14. fejezet

Sziasztok meghoztam a kövi fejit egy nappal hamarabb;) remélem örültök neki:D szóval komi határ ugyanúgy 10 eddig úgy láttam mindig megvolt és ennek nagyon örülök:D remélem tetszeni fog a feji jó olvasást puszillak titeket sziasztok(LL)


14. fejezet


Most hogy végre mindent tudtam sokkal jobban eltudtam, beszélgetni mindenkivel főleg Emilyvel. Elmesélte, hogy ismerte meg Samet és hogy még most is bántja ami Leahával történt. Én is sajnáltam Leaht de ez a szerelem, senki nem tud neki parancsolni! Ahogy én sem… Ennél a gondolatnál rögtön Jake felé fordultam, aki vidáman nevetgélt Jareddel és Paullal. Vajon egyszer leszek annyira bátor és bevallom neki. Hmm… hát ez elég lehetetlennek tűnik, de ki tudja, mit hoz majd a sors.
- Nos Netty mit szólsz finom volt a vacsora? – kérdezte mosolyogva Emily.
- Jaj, ínycsiklandozó volt minden. Fantasztikusan főzöl Emily. – válaszoltam neki.
- Ó, köszi. Mi lenne, ha elmennénk vásárolni holnap? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Az jó lenne, de tudod, van egy kis elintézni valóm, délelőtt. Megfelel, ha délután mennénk? – kérdeztem tőle kedvesen. Eszembe jutott, hogy Leahról még mindig nem tudok semmit és ennek holnap reggel akarok utána nézni. Meg kell bizonyosodnom róla hogy minden rendben, van vele. Hisz ő itt a legjobb barátnőm. Lehet, hogy szüksége van rám, nem hagyhatom cserben.
- Persze nekem megfelel. Akkor majd holnap délután érted megyek az autómmal jó?
- Rendben. – feleltem egyszerűen, majd a kezemben lévő mosatlant beletettem a mosogatóba. Ránéztem az órára és láttam, hogy már fél tíz. Ideje lenne már haza mennem… Odaléptem Jakehez és így szóltam.
- Hé Jake nekem mennem kéne!
- Oké akkor haza kísérlek! – válaszolta.
- Ugyan nem fontos. Haza találok egyedül is.
- De én, haza akarlak kísérni szóval ne, vitatkozz velem! – mondta megjátszott komolysággal.
- Oké! Ha ennyire akarod! Sziasztok! – köszöntem el mindenkitől majd megöleltem őket. És már indultam is az ajtó felé de Embry az utamba állt.
- Netty…- kezdett volna bele de Jacob közbe vágott.
- Már megint mit akarsz!?
- Jake kérlek! Igen? – kérdeztem tőle.
- Szóval csak szeretnék bocsánatot kérni tőled és Jaketől is hogy ilyen idióta voltam ígérem, többé nem leszek ilyen barom, és ha akarod, messzire elkerüllek! – mondta szomorúan nekem pedig megesett rajta a szívem már válaszoltam volna amikor Jake közbe szólt.
- Azt nagyon jól teszed, mert ha… - folytatta volna, de én a kezemmel betapasztottam a száját.
- Meg bocsájtok, és a közelembe jöhetsz. De vigyázz, mert a testőröm lecsap! – nevettem miközben Jakere mutattam.
- Igen azt sejtettem. Én nem testőrnek mondanám hanem…
- Embry fogd be! – jött oda Paul és eltolta az ajtótól én pedig rántottam egyet a vállamon és már mentem is ki az ajtón. Útközben végig azon járt az eszem, hogy vajon Jake hallja-e hogy a szívem majd kiugrik, a helyéről mikor a közelemben van, és hogy vajon mit gondol erről. Nem volt bátorságom megkérdezni így nagyjából egész úton csendbe voltam. Csak akkor szólaltam meg mikor kérdezett valamit vagy ilyes mi. Szokásához híven a verandáig kísért szorosan átölelt, és nem csak hogy elköszönt az arcomra is nyomott egy puszit, amitől én olyan vörös lettem, mint egy paradicsom. Miután bementem kifújtam az eddig bent tartott levegőt és szinte feltáncoltam a lépcsőn. Kinyitottam az ajtómat a táskám ledobtam az ágyra majd beléptem a fürdőbe gyorsan lezuhanyoztam majd bevetettem magam az ágyamba. Az álom gyorsan elnyomott, mert mikor újra kinyitottam a szemem már reggel fél kilenc volt. Gyorsan kiugrottam az ágyból majd felkaptam magamra egy egyszerű öltözetet és már száguldottam is le a földszintre. Meg reggeliztem majd elindultam Leahoz. Egész úton azon gondolkodtam, hogy vajon mi baja lehet, amiért nem áll velem szóba és nem is keres. Ez annyira furcsa… remélem, azért ma végre megtudom mi ez az egész! Mikor bekopogtam az ajtón Seth nyitott ajtót.
- Netty! Szia mizujs? Hallom most már tudod, hogy mik vagyunk, és mit szólsz hozzá? Jaj de udvariatlan vagyok, gyere beljebb. – felelte majd betessékelt az ajtón.
- Szia Seth. Nincs, semmi ő igen tudok mindent és meglepődtem, mint várható volt, de nem félek tőletek vagy ilyesmi szóval nekem még mindig azok az imádnivaló barátaim vagytok, akik eddig. – válaszoltam mosolyogva.
- Szuper! És szerinted imádnivalók vagyunk? Csak nem szereted a kutyákat? – kérdezte nevetve.
- Aj Seth egyáltalán nem vagy vicces. De amúgy Leahoz jöttem itthon van? – kérdeztem tőle.
- Szerintem pedig vicces volt. – válaszolta és úgy tett, mint aki meg se halotta mit kérdeztem.
- Hahó Seth! Leah itthon van? – kérdeztem tőle még egyszer.
- Hogy Leah itthon van-e? Itthon van? – kérdezte vissza. Én pedig furán méregettem őt. Fogadni mernék, hogy a nővérének küld valami jelet, hogy itt vagyok és akar-e találkozni velem vagy sem.
- Na, jó! Ne nézzetek hülyének. Most azonnal beszélnem kell vele. Hol van? A szobájában vagy a konyhában? – kérdeztem miközben benéztem oda.
- Figyelj Netty! Nem lenne ésszerű most találkoznod vele, mert…
- Mert miért? Ugyan ne gyerekeskedjetek már! Ha valami baja van, velem azt mondja meg! Ne bujkáljon előlem! – magyaráztam neki.
- Nem bujkálok előled, csak nem akarom, hogy bajod essen! – jött le Leah lépcsőn.
- Ezt nem értem miért esne bajom? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Azért mert… Seth magunkra hagynál egy kicsit. Kérlek… - nézett öccsére könyörgően.
- Persze. De a közelben leszek, ha valami gond van. – mondta majd kiment a konyhába.
- Szóval mi ez az egész? Mit akarsz elmondani? – kérdeztem tőle kíváncsian. Leah vett egy nagy levegőt majd bele kezdett.
- Az van, hogy… hogy én is vérfarkas vagyok. – mondta nekem pedig leesett az állam. Hogy Leah vérfarkas? Ez most komoly.
- Ho…hogy vérfarkas? Te is? Hú, ez, ez sokként ért. – válaszoltam akadozva majd leültem a kanapéra.
- Tudtam, hogy ki fogsz borulni! Csak azt nem értem, hogy miért pont rám akadsz ki? Bezzeg mikor megtudtad, hogy a többiek azok azon nem kaptad fel a vizet! – vált élessé a hangja.
- Mi? Én nem akadtam ki? Én csak… - kezdtem bele, de ő közbe vágott.
- Nem persze. Azt hittem, hogy barátok vagyunk, de te képes vagy Emilyvel barátkozni! Na és mit hallok ma te és Mis tökély vásárolni mentek! Ez a barátság? Azt hittem te mellettem állsz! De úgy tűnik, hogy ugyanolyan kétszínű, vagy mint az unokatestvérem! – kiabálta Leah, mire Seth kijött a konyhából. Ezek a szavak annyira fájtak nekem nem értem miért viselkedik így hisz ez nem igaz!
- Leah, kérlek, ne mondj, ilyet te is tudod, hogy ez nem igaz! – válaszoltam neki szomorúan.
- De igaz! Nem számítok neked semmit. Mindenkinek Emily a valaki engem pedig nem vesztek semmibe!
- Leah nyugi hallod! – szólt rá Seth.
- Nem, nem, nem! Elegem van! Soha többé nem akarlak látni ne is keress engem, mert többé nem vagyunk barátok hallod! – kiabálta dühösen miközben remegés hullámok futottak át rajta. Majd fogta magát és felszaladt az emeletre. Nekem pedig eleredtek a könnyeim.
- Jaj Netty ne sírj! Nem gondolta komolyan! Csak a farkas léttől ilyen agresszív azért nem tud uralkodni magán. – felelte miközben átölelt.
- Tudhattam volna, hogy mi baja van. Ez az egész az én hibám! – válaszoltam sírva miközben a nyakába borultam.
- Nem, nem a te hibád. Csak adj neki egy kis időt, míg lenyugszik, hidd el aztán minden rendben lesz. – mondta Seth.
