17. fejezet

Sziasztok itt a kövi feji:D Remélem tetszeni fog(= A komi határ mint általában 10:)Jó olvasást!


17. fejezet


"Mikor kinyitottam a szemem, észrevettem, hogy egy ismerős személy ül az ágyamon…"


- Vivi!!!! – kiáltottam el magam majd a nyakába ugrottam, aminek az lett a következménye, hogy mind a ketten a földön landoltunk.
- Netty! Csak hogy felébredtél! Mondta anyukád, hogy bulizni voltál a barátaiddal és még alszol így hát feljöttem és vártam, hogy felébredj! Látom, örülsz nekem! – felelte nevetve.
- Jaj, nagyon! De hogy-hogy itt vagy és miért nem szóltál, hogy jössz? – kérdeztem tőle kíváncsian.
- Ó meglepetésnek szántam! És jön a második meglepetés a szüleim a húgom és én ide költöztünk vagyis Forksba! Így már minden nap találkozhatunk! – kiáltotta vidáman. Én pedig nagyot sikítva újra a nyakába ugrottam újra.
- Ez komoly? Jaj, annyira boldog vagyok! El se hiszed mennyire hiányoztál! Te vagy a legjobb barátnőm együtt nőttünk fel olyan mintha testvérek lennénk! – válaszoltam neki mosolyogva.
- Igen tudom! Nos, szóval mesélj mi újság veled? Olyan rég beszéltünk! – nézett tám szomorúan.
- Hát hol is kezdjem… szerintem csípni fogod ezt a helyet legalábbis én nagyon szeretek itt élni! Egyébként úgy igazán nem történt semmi kivéve azt, hogy összevesztem egy nagyon jó barátnőmmel! – sóhajtottam lehangoltan. Csak ennyit mondtam el neki a vér farkasos részt kihagytam még csak az kéne, hogy megtudja, fejvesztve menekülne vissza. Nem is beszélve arról, hogy nem mondhatom el senkinek.
- Sajnálom, biztos minden rendbe jön és kibékültök majd! – vígasztalt meg barátnőm.
- Hát reménykedem benne! Na, jó egy pillanat kimegyek, a mosdóba majd átöltözök és megmutatom, neked a La push-t! Jó? – kérdeztem tőle izgatottan.
- Az szuper! Na, hát akkor siess! – mondta majd a kezembe nyomott egy szatyrot.
- Ez meg mi? – kérdeztem tőle meglepve.
- Egy kis ajándék tőlem! Remélem tetszeni fog! – mondta vigyorogva.
- Biztosan, de most megyek és felveszem, mert ha jól sejtem ez valami ruhadarab, igaz? – néztem rá kíváncsian.
- Ezt eltaláltad barátném! – válaszolta majd betuszkolt a fürdőbe és becsukta az ajtót. Gyorsan vettem egy zuhanyt majd fogat mostam és kivettem a szatyorból a ruhákat. Egy világos cső szárú farmert találtam benne egy I LOVE MUSIC pólót, amire már egy ideje fáj a fogam és még volt egy kis dobozka, amiben egy zöld gitár pengetőt fedeztem fel. Felkiáltottam örömömben kintről pedig csak egy hal kuncogás hallatszódott. Felkaptam magamra a ruhát majd megfésültem a hajam és kirohantam, hogy megköszönjem Vivinek ezt sok király ajándékot.
- Ugyan semmiség volt őket beszerezni! Örülök neki, hogy tetszenek, de most menjünk már légyszi! – nézett rám nagy szemekkel.
- Oké, oké megyünk, csak eszem valamit éhen halok! – mondtam majd lementünk a konyhába ahol anyu éppen szorgoskodott.
- Hát jó reggelt álomszuszék látom felébredtél milyen volt este a buli? Mikor jöttél haza? – kérdezte mosolyogva.
- Ő klasz volt hát már nem igazán emlékszem, de nyugi Jake haza kísért! – mondtam anyunak, mire Jake neve hallatára Vivi szeme felcsillant.
- Akkor rendben, nos, nekem el kell rohannom a boltba, de nem soká, jövök, a reggeli a pulton van, sziasztok! – mondta majd magunkra hagyott minket. Vivi leült mellém az asztalhoz, de hozzá se nyúlt a kajájához csak rám bámult felhúzott szemöldökkel.
