1 fejezet

Nyár van. A kedvenc évszakom. Imádom, ahogy a nyári nap felforrósít és a fülledt melegben néha meg fúj egy lágy szellő. Nyáron minden tökéletes nincs, suli csak a barátaimmal lógok a strandon, moziba járunk és néha bulizni is szoktunk. Anyu és apu egy kicsit szigorú. Egy kicsit? Na, jó nem egy kicsit, hanem nagyon, de ez van, meglehet szokni. Nagyjából meg vagyok, elégedve a sulimmal szuper barátaim vannak, akik megbízhatóak és kedvesek. Már most nagyon hiányoznak. Mindenki a barátnőim a haverok a sok csavargás még a kémia tanár is, aki 3-masnál sose adott jobbat. Még ő is hiányozni fog. De ez van, ezt kell el fogadni. Költözünk nincs visszaút. Anya és apu Forksban kaptak munkát így oda kell költöznünk. Már az első fél év végén tudták, hogy el kell költöznünk, de hagyták, hogy befejezzem a 10 osztályt. Nem akartak már év közben elrángatni egy másik iskolába, egy másik környezetbe. Persze először ellenkeztem, hogy nem fogok költözni itt, maradok, de hiába volt. Csak az volt a válasz hogy ne butáskodjak biztos jó lesz, majd megszokom. Na persze megszokom, ezt ők sem gondolhatják komolyan. Egy napos államból egy esős államba hát fantasztikus. De nem ítélek, előre majd meglássuk milyen lesz. Az igazság az, hogy már nagyon kíváncsi vagyok rá. A szüleim azt mondták nem pontosan Forksba költözünk, hanem a város melletti La pushba. Van tenger part is meg minden szóval annyira rossz hely nem lehet. Apa régi cimborája Billy Black lakik ott. Már nagyon régen találkoztak és apa már alig várja, hogy újra lássa régi barátját. Anyu pedig repes az örömtől, hogy végre lesz, egy saját kis kertje ahol munkálkodhat. Persze csak hétvégén, amikor nem köti le annyira a munkája. De ő már ennek is örül egy nyugodt környezet ahol hallani a reggeli madár, csicsergést a kocsik zaja helyett. Ahogy így gondolkodtam és pakoltam be a ruháimat a bőröndömbe meghallottam, hogy anya nekem kiabál.
- Netty kicsim keresnél még nekem egy karton dobozt, mert elfogyott.
- Persze anya! – válaszoltam neki és már rohantam is a dobozzal, ami nekem meg maradt. Még jó hogy az én dolgaim közt nem volt annyi törékeny cucc. Bezzeg az ebédlőben… A szekrény tele van pakolva a nagyi régi porcelánjaival és az újakkal, amik anyu szerzeményei. Én mindig mondtam, hogy nem kéne ennyi kacatot tartani, de hallgat ő rám? Hát persze hogy nem.
- Tessék, itt van! –adtam a kezébe majd indultam is vissza a szobámba pakolni tovább. A legjobb barátnőm Vivi el akart jönni, segíteni, pakolni, de inkább azt mondtam neki, hogy nem mert abból sem lenne, pakolás csak sírnánk, egymás vállára borulva azt meg nem akarom. Elég volt a búcsú bulimon. A barátaim rendeztek nekem egy búcsúztató bulit. Bevallom nagyon jól esett, hogy hiányozni fogok nekik, de úgyis tudom, hogy el fognak felejteni egy darabig majd tartsuk a kapcsolatot, de utána majd túllépnek, rajtam és el is felejtenek, és ez fáj a legjobban, hogy elveszítem a legjobb barátaimat. Akiknek a legtöbbjét már az általános iskola óta ismerem, és nagy haverok vagyunk. De a legjobban talán egy valaki fog hiányozni, és ő nem más, mint a nagyi. Ő egy nagyon fontos személy az életemben. És ez most olyan mintha elveszíteném. Egy darabig biztos, hogy nem fogunk találkozni pedig eddig szinte minden másnap voltam nála. Neki bármit elmondhattam bármiről volt szó ő meghallgatott és tanácsot adott. Nagyon szeretett nem is csoda hisz neki én vagyok az egyetlen unokája. Mindig azt mondta, hogy én vagyok neki a szeme fénye. Feltörtek bennem az emlékek a könnyeim pedig megállás nélkül folyni kezdtek.
- Jaj, drágám ne sírj! – mondta anya majd átölelt. Észre sem vettem mikor jött be, de nem is érdekel most nagyon jól esett ez az ölelés.
