18. fejezet

Sziasztok itt a kövi feji:D Jó olvasást remélem tetszeni fog komi határ 10:) A múltkorinál megkaptam aminek nagyon örültem remélem itt is meg lesz(= na puszika sziasztok<333

18. fejezet

- Bella volt Jacob volt szerelme… - kezdett bele, de én közbe szóltam.
- Volt? Mármint ugye már nem szereti? Vagyis nekem mind egy csak szóval...
- Netty nyugi! Már nem szereti Bellát Jaket más sokkal jobban érdekli, elhiheted! – nézett rám mosolyogva. Tényleg? És ki az a más? Ezt nem hiszem el… Nem lehetek féltékeny Jake és én csak barátok vagyunk és nyilván való, hogy neki egyáltalán nem tetszem! Sajnos.
- Nos mint mondtam Jake szerelmes volt Bellába még régen, de akkor Bella még ember volt és nem volt házas. – mikor kimondta, hogy házas meg könnyebbültem.
- Úgy érted már vámpír? – kérdeztem tőle.
- Hát elméletileg az. Tudod Bella mikor még ember volt beleszeretett egy vámpírba, vagyis Edward Cullenba. Edward is viszont szerette őt, de egyszer csak elhagyta Bellát, aki ekkor nagyon kiborult szinte haldoklott, amíg nem volt itt a szerelme. Jacob viselte gondját mindig vele volt és törődött vele időközben pedig bele szeretett. De aztán Cullenék újra visszajöttek és persze Bella és Edward is összejöttek újra.
- És Jake vele mi lett biztos nagyon kiborult! – vágtam közbe.
- Hát igen nagyon szenvedett. Szörnyen érezte magát, de harcolt Belláért, mert tudta, hogy a lány szereti őt! – folytatta.
- Mi?? Bella is szerelmes volt Jacobba? Ez komoly? – kérdeztem tőle kíváncsian.
- Igen, de nem annyira szerette, mint Edwardot. –folytatta.
- Ó te jó ég! Ez rosszabb, mint egy szappanopera…
- Szerintem is. Na, szóval Bella elmondta Jacobnak hogy őt is szereti, de aztán kijelentette, hogy Edwardot választja és hozzá megy feleségül majd vámpír lesz! – fejezte be.
- Uramisten… szegény Jake! Most már értem miért nem akart beszélni erről! És még van képük visszaköltözni! Ezt nem hiszem el! – válaszoltam miközben fortyogtam a dühtől.
- Most már akkor érted ezt az egész helyzetet. – mondta szomorkásan.
- Igen most már minden világos. Emily nem tudod, mikor jönnek vissza a vámpíroktól? – kérdeztem tőle.
- Szerintem mindjárt. – válaszolta egyszerűen.
- Az jó, mert beszélni akarok Jakkel. Sürgősen. Még csak az hiányzik, hogy megint szaladjon ezután, a Bella után. – feleltem dühösen.
- Mi az Netty? Csak nem féltékeny vagy? – kérdezte vigyorogva.
- Mi? Én? Egyáltalán nem vagyok féltékeny csupán meg akarom óvni őt egy újabb szenvedéstől! Nem fogom hagyni, hogy újra össze, törje az a csaj. Ha vámpír, ha nem én biztos kiosztom, ha itt adja majd neki magát. – erre Emilyből kitört a nevetés.
- Jaj, egek! Ti jobban hasonlítotok Jacobbal mint hinnéd ő is pontosan ezt csinálta mikor rád volt szállva Embry. – felelte mosolyogva. Én pedig csak megforgattam a szemeimet az lehet, hogy én féltékeny vagyok, de ő csak meg akart védeni. Különben ha tetszenék neki már százszor a tudtomra adta volna.
Ekkor kinyitódott az ajtó és beléptek rajta a srácok vigyorogva. Úgy tűnik nem volt valami rossz ez a tárgyalás, ha ilyen nagy az öröm. Jake lépett be utoljára, aki nem tűnt valami boldognak. Tessék máris megbántotta az a Bella… Mikor meglátott kérdőn pillantott rám mire én oda sétáltam hozzá megfogtam a kezét és húztam kifelé az erdőbe.
- Netty nem meg mondtam, hogy maradj otthon? Miért nem tudsz egyszer is hallgatni rám? – nézett rám értetlenül.
- Bocs, de nem bírtam idegekkel hogy nem tudom, hol vagytok ezért szépen visszamentem, Emilyhez hogy megtudjam. – válaszoltam neki egyszerűen.
- És Emily mit mondott? – kérdezte idegesen.
- Nos Em mindent elmondott! – feleltem ki hangsúlyozva a „mindent” szót.
- Mindent? – kérdezett vissza.
- Igen mindent. De hagyjuk ezt jó? Szóval mi volt? – kérdeztem tőle és közelebb léptem hozzá.
- Találkoztunk a határvonalnál és megegyeztünk, hogy ugyanúgy, mint az eddigi szerződésben nem lépjük át egymás határát, na és persze ők nem ölnek embert. – mondta majd vállat vont.
- Ennyi volt? Már, mint más nem történt, mert úgy láttam, hogy valami miatt szomorú vagy, és nem szeretem, ha rossz kedved van. Nekem elmondhatod. – mondtam majd szorosan megöleltem mire a szívem újra gyors tempót vett át, de én próbáltam nem erre koncentrálni, hanem hogy ki szedjem Jacobból hogy mi a baja.
- Na, jó szóval mikor oda értünk rögtön éreztük, hogy ezek többen vannak, mint eddig és persze már egyikük sem volt ember. Már ő sem… - válaszolta miközben ökölbe szorult a keze.