- Nem eszel? – kérdeztem tőle.
- Szóval Jake mi? Mond csak ki az a Jake? És hogy –hogy nem említetted még nekem? – kérdezte egy kissé morcosan. Ajaj, ennek rossz vége lesz…
- Jake csak egy barátom. – válaszoltam egyszerűen.
- Aha… na persze! Nekem elmondhatod! – nézett rám mosolyogva.
- Mondom, hogy csak egy barát! És hagyjuk ezt a témát rendben? – kérdeztem tőle haragosan.
- Jól van, na! Bocsi csak érdekel, hogy mi van veled! És egyébként nem tetszik senki? – kérdezte kíváncsian. Mire én csak nem legesen megráztam a fejem. Ezzel véget is vetve ennek a témának. Ezek után ő is hozzá fogott az ételhez és miután befejeztük elindultunk körbe nézni a La push-t.
- Ó itt annyira szép minden! Csak tudod, mi hiányzik? – kérdezte miközben rám pillantott.
- Mi? – néztem rá értetlenül.
- Hát a Pláza! Már elvonási tüneteim vannak. – mondta szomorúan mire én elnevettem magam.
- Úgy látom te semmit sem változtál! – feleltem neki vigyorogva.
- De te igen. Sokat is. Már nem vagy az a méla bús szomorú lány, aki eddig voltál miután Jesse elment. – válaszolta szomorúan.
- Igen tudom… Már túl vagyok, rajta azt hiszem… csak… - mondtam volna tovább, de ő közbe vágott.
- Hohó! Álljunk csak meg? Mit mondtál? Túl vagy rajta? Ezt nem tudom elhinni végre csoda történt! Úgy tűnik, mégis van isten, mert teljesült a kívánságom! – mondta mire elnevettem magam.
- Na és hogy hívják? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Kit? – kérdeztem meglepve.
- Hát azt az istent, aki elfelejtette veled, mert annak egy Adonisznak kell lenni-e hogy kitörölje a fejedből Jesse-t. – felelte ördögien mosolyogva.
- Nem tudom, miről beszélsz! Már mondtam, hogy nincs semmi féle… Jake! – válaszoltam, de ekkor megláttam Jaket aki felénk közeledett mosolyogva.
- Sziasztok! Netty épp hozzád igyekeztem… és ő ki? – kérdezte mikor Vivire nézett.
- Ő legjobb barátnőm, akiről már annyit meséltem Vivi! – mutattam be neki.
- Á szia Jacob Black vagyok! – köszönt neki majd kezet nyújtott, Vivi pedig mosolyogva elfogatta.
- Én meg Vivi Swift. Jaj Netty már annyit mesélt rólad egyszerűen nem lehet lelőni mikor rólad, beszél. Mond mit műveltél vele, hogy ennyire oda van érted?! – kérdezte Jaketől mosolyogva majd rám pillantott, hogy mit szólok ehhez én szúrósan rá pillantottam majd így szóltam.
- Ha-ha Vivi nagyon vicces vagy. Komolyan mondom, egyszer még megöllek. – súgtam a fülébe majd rá ütöttem a kezére mire még jobban elvigyorodott. Jake az egészet mosolyogva nézte végig majd így szólt.
- Szóval lenne kedvetek eljönni Emilyhez most úgy is ott van mindenki. – nézett ránk érdeklődve.
- Persze! Leah is ott van? – kérdeztem a végét már halkabban.
- Nem Leah nincs! Sajnálom úgy is kibékültök, csak adj neki időt. – mondta Jake miközben végig simított a karomon.
- Hát remélem. De akkor induljunk. – mondtam majd karon ragadtam barátnőmet és elindultunk Emilyékhez. Mikor oda értünk Jake kinyitotta nekünk az ajtót majd előre engedett minket ekkor mindenki ránk kapta a tekintetét.
- Szisztok! – köszöntünk nekik.
- Hali Netty és szia, csinos idegen! – jött a Seth.
- Helló Vivi vagyok Netty barátnője most költöztem ide. – mutatkozott be. Majd mindenki oda jött hozzánk és bemutatkoztak. Mindannyian nagyon kedvesek voltak főleg Embry.