- Hidd el nagyon jó lesz nekem is hiányozni fog Oregon, de elmegyünk, és ezt el kell fogadni. – mondta miközben a hátamat simogatta.
- Már elfogadtam csak nehéz hátra hagyni mindent. – válaszoltam lehajtott fejjel.
- Vedd úgy, hogy minden csak most kezdődik egy új élet egy új város! Minden új lesz! Tudom, ennek van jó és rossz oldala is, de most csak a jó oldalát nézd. Lesznek új barátaid nem messze pedig ott lesz a tenger. És a legjobb lesz egy saját kis fürdőszobád, ami csak a tiéd. Hát nem jó? – kérdezte tőlem csillogó szemekkel.
- De jó lesz. – válaszoltam neki már mosolyogva.
- Na, látod! – mondta majd felállt ás már indult is az ajtó felé, de én utána szóltam.
- És a nagyi? – kérdeztem szomorúan.
- A nagyit majd meglátogatod minden 3-dik hétvégén és szünidőben pedig jöhetsz hozzá látogatóba.
- Rendben. – mondtam ő pedig rám mosolygott majd kiment a szobából. Én pedig pakoltam tovább most már gyorsabban hogy még véletlenül sem jusson eszembe semmi féle emlék, amitől megint síró görcsöt kapok. Mikor végeztem a cuccolással hallottam, hogy apa is megérkezett. Kimentem a konyhába hogy köszönjek neki, és hogy megkérdezzem, hogy akkor reggel hánykor kel kelni, mert még nem döntötték el anyuval, hogy melyik járattal indulunk.
- Szia, apa! – köszöntem neki és adtam az arcára egy puszit.
- Szia, prücsök! Mi újság? – kérdezte.
- Semmi különös. Mikor indulunk reggel? – kérdeztem tőle kíváncsian.
- A gépünk 8-kor indul! Így ebédre pont oda érünk Billyékhez. – jelentette ki mosolyogva.
- Remek! – mondta anya.
- Billyékhez? Nem egyedül lakik? Én úgy tudtam vagy legalábbis te úgy mesélted, hogy a felesége meghalt nem? – kérdeztem tőle meglepve.
- De igen sajnos meg. De ő nem él egyedül a fia is vele él Jacob. Kábé egy korúak lehettek. – válaszolta apu.
- Ja, értem Ezt nem tudtam. Na, jó én megyek, megfürdök és lefekszem. – mondtam majd indultam is a szobám felé.
- Netty nem vagy éhes? Még nem is vacsoráztál! – szólt utánam anya.
- Nem köszi. – válaszoltam majd bementem a szobámba elővettem a pizsamám és az alsóneműm majd irány a zuhany. Ma nem volt kedvem bele feküdni a kádba így csak gyorsan lezuhanyoztam és már mentem is lefeküdni. Befeküdtem az ágyamba a szemeim pedig rögtön lecsukódtak és el is aludtam.
Reggel anya költött 7-kor hogy öltözzek, mert nem soká indulunk. Kiugrottam az ágyamból és kimentem a fürdőbe hogy megmossam az arcom jó hideg vízbe, hogy felébredjek. Ez megtette a hatását, mert már nem is voltam álmos. Vissza, mentem a szobámba a szekrényből kivettem egy cső farmer gatyát és egy I love Dj feliratú pólót. A bőröndömet felkaptam és már mentem is, kifelé de előtte még egyszer körül néztem a szobámban. Elindultam a konyha felé közben találkoztam apuval, aki éppen telefonált így nem ordítottam rá, hogy jó reggel apu, hanem csak intettem neki. Ahogy mentem a konyha felé furcsa volt, hogy az egész ház teljesen üres. Nem voltak családi fotók a falon nem volt le rakva anya kedvenc szőnyege és már apu könyves polca sem állt a nappaliban. Jaj, ne már megint kezdem. Túl kell lépnem ezen a dolgon, hogy el, költözünk. Megyünk és kész ennyi! Bele törődöm, és nem érdekel. Anya a konyhában volt egy kicsit beszélgettünk utána pedig indultunk a reptérre. A gépen végig a laptopomon a barátaimmal Msn-eztem. Szóval elvoltam. Az nem volt annyira nagyon hosszú ki lehetett bírni. A La push-ig taxival mentünk, mert anyuék most akarnak majd új kocsit venni mivel a régit eladták. Ahogy haladtunk az úton elég unalmas városnak tűnt olyannak, amiből azt veszed le, hogy itt tuti nem történik semmi érdekes. De majd meglátjuk, csak reménykedem benne hogy azért itt majd fordulatot vesz az életem.