3 fejezet

Sziasztok itt a kövi feji:D Kérek komit légyszíí:) puszi

3 fejezet
Másnap reggel korán felkeltem és neki kezdtem a kipakolásnak. Először a könyveket kezdtem el pakolni, aminek hatására eszembe jutott a tegnapi Jakes dolog. Olyan aranyos volt és kedves. De nem! Nem fogom hagyni, hogy belé is szerelmes legyek és aztán úgy összetörje a szívemet, mint ő. Nem azt a nem hagyhatom. Elég volt egyszer átélnem azt a szörnyű fájdalmat, amit Ő okozott. Többé nem akarom átélni. Hisz minden fiú ugyanaz vegyük például Embryt. Ő is az a nyomulós típus, ami nekem nem jön be. Azt hitte, hogy én leszek, a jövendőbeli barátnője hát röhögnöm kell, mert ez esélytelen. Mert nem azt mondom, hogy csúnya, mert helyesnek helyes, de nem csak a külső számít. Hanem a belső is ugyanúgy fontos, talán még fontosabb is, sőt biztos. Mikor végeztem a könyvekkel jöttek a ruhák és az apróbb ilyen dísztárgyak.
- Hogy haladsz Netty? – jött be anya a szobámba mosolyogva.
- Hát még van! Miért? – kérdeztem érdeklődve.
- Meg hívtam vacsorára a Clearwater családot. És szeretném, ha majd segítenél a főzésben. Tudod, hogy mindenki imádja a gyümölcs tekercsedet. – nézett rám könyörögve.
- Ah, igen tudom. Az valahogy mindig finoman sikerül ellentétben a rakott meggyel. Az mindig olyan szörnyű. – mondtam nevetve.
- Hát igen van ilyen. Még szegény macskánk se tudta megenni. – válaszolta anya vigyorogva.
- Igen. Kár hogy elpusztult pedig nagyon szerettem. – mondtam szomorúan.
- Mit szólnál, ha kapnál egy másik cicát! – nézett rám anya kíváncsian.
- Hát nem is tudom. Biztos, hogy jó ötlet ez? Már, mint én örülnék neki meg minden, de apa… ő valahogy nem kedveli a macskákat.
- Ugyan majd megbeszélem vele! De csak akkor, ha besegítesz a vacsoránál. Igen ez egy zsarolás. – a végét már nevetve mondta.
- Oké megadom, magam a zsarolásnak benne vagyok. – mondtam majd megöleltem anyát ő pedig vissza, ölelt.
- Na, jó most megyek, segítek apádnak pakolni, ja és győzködöm a macska ügyben.
- Rendben, köszi. – válaszoltam ő pedig kiment. Úgy gondoltam egy kicsit pihenek és írok egy új dalt. Oda ültem az ablak, párkányba és elkezdtem alkotni…

Hamar elszaladt az idő így indulhattam segíteni anyunak főzni a vacsorát. Lementem a konyhába anya már javába csinálta a spagettit.
- Jaj, drágám pont jókor jöttél. Már kezdhetsz is hozzá. – mondta majd elém rakott mindent, ami kellet a sütéshez. A vendégek este 7-re voltak várhatok így még bőven volt időnk, hogy elkészüljünk ezzel a ”különleges vacsorával” ahogy anyu mondaná. 2 órával később már anyu kész is volt a csak a sütinek kellett még sülni. Mikor mindennel kész lettünk elkezdtem megteríteni és hallottam, hogy csengetnek.
- Anya! – kiáltottam neki, mert a konyhában szorgoskodott még mindig.
- Megyek, megyek. – válaszolta és hallotta, hogy elindult ajtót nyitni.
- Szia, Sam hm micsoda finom illatok már innen érzem. – hallottam meg Sue hangját.
- Sziasztok, gyertek csak beljebb! – mondta anya. Majd bevezette őket a nappaliba ahol egy asztalt állítottunk fel, hogy mindenki kényelmesen elférjen, és ne kelljen bezsúfolódnunk a konyhába.
- Helló! – köszöntem nekik mosolyogva. Ekkor vettem észre, hogy Seth is itt van. Nem is tudtam, hogy Sue az édesanyja.
- Szia Netty! Hogy vagy? Megszoktad már itt? Hogy tetszik, a La push? – kérdezte és én azt sem tudtam melyik kérdésre válaszoljak előbb.
- Jaj, drágám egyszerre csak egy kérdést. Egyébként Harry vagyok Sue férje és Leah és Seth édesapja. Örülök, hogy megismerhetlek Netty. – mutatkozott be Harry.
- Én is nagyon örülök.
- Szia Leah vagyok. – jött oda hozzám mosolyogva egy gyönyörű indián lány.
- Szia, én pedig Netty.
- Mi meg már találkoztunk! Szia Netty mizujs? – kérdezte Seth.
- Szia Seth! Hát semmi különös.- válaszoltam mosolyogva. Ekkor anya és apa léptek be az a nappaliba az étellel. Ők is köszöntek és bemutatkoztak mindenkinek. Az este nagyon kellemesen telt. A Cleawater család nagyon szimpatikus volt és kedves. Leahval és Sethel nagyon jól összebarátkoztam. Ők, is mint a szüleik nagyon rendesek voltak, és egy csomó mindenről lehetett velük beszélgetni. Főleg Leahval mert Seth szinte mindenből viccet csinált. Anyu és Sue nagyon jól kijöttek egymással egy csomó receptet cseréltek és apa és Harry és nagyon elvoltak. Megbeszéltek, hogy a napokban elmennek egy közös horgászatra. De persze csak akkor, ha apu megtalálja a régi peca botját. Úgy tűnik mindenki otthonra talált a La pushban csak még én vagyok, ilyen bárcsak még otthon lehetnék. Mert még mindig nem tudom erre a helyre azt mondani, hogy az otthonom, de remélem, hamarosan megváltozik a véleményem. Nem akarom a szüleimet megbántani azzal, hogy durcáskodom, hogy nem bírom ezt a helyet és menjünk haza. Hiszen ők annyira jól érzik magukat itt. Lehet, hogy az a bajom hogy eddig nagyvárosban éltem. És nem vagyok hozzá szokva ehhez a friss természeti levegőhöz, hanem büdös szmogos levegőhöz ragaszkodom még most is. Vagy csak még mindig valaki után vágyom, akivel már többé nem találkozom. Vajon ő is sokat gondol rám? Vagy már rég elfelejtett? Ezt már sosem tudom meg. És talán jobb is így. Csak azt hajtogathatom magamnak, hogy idővel jobb lesz. De vajon tényleg jobb lesz? Az idő tényleg meggyógyít? Azt nem tudom. Csak reménykedhetek benne.
-