- Szia Embry Call vagyok. És imádom a szőkéket. – jött oda vigyorogva.
- Szia Vivi vagyok és imádom az ilyen helyes pasikat, mint te! – válaszolta Vivi vigyorogva mire mindenki elkezdett nevetni én meg csak a szememet forgattam.
- Úgy tűnik egymásra találtak… legalább téged nem fog zaklatni többé. – jött oda Jake.
- Ja, szerintem őket egymásnak teremtették néz, csak rájuk pont összeillenek kívül belül nem? – néztem rá Jakere.
- Jó felé kapizsgálsz kislány. – válaszolta miközben átölelt.
- Ezt hogy érted? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Hát…- kezdett volna bele, de ekkor az ajtó kivágódott és Sam lépett be rajta.
- Cullenék visszajöttek! – mondta idegesen. Ekkor Jake arcán meglepődést majd haragot véltem felfedezni.
- Hogy mi? Ezt mégis honnan veszed? – kérdezte idegesen.
- Éreztem az illatukat miközben járőröztem. Biztos, hogy ők azok! – válaszolta.
- Ezt nem hiszem el… Mi a fenéért, kellett nekik visszajönni csak rontsák a levegőt. – felelte dühösen.
- Kik azok a Cullenék? – kérdeztem.
- Majd elmondom, de most az lesz a legjobb, ha te és a barátnőd haza mentek. – nézett rám szomorúan.
- Jake mi a baj? Látom, hogy valami nincs rendben. – mondtam neki.
- Ígérem, mindent elmondok csak nem most. Gyertek, menjünk! – szólt oda Vivinek is aki kelletlenül de felállt Embry mellől és elindultunk haza. Útközben Vivi végig arról fecsegett, hogy mennyire örül, hogy ide költözött és perszer Embryről. De én a felére nem tudtam oda figyelni végig azokon a Cullenékon járt az eszem. Vajon kik ők? És miért jöttek vissza? Egyáltalán miért olyan nagy baj ez Jacobnak és a többieknek? Valahogy ki kell derítenem. Még hozzá most rögtön.
- Ő Vivi van egy kis dolgom szóval…
- Értem én persze nem gond majd találkozunk, ja és klasz nap volt, szia! – köszönt el majd megölelt. Miután elment azonnal visszaindultam Emilyékhez. Emily konyhában szorgoskodott, mint általában és persze nagyon meglepődött, hogy újra itt vagyok.
- Netty hát te? Azt hittem haza mentél. – nézett rám értetlenül.
- Igen úgy is volt csak tudnom kell valamit és abban reménykedtem, hogy talán te tudsz segíteni nekem.
- Miről van szó? – kérdezte kíváncsian.
- Szóval kik azok a Cullenék? – néztem rá érdeklődve. Ő pedig vett egy nagy levegőt majd így szólt.
- Ezt inkább Jacobnak kéne elmondania nem nekem. – válaszolta egyszerűen.
- Talán igen, de ő most nincs itt és én tudni akarom. – jelentettem ki.
- Hát jó elmondom. Szóval Cullenék egy vámpír klán… - kezdett bele, de én közbe vágtam.
- Hogy micsoda? Vámpír klán? És Jake ott van? – kérdeztem.
- Igen most épp odamentek velük tárgyalni. – válaszolta.
- És mi van, ha bajuk esik hisz, azok vámpírok. Jaj, ne…
- Netty nyugi nem lesz semmi bajuk ezekkel a vámpírokkal már egyszer békét kötöttek és egyébként is ők vegetáriánus vámpírok.
- Az meg mit jelent? – kérdeztem.
- Azt hogy nem ember vérrel, hanem állat vérrel táplálkoznak. – mondta majd leült az asztalhoz majd én is helyet foglaltam mellette.
- De akkor is veszélyesek! Annyira félek, hogy bajuk esik!
- Nem kell aggódnod miattuk. Jake és a többiek tudnak vigyázni magukra ők vérfarkasok, emlékszel? Nem lesz semmi gond. Csak hát…
- Csak hát mi?
- Ott lesz Bella is. – mondta majd lehajtotta a fejét.
- Ki az a Bella? – néztem rá kérdően. Ő pedig belekezdett…


Gitár pengető:


Csőszárú farmer:


Póló: