vele.
- Figyelj Embry szuperül éreztem magam de… mennem kell, van, egy kis dolgom majd beszélünk. Na, szia! - mondtam neki majd gyorsan úszni kezdtem a part felé ő pedig utánam.
- Várj Netty mégis mi olyan, fontos? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Majd elmondom, de most tényleg sietnem kell. – mondtam miközben magamra kaptam a szoknyámat majd a vizes törülközőt és a többi holmit bele dobtam a táskámba és már indultam is Jake háza felé. Egész úton azon gondolkodtam, hogy mit mondjak neki, hogy ne haragudjon rám. Mikor végre oda értem elég nehezen akaródzott kopogni, de végül csak megtettem.
- Szia Netty! Ha Jaket keresed, a garázsban van. – köszönt Billy.
- Szia! Ó oké, köszi. – válaszoltam majd elindultam a garázs felé. Odabentről már halottam a szerszámok hangját még két lépés és ott vagyok. Jaj, miért vagyok, ilyen gyáva gyerünk. Mikor belépte a garázsba megpillantottam Jaket aki nekem háttal állt. Megköszörültem a torkom mire felém fordult. Csak éppen arra nem számítottam, hogy nem lesz rajta póló és én meg megint lefagyok. Nem tudtam másfelé nézni csak tökéletes felső testét bámultam árgus szemekkel.
- Netty te nem Embryvel randizol? – kérdezte egy kicsit csípősen. Végre levettem a szemem róla és most már arcát fürkészve válaszoltam.
- Eljöttem a randirol… mert izé szóval…
- Szóval? – kérdezett vissza.
- Szóval nem igazán éreztem jól magam vele, mert veled, sokkal jobban elvagyok és sajnálom, hogy nem mondtam el de…
- Nem kell sajnálnod semmit hisz nem vagy nekem köteles magyarázkodni. – válaszolta majd hátat fordított nekem és tovább kutakodott a szerszámos ládájában.
- Figyelj Jake! – mondtam neki, de ő rám se bagózott.
- Jake figyelnél rám egy percre. – álltam közé és a szerszámos láda közé. De így pont egy vonalba került az arcunk, amit csak két centi választott el egymástól. A szívem újra hevesebben kezdett verni, ahogy a szemébe néztem a térdeim remegtek ilyet még sosem éreztem. Teljesen elgyengültem a tekintetétől. Ő is hosszasan a szemembe nézett és ő sem tudott megszólalni. Vajon ő is azt érzi, amit én? Á ez teljeséggel lehetetlen. Jacobnak nem vagyok más csak egy barát…
- Hé, gyerekek mizujs? – hallottam meg Jared hangját mire mindketten felé kaptuk tekintetünket.
- Jared te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte Jake.
- Gondoltam meglesem mit csinálsz. Miért talán megzavartam valamit? – kérdezte szemöldök húzogatva.
- NEM! – vágtuk rá egyszerre majd egymásra kaptuk tekintetünket.
- Akkor jó. Látom nagy az egyetértés. Hé, amúgy Emily azt üzente, hogy mindenkit meghív vacsorázni szóval, jöttök? – kérdezte vigyorogva.
- Persze! – válaszolta Jake.
- Oké akkor én megyek is, na, sziasztok! – köszönt el majd elment. Mi pedig újra kettesben maradtunk. Félve pillantottam Jake felé ő is éppen engem nézett.
- Te is jössz Emilyhez? – kérdezte tőlem.
- Igen, de csak ha nem zavarok. – válaszoltam miközben jelentőség teljesen ránéztem.
- Te vagy az utolsó, aki zavarna. Sajnálom, hogy az előbb olyan gyerekesen viselkedtem, de amikor megtudtam, hogy vele találkozol és nekem nem szóltál róla el sem tudom mondani milyen érzések kavarogtam bennem! Nem akarom, hogy az, az idióta Embry megbántson érted? – nézett rám. Hát csak erről van szó? Nem akarja, hogy megbántson? Én pedig azt hittem, hogy féltékeny… Hogy, lehettem ekkora idióta. Hisz én sosem tetszenék Jakenek… Erre a szívem összeszorult és a fájdalom kezdett egyre elviselhetetlenebb lenni.
- Értem. – válaszoltam neki majd ő közelebb jött és szorosan átölelt. A szívem megint őrülten vert, ahogy éreztem a karjait a derekamon. A fejemet mellkasára hajtottam és percekig így álltunk, míg nem elengedtük egymást.
- Hé és hogy-hogy ilyen hamar vége lett az Embry napnak? – kérdezte csodálkozva.
- Hát eljöttem, mint már mondtam veled, sokkal szórakoztatóbb lenni így gondoltam folytatom egy Jake nappal. – válaszoltam neki nevetve.
- Hm… jó választás hölgyem. Ha már rám gondolt mutatok, önnek valami érdekeset jöjjön velem. – mondta majd kezet nyújtott nekem. Én pedig készségesen elfogadtam azt. Elindultunk az udvar másik végébe majd megpillantottam….