12. fejezet

Sziasztok meghoztam a kövi fejezetet ahogy ígértem:) Szóval kaphatnék legalább 10 komit 32 rendszeres olvasóm van szóval... ez nagy kérés:D ha meg lesz a 10 azonnal rakom a következő fejezetet;) jó olvasást remélem tetszeni fog nektek=) ja és itt is van függő vég:$ bocsika de ez van(= na nem beszélek tovább inkább olvassátok a fejit;D puszillak titeket sziasztok(L)

12. fejezet



Elindultunk az udvar másik végébe majd megpillantottam egy motort. Egy nagyon jó motort.
- Na, mit szólsz? – kérdezte mosolyogva.
- Ó ez szuper! Eddig miért nem szóltál, hogy neked van ilyen csoda motorod? – kérdeztem tőle miközben körbe jártam a fekete szépséget.
- Csak nem rég vettem meg. Egy ideje már erre spórolok. – válaszolta egyszerűen.
- Én is szerettem volna motort, de apu szerint veszélyes. Azt mondta inkább vesz nekem egy kocsit. – mondtam neki.
- Értem. Lenne kedved kipróbálni? – kérdezte miközben felém nyújtotta az egyik bukósisakot.
- Ó, naná. – vágtam rá azonnal mire ő felnevetett. Gyorsan felkaptuk a bukósisakot majd felszálltam mögé a motorra.
- Kapaszkodjon kisasszony ne, hogy elhagyjam! – szólt hátra nevetve.
- Igen is uram. – mentem bele én is a játékba. Átfogtam a derekát a szikrák pedig rögtön pattogni kezdtek. A szívem megint hevesen kezdett verni és éreztem, hogy olyan vörös vagyok, mint a paradicsom. Még jó hogy rajtam van bukósisak. Beindította a motort és már száguldottunk is az ki az útra. Féltem, hogy majd megfagyok a motoron vagy valami de Jake olyan forró volt, hogy ez fizikai lehetetlenségnek számított. Egy párszor persze hátra szólt, hogy nem fázom-e de nekem mindig az volt a válaszom hogy nem. Elmentünk Forks határáig aztán vissza. Mire vissza értünk már ott állt Paul a garázs előtt és minket nézett mosolyogva. Nehéz szívvel elengedtem Jake derekát majd lekászálódtam a háta mögül majd ő is leszállt.
- Na, mi újság fiatalok? Motorozunk, motorozunk? – kérdezte vigyorogva.
- Szia, Paul. Gondoltam elviszem Nettyt egy körre és mi újság Selenával? – kérdezte Jake mire Paulnak rögtön leolvadt a mosoly az arcáról.
- Mégis mi lenne? Hát semmi. A tábortűznél váltottunk párszót, de ennél semmi több. – válaszolta bánatosan. Nekem pedig rögtön megesett a szívem rajta. Valamit tennem kéne, hogy összejöjjön Selenával. De egyedül nem fog menni segítség kell. De az eddigi bűntársaimtól elbúcsúzhatok, mert Leah nem hív vissza és fogalmam sincs, mi van vele, Embry meg inkább saját magát hozná össze velem, úgyhogy ő is ki van zárva. Ekkor eszembe jutott, hogy ki a legalkalmasabb erre a tervre és még hasznom is van belőle hisz így legalább a közelében lehetek.
- Jake beszélhetnék veled? Négyszemközt. – néztem rá jelentőség teljesen.
- Persze. – válaszolta majd Paulra nézett.
- Értem én már megyek is. Na, akkor Emilynél, na, sziasztok. – köszönt el majd elment.
- Szóval miről van szó? – kérdezte kíváncsian.
- Emlékszel mikor ott voltam Embrynél és nem árultuk el, hogy mit keresek ott. – kérdeztem tőle félénken, mert tudtam, hogy Embry elég kényes téma a számára, hacsak nem arról van szó, hogy olvasson be neki.
- Igen sajnos emlékszem… de mégis mit akarsz érről kapcsolatban beszélni? Ugye nem történt köztetek semmi? – kérdezte ökölbe szorult kézzel.
- Mi? Nem dehogy! Hogy kérdezhetsz ilyet? Csak azért voltam Embryvel mert volt egy közös tervünk. – válaszoltam neki.
- Mégis miféle terv? – kérdezte meglepődve.
- A Paul Selena akció. Leah azt találta ki, hogy össze kéne hoznunk valahogy Pault és Selenát. És persze ebben Embry segítségére is szükség volt, mert ő a szomszédja. – magyaráztam neki.
- Akkor már értem hogy-hogy került oda a tábortűzhöz…
- Igen mi hívtuk meg őt. Szóval arra gondoltam, hogy mivel Leah nem hajlandó beszélni velem és fogalmam sincs, hogy miért, na meg Embryre sem igen számíthatok, mert szerintem ő inkább engem és magát szeretné összehozni… így az jutott eszembe hogy esetleg te segíthetnél! – néztem rá kiskutya szemekkel.
- Hát nem tudom… Szerintem Paul leszedné a fejünket, ha erről tudomást szerezne…
- Kérlek, kérlek, kérlek! – könyörögtem, neki.
