B.Ú.É.K

Sziasztok:D Boldog új évet kívánok mindenkinek:D!!!! Köszönöm az 57 rendszeres olvasót és komikat amiket írtatok!:) Remélem 2011-ben olvasni fogjátok a blogomat mert a történetnek még koránt sincs vége csak most fognak kezdődni a bonyodalmak;D A következő fejezetet nem soká hozom(= millió puszi <333 sziasztok:D(L)

22.fejezet

Sziasztok itt a fejezet ahogy ígértem:D köszönöm a 15 komit:) ennél a fejezetnél is mint mindig 15 a komi határ(= remélem tetszeni fog jó olvasást:D puszii(L)
És előre is Nagyon Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek:D
22. fejezet

Nagyon megdöbbentem mikor megláttam, hogy Edwarddal a nyomában lép be a tanárnő. Már csak ez hiányzott, hogy ő is itt legyen. Ez a sors otromba fintora!
- Kedves hölgyek és urak! Örülök, hogy ti mind ének szakra jelentkeztetek. Higgyétek, el nem fogjátok megbánni, mert aki a zenében valaki akar lenni annak ezen az órán a helye. Na de először is bemutatkozom. A nevem Jenna Wilmer de szólítsatok csak Jennának nem kell a magázódás. Akik már régebb óta vannak, itt eltudják az újaknak, mondani, hogy milyen nagyszerű is ez az óra, hiszen itt nem csak énekelni tanultok meg, hanem táncolni is, sőt ha valaki meg akar, valamilyen hangszeren tanulni játszani az bátran forduljon hozzám. Van pár fantasztikus diákom, aki szívesen segít nektek ebben. Szóval van jelentkező valamilyen hangszerre? – nézett ránk érdeklődve Jenna. Na, most vagy soha… mindig szerettem volna megtanulni, zongorázni, de eddig nem jelentkeztem sehová, hogy megtanuljak. Feltettem a kezem hogy én szeretnék mire Jenna elmosolyodott és intett, hogy álljak fel.
- Nos, a hosszú barna hajú lány ott hátul kérlek, állj fel és mutatkozz, be nekünk majd mond, el melyik hangszert választod. – magyarázta mosolyogva.
- A nevem Szimonetta Hilson de szólítsatok csak Nettynek. És én zongorán szeretnék megtanulni, játszani. – mondtam egy halvány mosoly kíséretében.
- Remek Netty. Tudok neked ajánlani egy fantasztikus tanárt, aki már gyerek óta zongorázik, hidd el nála jobbat nem is találsz az iskolában. Ez a személy nem más, mint Edward ! – jelentette ki mire a mosoly lefagyott az arcomról. Ezt nem hiszem, el csak én lehetek ekkora idióta. Jake megöl, ha megtudja, hogy én szóba állok vele… rá néztem Edwardra aki büszkén mosolygott rám majd oda jött hozzám. Jenna pedig tovább beszélt a többieknek.
- Szia, Edward Cullen vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. – nyújtott nekem kezet miközben végig a szemembe nézett. Nagyot nyeltem majd kezemet az övébe helyeztem.
- Netty vagyok és én is örülök…- válaszoltam majd kikaptam a kezem az övé közül. A keze egy kicsit hideg volt nem az a megszokott forró kéz, mint a Jake.
- Szóval… te miért jelentkeztél erre a szakra? – nézett rám kedvesen.
- Ez egyszerű. A zene az életem imádok énekelni és gitározni. – válaszoltam.
- Remek! Én is gitározok, mint látod. – mutatott rá az elektroakkusztikus gitárjára.
- Klassz! Nekem is ilyesmi van. – feleltem.
- Na, gyerekek látom ismerkedtek. Csodálatos, mert ezen túl, egy párban lesztek, ami azt takarja, hogy együtt kell gyakorolnotok minden héten kétszer. Íme, az óra beosztás hogy melyik párosnak mikor kell bejönni. Parancsoljatok. – mondta majd a kezünkbe nyomta a papírt, amire az volt rá írva, hogy KEDD-CSÜTÖRTÖK 3-6-ig!
- Pazar…- csúszott ki a számon.
- Valami baj van? – nézett rám a nagy barna szemeivel. Szegény úgy megsajnáltam nem akartam megbántani nagyon kedves és ő nem tehet róla, hogy egy csoportba osztottak és Jacobnak sem kell tudni róla… legalábbis egy darabig.
- Nem semmi baj! – vágtam rá gyorsan majd magamra erőltettem egy mosolyt.
- Na, szóval, ha mindenki megnézte, hogy mikor kell próbálnia és nincs kérdés akkor mehettek is találkozunk a jövő héten, amikor már elkezdjük a munkát! Sziasztok. – mondta a tanárnő majd integetve kilépett az ajtón. Gyorsan felkaptam a táskámat és már mentem is kifelé az ajtón. Minél kevesebb időt akartam Edwarddal tölteni, mert Jacobnak megígértem, hogy szóba se állok velük és tessék, máris egy csapatban vagyunk.