- Nagyon sajnálom. – mondtam neki együtt érzően.
- Már úgyis mindegy. Szóval kiderült, hogy a másik vámpír az csak félig az, mert ő Edward meg Bella fia, akit megint csak Edwardnak hívnak. A harmadikat pedig nem láttuk, mert az otthon maradt Emmettel a nagydarab vérszívóval. – mondta.
- Akkor már értem miért vagy ilyen szomorú! – válaszoltam. Amint bejött az ajtón rögtön tudtam, hogy Bella miatt van az egész, de így hogy már az egészet elmesélte biztos vagyok benne. Jake szomorú, mert már nem tudja vissza szerezni Bellát így hogy már vámpír, nős és még egy közös fiuk is van ezzel az Edwarddal. Hát ennyit arról, hogy ő már nem szerelmes belé. Szerintem Emily nem jól érezte ezt az egészet.
- Ezt meg hogy érted? – nézett rám értetlenül.
- Ugyan Jake te még mindig szereted őt. – válaszoltam a szívem pedig rögtön összeszorult erre a kijelentésre.
- Mi? – nézett rám értetlenül. De tudtam, hogy tagadja az egészet.
- Tudom, hogy így van, nem kell tagadnod. Ez… nem… baj. – válaszoltam, de éreztem, hogy minél többet beszélünk róla annál rosszabb lesz és annál jobban fog fájni nekem már a szemem is könnyezett. Jobb lesz, elterelni a témát vagy pedig lelépni még mielőtt észreveszi.
- De nem így van! Én már rég nem érzek Bella iránt semmit! Csupán bánt ez az egész, mert a barátom! Érted? – nézett rám szomorúan.
- Tényleg? – kérdeztem tőle reménykedve.
- Persze. Bella a múlt. Már nem érdekel egyáltalán nem. – mondta miközben végig simított az arcomon majd egy kósza tincset elsöpört az arcomról.
- Na, gyere, menjünk vissza. – mondta majd megfogta a kezem és visszamentünk a házba.
- Hé, fiatalok merre jártatok? – jött oda Jared vigyorogva.
- Beszélgettünk! – válaszoltam Jacob helyett is.
- Aha, én is azt mondanám. – felelte vigyorogva.
- Jared! Fogd be! – jött oda Paul is és elrángatta onnan a barátját mire Jake csak a fejét rázta.
- Paul beszélhetnénk?- kérdeztem tőle. Ő pedig bólintott és oda jött hozzám. Majd kimentünk az udvarra.
- Szóval Selenáról lenne szó…- kezdetem bele.
- Jaj, ugye nem azt akarod mondani, hogy, valljam be neki, hogy mit érzek!? – kérdezte karba tett kézzel.
- Nem dehogy! Szóval arra gondoltam, hogy talán jó ötlet lenne, ha elhívnád őt randira. Na, mit szólsz? – néztem rá mosolyogva.
- Ja de mégis milyen randira? Mozi az túl elavult ő pedig különleges… valami egészen varázslatos dolgot kéne kitalálni. – mondta elgondolkodva.
- Nos, én, mint ötlet doboz szolgálhatok neked egy két érdekes ötlettel.
- Igen? Hallgatlak. – felelte.
- Szóval Jake és én azt találtuk ki, hogy szervezni kéne az erdőbe nektek egy romantikus vacsorát persze Sel tudta nélkül. Én Vivi és Emily szívesen megcsinálnánk. Ezzel tuti elkápráztatnád őt! – válaszoltam neki vigyorogva.
- Ó Netty te egy zseni vagy!! Ó úgy imádlak! – mondta majd felkapott és megpörgetett a levegőben majd szorosan átölelt.
- Ugyan dehogy! De azért köszi! Szóval akkor benne vagy? – kérdeztem tőle.
- Naná! Ez szuper ötlet.
- Remek akkor holnap már sort is keríthettek erre a randira szóval már indulj is el Selenához és kérdezd meg lenne-e kedve veled randizni holnap. Oké? – néztem rá mosolyogva.
- Oké, de mi van, ha nemet mond? – nézett rám szomorúan.
- Több pozitív gondolkodást. Figyelj, ilyenre sose gondolj, hogy nemet mond. Igent fog mondani hidd el. Próbáld, ki nálam kérj, meg hogy menjek el veled holnap este randizni.
- Oké. Szóval eljössz velem holnap este valahová? – kérdezte unalmasan.
- Ezt több érzéssel így még ő se hiszi el, hogy tényleg el akarod hívni. Gyerünk még egyszer! – adtam ki neki az utasítást.
- Na, jó. Netty lenne kedved velem randizni holnap este? – kérdezte érzéssel a hangjában. Szinte már tényleg elhittem, hogy el akar hívni.
- Igen Paul szívesen! – válaszoltam neki mosolyogva.
- Ez az, király vagyok! – válaszolta nagy egóval a hangjában mire elnevettem magam.
- Na, most már nincs más dolgod, mint elmenni és megkérni Selenát hogy találkozzon, veled holnap este szóval indulj spuri! – mondtam majd löktem rajta egyet, hogy elinduljon. Még integetett nekem aztán eltűnt a fák között. Miután visszamentem a házba mindenkit ott találtam kivéve Jacobot.
- Hé Embry Jake hova tűnt? – kérdeztem tőle.
- Nem tudom azt mondta kimegy hozzátok, de utána nem jött vissza. – válaszolta.
- Oké, köszi. Hát akkor én megyek, sziasztok! – köszöntem el majd egyenként megöleltem mindenkit és haza indultam…