- Hát tudok én neked nemet mondani? – kérdezte mosolyogva.
- Ó Jake imádlak! – ugrottam a nyakába majd az arcára nyomtam egy puszit. Fogalmam sincs, hogy miért csináltam csak megtörtént. Jake szorosan magához ölelt és úgy nevetett.
- Én is imádlak kislány! – felelte majd átfogta a derekamat mire a pillangók újra repdesni kezdtek a gyomromban. Ó azt mondta, hogy ő is imád! Ez az érzés, amit ez kis egyszerű szó kiváltott belőlem leírhatatlan volt. Elindultunk a házba majd bementünk és leheveredtünk a nappaliban a kanapéra.
- És van már valami ötleted, hogy hogyan hozod őket össze? – kérdezte mosolyogva.
- Hát… még nincs. De lesz! – jelentettem ki.
- Oké! Szólj, ha valamiben segítenem kell. Rám mindig számíthatsz! Ezt ne felejts el. – nézett mélyen a szemembe. Jaj, ne már megint ezt csinálja… de egyszerűen nem bírtam levenni róla a tekintetem a szívem őrült vágtába kezdett az arcom pedig újra kipirult. Nyeltem egy nagyot majd így válaszoltam.
- Köszönöm Jake. És persze te is rám bármiben. Én melletted állok! Ígérem. – válaszoltam neki őszintén.
- Mi az gyerekek csak nem összeházasodtok? – kérdezte Billy nevetve mikor kilépett a konyhából. Mi pedig elnevettük magunkat.
- Látom, jó kedvetek van… Netty ha hazamész megmondanád édesapádnak, hogy szombaton mehetünk horgászni? – kérdezte tőlem Billy.
- Persze. – válaszoltam neki kedvesen.
- Remek akkor magatokra hagylak titeket, hogy tovább folytassátok a szertartást. – felelte nevetve majd kigurult a tolószékkel az udvarra.
- Nos Netty akkor hozzám jössz feleségül? – kérdezte Jake nevetve.
- Ó Jake igen! – válaszoltam neki, de már szakadtam a röhögéstől. Ezek után bekapcsoltuk a tv-t és azt bámultuk. Két órával később elindultunk hozzánk hogy átöltözzek, na meg hogy elkérjem magam Emilyékhez vacsorázni. Anya simán belegyezett apu pedig nem volt otthon, úgyhogy nem volt semmi gáz. Ezek után indultunk is Emilyékhez. Már az ajtóból éreztem a csodás illatokat. Mikor beléptünk már szinte mindenki az asztalnál ült kivéve Leah. Ő nem volt itt. Fogalmam sincs, mi van vele… pedig reménykedtem benne, hogy itt lesz és tudunk beszélni. Jake megfogta a kezem és úgy húzott befelé az ajtón. Láttam, hogy Emily a konyhában serénykedik így elengedtem Jacob kezét és Emily felé vettem az irányt.
- Szia! – köszöntem neki kedvesen.
- Szia Netty! – köszönt ő is majd átölelt.
- Segíthetek valamiben? – kérdeztem tőle.
- Igen az jó lenne… Ő oda raknád az asztalra ezeket. – mutatott a pulton lévő tányérokra.
- Persze! – válaszoltam majd már pakoltam is. Mindenki elé raktam egy-egy tányért és mikor Embryhez értem ő elkapta a kezem.
- Netty beszélhetnénk? – kérdezte. Jakre pillantottam, aki szúrós szemekkel bámulta párosunkat.
- Igen! – feleltem majd felállt az asztaltól és elkezdett kifelé húzni az ajtón. Mikor kiértünk még mentünk jó pár métert a háztól és végre beszélni kezdett.
- Miért nem mondtad el hogy Jacobhoz mész? És hogy ő érdekel nem én? – kérdezte fájdalommal a hangjában.
- Egy azért nem mondtam el, mert tudtam, hogy megbántanálak. Kettő nem tudom, miről beszélsz. – fejeztem be.
- Ugyan Netty mindenki látja, hogy mennyire oda vagy érte. Nem igaz hogy csak te nem veszed észre. – mondta értetlenül.
- Embry kérlek…
- Nem Netty én, kérlek… nagyon tetszel nekem, de esélyt sem adsz, hogy bebizonyítsam neked!
- Mégis miről beszélsz? Még randizni is elmentem veled és…
- Ugyan az nem számít annak. – felelte egyszerűen.
- Mi? Mi az, hogy nem számít annak? Mégis mit vártál majd csak úgy a karjaidba omlok, mint, mint…
- Mint Jakenek? – kérdezte gúnyosan.
- Na, idefigyelj, utoljára mondom el Jake és én barátok vagyunk és ennyi vége, kampec konyec érted? – magyaráztam neki.
- Akkor bizonyítsd be, hogy nem érdekel! – nézett a szemembe majd közelebb jött és közelebb, míg végül csak centik választottak el minket.
- Embry! Én… - kezdtem bele, de ő egyre csak közeledett próbáltam hátrálni, de a nagy szerencsétlenségemre egy fának ütköztem. Most már nincs menekvés… karjaival elzárta előlem az utat ajkai pedig már majd nem elérték az enyémeket…


Jake motorja;D