- Hé Netty! – szólt utánam a rettegett hang. Már csak ez hiányzott.
- Igen? – fordultam meg.
- Ha akarod, haza viszlek. – ajánlotta fel udvariasan, de én nemet intettem.
- Köszi de én is kocsival vagyok! – mutattam fel a kulcsomat. Majd elindultam a kocsim felé. Éppen mikor készültem beszállni észrevettem, hogy Edward abba a csodás Audi R8-asba száll be, ami nekem annyira tetszik! Kezdem sajnálni, hogy nem gyalog jöttem… szívesen kipróbálnám azt a kocsit! De miket is gondolok ez Cullenék kocsija és az én kedves, szerelmem rögtön szívinfarktust kapna, ha meglátná, hogy bele ültem a vámpírok kocsijába. Persze ha egyáltalán a vérfarkasok kaphatnak szívinfarktust…
Gyors bepattantam a kocsimba és már száguldottam is hazafelé.
Mikor haza értem egy lélek sem volt otthon. Ledobtam a táskámat az ágyam mellé majd leszáguldottam a lépcsőn a konyhába. Csináltam magamnak egy sonkás szendvicset hogy estig kibírjam kaja nélkül. Gyorsan megettem majd egy cetlire rá firkantottam, hogy Jakenél vagyok. Majd el is indultam hozzá…
A garázsból hangokat hallottam így gondoltam biztos ott lehet. Nem is tévedtem épp a motorját bütykölte.
- Szia! – köszöntem neki mosolyogva.
- Szia Netty! Te máris itthon vagy? – jött oda majd lágyan megcsókolt.
- Igen… az utolsó két órámnak a fele volt megtartva szóval…
- Jaj, értem. – mondta egy enyhe fintorral az arcán.
- Mi a baj? – kérdeztem tőle.
- Semmi csak… csak olyan szagod van, mint egy vérszívónak! Ugye nem? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Mi? Nem, dehogy vagyis szóval… nem akartam elmondani, de úgy tűnik muszáj… - kezdtem bele.
- Már össze is barátkoztál velük mi? – állt elém karba tett kézzel.
- Nem igazán mindenkivel, mert csak kettővel találkoztam. Alicel és Edwarddal. – magyarázkodtam. Edward neve hallatára Jacob felmordult.
- Épp elég is… tessék, ezek már most azonnal rád vetik a hálójukat.
- Ugyan Jake… nem is beszéltem velük legalábbis Alicel nem. – feleltem.
- Gondoltam… de hogy-hogy Mr. Tökély iskolában van, amikor neki nem lenne szabad? – nézett rám értetlenül.
- Ó hogy az idősebbik Edwardra gondolsz?
- Miért van másik is? Vagy azt mondod, hogy Bella és a vérszívó fia egyidős veled? – nézett rám meglepődve.
- Valószínű, mert az osztálytársam…
- Na, már csak ez hiányzott! Komolyan mondom ez meg az apja arra születtek, hogy tönkre tegyék az életemet! – kelt ki magából.
- Ugyan Jake… honnan szetted ezt a badarságot? – kérdeztem tőle szem forgatva.
- Hát nem egyértelmű… Ez most meg téged akar elvenni tőlem! De abból nem eszik, mert én megölöm!
- Uramisten! Jacob Black! Most állítsd le magad! Egyáltalán nem akar megszerezni és csak, hogy tudd nem is tudna megszerezni! Én veled járok és ezen, senki és semmi nem fog változtatni! Én téged szeretlek és téged is foglak mindig! – magyaráztam neki serényen mire ő büszkén elmosolyodott.
- Nos, hát ezt öröm hallani! Én is szeretlek mindennél jobban! – válaszolta majd közelebb jött és szenvedélyesen megcsókolt. A szikrák azonnal elkezdtek pattogni közelebb húztam magamhoz és tovább csókoltam. Mikor nagy nehezen elszakadtunk egymástól így szóltam:
- Ő lenne még itt valami…
- Na, ki vele ennél rosszabb már nem lehet! – mondta lehangoltan mire én szorosan hozzá bújtam.
- Jaj, ugyan már! Szóval ma volt ének szak órám és Edward is ott volt.
- És? – nézett rám értetlenül.
- És Jenna az ének tanár egy csoportba osztott minket, vagyis minden kedd és csütörtök délután 3-6-ig együtt kell próbálnunk. – hadartam el gyorsan egy szuszra. Majd feszengve mosolyogtam.
- Csodás… de tudod mit ez engem egyáltalán nem zavar, mert engem az a fiú úgysem válthat le soha! – jelentette ki mire nekem az állam is leesett.
- Hű nagy lett az önbizalmad! – mondtam neki nevetve.
- Ezután, a csók után? Ne csodálkozz. És én bízom benned, mert ez egy kapcsolat alapja nem de? – nézett rám vigyorogva.
- De bizony. – válaszoltam majd egy újabb csókot leheltem ajkaira…