- Az lesz a legjobb, ha haza megyek. Meg mondta nem akar többet látni. – mondtam miközben felálltam a kanapéról majd elindultam az ajtó felé.
- Ne kísérjelek el? – kérdezte kedvesen.
- Nem kell, köszi. – válaszoltam majd kiléptem az ajtón és elindultam hazafelé könnyekkel a szememben. Útközben bele botlottam Emilybe, aki úgy tűnt épp a bevásárlásból igyekszik hazafelé.
- Netty szia! Minden rendben? – kérdezte aggódva.
- Szia, igen persze. – válaszoltam szemlesütve.
- Hiszen te sírtál? Mi történt? Gyere el hozzám és mondj el mindent! – mondta majd karon ragadott és elindultunk hozzájuk. Mikor oda értünk bementünk a házba Emily lepakolta, amiket vett majd leültünk a nappaliba és elmeséltem neki mi történt.
- Sajnálom, hogy összevesztetek. De hidd el biztos ki fogtok békülni. Most hogy ő is vérfarkas elég nehéz neki. – mondta.
- Igen tudom, de amiket mondott annyira rosszul esett. Bárcsak valahogy kibékülhetnék vele és nem lenne ilyen borzasztó kedvem. Van nekem elég bajom így is és Leah még rátett egy lapáttal. – válaszoltam lehangoltan.
- Hát elhiszem… és mégis mivel kapcsolatosak ezek a problémák. Vagy inkább kivel? – a végét már mosolyogva kérdezte.
- Ezt hogy érted? – kérdeztem tőle a megjátszott értetlenséggel.
- Ugyan Netty! Tudom, hogy tetszik neked Jacob. – jelentette ki egyszerűen.
- I…igen? És ezt mégis honnan tud… veszed? – kérdeztem tőle, de tudtam, hogy lebuktam.
- Ugyan… úgy bele vagy esve, mint egy vak tetőfedő a padlástérbe. – válaszolta nevetve.
- Ha-ha nagyon vicces!
- Jól van, na! Csak próbállak felvidítani! – nézett rám szomorúan.
- Ne haragudj! Csak nem vagyok valami vicces kedvemben.
- Igen tudom. Hé, mit szólnál, ha most indulnánk vásárolni?! Attól biztos jobb kedved lenne. Holnap lesz Embry bulija és kellene, valami csodás ruci nem gondolod? – kérdezte vigyorogva.
- De az jó lenne. Menjünk, csak hazaugrom a táskámért és már mehetünk is. – mondtam majd felálltam és elindultam az ajtóhoz.
- Oké, de siess, addig én is felkapok valami normálisabb ruhát. – válaszolta én pedig már rohantam is haza. Mivel anyu és apu már mától dolgoztak ezért nem volt otthon senki. Felszaladtam a szobámba felkaptam a táskám és már mentem is vissza Emilyhez. Mikor oda értem Emily már a kocsinál várt, hogy induljunk. Gyorsan bepattantam és már mentünk is a Port Angelsbe. Útközben zenét hallgattunk és beszélgettünk. Mikor oda értünk Emily gyorsan leparkolt majd szaladtunk kifosztani a boltokat. Emily vett magának egy gyönyörű kék ruhát, aminek a mell alatt egy ugyancsak kék masnija volt. Vett még magának egy fekete magas sarkút, ami drágább volt mint a ruha de nagyon tetszett neki így megvásárolta azt is. Én pedig egy nyakpántos piros fehér mintázatú ruhával és ez hozzá illő fekete szegecses cipővel leptem meg magam. Emily szerint nagyon jól áll a ruha én, pedig míg a tükörben néztem magam végig azon járt az eszem, hogy vajon Jakenek tetszeni fog-e. Miután megvettük a ruhákat elmentünk a cukrászdába megettünk egy sütit majd beültünk a moziba megnéztünk egy vígjátékot és haza indultunk. Délután hatkor értünk haza és elmondhatom nagyon szuper napom volt kivéve a délelőttöt. De hála Emilynek eszembe sem jutott egészen mostanáig. Otthon miután az új ruha szerzeményemet megmutattam anyunak elraktam a szekrénybe majd megvacsoráztunk és apu kihívott a garázsba, hogy megmutassa nekem milyen kocsit vettek. Persze nem nekem, hanem maguknak. Apu megint elmondta, hogy majd ha elkezdődik, az iskola megkapom a várva várt autómat, de addig szó sem lehet róla. De hál, istennek nem soká itt a suli szóval nem kell sokáig várnom. Az este további részét olvasással töltöttem majd elaludtam…

Netty ruhája:


Emily ruhája:


Netty cipője:


Emily cipője:


Netty szüleink a kocsija:


Emily kocsija: