2 fejezet

2. fejezet

Végre megérkeztünk a La pushba. Nekem ez inkább falunak tűnt, mint városnak. Nem volt túl sok ház sem ember. Végre a taxi megállt egy háznál, amiből egy toló székes férfi jött ki üdvözölni minket. Én is kiszálltam anyáék után a kocsiból és fogtam a lila bőröndömet, amiben a legfontosabb dolgaimat pakoltam el.
- Szervusztok! Végre megérkeztetek. Na, milyen volt az út? – kérdezte Billy.
- Helló Billy! Elég unalmas már alig vártuk, hogy itt legyünk igaz drágám? – kérdezte apa anyától.
- Ó igen! Alig vártam már én is hogy lássam a kis házunkat! És hogy megismerjem a férjem régi barátját! Nagyon örülök Samantha vagyok. – mondta anya és kezet nyújtott Billynek.
- Én is örülök. És ez kis hölgy pedig gondolom a lányotok! Szia Billy Black vagyok. – mondta és kezet nyújtott.
- Jó napot! Én Szimonetta vagyok, de szólítson csak Nettynek. – válaszoltam és kezet fogtam vele.
- Rendben Netty! De te is tegezhetsz nyugodtan! Hívj csak Billynek. – mondta.
- Oké Billy! – válaszoltam mosolyogva.
- Na, hát akkor gyertek, menjünk be a házba, ebédeljünk, meg aztán megmutatom a kuckótokat. – mondta majd betessékelt minket a házba. Ahogy beléptünk rögtön szembe találtam magam a nappalival és mellette pedig rögtön ott volt a konyha. Nagyon otthonos kis ház volt. Szépen el volt rendezve minden. Bementünk a konyhába és mindenkit leültetett az asztalhoz.
- Hát be kell vallanom nektek valamit. Ezt nem én főztem, hanem a cimborám felesége Sue . Ő fantasztikusan főz igazi házi asszony. Remélem nektek is fog ízleni a főztje.
- Már farkas éhes vagyok, nekem minden megfelel! – mondta apa vigyorogva Billynek.
- Hidd el az én főztömet akkor sem tudnád megenni! – jelentette ki Billy mire mindenki elnevette magát. Elsőnek egy levessel kezdtük, ami nagyon finom volt. Igaza volt Billynek ez a Sue valami isteni szakácsnő.
- Hm, ez nagyon finom. Meg kell ismernem ezt a Sue-t hogy elmondja, hogy tudta ilyen fantasztikusra csinálni ezt a levest. – mondta anyu.
- Igen ez nagyon finom. – válaszolta apa mire Billy csak mosolygott.
- Na, hát akkor kezdhetjük is a főételt. Ami nem más, mint rántott csirke petrezselymes burgonyával. – mondta Billy majd elénk rakta az ételt. Hát mit is mondhatnék nagyon jól nézett ki. Hát ennyit arról, hogy mostantól csak gyümölcsöt és zöldséget eszek. Ennyit a fogyókúrának. Majd bepótolom egy kis futással. Miután mindenki jól lakott a csirkével kopogást halottunk az ajtónál.
- Gyere csak be! – kiáltott az ajtóhoz Billy.
- Helló meghoztam a muffint! – egy nő lépett be a konyhába, akinek hosszú fekete haja volt és nagyon kedves arca.
- Szia Sue! Wiliam Sam Netty hagy mutassam be Sue-t! Ő csinálta ezt a csodás ebédet.
- Jaj, nagyon örvendek Samantha vagyok! Igazán mesés volt ez az ebéd, amit főztél kérlek, áruld el hogy lett ilyen finom ez a leves. – támadta le anya Sue-t mire ő csak mosolyogva köszönt vissza és rögtön el kezdte mesélni a receptet.
- Nők! – mondta apa mire Billy és én is elkezdtünk nevetni.
- Na, jó nekem most mennem kell. Sziasztok! – köszönt el Sue és már ment is ki az ajtón.
- Nos, akkor kóstoljuk meg ezt a muffint bár biztos ez is nagyon finom. – szólt apu. Mire minden ki kivett a tálból egyet és elkezdtük megenni. Mikor befejeztük az ebédet Billy elkísért minket az új házunkhoz, ami nem messze volt az övétől. A miénk is egy kis takaros ház volt padlásszobával. A két kamion már ott állt a ház előtt a bútorokkal és a többi holminkkal. Anya és apa már egyszer látták a házat, de én még nem ezért azt mondták, hogy menjek be, nézzek, körül addig ők beszélnek a sofőrrel. Én úgyis tettem, ahogy mondták. Bementem az ajtón ahol egy kis előtérrel találtam szembe magam jobb oldalról nyílt a konyha a baloldalon pedig a nappali. Egyenes volt a lépcső, ami mögött volt még egy szoba és amellett pedig egy fürdő. Szuper úgy tűnik az egész emelet az enyém! Felmentem a lépcsőn és ott rögtön szembe volt egy szoba, ami gondolom az enyém lesz. Ez a szoba jó nagy volt sokkal tágabb, mint a régi szobám és talán ez tetszett benne a legjobban. A szoba halványzöld színű volt persze még bútortalan. A szobában volt még egy ajtó mikor kinyitottam teljesen elámultam! Végre saját fürdő szobám lesz, ami a szobámból nyílik! Legszívesebben táncoltam volna örömömben, de az elég gyerekes lett volna így inkább gyorsan leszaladtam a lépcsőn ki az udvarra, hogy meg köszönjem anyáéknak ezt a király szobát. Hirtelen el is felejtettem a honvágyamat a régi városunk iránt.
- Jaj, anyu apu, köszi, köszi, köszi! – mondtam nekik majd mind kettőnek egy puszit nyomtam az arcára.
- Látod szívem én meg mondtam, hogy tetszeni fog neki. – mondta anya büszkén. Apa csak elmosolyodott majd megcsörrent a telefonja.
- Haló? – szólt bele. Majd hallottam, hogy Billyvel beszél valami segítségről aztán meg köszönte és letette a telefont.
- Billy volt az. Azt mondta, hogy a fia Jacob és a barátai szívesen segítenek nekünk bepakolni. Ugye milyen rendes tőlük?
- Igen ez nagyon figyelmes. – válaszolta anya mosolyogva.
- 5 perc és itt vannak. Addig is a kisebb dobozokat azokat pakolhatjuk! – mondta apa majd neki is láttunk a munkának. A saját dobozaimat, amire az én nevem volt írva azokat már vittem is fel fele a szobámba. Mikor újra mentem le a lépcsőn láttam egy csomó fiút, akik már hordták is befelé a bútorokat.
- Hali! – köszöntem nekik.
- Szia! Jared vagyok! - jött oda hozzám az egyik.
- Szia, én meg Netty . – válaszoltam neki.
- Nagyon kedves tőletek hogy segítetek pakolni.
- Ugyan semmiség! Egy ilyen szép hölgynek bármit. – jött oda egy másik fiú is.
- Embry már megint udvarolsz? – kérdezte tőle Jared. Mire ő csak rám kacsintott mire tőlem csak egy szemforgatást kapott.
- Helló Paul vagyok. – nyújtott kezet egy másik fiú is, akin nem volt póló megjegyzem nem is bántam, mert nagyon jó teste volt.
- Szia! Én meg Netty. – és ezt még ugyanúgy eljátszottam Sethnél Quilnél és Samnél is. Mikor kimentem az udvarra hogy hozzam tovább a többi dobozt megláttam egy másik fiút! Neki is ugyanúgy bronz bőre volt és rövid fekete haja volt, mint a többieknek. De benne megfogott valami. Úgy látszik ő nem vett észre, mert nagyon beszélgetett apámmal. Én meg mielőtt észrevenné, hogy őt bámulom gyorsan lekaptam róla a szemem. Megfogtam egy másik dobozt és indultam vissza a házba. Nagy szerencsétlenségemre felbuktam egy kőben és borultam a dobozzal együtt. Még szerencse hogy a dobozban csak könyvek volt és nem valami törékeny tárgy. Mikor fel akartam állni észrevettem, hogy az a fiú, akit úgy megbámultam leguggolt hozzám és segített összeszedni a könyveket.
- Hé, jól vagy? Nem ütetted meg … magad? – kérdezte közben a mélyen a szemembe nézett mire a szívem majd kiugrott a helyéről.
- Ő izé nem jól vagyok, köszi! – mondtam majd elvettem tőle a dobozt, amibe a könyveim voltak.
- Várj, segítek vinni! – nézett rám.
- Bírom, köszi. Egyébként Netty vagyok. – válaszoltam neki.
- Én pedig Jacob. – mutatkozott be ő is majd kezet nyújtott én pedig készségesen elfogattam. A keze tűz forró volt szinte égette a kezemet.
- Ó akkor te vagy Billy fia.
- Igen én! – mondta mosolyogva mire a térdeim remegni kezdtek. Úristen mi van velem? Megkattantam vagy mi?
- Héj Jake haver! Látom te is megismerkedtél a jövendőbeli feleségemmel. – jött oda Embry vigyorogva mire nekem tátva maradt a szám ettől a kijelentéstől.
- Mi van? – kérdezett vissza Jacob dühösen.
- Nyugi csak vicceltem. Még nem házasodunk össze. – nevetett Embry.
- Egyszer mondom, el jól figyelj! Nem vagyok a csajod és nem is leszek! Szóval szállj le rólam kis fiú! – mondtam neki ő pedig csak bambán nézett mikor elmentem mellette. A többiek pedig szakadtak a röhögéstől.
- Na, ezt most jól meg kaptad kisfiú! – mondta neki Jared aki már fetrengett a nevetéstől a földön a többiekkel együtt. Ott hagytam őket majd felmentem a szobámba ahol már bent volt szinte az össze bútor kivéve az író asztalomat, amin tanulni és dalt írni szoktam. Hallottam, hogy kopognak és ezért szaladtam, hogy kinyissam az ajtót. Az ajtóban Jake állt az íróasztalommal a kezében.
- Itt az asztalod már csak ez volt a kamionban. És izé gondoltam felhozom. – mondta.
- Öhm köszi, gyere. – mondtam majd arrébb álltam, hogy be tudja hozni.
- Az ablak elé tegyem vagy?
- A falhoz légyszíves. És még egyszer, köszi.
- Ugyan semmiség. Hát akkor én megyek is. Szia!
- Szia!
- Ő még valami! Arra gondoltam, ha lenne, kedved megmutatnám a rezervátumot! Nem muszáj, csak ha szeretnéd.
- Igen az klassz, lenne. – válaszoltam mosolyogva.
- Oké akkor majd holnap délután jövök érted! – mondta vigyorogva.
- Holnap nem jó, mert még pakolunk, de holnap után már ráérek!
- Rendben akkor holnap után. Akkor, szia!
- Szia. – köszöntem én is majd kiment. Én pedig elkezdtem kipakolni a ruháimat a bőröndömből.