21. fejezet

Sziasztok most hogy végre összegyűlt a komi:D itt a kövi feji;D remélem örültök neki:D a komi határ 15:) amint meg lesz hozom a 22. fejezetet. Jó olvasást pusziiiiiii<33

21. fejezet
Az utolsó három nap gyorsan eltelt és már azon kaptam magam, hogy hétfő reggel van. A telefonom fél hétkor jelzett, hogy ideje felkelni végre. Nagy nehezen kivánszorogtam a fürdőszobáig, de amint meg pillantottam a saját tükörképem, el is borzadtam. Meg látszik, hogy nem nagyon aludtam, hiszen egész este a telefonon lógtam Jakkel…
Gyorsan megmostam az arcom majd fogat mostam és felkentem magamra egy kis alapozót, hogy valahogy megpróbáljam eltűntetni a karikákat a szemem alól. Egy fokkal jobban néztem, mint egy holdkóros szóval elindultam a szekrényemhez hogy keressek valami használható göncöt. Egy csőszáru fekete farmerra és egy és egy piros kicsit kivágott felsőre esett a választásom. Gyorsan magamra kaptam majd egy utolsó pillantás a tükörben és már szaladtam is le a lépcsőn a slussz kulccsal a kezemben. Apu már nem volt, itthon de anya még igen épp a konyhában mosogatott és mikor meglátott elmosolyodott.
- Látom már első nap kicsípted magad! Ne izgulj, látom rajtad, hogy szorongsz. Minden rendben lesz. Ügyes leszel. – jött oda majd megsimította az arcom mire halványan elmosolyodtam. Anyu valahogy mindig is tudta mi jár a fejemben. Sokszor úgy éreztem átlátszó vagyok.
- Nyugott vagyok… vagyis leszek, amint oda érek. De indulok is. – feleltem miközben rápillantottam az órámra, ami fél nyolcat mutatott. Elvettem az asztalról egy almát majd felkaptam a tornacipőm és a bőrkabátom.
- Na, én mentem majd jövök anyu, szia! – köszöntem el.
- Szia, kicsim sok sikert! – köszönt integetve. Én pedig suhantam kifelé az ajtón. Bepattantam a kocsimba és hajtottam is a Forksi Gimi felé. Egész úton zenét hallgattam és együtt énekeltem Taylor Swifttel a Long Live című dalát. Az éneklés megnyugtatott, mint mindig így már felszültség mentesen, szálltam ki a kocsiból mikor leparkoltam egy Audi R8-as mellé. A kocsi csak úgy szikrázott nagyon újnak tűnt és persze drágának. Ilyen kocsit még csak tv-ben láttam, és meg kell hagyni élőben még jobban nézett ki. Biztos valami nagyon gazdag fiúé vagy esetleg lányé lehet ez az autó. Miután befejeztem az autó csodálását bementem a suliba, hogy a portán elkérhessem az órarendemet és a térképemet. A portás hölgy nagyon kedves volt elmagyarázta merre van az első órám meg szólt, hogy ma lesz az első öt órám után két szak óra, vagyis ének. Megköszöntem neki a segítséget és elindultam az első órámra egyedül mivel Viviről az elmúlt két napban semmit nem hallottam azon kívül, hogy Jake elmondta, hogy Embryvel lófrált valamerre. Az első órám osztályfőnöki volt, ami a 19-es teremben kezdődött. Miután sikeresen becsengő előtt beértem a terembe helyet foglaltam az egyik hátsó padban persze minden szem rám szegeződött a teremben. De nem igazán foglalkoztam velük majd idejönnek, ha akarnak valamit. Így is történt kábé az osztály fele odajött és bemutatkoztak nem igazán sikerült megjegyeznem mindenki nevét, de egész kedvesnek tűntek. Éppen csengőszóra lépett be az én legjobb barátnőm egy hatalmas mosollyal az arcán és lehuppant mellém.
- Szia Netty! Bocsi hogy nem beszéltünk a hétvégén de… - kezdett a magyarázkodásba, de én közbe vágtam.
- Embryvel voltál… igen tudom! És nyugi nincs semmi baj. Megértem, hogy szereted őt és vele akarsz lenni. – válaszoltam mosolyogva.
- Ó hát akkor, köszi hogy nem haragszol. Képzeld ma ő hozott suliba a kocsijával. Jaj, ez az út vele kettesben egy álom volt…- és mondta, mondta, mondta a monológját. Nem is igazán figyeltem, rá mert a következő pillanatban két másik diák lépett be az ajtón. Egy tündér szerű, rövid fekete hajú lány és egy fiú. A fiú elég magas volt a haja barna, ami úgy volt levágva, hogy egy-egy helyen a szemébe lógott. Egy gitár tokot hozott a kezében és amint eljött mellettem rám esett a pillantása. Nagyon helyes volt és hatalmas barna szemei voltak szinte tökéletes volt minden vonása az a lányok kedvence típus, de mégis megfogott benne valami…
Na de álljunk, csak meg hisz nekem ott van Jacob, akibe szerelmes vagyok, és sose tudnék megválni! Nem is ismerem ezt a fiút és lehet jobb lesz nem is ismerni. Van benne valami, mégis ami vonz magához, de remélem, hogy ezt az érzést csak képzelem.
- Hahó, Föld hívja Nettyt!! Figyelsz te rám?? – kalimpált a szemem előtt Vivi dühösen.
- Mi… Mi van? Miről van szó? – nézetem rá bocsánat kérően.
- Csak éppen arról beszéltem, hogy Embry mondta, hogy Jacob valami meglepetéssel készül neked! Tudom nem lett volna szabad elmondanom, de nem bírtam magamban tartani. – mondta izgatottan.
- Komolyan? Mégis milyen meglepetéssel? – néztem rá érdeklődve.
- Na, végre hogy figyelsz már azt hittem, hogy az új fiú elvette az eszed! – felelte nevetve.
- Mi? Te meghibbantál! És különben sem kéne ilyen hangosan beszélned! – mondtam neki mérgesen.
- Nyugi! Tudom, hogy te Jaket szereted, de mi tagadás én sem vagyok, vak látom, hogy ez egy Adonisz! – válaszolta szemöldök húzogatva.
- Vivi neked minden harmadik fiú Adonisz!- feleltem miközben a fejemet csóváltam.
- Ez nem is…
- Jó reggelt! – jött be a tanár egy 40-es éveiben járó férfi volt kopaszodó hajjal. Nem volt a legszimpatikusabb, de majd meglátjuk…
- A nevem Mr. Johnson. Tudom, hogy a többség már ismer, de szeretnék bemutatkozni az újjaknak. Szóval matematika és fizika szakos tanár vagyok és én leszek 12-ig az osztályfőnökük, ha bármi óhaj sóhajuk van, hozzám fordulhatnak. Na de elég is ennyi rólam kérem, jöjjenek ki azok a tanulók, akik ma érkeztek hozzánk. – mutatkozott be majd mosolyogva ránk nézett. Vivi és én egyszerre álltunk fel az asztaltól majd kimentünk, hogy bemutatkozhassunk miután a helyünkre mentünk a másik két új diák is a kiment. Az a fiú és lány volt akik Vivi után jöttek be. Először a lány kezdte a bemutatkozást.
- Alice Cullen vagyok. Nem rég költöztünk ide Londonból a családommal. És ő pedig a mostoha testvérem. – mondta csilingelő hangon. Szóval ők Cullenék vagyis a vegetáriánus vámpír klán. Az már messziről lerí róluk hogy nem átlagosak hisz mind ketten gyönyörűek.
- Én pedig Edward Cullen, vagyok . – mutatkozott be ő is. A hangja hihetetlenül bársonyos volt és magával ragadó a szemével végig engem fürkészett és ez kezdett kicsit fura lenni. Ő lenne Jacob volt szerelmének, Bellának meg Edwardnak a fia?
- Rendben köszönöm, hogy bemutatkoztatok. Fáradjatok a helyetekre. – mondta neki a tanár mire ők visszaültek a helyükre. Fél szemmel hátra pillantottam mire Edward is rám kapta tekintetét gyorsan visszafordultam mire kaptam egy halk kuncogást hátulról. Feltételezem, hogy ő volt az. Az óra további része unalmasan telt, ahogy a további órák is. Az ebédszünet után jött az utolsó két órám az ének alig vártam, hogy végre elkezdődjön. Gyorsan belapátoltam az ételt majd elbúcsúztam Vivitől és indultam is az órára.
Mikor beléptem a terembe már egy csomó diák bent volt, na, jó annyira nem sokan, de azért voltak. A terem egyik végében volt egy zongora, amin épp egy lány játszogatott valamit. Mikor becsengettek egy fiatal nő lépett be a terembe, de nem egyedül, hanem vele…


Az Audi R8-as ami elárulom az Ifj. Edwardé lesz:D

Sziasztok!

Sziasztok! Még mindig nincs meg a 15 komi pedig már rég megírtam a kövi fejit még gyűjtsetek 2 komit mert addig nem teszem fel a fejit:/ tudom hogy azokkal szemben szemétség akik írtak de figyeljetek 53 rendszeres olvasóból simán összejöhetne az 15 kommentár.:) Úgy hogy hajrá;) sok pusziiii<3

20. fejezet

Sziasztok meghoztam a kövi fejit:D Bocsi hogy sokat késtem de nagyon sok dolgom volt...:( Remélem nem haragszotok:D Jó olvasást:D a Komi határ mostantól 15 sok pusziiii(LLL)

20. fejezet

Másnap reggel hatalmas mosollyal ébredtem. Még az sem tudta kedvemet elrontani, hogy odakint szakadt az eső. Úgy éreztem magam mikor elindultam a fürdőbe, mint aki felhőkön lépked. Csak abban reménykedtem, hogy ez nem csak egy álom, mert ha az, akkor soha többé nem akarok felébredni. Ez az érzés, ami hatalmába kerített ez a felülmúlhatatlan boldogság és szerelem egyszerűen csodálatos volt. Miután megmostam az arcom és a fogam, elindultam a szekrényemhez, hogy keressek valami ruhát. Egy pulcsit és egy egyszerű farmert választottam majd elindultam a konyhába.
- Jó reggelt! – köszöntem a szüleimnek vigyorogva.
- Neked is lányom. Mi ez a jókedv? Csak nem történt valami? – kérdezte apa mosolyogva.
- De igen. Vagyis…- nem tudtam elmondjam-e most rögtön nekik vagy inkább akkor amikor Jake is itt van… lehet jobb lesz most közölni így legalább apa lenyugszik mire Jacob átjön.
- Igen? – nézett rám érdeklődve anyu is.
- Szóval Jacob és én összejöttünk! – feleltem mosolyogva.
- Jaj, drágám ez csodás! – mondta anyu és átölelt.
- Micsoda meglepő fordulat kihitte volna… - válaszolta apu majd megrázta a fejét és tovább olvasta az újságot.
- Ugyan már Will! Nem is örülsz a lányod boldogságának? – nézett rá anyu szigorúan.
- Dehogynem! De én inkább annak örülnék, ha attól lennél boldog, hogy 3 nap múlva iskola. Nem szeretném, ha emiatt, a fiú miatt elhanyagolnád majd a tanulást! Nem akarsz inkább jövő nyáron összejönni vele? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Apa!
- Will! – szóltunk rá anyával.
- Ez egyáltalán nem vicces. És különben sem kell aggódnod, mert oda fogok figyelni a tanulásra, főleg mert ének szakon leszek. Jaj, már alig várom! – mondtam tapsikolva.
- Remek, mert van számodra egy kis meglepetésem. Menj ki a garázsba és meglátod. – válaszolta majd elvette a kávéját az asztalról. Nekem se kellett több már rohantam is kifelé. Mikor beléptem nem egy, hanem két autóval találtam szembe magamat.
- Nem hiszem el!! Végre megkaptam a kocsimat! Ez!!! – kiabáltam boldogan.
- Látom, tetszik. – hallottam meg a hátam mögül anyu hangját.
- Igen ez csodaszép egy igazi Bmw!
- Itt a kulcs menj és próbáld ki! – dobta a kezembe a kocsi kulcsot.
- Ezer örömmel! – válaszoltam majd beszálltam és már indítottam is. A kocsiban érezni lehetett a vadi újautó illatot. Ami újabb mosolygásra késztett. Gyorsan kitolattam és már száguldottam is az utakon. Ez a kocsi maga volt az álom alig várom, hogy megmutassam Vivinek meg Jakenek és persze a többieknek. Az úton alig találkoztam össze autókkal meglátszik, hogy ez Forks az egész út nagyon békés volt nem lehetett más hallani csak az eső kopogását az ablakon meg a kocsim halk dorombolását. Viviék felé vettem az irányt gyors leparkoltam a bejárójukra és már rohantam is, befelé mert nem akartam nagyon elázni. Kopogtam majd fél perc múlva barátnőm nyitott ajtót álmos szemekkel.
- Szia Netty! Hát te? Gyere be! – köszönt majd beengedett.
- Szia! Képzeld megkaptam végre a kocsimat! – kiáltottam neki boldogan.
- Igen?? És?? Hol van? – kérdezte izgatottan.
- A bejárótokon te észlény! – válaszoltam vigyorogva. Gyors oda szaladt az ajtóhoz és kinézett rajta majd elismerően bólintott.
- Ez nagyon jól néz ki! Elviszel majd egy körre ugye? – nézett rém nagyokat pislogva.
- Persze! Még kettőre is. – feleltem mosolyogva.
- Szuper. Na és mesélj mizujs? Ezen kívül? – kérdezte mindent sejtő mosollyal az arcán.
- Látom, te már tudod, szóval nem kell semmit sem mondanom. – válaszoltam majd leheveredtem a kanapéra.
- Embry már tegnap este elújságolta a nagy hírt! Jaj, annyira tudtam, hogy összejöttök! – mondta tapsikolva.
- Nyugi Vivi jobban örülsz, mint én! – válaszoltam nevetve.
- Chh azt kétlem! Csak rád kell nézni olyan felszabadult és vidám fejed van. Eddig meg úgy néztél ki mint egy élő halott már bocs… - magyarázta majd ő is leült mellém.
- Igen tudom… de ez már nem így van úgy, hogy inkább hagyjuk a múltat és koncentráljunk a jelenre. Nemde? – néztem rá.
- De. – bólintott majd megszólalt a telefonja.
- Jaj, istenem ez Ő!! – sikította. Mire én csak megráztam a fejem.
- Szia! Jaj, te is hiányoztál nekem képzeld itt van Netty ugye milyen jó hogy összejöttek. Igen, igen én is mindig mondtam nekik… - és még beszéltek vagy fél óráig.
- Jaj, nem előbb te tedd le. – mondta a telefonba mire én csak meg forgattam a szemem.
- Te tedd le. Te! Te! – válaszolgatták egymásnak én pedig már kezdtem ideges lenni majd felálltam oda mentem és összecsuktam a telefonját.
- Nem majd én!
- Hé! Ezt most miért kellett? – nézett rám mérgesen.
- Azért mert ez már beteges. – válaszoltam fej rázva.
- Még hogy beteges majd megnézlek én téged meg Jaket!
- Na, jó hagyjuk, ezt inkább menj és öltözz fel és lemegyünk Emilyhez, persze csak ha van kedved. - feleltem neki.
- Persze hogy van, már megyek is egy pillanat! – majd felszaladt az emeletre és 10 perc múlva már lent is volt normális utcai ruhában, persze csak ha a tűzpiros magas sarkút és a leopárd mintás miniszoknyát normálisnak lehet nevezni.
- Ő… szerintem egy kicsit fázni fogsz! – néztem jelentőség teljesen a szoknyájára.
- Ugyan dehogy! – válaszolta majd ki tipegett előttem a kocsiig. Bepattantunk és már indultunk is a La push felé. Vivi egész úton Embryről fecsegett és arról, hogy mikor akar elmenni, vásárolni. Nem igazán érdekelt a dolog, de mivel a barátnőm, odafigyeltem rá. Mikor oda értünk kipattantunk a kocsiból és mentünk is be a házba.
- Helló! – köszöntünk mikor beléptünk az ajtón. Emily a konyhában ült és valami újságot olvasott.
- Sziasztok! Mi újság? – köszönt ő is majd helyet foglaltunk mellette.
- Semmi különös… - válaszoltam.
- Még hogy semmi ő és Jacob összejöttek. – mondta Vivi mosolyogva.
- Komolyan? Ezt Sam nem is mondta. Jaj, úgy örülök nektek. – felelte miközben átölelt.
- Köszi!- mondtam mosolyogva.
- Na és mesélj, hogy történt? Végre bevallotta? – nézett rám Emily kíváncsian. Én pedig elmeséltem nekik az egészet az elejétől a végéig.
- Szóval így történt… - mondtam mikor a mesélés végére értem.
- Az igen! Ez nagy! Embry nem említett részleteket! Jaj de nagyon király! Na és mi a legjobb?? Hogy mehetünk páros randira te és Jake meg én és Embry jaj, milyen jó lesz. – örvendezett Vivien.
- Jó az álmodozás… Sajnálom, de mostanában nem áll szándékom randevúra menni főleg nem párosra. Mindjárt itt a suli és nekem most arra kell koncentrálnom vagy a szüleim egy életre eltiltanak Jacobtól. – magyaráztam neki.
- Pontosan ezért kéne, elmennünk minél hamarabb mielőtt elkezdődne a suli! Hé,
Emily te és Sam is eljöhetnétek. – nézett rá Emre vigyorogva.
- Jaj, ne minket ne keverj bele. Nem igazán van nekünk időnk az ilyesmire. Mert izé… vagyis.
- Igen? – néztünk rá kérdően.
- Semmi… semmi! Hagyjuk! – hárította a témát.
- Ugyan Emily mi az?? Légyszi mond el! – könyörögtem neki.
- Na, jó, de ne mondjátok el még senkinek. Szóval úgy néz ki, hogy Sam és én végre összeházasodunk! – kiáltotta boldogan.
- Jaj, istenem hisz ez fantasztikus! Sok boldogságot! – mondtam neki majd átöleltem aztán Vivi is gratulált neki és ő is megszorongatta.
- De ez még titok úgy, hogy pszt… - mondta nevetve.
- Rendben lakat lesz a szánkon. – válaszolta helyettem is.
- Köszi! – nézett ránk mosolyogva.
- Halihó! – lépett be az ajtón Jake mosolyogva utána pedig a többiek is jöttek be egyenként.
- Sziasztok! – köszöntünk nekik vidáman. Jacob odajött hozzám és lágyan megcsókolt, majd leült mellém. Embry is helyet foglalt Vivi mellett és úgy méregették egymást, mint akik rögtön letámadják a másikat.
- Na és mi újság? – kérdezte tőlem Jacob.
- Semmi különös azon kívül, hogy elmondtam a szüleimnek, hogy együtt vagyunk. – mondtam miközben az ajkamba haraptam.
- Tényleg? És hogy fogadták? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Öhm… egész jól azt hittem apu kifog, borulni és majd leszid, de az egyetlen szúrós megjegyzése az volt, hogy, „miért nem jövő nyáron jövünk össze”? – válaszoltam.
- Igen ez várható volt… Nem megyünk ki sétálni? – kérdezte mosolyogva.
- De persze menjünk. – mondtam majd kézen ragadott és kimentünk a partra sétálni. Hála az égnek már elállt az eső így nem áztunk el és a nap is kisütött így elég kellemes volt az idő.
- Na és várod már a sulit? – kérdezte nevetve.
- Ami azt illeti igen. Alig várom, hogy megtudjam milyen az, ha valaki ének szakon van! – feleltem mosolyogva.
- Én nem tudtam, hogy a La pushi suliban van olyan hogy ének szak.
- Hát nincs is! Ezért fogok a Forksi gimibe járni. – mondtam miközben a szemébe néztem.
- Mi? Oda nem mehetsz! – jelentette ki mérgesen.
- Jake most meg mi a baj? – kérdeztem értetlenül.
- Az hogy oda nem mehetsz! A vérszívók vissza jöttek és fogadni mernék, hogy újra beiratkoztak az iskolába! Nem akarom, hogy bajod essen! Nem bízom bennük.
- Ugyan, már hiszen te magad mondtad, hogy állati véren élnek akkor minek kell aggódni úgyse fognak bántani. És ígérem, hozzájuk sem fogok szólni rendben? – kérdeztem tőle miközben végig simítottam az arcán.
- Rendben. – válaszolta majd közelebb hajolt, hogy arcunk egy vonalba kerülhessen, és ajkait hozzá érinthesse az enyémekhez. A csókja nagyon gyengéd volt egy igazi szerelmes csók. Majd mosolyogva elvált tőlem és tovább sétáltunk…

Netty kocsija:D

19. fejezet

Sziasztok itt a kövi feji:D bocsi a késésért de remélem,kárpótolni fog titeket ez a feji;) a komi határ 10 sok puszii<333

19. fejezet


Miután haza értem felbaktattam a szobámba majd bekapcsoltam a tv-t és azt kezdtem el bámulni. Az eszem valahol egész máshol járt nem igazán tudtam figyelni arra a filmre, amit éppen néztem. Fogalmam sem volt róla hogy Jake hova tűnt és egyáltalán miért hagyott ott szó nélkül. Ez az érzés nagyon idegesítő, de próbáltam magam azzal győzködni, hogy biztos valami nagyon sürgős dolga akadt és azért nem köszönt el, de legbelül tudtam, hogy valami egészen más áll a háttérben csak épp azt nem tudom, hogy mi. Aj de nekem nem is ezzel kéne foglalkoznom, hanem hogy miként fogom akkor megszervezni Paulnak és Selenának azt a különleges randevút. Felálltam az ágyról és körbe-körbe kezdtem el járkálni a szobámban, és közben serényen azon törtem a fejem, hogy mivel lehetne feldobni ezt az egészet. Aztán eszembe jutott. Az egész erdőt legalábbis azt a részét ki fogjuk világítani virágokat, fogok szórni az útra amerről, jönnek majd, na és persze mi lehet, még romantikus hát egy gyertyafényes vacsora ezzel tuti leveszi Selenát a lábáról. Jaj, már alig várom, hogy holnap elkezdjem a díszítést…
Az este további részében megvacsoráztam majd lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba tv-t nézni. Miután elálmosodtam kikapcsoltam azt és elaludtam…
Reggel anyu hangjára ébredtem, aki, éppen ha jól hallottam Sue-val beszélt valamiről. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdőbe, hogy megmossam az arcomat és a fogamat. Miután végeztem ezekkel elindultam a szekrényemhez és kivettem belőle egy farmert és egy hosszú ujjú pulcsit magamra kaptam és elindultam reggelizni.
- Jó reggelt! – köszöntem nekik ásítozva.
- Neked is kicsim. – mondta anyu.
- Szia Netty! Nem lenne kedved reggeli után átjönni hozzánk? – kérdezte Sue mosolyogva.
- Ó hát izé nem hogy Leah örülne neki. – válaszoltam szomorúan.
- Ugyan dehogynem hidd el már nem haragszik rád. – nézett rám mosolyogva.
- Hát jó rendben. Végül is akkor mehetek. – mondtam majd elkezdetem majszolni a reggelimet. Anyu és Sue addig minden féléről beszélgettek. Miután meg reggeliztem Sue és én elindultunk hozzájuk. Mikor oda értünk Leah épp a konyhában ült és éppen valami újságot olvasott. Meglepődve nézett rám csodálkoztam, hogy nem ordított rám azonnal. Csak nem meg enyhült?
- Szia! – köszöntem bátortalanul. Leah nem szólt semmit csak felállt az asztaltól és szorosan átölelt.
- Netty annyira sajnálom, amiket a fejedhez vágtam, én egyáltalán nem gondoltam komolyan! Kérlek, ne haragudj rám! Meg tudsz nekem bocsájtani? – kérdezte könnyes szemmel.
- Persze hogy megbocsájtok! Te vagy az egyik legjobb barátnőm. Hogyan is tudnék rád haragudni? – néztem rá mosolyogva. Majd újra átöleltük egymást. Ezután felmentünk Leah szobájába és elkezdtük mesélni egymásnak mi minden történt velünk mióta nem beszéltünk. Leah elmondta, hogy nagyon jól megy neki az önuralom és az átváltozás mindvégig ezt gyakorolta, amíg nem találkoztunk. Én is meséltem neki például hogy ide költözött a legjobb barátnőm és Embry rögtön rá vetette magát. Ezen persze ő meg sem lepődött hiszen Embry már csak ilyen.
- Leah valamiben szeretném kérni a segítségedet! – néztem rá kiskutya szemekkel.
- Igen? Miben? Tudod, bármiben segítek neked. – jelentette ki kedvesen.
- Hú, az nagyon jó, mert egy igazán nagydologról van szó!
- Na, bökd, már ki mi az tiszta ideg vagyok már! – felelte nevetve.
- Oké, oké. Szóval emlékszel, hogy kitaláltuk, hogy összehozzuk Selt meg Pault? Nos, estére randit kell nekik szervezni az erdőben egy ilyen romantikus vacsoraféleséget. Kilenne, világítva a földön rózsaszirmok és persze egy kis lágy zene meg finom kaja. – mondtam neki.
- Jaj, ez szuper ötlet! És akkor gondolom, a segítségem kell ennek a megszervezésében igaz? – kérdezte mosolyogva.
- Aha… de csak ha nem nagy baj. – néztem rá ártatlanul.
- Dehogyis szívesen segítek, tőlem már kezdhetjük is. – felelte vállat vonva.
- Ó remek akkor megyek és szólok öhm… szólok…
- Emilynek? – kérdezte szemöldök felhúzva.
- Aha. – válaszoltam szemlesütve.
- Oké! Akkor megyek és előkeresem a garázsból azokat az izzókat. – mondta majd elindult kifelé én pedig csak a számat tátottam.
- Ő izé Leah szóval akkor nem gond, hogy Em is besegít? – kérdeztem tőle.
- Nem gond. Na, menj, és szólj, neki találkozunk náluk.
- Oké, szia! – köszöntem el majd elindultam Emilyék felé. Mikor oda értem gyors beszaladtam szerencsére Emily épp főzött.
- Szia, Emily szükségem van rád! – mondtam neki lihegve.
- Csak nem Jake? Itt járt reggel és nagyon ki volt. Összevesztetek? – kérdezte én meg bambán néztem rá hogy most mi van?
- Ő nem, de micsoda? Komolyan? Mi nem vesztünk össze igaz tegnap este óta nem láttam és csak úgy szó nélkül itt hagyott, de azt hittem, hogy valami fontos dolga akadt és azért mert el… Nem tudtam, hogy van valami baja… vagyis gondoltam rá. Jaj, ugye nem bántottam meg semmivel? Lehet, hogy megint amiatt, a Bella miatt van kiborulva! – feleltem elgondolkodva.
- Hát nem hiszem. Itt valami egészen más áll a háttérben csak azt nem tudom mi. – válaszolta miközben kavargatta a levest.
- Na de miért is jöttél? Miben segítsek? – kérdezte már mosolyogva.
- Ja, igen, abban hogy Paul randit szervez Selnek és én szervezem, meg valakinek főzni kéne valami finom vacsorát és arra gondoltam, hogy talán te…- néztem rá könyörgően.
- Persze szívesen. – mondta mosolyogva.
- Ó köszönöm imádlak Emily ezzel egy csomó munkától meg kíméltél! Már csak egy szép helyet kell találnom az erdőben. Most megyek, ja ha megjön Leah mond meg neki légy szíves, hogy a cuccot pakolja le ide a verandára egy óra és jövök. Szia! – köszöntem el majd rohantam is az erdő felé. Jaj, remélem, találok valami szép helyet, nem akarok Paulnak csalódást okozni. Ó meg van, hátha Paul tud valami tuti kis helyet. Gyorsan elindultam Paulhoz mikor már ott voltam megláttam, hogy kint van az udvaron.
- Szia, Paul! – köszöntem neki majd meg öleltük egymást.
- Szia Netty! Hát te? – nézett rám kíváncsian.
- Én már szervezem az esti vacsit és szükségem lenne a segítségedre.
- Ó miért nem szóltál hamarabb tudod, rám bármiben számíthatsz szóval?
- Nos tudsz-e az erdőben valami szép kis tisztást? – kérdeztem tőle.
- Persze. Tudod, aki vérfarkas az tudja az ilyeneket. – jelentette ki mosolyogva.
- Remek! Akkor nyomás Emilyhez, mert ott vannak a cuccok, amik kellenek a randira és kell valaki, aki segít cipelni. Ó tényleg még hívni kéne valakit… - mondtam neki. Nekem persze rögtön Jacob jutott eszembe, de ő állítólag haragszik rám legalábbis szerintem szóval ő kivan, lőve így marad nekünk…
- Ááá Embry! Pont jókor! – szaladtam oda Embryhez aki éppen jött velünk szembe az úton.
- Sziasztok! Na, miben segíthetek? – nézett rám vigyorogva.
- Te Embry sok mindenben gyere velem. – mondtam neki majd karon ragadtam őt is és Pault is és így mentünk Emilyékhez. Útközben elmondtam Embrynek hogy miben kell segítenie ő pedig készségesen belement persze miután megígértem neki, hogy megadom neki Vivi telefon számát. Kimet Vivit és Jaredet is belevontuk a kis akciónkba Kim hozta a rózsaszirmokat Vivi hozta a romantikus lágy zenét és persze a CD- lejátszót Jared pedig mint a többi fiú segített pakolni az asztalt, a két széket meg a többi cuccot. Miután mindennel végeztünk délután öt óra lett a többiek mind elmentek csak Leah és én maradtunk, hogy a világítást csináljuk. Ahogy ezzel is végeztünk mi is elmentünk onnan. Bementünk Emilékhez mivel szinte mindenki ott volt kivéve persze Pault, aki már Selenáért ment. És Jake? Ő sem volt itt. Hol lehet már megint? Egész nap nem láttam őt… Vajon mi lehet vele?
- Netty minden rendben? Olyan feszültnek tűnsz…- nézett rám aggódva Sam.
- Hát tudod…- kezdtem volna bele, de Emily félbe szakított.
- Jaj, ne a desszert itt maradt! Ezt nem hiszem el! Ki vitte a kaját? – kérdezte Emily mérgesen.
- Hát én vittem bocsi skacok véletlen volt. – nézett ránk bűnbánóan Seth.
- Jó semmi baj. Majd én megoldom, talán még nincsenek, ott megyek és elviszem! – mondtam majd felkaptam a kosár muffint és elindultam a tisztás felé.
- Netty ne kísérjen el valaki? – kérdezte Embry.
- Nem kell, köszi. – mondtam majd kimentem. Odakint már korom sötét alig láttam, de hála az égnek a telefonom olyan volt, mint egy zseblámpa. Nagyon megörültem mikor megláttam a világítást szóval nem tévedtem el. Közelebb merészkedtem és láttam még nincsenek itt. Gyors az asztalra tettem a kosarat. Ekkor hangokat hallottam… Jaj nem ezek megjöttek… Nem akarom elrontani a randiukat! Gyorsan elbújtam a bokor mögé itt már nem vesznek észre csak Paul, de az nem lényeges. Leguggoltam a bokor mögé mikor egy ágreccsenést hallottam mikor hátranézetem megpillantottam Jacobot, aki kábé olyan furán nézett rám, mint én ő rá.
- Te meg mit keresel? – kérdeztem tőle nagyon halkan.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Nem úgy volt, hogy te és Paul randiztok? – kérdezte a végét már dühösen.
- Mi? Honnan vetted ez a badarságot? De várj, ezt ne itt beszéljük meg! – mondtam majd megfogtam a kezét és szépen négykézláb elslisszoltunk a helyszínről. Mikor már elég messze voltunk mind ketten felálltunk leporoltuk magunkat majd kérdően Jakere pillantottam.
- Szóval?
- Hallottam, amikor megkérdezte tőled. – válaszolta nemes egyszerűséggel.
- Te jó ég! Csak gyakorolt rajtam. – mondtam neki fejet rázva.
- Hogy érted, hogy csak gyakorolt? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Gyakorolta hogyan kérje meg Selt hogy menjen el vele randizni! – válaszoltam morcosan.
- Tényleg? – kérdezte.
- Igen! De elegem van, már ebből folyton ezt csinálod! Először engem kérdezz, meg és ne rögtön játszd a sértődött óvodást! – válaszoltam dühösen.
- Igazad van, ne haragudj, sajnálom. – mondta lehajtott fejjel.
- Na persze. Legközelebb meg azért akadsz ki, hogy Sethel beszélgetek. Egyáltalán miért lenne neked baj, hogy én randizom Paullal? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Mert az és kész. – válaszolta karba tett kézzel.
- Mi? Ez nem válasz! Addig nem megyünk, innen sehová ameddig nem mondod el végre mi ez a nagy féltékenykedés. – jelentettem ki.
- Én nem is vagyok féltékeny! – válaszolta, de tudtam, hogy csak kamuzik.
- Ha-ha jó vicc. Ezt te sem mondhatod komolyan. Miért nem tudod csak egyszerűen kimondani? – nézetem rá dühösen.
- Miért nem? – kérdeztem tőle.
- Rendben kimondom, ha ennyire akarod! Féltékeny vagyok rá! És nem csak rá, hanem az összes férfira, aki a közeledbe megy! – mondta mérgesen nekem pedig még vér is megállt az ereimben. Ezek szerint akkor mégis jelentek neki valamit. Na, gyerünk most vagy soha, de én kiszedem belőle az biztos.
- Most már boldog vagy? – kérdezte majd hátat fordított és elindult, ezt nem hiszem el.
- Jake te mégis hová mész? Ezzel még nincs elintézve semmi! Azt akarom, hogy mond el az igazat! - kiáltottam utána. Mire ő megfordult és nagy lendülettel felém jött.
- Az igazat akarod? Hát tessék!- mondta majd elkapta a derekamat és közel húzott magához a szívem őrült tempóban verte a mellkasomat és ekkor megéreztem ajkait az enyémeken. Olyan szenvedéllyel csókolt, hogy alig kaptam levegőt kezemmel átkulcsoltam a nyakát és még közelebb húztam magamhoz. Beletúrtam dúshajába és úgy csókoltam tovább. Mikor már nem kaptunk levegőt zihálva váltunk el egymástól.
- Na, mit szólsz az igazsághoz? – kérdezte vigyorogva. Én pedig nem válaszoltam csak magamhoz húztam, hogy újra csókban forrhassunk össze.
- Szeretlek Netty! – nézett mélyen a szemembe.
- Én is szeretlek Jake. – válaszoltam ő pedig újra megcsókolt.
- Ideje lenne vissza indulni nem? – kérdeztem tőle.
- Szerintem még maradjuk egy kicsit. – válaszolta mosolyogva.
- Jake mennünk kell, az apám megöl, ha nem leszek otthon időben. – feleltem nevetve.
- Ú igaz… akkor menjünk. – mondta majd összekulcsoltuk kezeinket és elindultunk hozzánk.
- Hát akkor, szia! – köszöntem el tőle mikor már az ajtóban álltunk.
- Szia! – mondtam majd közelebb hajolt és egy lágy csókot lehelt ajkaimra. Majd bementem a házba ahol hál istennek nem volt senki legalábbis a földszinten nem. Felszaladtam a szobámba gyors lezuhanyoztam majd kiültem az ablakba és írni kezdtem egy új dalt…

Bejeletés(=

Sziasztok:D Szóval megnyitottam a másik blogomat melynek a címe Lóháton a hajnali fény:D akit érdekel kukkantson be a bevezetőt már feltettem az első feji pedig szombaton kerül fel(= remélem ez a törim is érdekelni fog titeket pusziii(LLL)